Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-11-02 / 44. szám

ben leckeadással, irodábajárással kereshet annyit, hogy magát fenntarthassa, míg a 14—15 évesek legtöbbször teljesen szüleikre vannak utalva. A 160—200 K-s tandíjjal kontemplált iskola prosperálását találhatta a városi tanács is aggályosnak, amikor határozatában kimondja, hogy az új iskolában leányok is tanulhassanak. Az eszme határozottan jó. Az anyagi bázist biztosabbá teszi, de ,teljesen szilárddá még így sem. Mert e mellett a horribilis tandíj mellett még így is kétséges, hogy meglesz-e az előirányzott létszám, meglesz-e főkép az első esztendőkben, amikor minden egyes tanuló hiánya egyenként 160— 200 K-val terhelné meg a város budgetjét, ami a várostól amúgy is megkívánt évi 4500—5500 K hozzájárulást évi 6 — 8000 K-ra emelhetné. Nem célunk ezúttal a memorandum részleteivel foglalkozni. Átengedjük ezt az illetékes szakbizottságnak, mert ha már a tanács nagy sebtiben határozott is, nem hisszük, hogy az illetékesek meghallgatása nélkül az ügy közgyűlés elé kerülhessen. Egy-két dologra azonban már most felhívjuk a figyelmet. A tervezet összeállítója a messzebb jövőre egyáltalán nem gondol. Rábizza az államra, hogy majdan megadandó segélyével külön épületet emelhessünk, (egyelőre ugyanis a kereskedelmi iskola az iparos-tanonc iskola helyiségében nyerne elhelyezést), rábizza valószínűleg azt is, hogy az ö segítségével a tanárokat magasabb fizetési osztályokba léptessük elő, de például arra nem gondol, hogy a tanári testület tagjainak korpótlékát soha az állam magára vállalni nem fogja, meg arra sem, hogy a fizetéssel a lakbérek is aránylagosan emelkednek, s hogy e két cimen a fenntartó testületet —- mondjuk tiz év után — 3Ó00 K évi kiadás terheli s ez összeg folyton emelkedik s csak nyugalomba vonulások esetén csökken. Másrészről azonban elég bőkezűen gondoskodik a tervezet az újonnan felállítandó iskola igazgatójának és tanárainak fizetéséről. Annyi fizetést preliminál pld. az igazgatónak, amennyit az állami hasonló rangú intézetek igazgatói kapnak. Ma, igaz, az az irányzat s ennek helyessége kétségtelen, hogy az egyenlő munkakört végző tanerők egyenlő fizetést kapjanak, ámde ne feledjük el, más az, ha meglevő, s más, ha létesülő iskolák tanerőiről van szó. Az iskolaalapítás Pápán nem újság. Csak a legutóbbi 10 esztendő alatt nem is egy iskola létesült nálunk, de ezek tanerői bizony az intézet létért való küzdelmének stádiumában igen szerény dotációt kaptak, az igazgatók pedig tanári fizetésükön felül pár száz koronás szerény tiszteletdíjjal is megelégedtek. Nem is ésszerű különben a tanári s igazgatói fizetéseket mindjárt az állami összegben megállapítani. Mert hisz az állam minden nyilvánossági jogú iskola tanárainak fizetéskiegészítést ad, könnyebben ad a tanároknak fizetéskiegészítést, mint az intézeteknek egyösszegű segélyt. Ha azonban a fenntartó maga ad 4800 K-s VII. fizetési osztályú fizetést az igazgatónak, akkor mit egészítsen ki az állam ? A témáról, mint látható, igen sokat lehet beszélni. De nekünk ez most nem célunk. Mi csupán rá akartunk mutatni arra, hogy ezt az idegenből jött tervezetet a legalaposabban meg kell vizsgálni s róla az arra illetékes szakbizottságnak kell véleményt mondania. Nekünk felsőbb kereskedelmi iskola kell, de a mi kereskedelmi iskolánknak jól megfundáltnak kell lennie. Levegőbe nem építhetünk iskolát s nem is térhetünk el attól az iránytól, amelyet követve meglevő iskoláink felvirágoztak. x Az idegen nyelvek tanításában nagy praxissal biró tanár a társalgási (direkt) módszer szerint leckéket ad a német, francia és angol nyelvből. Felnőttek 8—10 hónap alatt megtanulhatnak nála egy idegen' nyelvet. Csoportos kurzusok mérsékelt áron. Szent-László-utca 15. szám. A „Városok Lapja" a városok művészeti vállalkozásairól. A „Városok Lapja*, a városok országos szövetségének organuma, már sok olyan eszmét vetett fel, mely bizonyítékául szolgál annak, hogy az országos szövetség vezetői nem tisztán ideálisták, hanem erős gyakorlati érzékkel is bírnak a kommunitások anyagi érdeket iránt. Egyik legutóbbi számában a színházak és mozik viszonyáról szólva azt fejtegeti, hogy a művészet üzleti vállalkozásait aránylag nem nagy befektetéssel nem magánosok, de a városok számára kellene és lehetne gyümölcsözővé tenni. Mint az lejebb olvasható, egységes szervezkedést és pedig részvénytársasági alapon való szervezkedést proponál. Nem hisszük, hogy az itt felvetett eszme egyhamar megvalósul. Mindazáltal érdekesnek tartjuk a cikk idevágó részének közlését, mert reánk, kik a közel jövőben színházat kell hogy építsünk, nagyon is ránk fér egy kis gyakorlatias gondolkodás. Olyan épületet építeni, melyet csak színház vagy mozi használhat, nem látszik jövedelmezőnek. Az új színházzal a régen emlegetett kultúrházat és a vigadót is meg kell valósítanunk s négy oldalról folyó jövedelemmel kell biztosítanunk a ránk háruló költségek amortizációját. A „Városok Lapja" ezt irja : Valóban kár, hogy régóta nem jutottak a városok arra a gondolatra, miszerint együttesen kellene megállapodni a hazai színészet szervezésének irányelveire nézve. Némileg a kommunitások közös feladatává kellene tenni a szinművészeti vállalatok gondozását, színházak egyöntetű építését és hatósági diszletgyár létesítését. Pedig ma már a mindennapi élet hangosan kiabálja, ezer példával bizonyítja, hogy a színművészet ápolása a gazdasági és nemzeti érdekekre nézve kitűnő üzlet lehet. E lehetőségnek módja abban állana, ho gy a szinházak és mozik érdekeit kell először kapcsolatba hozni egymással, határozottan nemzeti irányban, még pedig a községesítés alakjában. E'z a rendszer az egész ország városait és városias jellegű községeit a művészet vállvetett szolgálatának megnyerné s amennyiben ennek jövedelme dúsan meghozná a ráfordítandó költségek kamatait, a városok, községek örömmel fogadnák ezt a szerepet. A városoknak és kulturegyesületeknek az elszaladt hamar elkölteni a pénzt. Menetközben visszakiáltott: „Beszélni beszélhetsz, de nem érek rá meghallgatni. írd be a panaszkönyvbe ! . . Panaszkönyv alatt pedig az édes mamáját, Szilárd tiszteletre méltó anyósát értette, ki évekkel ezelőtt egy szerencsés szélütés következtében elvesztette a halló- ÓH beszélőképesságét. Ebből az alkalomból Ballangó Szilárdot elhalmozták a barátai szerencsekívánatokkal. Elkeseredetten felelte rá : „Először is ami beszélőképességet a mama elvesztett, megtalálta a kedves leánya, ezidőszerinti hitvesem. A gratulációkra tehát nincsen ok. Másodszor pedig szeretve tisztelt anyósom néhány szót gagyog s mint a papagály folyton azt ismétli : az én lányom a legjobb asszony, az én lányom a legjobb asszony ..." Ezért utasította az urát Ballangóné a panaszkönyvhöz. A mostani pénzkérdés alkalmával Ballangó Szilárd kijelentete az asszonynak : „Ninos !" „Mi ninos, fiacskám ?" „Pénz — ninos." „Ezt a szót én nem ismerem u „Nem ismered? Akkor bemutatlak neki. íme: Ninos úr, a feleségem . . Az asszony sajnálkozva méregette végig az urát. Megsimogatta homlokát és részvétteljesen mondta : „Lázad van,gyermekem. Akarsz borogatást? Feküdj ágyba ..." „Hogyisne ! Ágyba fektetsz, mint a múltkor s mialatt fekszem, a zálogba küldöd egyetlen ruhámat, h,ogy kénytelen legyek pénzről gondoskodni és kiváltani nyomban, hacsak nem akarok arabs módon megjelenni az utoán : fehérneműben és lepedőben. Ismerem a fogásaidat . . ." Az asszony hirtelen félrefordult és zsebkendőjével takarta el a száját, nehogy nevessen. A múltkor csakugyan úgy tudott pénzre szert tenni, hogy betegséget szuggerált az urának ós a szomszédos zálogházzal az ura ruhája alapján lombardüzletet kötött. Aztán egyszerre elkezdte a szemeit törölgetni. „így magyarázod félre hitvesi gyöngédségemet ... Ez nem szép ... ezt nem érdemeltem meg tőled ..." Szilárd válasz helyett kikapott a virágtartóból egy rózsát és ráerősített egy névjegyet, amelyre előbb e szavakat irta : „A száraz sirás feltalálójának, tiszteletem jeléül". Az asszony szeméből valóban nem tört elő egy árva könyesepp sem. Dühébeu visszadobta a rózsát, „Majd ón még komolyan sirok egy olyan emberért, mint te, aki öt koronát is megtagad hites társától." Hiába szidta Ballangó Szilárd Gergely pápát, aki a naptárban a huszonhetedikét az elsejétől, a fizetés napjától három vagy négy évszázadnak tetsző napokkal választotta el. Hiába hivatkozott a francia pénzosoport akadékoskodására, amellyel szeretet hazánkat a kétszázmilliós kölcsön felvétele dolgában megvárakoztatja. Hiába tűzött ki határidőket néhány könnyelmű pénzbeli igéret lejártára. Az asszony nem engedett. Nyomaték céljából berohant a hálószobába s előhozta a siralmi blúzt. Ezt az intézményt is ez a leleményes asszony találta ki. A siralmi blúz egy viseltes e részben az idő molya által összeharapdált, részben ollóval, akarattal megszabdalt, kopott selyemmaradókból állott. Az volt a rendeltetése, hogy valahányszor Ballangó nem akart pénzt adni, előhozza és szemrehányólag mondja : „Hát azt akarod, hogy ebben járjak ? Ilyen rongyosan ? Nem szégyelnéd magad ? Te, Ballangó. A híres Ballangó." Ballangó nem tudta ugyan miből állott aa az ő híressége, de figyelmeztette a feleségét, hogy a siralmi-blúz idejét multa, hiszen maholnap a hatodik évfordulóhoz ér s különben sem kiválö bór- és litliiumos 4 gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz.