Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-09-14 / 37. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: L)^ KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Ki beszél ma drágaságról ? Ezt a kér­dést ebben a kihivó alakjában az agráriusok hivatalos lapja veti fel s kérdezvén, megadja a feleletet, hogy senki sem beszél róla, mert — nincs. Szerinte persze nincs, de a munkás- és középosztály ma ép úgy érzi, mint tavaly vagy tavaly előtt, csak a sajtót foglalja el annyira kizárólag a politika, hogy a drágaság kérdése letűnni látszott a napirendről. Ma már valóban senki sem beszél drágaságról, de mindenki épen úgy érzi, mint tavaly és két esztendeje ilyenkor. Mert hiszen ha úgy volna, ahogy az agrárius felfogás véli, akkor és nyilván nemcsak nálunk volna így, hanem némileg a külföldön is elhallgatott volna a drágaság elleni rend­szabályok sürgetése, ott is konstatálták volna, hogy minden úgy van jól, ahogy van, s hogy e mai világ minden lehető világok közt a leg­jobb. De hát mit látunk ? Azt, hogy a külföldön korántsem nyugosznak bele olyan fatalisztikus nyugalommal a drágaságnak terjeszkedésébe, hanem kérnek, könyörögnek, követelnek. Francia­országban egyik projektum a másik után merül fel s állandó nyugtalankodás kényszeríti a kor­mányt arra, hogy szemmel kisérje a drágaság ügyének minden egyes mozzanatát. Ausztriában az osztrák urakházának közgazdasági bizottsága a nyár folyamán határozatot hozott, melyben felszólíttatik a kormány, hogy a bérstatisztika, a fix fizetések statisztikája mellett, a nélkülöz­hetetlen szükségletek áralakulásairól is szerez­zen adatokat és igyekezzen azokhoz a törekvé­sekhez csatlakozni, melyek e tények vizsgálatát és a nyert eredményeknek nemzetközi alapon való feldolgozását óhajtják. íme tehát más or­szágokban kevésbbé megértők, kevésbbé belá­tásosak az emberek, ott még felháborodnak azon, ha a kormány nem foglalkozik a drága­ság kérdésével, ott még konkrét javaslatok in­dulnak ki a fogyasztó közönség köréből, a par­lament köréből. Nálunk minden okos, üdvös és közhasznú törekvést háttérbe szorít a pártpolitika és a szertelen uralomvágy, mely bachanáliákat ül a közbajok fölött. Pedig bizony, bizony — az ország népeinek millióit a mindennapi kenyér előteremtésének nehéz problémája foglalkoztatja mindenütt. Új gyár. Amiről múlt számunkban még csak burkolt formában adtunk hírt, a mai napon már a város képviselőtestületét fogja foglalkoztatni s mire e sorok nap­világot látnak, valószínűleg elintézést is nyer. A Hungária műtrágya gyár, kénsav és vegyi ipar részvénytársaság, egyike az ország legtekintélyesebb gyárvállalatainak, kereste meg városunkat azzal az aján­lattal, hogy itt gyárát létesít, ha a város az ilyen alkalmakkor szokásos hozzá­járulásokat biztosítja. A tárgyalások a város és gyár­vállalat között mindeddig teljesen titok­ban folytak, ami annál is szükségesebb­nek mutatkozott, mert a városra hárult a feladat, hogy azon a területen kivül, amit maga enged át, még háromszor annyit a vállalatnak vételre megszerezze, ami, tekintettel arra, hogy a kiszemelt terület 25—80 kisbirtokos kezén van, éppen nem volt könnyű föladatnak mondható. Ma már a szükséges kötelező nyilatkozatok mind a polgármester fiókjá­ban vannak s így semmi akadálya sincs többé annak, hogy az ügy a nyilvánosság fóruma elé ne kerülhessen. Mit kér a gyár Pápa városától ? Kéri annak, a város tulajdonában levő 18.000 G-öl területnek díjtalan átengedé­sét, amely a csornai vasút vágányain túl terül el s amely a jelenlegi bérjövedelmet véve alapul 25—30.000 K értéket képvisel. Kér továbbá az építkezéshez ingyen homo­kot és kavicsot saját költségére leendő kiaknázás és elfuvarozás mellett, kéri a gyárterületen átvonuló Pápa-Acsád-Egy­házaskeszöi vicinális útnak áthelyezését és nehéz jármüvekkel leendő közlekedés céljaira jó karba helyezését. Kéri a 15 éves községi adó, vám és kövezetvam mentességet és vízvezetéki vizet csakis ivásra. Pénzértékben mindezek a hozzá­járulások nem igen rúgnak 50.000 K összegnél többre, nem szólva természete­sen a községi pótadó mentességről, ami nem megszűnő érték (hisz ha nincs A „PAPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Elszállt a délibáb. I. Elszállt a délibáb a hűvös pusztáról, Hogy kijózanodtam szívem mámorából! Elszállt délibábként az én boldogságom, Vele szállt szerelmem, — vele szállt, mint álom. Lengő ezüst szárnya az álmodó földnek, Lelkem álom-szárnya téged is megtörtek Ami átvarázslá ezt a földi tájat: Eltűnt a szívemből az a szép káprázat. A vadrózsa elnyílt, a határ setétebb, Mely vérzett szívemben, behegedt a mély seb, Egy-egy kósza felhő jár fönn a magasban, Egy-egy emlék . .. múltam, hogy visszasóhajtsam. Hervadt mezőn írva a nyárnak halála, Meg-meg suhog a szél, nem a fecskék szárnya, Leveletlen erdőn sötét, hideg éj ül, Leszállt az én napom piros alkony nélkül. Keljetek csillagok, könytelen nagy szemek, Harmattalan bánat, mitől lelkem beteg; Melynek nincs szerelme, az a szív kiégett, Melyben nincsen álom, hálál az oly élet. II, Szomorú nótáknak se hossza, se vége, Az én nagy keservem, ha beléjük férne! . . . Ilúrozd fel hegedűd árvalány hajával, Verjed a cimbalmod síri ciprusággal. Ismered-e a bút, mely iszonyún szaggat És a temetőknél csendesebben hallgat, Mely a jajnál fájóbb, azt a szót találd ki, Azt a nagy vergődést, mely hanggá tud válni ?! Kialvó tüz is még végső lobbot vetne, Haldokló hattyúnak énekbe fúl lelke, Örökös kín csak a testetlen gondolat, Csendítsd meg nótádban búcsú-harangomat. Kisteleki Ede. Velencei nappalok. Irta : Halmi Bódog. IV. Paulo Veroneze szentkópein, amik a doge­palota és az Akadémia belle arts termeit éke­sítik, a szőkeségnek csudaasszoayai virulnak. A formák érzéki varázsa, a hatalmas dús fehér testek egész modern bűbája ömlik el ezeken az Évákon, osak a szentség, a keresztóny dog­más szelídség emberfelettisége hiányzik belőlük. Az élet asszonyai Paulo Veroneze madonnái, amelyekhez modellül a velencei patrícius csalá­dok egészséges, bőség illatos fürdőjében viruló asszonyai ós leányai szolgáltak. A mosolyuk nem az áhítat zsoltáros énekeibe merült lemondás keresztényi derűje, hanem a testi ós érzéki jól­lakottság ösztöni harmóniáját mutatja egy boldog, gazdag fajta elégedettségét, amelynek tekintélye ós hitele van a népnek nagyhatalmi börzójén. Paulo Veroneze lehetett naturalista, útjába csak szépség, fény és ragyogás vetődött a viruló, hatalmas, büszke Velence szépsége, neki nem kellett a stilizálás varázsszere ihez folyamodni, hogy modelljeinek varázsa bámulatot fakasszon, Milliószor bevált . MAGGI húsleveskocka. í kocka x/i liter r f húsleves részére J !• Utolérhetetlen gyenge levesek, mártások, főzelékek stb. megjobbítására. Kítünö főzelékek, ragouk, már­tások stb. főzéséhez. Kiváló jó húslevesnek betéttel való készí­tésére és bouíllonok előállítására. Csakis a MAGGI névvel és a keresztcsíllag védjeggyel valódi.

Next

/
Thumbnails
Contents