Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-10-19 / 42. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D R- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Mindenhol lelkesednek. Csak éppen az a Reaumur, Celsius avagy ha úgy tetszik, Fahren­heit hiányzik, aki a lelkesedésről cimzett hő­mérőt feltalálná s hamarjában felállítaná egyide­jűleg Szófiában, Belgrádban, Athenben, Szaloni­kiben, Konstantinápolyban, szóval mindenütt, ahol lelkesednek. Mert lelkesednek, lelkesednek szörnyükép a háborúért. Hamar, hamar a hő­mérőt ide, hadd mérné meg pontosan a fokot, hadd látnók hitelesen, meddig hajtja fel azt a nehézkes higanyt a háborús hevület. Hőmérő nincs és mi így csak az újságközleményekre vagyunk utalva, ezeknek pedig nagyon bajos hitelt adni. Más nem tudom ugyan hogy van vele, de én kételkedem benne, hogy az az egy­szerű szegény bolgár rózsakertész, szerb sertés­hizlaló, görög kalmár, török földmivelö mért, ugyan mért vágynék okvetlenül a vérontásra, a pusztításra, a halálra, mikor oly szép a békes­séges élet s a kis gyerekének egyetlen kacaja többet ér ezer ágyúnak dördülésénél. Ám a hirek jönnek, száguldanak, akár a harci paripák s nyerítik a lelkesedés tombolását mindaddig, amíg . . . amíg úgy elrejtve, meghúzódva a a hirek szögletében, távol á hasábos harctéri hírektől nem olvassa azt is az ember, hogy bizony hiába hivja, csalogatja Budapesten a szerb főkonzul a katonaköteles szerbeket, akik közül él vagy ezer a magyar fővárosban, alig akad egy-kettő, aki hajlandó lenne elmenni a nagy vágóhidra. Tudja ugyan, hogy soha így többé hazáját viszont nem látja, de inkább marad élő kutya, mint halott oroszlán. És hát a szerb szerb, ha Pesten van, szerb, ha Bel­grádban lakik. Egyik olyan temperamentum, mint a másik, csak a belgrádinak muszáj a bevonu­lás, a pesti meg kibújhat alóla. Mindenhol lelkesednek . . . lelkesednek ... az ára, mert lelkesedni muszáj, ha egyebütt nem, hát papi­roson. A valóságban végzetes előérzet tölti el a lelkeket, halál fagyos fuvalma csapja meg az arcokat, a lelkesedés lángja meg papiron, papír­ként lobog és ellobog. Magyar aviatika. Takács Sándornak, aki nem azonos a pápai származású aviatikussal, Takács Bélával, megadták mindazt a tisztessé ­get, ami a harc mezején elesett hőst megilleti. Pályatársai, a magyar aviatika mecenásai, s mivel ezeknek száma hazánkban vajmi kevés, pótlásúl rengeteg néptömeg kisérte el utolsó utján. Az aranyszájú pap elsiratta, idézte az Apotheosis szavait, hogy elhullott, „de győze­delmesen, tettének sugára átragyog időn, enyészeten". És disszel, ami a bátor úttörőt megilleti, eltemették Takács Sándort, aki kétszáz méterig repült, midőn ereje, tudása, motorja vagy mije cserben hagyta s lebukván halálát lelte. Halálát lelte csak úgy, mint az a Chavez, aki az Alpeseken szárnyalt át, csak úgy, mint azok a sokan, akik 4000 m.-res világrekordok után pusztultak el maguknak dicsőségesen, családjuknak nyomorultan. A nagyot-akarás halála kétségtelenül tiszteletre méltó a Takács Sándor végzetes esetében is, de az össze­hasonlítás, mely a 200, meg 4000-ig emelkedő szárnyas gépek között van. végtelenül sivár perspektíváját nyitja meg a mi magyar aviati­kánknak. Hol vagyunk mi még, s hol vannak már régen mások ! S miért vagyunk mi ^nnyira hátra, mi^ mások annyira előre ? Hisz a magyar tudásban, tehetségben, ügyességben eddig nem igen maradt el egy nemzet mögött sem. Erős kar, acélos erély, számító ész csak talán van minálunk ma is még ? Van mindez, de motor nincs ? Csodálatos : mitőlünk szállítanak gépe­ket messze országokba, a Láng-féle gőzgépek főpiaca déli Oroszország, a Ganz-féle dinamók Ausztráliába is eljutnak, mi nem tudnánk repülőgéphez alkalmas motort előállítani ? Immár — a Takács Sándor szomorú halála után — valóban talpra kellene állani a nagypénzes magyar társadalom színe-javának s pótolni azt, amit eddig elmulasztott. Meg kell teremteni a magyar aviatikát, mert ez ma már olyan köz­szükséglet, ami szinte egy a haladás fogalmá­val. Meg kell teremteni a magyar aviatikát, nem azért, hogy a mi pilótáink is a világ­rekordok dicsőségének vakmerő kalandjaiba rohanjanak szinte lázas deliriummal, hanem azért, hogy 200, sőt 1000 méter se legyen oka olyan halálnak, ami szegény Takács Sándor részévé lett. A kaposvári példa. — Piacunk olcsóbbá tétele. — Sok cikket irtunk, sok tintát és nyomda­festéket pazaroltunk már a miatt a tűrhetetlen drágaság miatt, amely minden téren, de különö­sen az élelmicikkek terén, súlyos és már-már elviselhetetlen teherként nehezedik vállainkra. Egyik-másik cikkünkben megjelöltük a módokat is arra nézve, vájjon miként lehetne e tűrhetet­len drágaság ellen védekezni s azt csökkenteni. A sok mód között ajánlottuk a többek közt az élelmezési szövetkezet felállítását is. Kimutattuk, hogy ezt városunkban, ahol tekintélyes hivatalnok­A „PAPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Egy színházi szenzációról. Irta : Kemény Béla. Bécsnek, pardon Wiennek, ennek a kultur világvárosnak idei színházi szenzációjáról bőven gondoskodott a zseniális és rendezési ötletekben rekordőr Reinhardt Miksa, A csoda (Das Mirakel) szinrehozatalával. Tizenkét esztendővel ezelőtt, így ősz tájban a béoei lapokban egy hir volt olvasható, mely­ben elmondották azt, hogy mialatt a közönség mit sem sejtve a Práter platánjai között sétálva, az őszi napsugarak fényében sütkérez, ez alatt nagy dolgok készülnek zárt ajtók mögött a rotunda belsejében; fürészelnek, kalapálnak, zakatolnak, ácsolnak, pántolnak, szegeinek, atb. stb. szóval valami nem mindennapi dolog cBiná­lódik a rotundán belül a közönség számára. Nem akarjuk — így szólt körülbelül a hir — olvasóink kivánosiságát túlságosan felcsigázni, hát osak úgy suttyomban áruljuk el, hogy Barnum ós Bailay jön az ő hires óriási cirkuszával és rengeteg látványosságaival; sátorfáját a rotunda nagyméretű csarnokában üti fel és előadásai számára tizezer néző ( részére készítenek ott kényelmes ülőhelyet. Barnum és Bailay csakugyan jött, elhelyezte rengeteg látnivalóit és a közönség tódult a rotuodába, úgy hogy az szűknek bizonyult. Az amerikai stílben űzött reklámakciónak oly szuggesztív ereje volt, hogy egy szép téli napon magam is felültem Pápán a vasútra és elutaz­tam Bécsbe. A pályaudvarról egyenest a rotundá­hoz hajtattam, nehogy valamiképen az elő­adásról lekéssem. Mikor a rotunda kapuit meg­nyitották, feszült várakozással siettem befelé, hogy nézzek éa lássak. De haj ! amint a látni­valók előtt, vagyis a kiállított abnormitások ( ? ?) frontján elhaladtam, mintegy feleszmélni kezd­tem ós amint a cirkuszban jól megfizetett helyemre leültem, tisztában voltam vele, hogy a Barnum ós Bailay reklámoégnek alaposan felültem. Barnum ós Bailay nem produkált olyat, aminél jobbat és kiiloubet ne láttunk volna még a vidókeu is és hogy a szemlélőre mégis tudott hatni, azt a silány mutatványok egyidőben tör­tént tömeges bemutatásával, a mutatványosok szemeink előtt sürgő-forgó, kusza ós mégis rend­szeres, szemkápráztató, szinte szédítő sokadalmá­val érte el. Különös. S®béosi lapok idén úgy augusz­tus elején már megint olyanformán irtak, hogy mialatt a közönség kocsin vagy gyalogszerrel keres üdülést a Hauptallee fái alatt vagy szórako­zást a Wurstli bódéi között, az alatt nagy dolgok készülnek zárt ajtók mögött a rotunda belsejében. Szóval, ha a hir nem is szószerint úgy hangzott, mint a Barnum-korabeli, de ugyanazon recept Bzerint Íródott. A hir irója ezúttal sem akarta olvasói kivánosiságát túlsá­gosan felcsigázni, ezért osak úgy, mint az a bizonyos előbbi, suttyomban árulta el, hogy ezút­tal Reinhardt jön egy Vollmoeller-Humperdinok dap*bbal. A reklámakoióra nem helyeztem súlyt, ez naiv lelkek számára cainálódik — gondolám. De a Yollmoeller-Humperdinck-Reinhardt triáaz annyira hatott képzeletemre, hogy minden Meglepő eredményeket Í ér el a háziasszony, ha főzelékek, ragouk stb. főzéséhez, húslevesnek tésztanemüekkel való készítésére, bouíllonok előállítására és gyenge levesek, mártások, főzelékek stb. megjobbítására a ^ MAGGI ""'húsleveskockát használja. Csupán a MAGGI névvel és a keresztcsíllag védjeggyel valódi. MAGGI® húsleves­kocka. 1 kocka V* liter leves részére 5 f.

Next

/
Thumbnails
Contents