Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.
1912-01-13 / 2. szám
IX. évfolyam. 2. szám. Pápa, 1912 január 13. PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség; Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és feieiös szerkesztő: r>R- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Állam az államban. Az iskolák, nevelőintézetek általában egységes szabályok alatt állanak. Ezek a szabályok nincsenek ugyan olyan részletes paragrafusokba foglalva, mint pld. a büntető törvény s ha azt, hogy „hogyan" kell büntetni, szigorúan körül is irják, a „miérténél nem tartották szükségesnek az összes büntethető esetek felsorolását, mégis e tekintetben Magyarország összes középiskoláiban oly úzus fejlődött ki, mely nagyjában és egészében egységesnek mondható. Ez az úzus semmi esetre sem az, amit — ha a lapközleményeknek hinni lehet — a Ferenez József nevelőintézetben alkalmazni szokás. Azt a deliktumot, amiért ott „feddés" járt ki, az ország összes középiskolái „kizárásosai sújtották volna. A nevetségesen enyhe büntetés azt látszik bizonyítani, hogy a Ferenez József-intézet egész külön fegyelmi rendet alkalmaz, más törvényei vannak, mint a többi középiskoláknak, hová a közönséges polgári elemek járnak, egyszóval a demokrácia és az egyenlőség elvének nagyobb dicsőségére a mágnásfiúk nevelő iskolája külön erkölcsi elveken alapuló állam az államban. Kétségtelenül ezért is van saját „kormányzója". r Érzés ós meggyőződés. Szociális szempontból fontosabb határozatot alig hozott még városi képviselőtestületünk, mint e héten, amikor, bár egyelőre csak elvileg, kimondta, hogy községi takarékpénztárat létesít. A vezető gondolat, ami e határozat meghozatalára vezetett, kétségen kivül az volt, hogy azoknak a jövedelmeknek egy része, ami most magánosokat illet, jusson a köz javára s a város jövedelmi forráshoz jutva könnyebben létesíthesse a fejlődése feltételeit alkotó új intézményeket, esetleg talán könnyíthessen az adózó polgárság terhein is. Ez az eszme magában véve oly szép, hogy elvileg alig képzelhető csak egyetlen ellenese is. Hogy azonban gyakorlati kivitele épen Pápán nem ütközik/e olyan nehézségekbe, melyek az egész eszmét megbuktatják, azt ma még a legbölcsebb ember, a takarékpénztárak kérdésének legalaposabb elméleti tudósa sem tudná megmondani. Bátran összefoglalhatjuk a városi közgyűlés nagy vitájának reánk gyakorlott hatását ebben a pár szóban: a képviselőtestületet inkább érzés, mint meggyőződés birta rá, hogy határozatát meghozza. Űgy érezte mindenki, hogy ami máshol jó, annak nálunk is jónak kell lennie, úgy érezte, hogy egyszer végre-valahára kell történnie olyan valaminek, aminek révén a folyton fokozódó terhek könnyebbedését remélheti s így érezvén, hajlandó lett volna a többség már akkor is rögtöni felállítását megszavazni a községi takaréknak, mielőtt akárcsak egyetlen argumentum is mellette elhangzott. Meggyőződésről, hogy a községi takarék nálunk feltétlenül prosperálni fog-e, beszélni ma még alig lehetett. Ahhoz valóban a megfundálás módját kell látni valakinek, hogy az elvi megállapodás gyakorlati megvalósítása feltétlen szükségét belássa. A meggyőződést, ha egyáltalán szó lehetett volna róla, alaposan megingathatta volna az a tapasztalat, hogy a községi takarékpénztár felállításától épen azok .intették nagy nyomatékkal a várost, akik legjobban értenek pénzügyekhez az egész képviselőtestületben. Persze ezek ellen aztán kezdtek olyan hangok is emelkedni, hogy „jaj, a zsebem", de ezek a hangok nagyon bátortalanok voltak, legfeljebb egyegy félhangos közbeszólásban nyilatkoztak, míg a községi takarékpénztár lelkes szószólói teljesen tudatában látszottak lenni annak, hogy lehet valaki egy meglevő takarékpénztárnak részvényese, igazgatósági tagja, ügyésze s mégis hozzászólhat a legnagyobb tárgyilagossággal tisztára a város szempontjából a városi ügyhöz. Valóban az illetők eddigi közéleti működése e tekintetben a legteljesebb megnyugvást nyújthat mindenkinek, hogy belőlük tisztára szaktudásuk aggodalma ' A „PAPAI HÍRLAP" TÁRCAJA. Nehéz úton.* Gyerünk / — biztattam átvert lelkemet, Gyerünk tovább! Ne valld be, hogy nehéz. Menjünk dacosan, könnyen, szótlanul l Azért a lányért vissza sósé nézz! Nincs lelke annak; szívtelen, kevély. Meleg szivet meg sem tud érteni, hazug szóval növelve álmodat Örült, hogy egyszer összetépheti. Eltépte, mint a hitvány pókszövést; Szavát nevetve, játszva szegte meg. Nem is lesz más, mig őt is játszva majd Meg nem csúfolják álnok emberek. Zokszót ne ejts, átkot ne mondj reá. Ki tudja, tán legjobb, hogy így esett. Szabad vagy újra s boldogságodat Megértőbb lelkek közt keresheted. * Szerző sajtó alatt levő .A nagy országúton* c. kötetéből. Megrendelhető nála Bokodon (Komárom megye) 2 K-ért. Gyerünk mosolygva, könnyen, szótlanul!. . . — De lelkem, mely máskor dacos, merész, Dacolni nem, csak fájni, fájni tud , S mint elvert gyermek vissza-visszanéz. Szalay Mihály. A modern magyar irodalom barok-szelleme. Irta: dr. Kapossy Lucián. Hogy megmutathassam, miben áll a modern magyar irodalomban a barok-Bzellem: rövi den megfejtem, mi az a bárok, mi az a bárok szellem. A bárok szó portugál szó; legelőször a gyöngykereskedők használták s bárok nak neveztek minden olyan gyöngyöt, amely szabálytalan idomú, ferde volt; eszerint a bárok szó valami szabálytalanságot, ferdeséget, a természetes alakulástól való eltérést jelent. Ennek alapján a barok-szellem, amely a XVII. század szellemi termékeiből állapítható meg, az az irány, amely megvalósítja termékeiben a természetellenest, keresi a eikornyát, a mesterkéltséget, kerüli a természetest, az egyszerűt, szükség nélkül eltér a rendestől, a megérthetőtől pusztán feltűnés vágyából; ez a barokBzellem jelentkezik az építészetben, szobrászatban, festészetben, költészetben, kertészetben, divatban, emberi jellemekben. Minden épületnek anyagánál, hivatásánál fogva nyugodtságot kell megtestesítenie; a barok-szellemben épült épületek ellenkezőleg mozogni látszanak ; minden idom mintegy úgy látszik, mintha elhagyni akarná helyét, az épület aroélében az idomok ki-kiszöknek nyugodt vonalukból; az egyenes vonalakat szerető- márványkő vonalai ide-oda görbülnek, íveket alkotnk, de ezek is egyszerre megszakadnak, megtörnek, hogy valamely — belőlük ki nem növő-diszítő idomnak, fejnek helyet engedjenek; az oszlopok, amelyek hivatása nyugodtBágukkal, szilárdságukkal az épület mozdulatlanságát biztosítani, úgy látszanak, mintha forognának, mert spirális alakjukkal csavart alkotnak ; a díszítés főszabálya, hogy minden diszítő elem, ne értelmetlen díszítés legyen, hanem alapuljon konstruktív elemen, ebből mintegy szükségszerüleg kinőni lássék; enélkül minden diszítés osak külsőleg tapad az egészhez, ennek nem természetes kifolyása; oikornyásság, természetellenes díszek a barok-ópületeken azok a balkonok, amelyekre nem lehet kilépni, ablakok, amelyek nem nyithatók, oszlopok, amelyek nem tartanak semmit, mindezeket osak azért alkalmazták, hogy a hozz£ nem értők előtt érzéki hatást keltsenek. Ép ilyen természetellenes, nyugtalan a barok-szobrászat is. A bárok-szobrászat főjellemvonása a nem-motivált mozgás. A bárokstilusu templomokban a szentek szobrai nem A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít • I F F FF technológiát végzett szabómester, Vago Dezső ^^^ p áp a, Fő-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben! Megrendelések felvételére kivánatra vidéken is megjelenek. "1171 ír 1 kiváló minőség és csínos kiállításukért IVJLVlllJVctllll több orsz. kiállításon érmekkel kitüntetve*
