Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-09-14 / 37. szám

gyár, nem is fizethet pótadót), 15 év utánra biztosítandó előny. S mit ád ezzel a bár szinte obligát, de jelentéktelennek azért éppen nem mondható hozzájárulásokkal szemben a vállalat? Biztosítja a várost, hogy két és fél millió korona építkezési és egy millió korona üzemköltség befektetésével a gyárat egy éven belül felépíti és üzembe helyezi. Ennek biztosításául 100.000 K-t deponál is, ami a gyárnak egy évi üzemben tartása után visszaadandó. Első pillanatra láthatja mindenki, hogy itt egy valóban nagyszabású gyárvállalatról van szó, amelynek teljes realitását a pénzügyi és szakkörökben egyaránt nagy tekintélynek örvendő részvénytársaság garantálja. Az a vállalat, amely 2 és Va milliót fektet be az építkezésbe, feltétlenül képes lesz arra, ami kilátásba is van helyezve, hogy 300 munkást alkalmazzon, hogy ezek a munkások férfimunkások lesznek, azt külön, nem kicsinylendö előnynek tartjuk, mert ily módon az eddigi gyárak miatt előállott cselédhiány nemhogy fokozódni nem fog, de munkáscsaládok idetelepedése által inkább csökkenésre van kilátás. Hogy háromszáz biztos keresetet találó férfimunkás a gyár hivatalnok személyzetével együtt mily mértékben lendítené városunk pangó iparát és kereskedelmét, arról beszélni feleslegesnek tartjuk. De nemcsak az ipar és kereskedelem, a gazdasági élet egész vonala feltétlenül érezné egy ily nagy új vállalat áldó hatását. Ha maga a gyár pótadómentességet is élvez, alkalmazottai mindjárt kezdettől osztoznának velünk a közterhekben, míg majdan idővel a gyárvállalatban magában nyerné a város egyik legnagyobb adófizetőjét. Akik Pápa város fejlődését, haladásátőszintén óhajtják, akik szeretnék, hogy mi is az ipari empóriumok sorába lépjünk, azok bizonnyal kész örömmel fogják fogadni és elfogadni a ma tárgyalásra kerülő ajánlatot. Az új véderőtörvény. Irta : Kemény Béla. V. Ám lássuk közelebbről azokat a kedvezményeket, amelyeket az új véderőtörvény nyújt. Az 1889. évi VI. t.-c. az egy éves önkéntesi kedvezményt nyújtotta a 25. §.-ban, kedvezményt nyújtott a papoknak, papjelölteknek a 31. §-ban, a tanítóknak a 32. §-ban, az öröklött mezei gazdaságok birtokosainak a 33. §-ban és a családfenntartóknak a 34. §-ban. A papok, tanítók, örökölt mezei gazdaságok birtokosai és családfenntartók a póttartalékosi minőség, vagyis két hónapi kiképzés kedvezmnéyét élvezték. Volt még ezenkívül a tartósan való szabadságolás kedvezménye különös figyelmet érdemlő esetekben, amidőn az illető a két hónapi kiképzés után tartósan szabadságoltatott. E szerint kétféle póttartalékosi minőséget különböztettünk meg a törvényben és pedig olyat, melyhez hivatás folytán volt igényünk (31, 32, 33, 34. §.) és olyat, melyhez véletlenül jutottunk (magasabb sorsszám következtében). A kettő látszólag egyforma volt, mert mind a két esetben, akik kedvezmény utján szereztük meg, akár véletlen jutottunk hozzá, csak két hónapi tényleges katonai szolgálattal járt, mégis nagy különbség volt a kettő között és e különbség abban nyilvánult, hogy rendkívüli szolgálati viszonyok beálltával az utóbbiak behivhatók, benntarthatók voltak, mig a kedvezmény folytán póttartalékba jutottak kedvezményüknek még e rendkívüli körülmények közepette és tartama alatt is háborítlan élvezetében maradtak. Az új véderőtörvény is nyújtja az egyéves önkéntesi kedvezményt a 21. §-ban és pedig arcvonalban (22. §.) vagy valamely szakmában (orvos, gyógyszerész, állatorvos 23—25. §.) való szolgálattal. Póttartalékosi kedvezményt nyújt a papoknak, papjelölteknek és papi jelleggel biró tanároknak (29. §.), az öröklött mezőgazdaságok birtokosainak (30. §.) és családfenntartóknak (31. §.). Nos és a tanítóknak és tanítójelölteknek ? Ezek az új véderőtörvény, vagyis az 1912. évi XXX. t.-c. 21. §. 2. pontja szerint az arcvonalbeli egyéves önkéntesek kedvezményben részesülnek, kivéve az új véderőtörvény hatálybalépésétől számítandó hét évi átmeneneti idő alatt azokat a tanítókat, akik oly vidékek iskoláinál vagy intézeteinél működtek, ahol a tanítók sorában hiány mutatkozik. Ezek a tanítók besoroztatásuk esetére, ha azt kérik, a póttartalékba utaltatnak (82. §.), természetesen azt, hogy melyek ezek a vidékek, azt nálunk a honvédelmi miniszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyértőleg állapítja meg. Az új véderőtörvény az egy éves önkéntesi jog kedvezményre való igényjogosultságot jóval nagyobb mértékben kiterjeszti, mint az a régi törvényben meg volt állapítva, de a családfenntartókra vonatkozó póttartalékosi jogkedvezmény tekintetében is lényegesen bővült a jogosultság tere. Nagyjelentőségű kedvezménye az új törvénynek a csak két évre terjedhető tényleges szolgálat kedvezménye, mely a 20. §-ban nyer tüzetes körülírást, mely szerint bizonyos fokú képzettség vagy kvalifikáció mellett az illető a harmadik szolgálati évre nem kötelezhető, hanem két szolgálati év leteltével már tartalékba megyen. Még fontosabb kedvezmény, amit az új véderőtörvény nyújt, az a kedvezmény, melyet a teljes törvényes igénnyel nem biró családfenntartóknak és mezőgazdáknak nyújt. Ezen kedvezmény szerint (32. §.) az a hadköteles, akinek az öröklött mezőgazdák birtokosait vagy a családfenntartókat megillető kedvezményre való igénye nincsen meg egészen abban a mértékben, amelyben az a törvény 30. és 31. §-ában tüzetesen meg van állapítva, kellőleg megindokolt kérelemre, különös méltánylást érdemlő, a 30. és 31. §-ban körülirt igénycsupán a szép velenoei nobilek leányait és asszonyait kellett beállítani abba a bibliai keretbe, melyet képei librettójául választott. A mai velencei nőket megsötétítette, elgyengítette a szenvedés, aroukról a küzdelem eltörölte a naiv derűt, a nagy fekete kendő alatt vékony, elgyötört testek húzódnak meg és a szép kreolszínű arcokat ritkán önti el a pir. Szóles vállú, tömzsi matrózlegónyek karjába fonódva, mint gyenge, szepegő madárkák látszanak ezek a feketeruhás kis teremtések ós elvesznek abban a kozmopolisban, amely a velenoei tereken ezer színben pompázva kering. Veroneze művészete szerint a legragyogóbb kifejezője Velence fénykorának a pompás jellemző erejű, titáni munkakészségü Tintoretto és a legazdagabb termelő fantáziájú Tician abszolút és minden korok és fajták miliőjében bámulatra méltó alkotásai, nem simulnak olyan teljesen ennek a városnak a históriájához, mint a nagy Paulo talán édeskésebb, mesterkéltebb ós konvenoiónálisább pikturája. Tioian és Tintoretto hatalmas kópékét festettek Velencének, de Veroneze a ragyogó, gazdag Velencét festette, amely epikuri gyönyörök bőségserlegét ürítette mohó ajkaival. Az utoákon, a tereken, a Canale Grandén suhanó gondolákon már osak ritkán találjuk Paulo Veroneze szép szőke asszonyait, de a Palazzok arisztokratikusan, a mob elől elzárt kapui néha megnyílnak ós az erkélyeken meg jelenik büszke, nemes pompájában a tiszta velencei karakter. Néha látjuk az asszonyt, akinek vonásain büszkén fejeződik ki az a gőgÖB fenség, mely a doge-palota tanácskozó ter meiben hirdette valamikor a törvényt. Még élnek néhányan az aranykönyvbe irt oaaládok nemzetségéből, de már ritkák, a fajta tisztaságát megrontották az összeházasodások, az érdekszövetségek gyülevész, fiatal fajokkal, külföldi milliókkal az angol és az amerikai pénzzel, amely megvette a paloták műkincseit, a velenoei fehér köveket, a faji gőgöt ... az egész . . . várost. V. A Café Flórián egyik márványasztalánál ült négy szép öreg úr, Velence vároB tanácsának tagjai, mint a pinoér nekünk megmagyarázta. Nemes, sápadt arcuk minden vonása szilárd, merev volt és rosszul illett ezekhez az „antik" vonásokhoz, a nyugat európai elegáncia, a mélyen kihajtott gallérú zakó-kabát, a kissé piperkőoös, csokorra fűzött nyakkendő és a széles karimájú girardi kalap. Cortailt ittak, az amerikai bárokból Európába plántált gyilkoa, raffinált italt ós közben halkan beszélgettek. Bús rezignáoió reszketett a hangjukban, mintha a dél tüze a nagy, olasz lendület teljesen utat engedett volna a remény-vesztett letargiának, amely halott árnyként lebeg e gyönyörűséges város felett. A kiváló bór- és lithiumos .. gyógyforrás vese- ós hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz. 1 kávéház körül száguldó rikkancsok a Seoolo külön kiadásait kínálják, ordítva az új olasz győzelmek hirét, de a négy patrioius lemondó gesztussal tolja félre a lapot ós egyikök megszólal: Hiába minden, a börzén nem hisznek a mi lapjaiknak és az egó.-z tripoliszi verekedés osak arra való, hogy az olasz értéket lesülyeasze ós tönkre tegyen minden üzletet. Minek harc nekünk, akik olyan békés emberek vagyunk. A gyárainkat nagy körültekintéssel fenntartjuk, óvatosan hizelgünk a szociáldemokratáknak, nehogy sztrájkokkal zavarják meg az üzemet, produkálunk, de hiába, mert a háború felemészt minden tartaléktőkét, a bankok nem adnak hitelt ós az. idegeneket nem lehet jobban nyúzni, mert még bojkottálják ezt a szerencsétlen országot. A másik öreg úr bágyadtan veri le szivarjának hamuját és így felel: Ninos igaza, hiszen ez a mi nagy háborúnk is kereskedelmi érdekeket szolgál ép úgy, mint a modern hadviselés minden baroos mozgása, pénzért harcolunk, a gyárban ég a csatatéren és ha sikert érünk el, sok nagy fényes üzlet születik ebből. A győzelem tartalma a pénzes szekrényeket tölti meg kincsekkel. így beszélnek a mai velenoei nobilik, ós igazuk van. Ma nincsenek hódító háborúk, a latin eszme az ő históriás nimbuszával nem arathat már győzelmeket a művelt kulturák országaiban. Európa népei, a maguk erejével ós kultúrájúkkal felfegyverkezve megoltalmazzák önállóságukat a szellem legbősebb Napóleonjaival szemben is. Franciaország bár tőkeerejével idegen fajokat terrorizál, Anglia bár gyarmatai négy világrészt érintenek is, hódító erejével nem birja még Montenegrót sem beolvasztani magába. Csak pénzt lehet rabolni ma, ós a négy nobili a dicsőséges velencei dogók nemzetségéből hidegen, komolyan beszélgetett tovább az üzleteiről.