Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-10-05 / 40. szám

adták. Sok szatirikus részletet most hallottunk először s ezek teljessé tették ezt a fotográfikusan hű társadalmi képet, amit Biró rajzol elibünk. A szereplők közül elsőnek említjük Turait, akit ennyire vezető szerepben még egyszer se láttunk. Azt a bizonyos fiatal literátust játszotta, akit jól ismerünk az életből, aki megy küzdeni klikkel, főispánok, ha kell még felsőbb hatalmak ellen is s akit — megegyezéssel, kiegyezéssel — letörnek. A nemes hév, a lelki küzdelem mind kitűnő tolmáesolóra leltek benne és sikere teljes volt. A herceg hálás szerepében Fodor Oszkár nem volt rosz, de nem is volt jó ! Nem volt rosz, mert rutinja tagadhatatlan, nem volt jó, mert mindig egyforma. A férfiszereplők közül kiemeljük Tihanyi rokonszenves főhadnagyát és Tábori élethű (csak kissé sietőn beszélő) rendőrkapitányát. A címszerepet játszó T. Báródi Kató igen kedves jelenség volt s főkép abban a jelenetben, amikor a herceg megsebesült, érz éssel is játszott. Tehetsége egyébként még mindig fejlődőben van. A darab a közönségnek nagyon tetszett. Szerdán magyar újdonság, a Limonádé ezredes ment. A színlap operettnek mondja, de ahhoz merész fantázia kell, hogy ezt a pár kupiészerii énekszámmal spékelt bohózatot operettnek lássuk. Ám, ha nem is operett, mindenesetre többet ér, mint az a hülye Ábrahám. Cselekvénye ugyan ennek is édes-kevés, az egész azon épül fel, hogy a limonádénak nevezett ezredesből is kitörhet a pezsgő-hadnagy, ha éppen alkalom nyilik rá. Azután bolondoznak az emberek, jön egy-két mulatságos katonafigura és táncolnak rogyásig. Ennyi az egész. De legalább nincs az a sivár szellemszegénység, mint (tetszik már tudni ?) Ábrahámban. A szerepek közül a jobbak férfiaknak jutottak, így Tihanyi herceg-hadnagynak pompásan bevált, ép így Tábori kacskaringós stílusu őrmesternek és Marton Miska apaságban utazó főhadnagynak. Faludi ezredese megjelenésben is nagyon limonádé volt, amit pedig valószínűleg nem kivánt tőle a szerző. Rutinja azonban nem hagyta cserben. Kitűnő figura volt Sebestyén, mint (házasságközvetitő iroda-) képviselő. Ez az ő eleme, itt szive szerint mókázhat és kacagtathat. Női szerep, igazi jó, hálás alig van a darabban. Mindazáltal Albert elegáns és decens volt mint mindig s a kis Sellő egy parasztcseléd szerepében kitűnően megállta helyét. A darabon a közönség — két estén — jól mulatott. Tegnap volt a bucsuelőadás. De milyen más bucsuelőadás, mint aminőt Szalkayéktól szoktunk látni. Szépen telt ház előtt a lehető legjobban összetanúlt előadásban Bernstein ha egyszer betehetnó a lábát a múzeumba ! Álmában látta a sast. Ott gubbasztott az ágya szélén és szárnyával megpaskolta. A meteorkövet is látta, amint tüzesen hullott alá az égből. És amikor ébren volt, akkor is elábrándozott a zenélő óráról, a képekről és a megkövesedett keoskekörömről. Egyszer azzal jöttek a gyerekek, hogy a múzeum egy osudálatossággal gazdagodott. Ezt a cBodát gramofonnak hívják ós a legszebb dalok és zenék jönnek ki belőle. Villamosság hajtja. Nem győzték diosérni. Ha találkoztak az iskolában vagy akárhol, ez volt az első kérdésük : — Láttad a gramofont? — Hallottad a gramofont? Ez aztán egészen felbolygatta a Bandit. Most már gramofon-muzsikát is hallott ójjelente forgott, sistergett a fejében a kerék, amit a villamosság hajt. A gyerekek leírásából már pontosan tudta, mi az a gramofon, tudta, hogy fel kell húzni, kereke van ós tölcsére, aminthogy azt is tudta, hogy pirytuek, magnezitnek, kvarcnak ós dolomitnak hivják azokat az ásványokat, amik a múzeumban vannak. Tudni tudott róluk, de látni szerette volna őket. Látni és hallani ! . .. Egyszer, mikor még javában dühöngött a gyerekek között a gramofon-láz, egy vasárnap délután Bandi egy forintot talált az országúton. Megtisztította a portól ós fehéren, ti sután csillogott rá a pénz. Kié lehet ? Ki tudja azt ? Kirándulók jártak akkortájban a faluban, bizonyára azok közül vesztette el valaki. Vagy eldobta valami gazdag ember széles jókedvében. Bandinak még sohasem volt ennyi pénze. De tudta, hogy ezen sapkát lehet venni, meleg harisnyát, kötött keztyüt, amire szükség van. Tolvaja. A címszerepben Zöldi Elza a könynyelmü, érzéki szerelmében mindenre képes fiatal asszonyt nagyszerűen játszotta meg. Társalgó beszédje bájosan gördülékeny, drámai kitörései hatásosak és erővel teljesek volt. Ma igazán elsőrendű színésznőnek mutatkozott. Férfiasan, szépen és természetesen játszott Fodor Oszkár, akinek ez a szerep talál egyéniségéhez. Az ensemblet Baráti, Turai, Barótiné, Sorr egyaránt jelesen egészítették ki. A darab nagy hatást, általános tetszést aratott. 25,000 KORONÁT fizetünk bárkinek ki bizonyitani tudná, hogy a Sunlight Szappan hamisított vagy bárminő ártalmas anyagot tartalmaz. Kísérelje meg a Sunlight-moscmódszert: beszappanozni, göngyölíteni, egy ide;g pihentetni, hogy a szappanozás hathatós legyen, azután kimosni és szántani. Lever & Co., G.m.b.H., Wien III. Tj 64 A VÁROSHÁZÁRÓL. § A városok és a kisajátítási törvény. A vidéki városoknak régi óhajtása, hogy a kisajátítási törvénynek a fővárosra vonatkozó kivételes intézkedései a vidéki városokra is kiterjesztessenek, mely kívánság megvalósulását az a körülmény késleltette, hogy a kereskedelmi kormány az újabb időben a sok tekintetben elavult kisajátítási törvény revíziójával foglalkozott és a városok kívánságát, csakis a kisajátítási törvény kodifikálásával kapcsolatban akarta teljesíteni. Most arról veszünk hirt, hogy a városok ezen jogos kívánsága már közel jövőben teljesülni fog, amennyiben a kisajátítási törvény 2., 4. és 21. §§ ainak kiegészítéséről készített törvényjavaslat a minisztertanács által elfogadtatott s legközelebb a törvényhozás elé fog beterjesztetni. Bár a törvényjavaslat szövege még nem ismeretes, a kérdés előzetes tárgyalása anyagából a vidéki városok is megkapják közÉs ahogy elgondolkozott, száz ós száz dolog jutott eszébe, amit a forintért venni ós aminek örülnie lehet. — Az anyámnak kóne adni, tört ki belőle hosszas töprengés után. Haza is indult. Utja a tanító háza mellett vitt el. Nyitva volt a muzeum ablaka. A szobában félhomály volt s egy sötét tárgy meredt az ablak mögött. — Ez bizonyára a sas, gondolta Bandi. Egyszerre hevesen kezdett dobogni a szive. Állt-állt az ablak alatt ós meredten bámult a szobába, amely szivének minden gyötrelmes és édes vágyát rejtegette ... Itt van a kezében a forint . . . Most, most lenne alkalom bejutni ebbe a bűvös-bájos szobába . . . Most vagy soha . . . Igen, de az anyja ? Aki úgy örülne a forintnak. Az anyja, ez az áldott, jó asszony meg fog bocsátani szegény fiának, aki talán meghal, ha nem látja a múzeumot . . . ° És Bandi megindult a hentes boltja felé. * Másnap a tanítónak az volt az első dolga, hogy megkérdezte az osztálytól? — Ki hozta tegnap a hurkát? Bandi szive majd kiugrott a helyéből. Lassan, remegve állt föl. A tanítónak majd hogy leesett az álla a csodálkozástól. — Mit? Te hoztad a hurkát? — Én. A tanító hitetlenül rázta a fejét. Gyere ki a padból. Bandi odalép a tanító elé. Ez egy ideig hossz an vizsgálta a gyerek arcát, aztán fülébe súgta: művelődési és szépítési vagy bármely más közcélra szolgáló középületek és intézetek létesítésére, úgyszintén ezek nagyobbítására vagy célszerűbb berendezésére, továbbá az utcák és terek rendezésére és a rendezés folytán megváltozott építési telkek egymás közötti, kényszer utjáni szabályozására vonatkozó részeket. Ez a törvény nagy szolgálatot fog tenni a városrendezés ügyének. § Az adóhivatalnokok kérelme. A városi adóhivatal azon tisztviselői, kik a min. rendelet, illetve törvény megszabta rangosztálynál magasabba vannak sorozva, nem kaphatnak családi pótlékot. A képviselőtestület azonban e rendezés alól egy esetben már tett kivételt s ez alapon az.adóhivatalnokok is kérelmeznek család i pótlékért. Mind régi, igazán kötelességtudó tisztviselők s a családi pótlékra valóban rá vannak utalva. Ha csak egy mód is van reá, a képviselőtestületnek teljesítenie kell kérésüket. § Központi iroda. A városok országos kongresszusa egy új állandí szervezetet alakított, melynek Budapesten Királyi Pál u. 9. sz. a. van a központi irodája. Ez iroda főfeladata a városi kiadványok és a városi igazgatásra vonatkozó adatok gyűjtése, a városok közt való közvetítés és végül a városok informálása. — Minthogy városaink közigazgatási életében napról-napra szaporodnak azok az ügyek, amelyek végső fokú elbírálás végett a Budapesten székelő központi főhatóságok elé terjesztetnek, amely ügyek a városok vezetőinek gyakori személyes megjelenését teszik szükségessé, e fáradságos és költséges felutazásokkal különösen a távolabb fekvő kisebb városokat és azok vezetőit megkímélni akarván, a központi iroda feladatát célszerűnek mutatkozott még oly irányban is kiterjeszteni, hogy a központ a városok megkeresésére a városok érdekében a központi főhatóságoknál eljárjon, az ügyek mikénti állásáról, az elintézés esetleges akadályairól felvilágosítást adjon, a szükséghez képest és a lehetőség szerint az ügy elintézését szorgalmazza. HETI ÚJDONSÁGOK. — Személyi hir. Dr. Antal Géza, városunk országgyűlési képviselője, külföldi útjáról a mai napon Pápára érkezett. — A szent Benedekrend gyásza. Nagy gyász érte a pannonhalmi szent Benedekrendet. Egyik legkiválóbb tagja, Acsay Ferenc, győri főgimn. igazgató húnyt el múlt szombaton — Talán loptad ? Nem loptad ? He ? Honnan veszel te annyi hurkát ? Az apádnak ninos is disznaja. Vald be, hogy hol loptad ? — Én nem loptam ! — Hát akkor miért hoztad ? A tanító arra gondolt, hogy ő semmivel sem szolgált rá, hogy neki Bandi hurkát hozzon. Sohasem törődött vele, észre sem vette. Ez a gyerek tán bajba akarja őt sodorni. Rárivalt Bandira ós megrázta a vállát: — Hát ha nem loptad, miórt hoztad ? Bandi ránézett a tanítóra. Nagy, fényes könyekben égett a szeme. — Azért, mert ón is látni akarom a múzeumot. Mindenki látta már, osak én nem láttam, meg a Csobak Pali. Azért, mert szegények vagyunk. De ón is látni akarom ós — ós — ón még fogok hozni hurkát a tanító urnák, osak engedje látni a múzeumot. Ezt már keserves sirás között mondotta Bandi. És a tanító nézte, nézte Bandit, addig nézte, amig vizes lett az ő szeme is. Eszébe jutott az ő nyomorúságos fiatalsága, őt is nyomták, mellőzték, kutyába se vették, mert szegény ember fia volt. Ettől lett kérges a sziv. De ezt a kérget leolvasztotta a kis Bandi, aki a hurkával együtt elhozta az elnyomottak véres, elgyötört szivét. Magához ölelte Bandit, megsimogatta a haját. — Ne sirj, fiam. Délután gyere hozzám ós akár éjfélig ott lehetsz a múzeumban. Bandi letörölte könnyeit és boldogan kérdezte : — És úgy-e elhozhatom a Csoba Palit is ?