Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.
1912-11-30 / 48. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MIIDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D R- KOROS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Mi ez ? Auer, Bachruch, Bach, Bayer, Beimel, Berger, Bischitz, Chorin, Czettel, Czóniczer, Elirlich, Engel, Epstein, Fischer, Freund, Glück, még egy Glück, Goldberger, Goldmann, Grünfeld, Grünwald, Heinrich, Herz, Herzfeld, Henthaller, Holzer, Horner, Klein, újra Klein, még egy Klein, Kommer, Krakauer, Kramer, Krausz, Kunz, Ledermann, Leitner, Linzer, Ludvik, Meixner, Misura,. Petanovits, Rausch, Rose, Rosenberg, Röch, Rösen, Ruszt, Spolarits, Springer, Schiffer, Schődl, Schreyer, Szüsz, Ullmann, újra Ullmann, Vaszilievits, Waldhauser, Weinszeisz, Weinhardt, Weisz, Wodianer, Wolfner, Zeidl, Ziepernovszky. Mi ez? Kérdjük ismét, s mivel nem áll módunkban találós kérdések megfejtésére jutalmat kitűzni s mivel nem áll érdekünkben, hogy a háborús hírektől amúgy is izgatott kedélyeket még tovább is izgassuk, megadjuk rá mi a feleletet magunk: Ez, amit itt közöltünk, a magyar székesfőváros megválasztott virilista képviselőinek névsora, de nem a teljes névsor, mert hiányzik belőle még 31 név, a 31 magyar, amellyel szemben, mint fentebb összeolvasható, 65, mondd hatvanöt idegen, majdnem kizárólag német név áll. S miért közöljük mi ezt a névsort? Csupán azért, mert felhívta reá a figyelmünket egy német újság, cáfolni akarván azi a népszámlálási statisztikai adatokkal bizonyított tényt, hogy a magyar főváros erősen magyarosodik. Hogyan lehetne ez, mondja a német lap, mikor az egész Gemeinderat csupa németből áll s következik: Auer, Bachruch, Bach, Bayer... Hát magyar emberek előtt persze ez értéktelen, semmi beszéd. Mi nagyon jól tudjuk, hogy az idézett névsort élőiről hátulra vagy hátulról előre olvasva nem találunk egyetlen egyet sem köztük, aki érzésben, gondolatban, szívben, lélekben ne lenne magyar. Ám akkor minek az idegen név ? .. . Minek ? Ez más kérdés. Ez hiúsági kérdés. Egy virilista, egy fővárosi virilista, egy Auer, Bachruch, Bach, egy tisztes háztulujdonos, egy ékszerkirály, egy milliomos csak nem potyázhat oly könnyen a nevével, mint a dob-utcai krajzler vagy a lovászpatonai csendőr. Egy fővárosi virilista előkelőbb lény, semhogy ily alanti dolgot megengedhetne magának, mint aminő a névcsere. Inkább higyjen a külföld rólunk akármit, tartsa mesének egész magyarosodásunkat, tartsa humbugnak a mi népszámlálásunkat, de egy Auerből Ányos, egy Bachruchból Bocsor, egy Bachból Beke nem lehet, nem is lesz, nem soha, soha és soha! . . . A magyar Yárosok statisztikai évkönyve. Az összes magyar városok egyetlen egységes szervezetének: a Magyar Városok Országos Kongresszusának kiadásában a fővárosi statisztikai hivatal kiváló igazgatójának, dr. Thirring Gusztávnak szerkesztése mellett korszakalkotó jelentőségű munka jelent meg ez évben: a magyar városok statisztikai évkönyvének I. évfolyama. Korszakalkotó jelentőségűnek jelezte a munkát maga Bárezy István is, a kongresszus elnöke. De örömöt és meglepetést hozott a könyv mindenki iszámára, aki Csak némi érdeklődést is érez a mai Magyarország egyik legfontosabb, legérdekesebb és ép ezért figyelemre egyik legméltóbb problémája: a városok élete és fejlődése iránt. Maga a mű már külsőjével imponál. 686 nagy sűrűn teli nyomtatott, a számok egész tengerével elborított oldal finom papíron pompás nyomással. De a rengeteg szám nem egy háborgó tenger össze-vissza zajgó hullámaihoz hasonló, hanem inkább olyan, mint egy óriási hadseregnek gyönyörű rendbe osztott és az utolsó szál emberig célszerűen elrendezett katonái. Nincs a városok életének fontosabb mozzanata, amelynek legelrejtettebb nüanszára is ne vetne egy-egy fénytderítő sugarat a rhunkában felhalmozott tengernyi adat. Csakúgy tolul az ember tolla alá a &ok reflexió, amelyet a mű figyelmes átböngészése felébreszt, de mindezt papírra és a könyv adatait részletes és alapos kommentárral ellátni annyit tenne, mint tudományos értekezést irni a magyar városok múltjáról, mélyreható tanulmányokat közölni városaink jelenéről és meg rajzolni azokat a biztató perspektívákat, amelyeket e városok jövője nyit meg számunkra. E 1 ehetőleg rövid ismertetésnek más a célja: bemutatni a hatalmas munkát azoknak, akiknek még nem volt a kezében, keresztül vezetni az olvasót a 18 fejezeten, ezek sok-sok tábláján, érintve néha az altáblákat és a fontosabb helyeken részletezve a rovatokat és néha ezek alrovatait is. És mindenütt elsősorban és különösen kiemelve a városunkra vonatkozó adatokat. Hogy ezt nem teszi fölöslegessé Pápa város 1905 -ben megjelent egyetemes leírása, azt mindenki be fogja látni, aki ismeri e monográfiát és el fogja olvasni az évkönyvből merített adatokat. A tulajdonképeni statisztikai közlemények előtt, az első 132 oldalon közli az Évkönyv a városok rövid monográfiáját, amely felöli az illető város földrajzi fekvését, történet ét a lakosság foglalkozását, a város határát, felsorolja az illető városban székelő hatóságokat és hivatalokat és vázolja a jövőre vonatkozó terveit. Majdnem minden város büszkén emlegeti a dicső multat, de kénytelen csak mint jövőre vonatkozó tervet megjelölni valamely olyan intézmény létesítését (világítás, csatornázás, vízvezeték, vágóhíd, utcaburkolás stb.), amely A „PAPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Az idő. I. Félelmes Cézárja életnek, sorsnak : A nagy Idő, mely soh'sem vesztegel 0 sujt és küldi azt, ki tőlünk elmegy, 0 intéz csak, de nem felel. Vihart söpör felettünk el ujja, Kunyhókra záport paskol a keze, Próféta, bölcs, művész ó dehogy tudtak Sokáig tartani vele. Egy lépésével századokon áthág És kort letipor, mint egy porszemet, 0 túléli a spinxek hosszú álmát Az ősi sivatag felett. II. Időnk, ha volna — ó mily balga álom, Csudákat művelnénk a nap alatt, Időnk ha volna, egyetlen órában Szülnénk szent forradalmakat. Es nem volna se gond, se kin, se vénség, Es nem volna szegénység, hatalom, S a tett bélyege ottan rajta ülne Minden merész és új gondolaton. Időnk, ha volna, de nincs egy parányi, A föld forog s az idő nem áll, hogy nem tudunk vele törtetni, szállni , Á P tyjifaUelkünk csak vegetál. Peterdi Andor. MMÍTUS FŐISKOLA *ö Nélküle nem történik semmi semmi, De vele minden, ha titok, ha nem, Jelen van ő a nagy, messzi magasban, S a mélységben odalenn . . . V V T Á 'Őohánypajta rejtelmei. Irta: Strindberg. Volt egyszer egy fiatal énekesnő az Operánál. Olyan szép volt, hogy az utcán mindenki * A Magyar Könyvtár legújabb, 676. sz. füzetéből. megfordult utána, ós úgy énekelt, mint senki más. A karmester és a zeneszerző szivükkel együtt királyságukat is fölajánlották neki. A királyságot elfogadta, de a sziveket ott hagyta. így hát hatalmas lett, olyan hatalmas, mint senki más! Hintóban kocsizott végig az utcán és integetett saját arcképeinek, melyek ott diszlettek valamennyi könyvkereskedő ablakában. Nem sokára még nagyobb lett, és rákerült levelezőlapokra, szappanokra ós szivarládákra. Végre kifüggesztették arcképét a foyerbe a meghalt halhatatlanok közé ; ós ekkor — őszintén szólva — nagyon fölfuvalkodott. Egy napon ott ált a kikötőhidon, midőn a tenger éppen árban volt ós erősen hullámzott. A karmester természetesen a közelében volt és még néhány fiatal úr. A szépség egy rózsával játszadozott; mindegyik úr szerette volna a virágot, de osak azé lesz, aki elkapja. Azzal bedobta a rózsát messze a hullámok közé. Az ifjú urak sóvárogva néztek a rózsa után, a karmester azonban azonnal beleugrott a tengerbe; mint egy sirály úszott a hullámok között ós nemsokára ajkai között volt a rózsa. Taps hangzott el a hídról; és ott a vizén A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít • I W W ^ ¥9 technológiát végzett szabómester, vago uezsc^g^^ pá P a, Fő-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben! Megrendelések felvételére kívánatra vidéken is megjelenek. wir 1 r t kiváló minőség és csinos kiállításukért IVlUnKaim több orsz. kiállításon érmekkel kitüntetve.
