Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-09-14 / 37. szám

jogosultsági mozzanatokhoz hasonló körülmények esetében a póttartalékba helyezés kedvezményében részesíthető. Ezen az alapon — mond a törvény — a megokolt kérelmeket tartva szem előtt, évenként oly száma legénység helyezendő át a póttartalékba, mely az illető ez évben az ujoncjutalékokra besorozottak négy százalékának megfelel. Minden eddig felsorolt kedvezmények a hadkötelesek egy bizonyos részére szorítkoznak és pedig azokra, akik egy bizonyos, a törvény állal elösmert körülménynél fogva vagy egyéves | önkéntesi, vagy póttartalékosi jogkedvezményre tarthatnak igényt. Valamenyi kedvezmény között tehát legfontosabbnak tartom én azt a kedvezményt, melyben valamennyi ujönc részesülhet, akinek erre szüksége van. Ez a kedvezmény van hivatva eloszlatni azt a felfogást, hogy a katonai szolgálat miatt életcéljától valaki eleshetik, életpályályából kizökkenhetik. Ez a kedvezmény tehát különös figyelmet és méltánylást érdemel. Ez a kedvezmény: a tényleges szolgálat elhalasztása. Az új véderőtörvény 33. §-a szerint ugyanis mindazoknak az újoncoknak, akik valamely meghatározott életpályára készülnek, avagy a művészet vagy ipar valamelyik ágának elsajátítására törekszenek, és akik e munkálkodásuk megszakítása következtében súlyos kárt szenvednének, továbbá akik más, rendkívüli méltánylást érdemlő viszonyokat igazolnak, tényleges szolgálata elhalasztható annak az évnek október elsejéig, melyben életüknek 24-ik évét. betöltik. Mégis csak kellemes tudat az, hogy valaki csak akkor tartozik majd tényleges szolgálatra bevonulni, ha kitűzött életcélját elérte. Természetes, hogy e halasztást csak azok az újoncok kaphatják meg, akik erre igazolt munkásságuk folytán méltók és érdemesek, mert a törvény ezzel a kedvezménnyel a munkát, a munkás életet, a szorgalmat, a törekvést kívánja honorálni, nem pedig a léhaságot. A színházi hét. A lefolyt hét is csak emelte új színtársulatunknak gyors ütemben megszerzett hírnevét. Az összes darabok jó betanulásban kerültek színre, az összes szereplők — tekintet nélkül arra, hogy egy-két este a zuhogó eső miatt kisebb számban gyűlt össze a közönség—'teljes ambícióval dolgoztak: Kiváltképpen jól esett végre látnunk, hogy az operettekben a kar I annyi énekesből és énekesnőből állott: amenynyit a mi kis szinpadunk csak befogadhat. Pártoláshiányról egyébként a társulat nem panaszkodhatott s ha a további előadások is az eddigi színvonalon maradnak, bizonyára nem is fog panaszkodhatni. Szombaton Az asszonyfalót játszották (alatta: Der Frauenfresser, épúgy mint később Ártatlan Zsuzsi — Die Keusche Susanne, holott ez eredetileg francia darab; de egyáltalán mire jó az idegen alcim, valamint mire jó a „század legnagyobb operettsikere", a „szenzációs világsiker" s hasonló reklámok?!) Az asszonyfaló egy nőgyűlölő őrnagy, aki klubbot alapít eszméi terjesztésére. Nőgyülölete persze szerelmi csalódásból származik s a régi imádott láttára gyorsan elpárolog. Az elég szegény — sok részletében a Vig özvegy pompás szövegére emlékeztető — szöveget főkép a II. és III felvonásban jóizü humoros jelenetek tarkítják, a zeneszámok között van nem egy fülbemászó melódia, de a „század legnagyobb operettsikeréről

8 beszélni komikum. A darabot pompásan játszották. A primadonna Albert Böske nemcsak hódítóan szép volt, de finom művészettel is játszott és gyönyörűen énekelt. Jobb partnere alig képzelhető Tihanyi Bélánál. Kitűnő énekes és rutinos színész. A többi szereplők közül a komikusok Marton Miska (a lóember) és Tábori Imre (a tót kutyamosó) vezettek. Minden jelenetüket megkacagták. Egész helyes volt Sellő René is, de partnerének Sebestyénnek inkább a groteszkebb szerepek valók, mint a csinos fiatal sihedereké, Szilágyi Erzsébet pedig semmikép sem akar beválni komikának. Hétfőn Herceg kitűnő drámája, a jól ismert „Dolovai nábob leánya

8 ment gördülékeny, de nem tökéletes előadásban, aminek oka az is lehet, hogy talán a szereposztás nem a legszerencsésebb volt. Első sorban T. Báródy Kató lerontotta a Jób Vilmáról való illúziónkat. Ámde hol a hősnő, hol van Zöldi Elza ? Félhónapja itt a társulat s még szinét se láttuk. A kisebb szerepek elosztásánál is volt némi hiba. Barótiné a darab végén mint férjhezmenő fiatal asszony, Tábori a Merlin báró komoly szerepében semmiképen nem kvadráltak. Még a Bilitzky hercegben is találtunk volna jobb színészt, mint a kissé túlzsenge Sorr Jenő. Elsőrendű alakítást nyújtottak Fodor Oszkár, aki Tarján főhadnagy szerepét drámai erővel játszotta meg és Turai Antal, aki megjelenésben, beszédben ideális huszárkapitány volt. Mellettük Bátori Mici és Fodor Andor érdemelnek dicsérő felemlítést. Kedden a Casanova ment az operett együttes teljes sikerével. Szerdán „a nem lányoknak való

8 Gólya került szinre. A megjegyzés jóhiszeműségében nem kételkedünk, de ha a gólya lányoknak nem való, akkor az Ártatlan Zsuzsira bátran kiírhatnák : csak rinocéroszok nézhetik végig. A gólyának sem tartalma, sem iránya nem erkölcstelen, házasságtörés nincs benne, frrvolitást nem beszéltek, csak éppen hogy egy fehér ruhás nő hol kiugrik az ágyból, hol megint visszaugrik, amint betegnek teteti magát, vagy sem. A darab azt az apát akarja komikussá tenni, aki nagyon akarna gyereket, s azt a mamát, aki csak menhelyi csecsemőkkel akarja VI. Az üzlet-üzlet elvét valósítja meg a modern Velence és az új Olaszország az életben és a művészetben egyaránt. A nemzetközi képkiállítás olasz csoportja pompásan bizonyítja ezt az állításunkat. A technikai virtuózitás teljességével hordott össze itt a fiatalság, Tito Ettore és DePOcca Bianca hűséges követői direkt vásári szüzséket, tetszetős, könnyed ouvréket, élénk színes dolgokat, amelyekből hiányzik a remegő keresés, a szent önkivület, de helyet foglalhat minden darabjuk a szépen berendezett muranői üveggyár nippekkel ékesített szalonokban, Faviett pszichéje az a vezércsillag, amely az utolsó húsz esztendő olasz piktorainak szeme előtt lebeg ennek a derült, kissé cinikus művésznek szelleme, aki a mesterség szuverén biztosságával, uralkodva az anyagon, kedves zsáner képekkel örvendeztette meg a vevő közönséget. De legalább mesebősége, írissesége és temperamentuma van a fiatal olasz piktúrának, nagy, színes vásznak mosolyognak le reánk, amelyeknek machéja jő és becsületes természetstudiumoka t árul el és a barbizoni s/.ellemtől átjárt új művészet közvetlenségét mutatja. Vásárra szánt árú ez is, mint a magyar kollektív kiállításokban tobzodő piktúra, ezeken a vásznakon is szinte ordít a tömegizlés előtt való meghódolás rikító reklámbélyege, de azért nem tapasztalható az artisztikusnak olyan erőszakos raffinált megtagadása, mint a Neogrády és magyar cégtársai műveiben. Elszomorító ez a kegyelettelen megfeled kezés a múltról. A Tintoretto, Tioian és Paolo Veroneze fajtájának művészei teljesen kikapcsolódtak a nemzeti tradioiókból. A XIX. század végének léha, tetszetős, pikáns, párisiaskodó szalon pikturája variálódik képeiken, pasztiőzusan odavetett vonalak, egypár delikát valőr, világítási ötlet megrögzítése, de Bemmi klaszikus nyugalom, semmi fenséges páthosza annak a hatalmas múltnak, amelynek ékes szimbolumakép emelkedik az újra épített karosu Campanile és San Marco temploma. VII. A műtörténet kiáltó igaztalanságának és kritikai korrupciónak tartom, valahányszor Velenoében a Bellini madonnái előtt állok, hogy Raffael Santi nevéhez a festőművészet új korszakát fűzték. Nem birom megérteni, hogy a renaisszanc csodaszép gyermeke Raffael újabb, merészebb és igazabb pikturális szenzációkat és a fénynek újabb titkait tárta volna fel bámuló szemek előtt, mint mestere és elődje Bellini, hogy a szabad levegőnek és a képen reszkető fénynek megmagyarázhatlau sejtése nála jelenkezett volna elsőnek, mikor a Bellini képekről szinte plainair sugárzás omlik elénk. A szépséganaliz is \ usticmordjának áldozata Bellini, akit a műv zettörténet lekicsinylő közömböséggel degradált és Raffaelt ruházta fel a pikturális korszakot alkotó forradalmiság jelentőségével, holott a Bellini fiatal szentjei mindazt az üde szépséget, amelyet Rafíael alkotásában csodálnak, mélyebb és finomabb, főkép pedig erőteljesebb emberstudiumok által inspirálva egyesítette magában. Nála hiányzik a Raffael édeskéssé^e és tartalmatlansága, az ő madonnáiban az asszonyiság bűbája egyesült az áhítat szelid verőfényével. Raffael bálványokat festett, amely előtt leborul a hivő, Bellini pedig rajongástól,a kereszténység lehétől átjárt hivőket, az embert, aki felolvad a dogmában és tekintete úgy fonódik a lelkünkbe, mint a tisztaságnak, jóságnak ós szeretetnek oltáréneke. Bellini madonnáit nem kezdte ki az idő, az ő nézésüknek üde tavaszi bűbája azt a romantikát árasztják, amelyekbe nem hozhat diszharmóniát a cinikusra vált jelen kapzsisága, vadsága és művészietlensége. A Bellini szentjei elől ijedten menekül el az életünk szürke gondanyója, ezek a sugaras madonnák illúziókat támasztanak fel lelkünkben a virágos rétről, a természet bimbódzásáról, nagy, bolondos, fiatalos korról, amelyet pogány rajongással neveztünk „Ver Sacrum" idejének. Ez legyen az utolsó akkord, mert a legszebb, a legtisztább benyomásokat fejezte ki. A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít • I F ¥ ^^ WW technológiát végzett szabómester, Vago Dezső PáD

a. Fő-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben ! Megrendelések felvételére kívánatra vidéken is megjelenek. II 7T 1 ' 'kiváló minőség és csínos kiállításukéit IVIUnKaim több orsz. kiállításon érmekkel kitüntetve.