Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.
1912-08-24 / 34. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Samassa. A klasszikus főpapok tipikus alakja volt. Tudós és jámbor életű. Ismerős az élet minden hullámverésével s felette álló az élet piszkos habjainak. Nagy, átfogó pillantással, a bölcs nyugodt szemléletével nézett el az óriás vizek felett s ha tornyosultak a hullámok, hajókat dobált a tomboló ár, a rémült emberek pillantását felfelé irányította Hozzá, kié egyedül minden dicsőség . . . Összeszámítják mennyit adott egyházi és kulturális célra. Egyik dicséri fennen az összeg nagyságát, másik percentté alakítja s így aránylag csekélynek véli. Mi e számítgatást olyan nagy emberrel szemben, mint Samassa volt, viszásnak tartjuk. A szellemi kincseket, mikkel egy-egy kinyilatkoztatásában megajándékozta a nemzetet, nem lehet font szám mérlegre vetni. Pedig súlyos, nagyon súlyos értékek ezek is. És sokszoros értéket az adott nekik, hogy nem csak a nagy tudós, az egyház nagy fia szólalt meg bennük, de mindig előtértérben állt a nagy magyar hazafi is. Az olasz származású Samassa magyar volt, izig-vérig magyar, ment minden internacionális vonatkozástól. Ez a tulajdonsága tette hasonlóvá a legnagyobfc^ magyar főpapokhoz, kikről a történelem megemlékezik. Ha új Rákóczi-kort éltünk volna, bizonnyal ő lett volna az új Széchenyiérsek. S ebben az érzésben, ebben a tudatban gyászolja őt minden magyar. Uj fejlődési irány. A Ligeti-út kiépítésének megkezdése a maga 28 házával kiválóan jelentős mozzanatot alkot városunk fejlődésében. Egyelőre csak a most épülő házsort látjuk még és az egyszerre, lassan és szinte méltóságos lassúsággal emelkedő s lomhán kialakuló házak sokaságában lelünk föl valami szépet, de azt nem keressük: vájjon az építésnek lesz-e folytatása ezen az úton és annak tőszomszédságában ? És ha lesz: merre lehet és mi ezen újabb terjeszkedésnek elöföltétele ? Az a sok új báz bizonyára nem azért állt oly egyszerre sorjába, hogy magukra hagyva sokáig árván nézzék egyik oldalról a Bakonyt, a másik oldalról pedig a Jókai-utca hátát, amely mellett a vigyorgó Tapolca görgeti pajkosan nem éppen tiszta és nem éppen szagtalan habocskáit. Annak az épületsornak, ba egyszer már kilépett a gyepre és büszkén emeli fejét az égnek s hol apró, hol tág szemmel kíváncsian kémleli az előtte elterülő panorámát, nem szabad egy helyben maradnia, hanem maga mellett új életet kell teremtenie, új lakosokat kell maga köré gyűjtenie és már mint tapasztaltabb érdektárshoz illik, meg keli nekik mutatnia az irányt és a módokat, amelyek mesgyéi között azok elhelyezkedhetnek. Első sorban kétségen kivül való remény, hogy az u. n. tisztviselőtelep minden háza nemsokára megkapja a maga szemben álló párját. Farkas szemet nézhetnek rövid idő alatt másik házakkal. Még pedig a Fürst háztól ki a Gyimóti-útig. Ámde ez a hosszú és egyenes utcaszalag a vele párhuzamosan elnyúló Tapolcaparttal és az ezeket délről keresztül metsző Gyimóti-uttal oly szép és szabályos keretet alkot, hogy azt bün lenne a tisztviselőtelep elejétől a Lamperttelekig újabb utcavonalakkal be nem népesíteni és a Lampert-telket pedig alsóvárosi sétatérré át nem alakítani. E sétatér után való vágy nem új. Már akkor keletkezett, amikor a színház áthelyezésének kérdése fölmerült. Mert mikor hire ment az Alsóvárosban, hogy a szinház előbb-utóbb átadja helyét a ref. templomnak, az e teret fölkereső intelligens és nem intelligens közönségben egyöntetűen támadt a kívánság, hogy az ö kicsiny, de kedves nyári sétatere helyett lent a Tapolca mellett, a Jókai-utcához közel kapjon egy másikat, a felsővárosi ligethez hasonlót. És ez idő óta ezen kívánság mind jobban megerősödik az e részben lakó közönségben. Tehát az alsóvárosi sétatérnek megvalósítása el nem kerülhető sokáig. A nevezett telek pedig igen alkalmas volna rá. Ami a Lampert-rétig szétterjedő nagy teret illeti, arra nézve leghelyesebb volna azon terv végrehajtása, amelyet egyik, nem régi gyűlésén a ref. egyház tanács is magáévá tett, mely szerint a város már most utcákra ossza fel és mérje ki A „PAPAI HÍRLAP" TÁRCAJA. A hársfa. — Müller Vilmos. — Kapú előtt a kútnál Egy régi hársfa van, Hej, mennyi édes álmot Álmodtam árnyiban. Hej, mennyi drága szócskát Metszettem kérgibe, Bánatban és örömben Szivem vonzott ide. Ha éjnek éjszakáján Az útam arra vitt, Áthatlan mély homályban Szemem lehunytam itt. Es suttogott a hársfa, Megértettem szavát: , Jer hozzám, hív barátom, Itt vár a béke rád". Arcomba szél süvített, Észak hideg szele S csak álltam mozdulatlan, Nem gondoltam vele. A helyről elkerültem Régesrégóta már, De hallom suttogását: A hársfa visszavár! Ford. K. E. A hatalom. Irta: Zsoldos László. Vladimír oár izgatottan pattant fel az Íróasztala mellől : — De hisz ez tűrhetetlen — kiáltotta haraggal. — Hol kopog? — és hangja itt egyszerre félénkké meg meg zavarossá vált. — Hol kopog itt az írógép ? Becsöngette a szolgálattevő udvari tisztet és csöndesen, mint akinek fontos titkolni valója van, maga mellé intette: — Hallod? Kipi-kop? ... kip-kop? Hallod Pacsov? Paosov, a szolgállattevő tiszt nem hallott ugyan semmit, de azért mialatt ügy állott ural kodója előtt, mint a" oövek, vak engedelmes séggel válaszolta: — Parancsára, felség, hallom. A oár tenyerével az asztalra támaszkodva, szemében a téboly tekintetével meredt a levegőbe: — Kipi-kop . . . kip kop, kopog az irógóp. A halálos ítéletemet kopogtatja, hallod e Pacsov : A tiszt homlokán kiütött a hideg verejték? — Minden szentekre a cár megőrült, — villant át az agyán egy pillanatra. Ám a másik szempillantásban már elszánt nyugalommal szólalt meg *: — Bocsánatért esedezem, Felség, de itt semmiféle irógóp nem kopog a teremben. Vladimír az előtte heverő aktacsomóra osapott az öklével : — Nem kopog ? Hát akkor mi kopog ? Mi tesz úgy folyton, hogy kip-kop . . . kip-kop, ha nem irógép ? — Bocsánatért esedezem, Felség, de . . . akart mentegetőzni a tiszt, az atyuska azonban nem engedte szóhoz jutni : A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít • I F ¥ FF technológiát végzett szabómester, vago uezso Pá p a, Fo-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben ! Megrendelések felvételére kívánatra vidéken is megjelenek. TI7T f * *kiváló minőség és csinos kiállításukért IVIUnKaím több orsz. kiállításon érmekkel kitüntetve.
