Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-08-24 / 34. szám

a Ligeti-úttól az Uszoda-útig terjedő kerteket, hogyha valamely birtokos házépítésre eladja telkét, a vevő is, az eladó is előre tisztában legyen az építési utcavonallal. Ha ezt az okos tervet magáévá tenné hatóságunk, mily gyönyörű új városrészszel bővülne Pápa. De, e szép és jogos tervek előtt a hatósági idegenkedésen kivül még egy másik akadály is útban áll. Azonban ez sem leküzdhetetlen. Hisz már évek előtt kellett volna a szóban forgó kertek és telkek hasznosítása végett ezt az akadályt legalább részben eltávolítani. A talajvizek, de kiváltképpen a tavaszi nagy vizkiöntések elvezetése ez az akadály. Amit azonban eddig elmulasztottunk, azt nem késő helyre pótolni. Sőt a tisztviselő-telep iránti kötelessége a városnak, hogy e piszkos hullámok ne verjék föl zöldes bodraikat a nem nekik való határban a tavaszi szellőben. Kétféle megoldás kínálkozik e kellemetlen vizek elvezetésére. Az egyik lenne a Gyimóti-úttól le a Ligeti-utcán keresztül a villanytelepig menő nagy csatorna készítése a villanytelepen vizfelemelö géppel. Ez a csatorna magába fogadná nem csupán az újonnan épült házak, de az útjába esö összes házak, házsorok fekáliáit is. A másik megoldási mód mellett a tisztviselö-telep lakóira a csatorna építése egyedül hárulna és a város csupán a tavaszi nagy vízállások megszüntetését és a Bakonyér esetleges mélyítésével a talajvíz csökkentését vállalná magára. Bármelyik megoldási mód mellett sem áldoz a város sokat, mert föltéve, hogy maximum 30 ezer koronába kerülne a csatorna és a gépezet, a csatornahasználat cimén az összes érdekelt ottani lakósok szívesen fedeznék az amortizációra fölvett kölcsön évi törlesztéseit és kamatait. Gy. Gy. Az uj véderötörvény. Irta: Kemény Béla. III. Hogy a létszám beteltével ki jusson mint fölös számú a póttartalékba, az erre vonatkozó rendelkezések egyike a legnagyobb horderejű és legértékesebb mozzanata az új véderőtörvénynek. Mindenkinek, minden besorozott újoncnak egyformán és egyaránt jogot ad az új véderőtörvény arra, hogy a póttartalékba jusson mint létszámfeletti. Nos ez a legnagyobb méltányosság, melyet a véderőügy terén törvény gyakorolni képes és valaha gyakorolt. A sok különféle kedvezmény között, melyet az új véderő törvény nyújt és melyről később e helyütt szó leend, ez a létszámfelettiség folytán póttartalékba juttatás, illetve ennek a módja, mondhatom az, amely tán a legfigyelemreméltóbb. Eddig sorsszámánál fogva, vagyis a véletlen folytán juthatott valaki a póttartalékba, — most minden besorozott egyén kérelmezheti, hogy ha a létszám betelt, a póttartalékba helyeztessék, mint létszámfeletti. Nagyon természetes, hogy a legtöbb besorozott ezt a kedvezményt óhajtaná legjobban és minthogy kérvényezési joga megvan mindenkinek, kétségtelen, hogy bizony számtalan ilyen kérvény iródik majd meg. Ezen kérvényeket a besoroztatás évének október l-ig (idén október 31-ig) ki-ki illetőségi helye járási tisztviselőjénél tartozik benyújtani. (Pápa városi illetőségűek a polgármesteri hivatalnál, a pápai járáshoz tartozó községbeliek a pápai szolgabírói hivatalnál.) Az ekként beérkezett kérvényekben foglaltak valóságát az illető járási tisztviselő megvizsgálja és véleményével látja el, aztán átteszi az iratokat egy, az illetékes hadkiegészítési kerületi parancsnokság székhelyén (Pápa város és pápai járásra nézve Győrött) összeülő bizottsághoz, mely bizottság öt tagból áll és pedig a hadkiegészítő-kerületi és a honvédkiegészítő parancsnokból és három polgári hatósági tagból. Ez a bizottság azután az összes keérkezett kérvényeket a méltányosság foka szerint — első sorban a családfenntartás, azután a mezőgazdaság vagy más kereset vagy a hivatásszerű polgári kiképzés szempontjából birálja el és ugyancsak a méltányosság foka szerint választja ki a kérvényezők közül azokat, akiknek póttartalékba helyezését a beigazolást nyert indokok szükségessé teszik. A méltánylásra érdemesekként ily módon kiválasztottaknak a fölösszámuak közé való személyszerinti beosztása kategóriák szerint kisorsolás utján történik — az 1912. évi XXX. t.-c. 37. §. 3. pontjának utolsó bekezdése értelmében. Ilyen különös méltánylást érdemlőkként a 65.000—18/1912 H. M. sz. m. kir. honvédelmi miniszteri rendelet, például, a következő viszonyokat sorolja fel : a) olyan hadkötelesek, akik a kereset képtelen apa (anya, nagyapa, nagyanya) valamely vállalatának (mezőgazdaság, ipar stb.) vezetésére vannak bizva, ha ez a család egyedüli keresetforrása és pedig akkor is, ha tekintetbe jönnek más férfi-családtagok is, akik azonban más élethivatásuk folytán kimutathatólag nem képesek az említett vállalatot a hadköteles tényleges szolgálatának tartama alatt üzemben tartani; b) olyan hadkötelesek, akik bizonyos élethivatásra akarnak elkészülni, vagy valamely művészeti, vagy iparág elsajátításába kezdtek és hosszabb megszakítás által jelentékeny hátrányt szenvednének; c) ha a hadköteles tekintetbe jövő fitestvére vagy fitesttestvérei a közös hadseregben, haditengerészetben vagy honvédségben (csendőrségnél) a tényleges szolgálatot önként folytatják, illetőleg a tényleges szolgálat önkéntes folytatására kötelezték magukat. Ezek a rendelkezések a mostoha fiukra és népfelkelésre köteles korba való lépésük előtt jogilag kötelező módon gyermekké, illetve örökbe fogadott nevelt fiukra is igényt nyújtanak a tekintetbe vételre. Persze azért a póttartalékba mint ilyen fölösszámu azért nem juthat mégsem mindenki, aki majd érte folyamodik, részint az általa vélt méltányossági fok teljes, vagy részbeni hiánya miatt, részint mert az ilyen módon póttartalékba sorolhatók száma, illetve a póttartalék szükséglet száma sorozójárásonként megvan állapítva, de — Honnan kerül az Íróasztalomra, az ágyamba, a párnára, a kabátom zsebébe, a szőnyegre, a falra úgyszólván nap nap után a forradalmi bizottság halálos Ítélete, Írógépen lekopogtatva, ha nem itt, a tulajdon lakosztályomban van eldugva az irógép? Honnan Paosov, ezt fejtsd meg nekem, ha még nem ment el az eszed ? Ez az utolsó mondás, úgy látszik, tetszett Vladimír oárnak, mert rekedt hangon nevetett és újra mondta: — Igen, ha még nem ment el az eszed ? A tiezt minden bátorságát összeszedte, hogy szembeszáljon a hatalmas úrral és dadogva válaszolt : — Bocsánatért esedezem, Felség, de az udvar tudomása szerint tiz nap óta nem találtak a lakosztályban felségsértő, átkozott iratot. Paosovnak igaza volt. A forradalmi bizottság utolsó üzenete a cárhoz tiz nap előtt került ki Vladimír Íróasztaláról, ahol az államkormáuy zati okmányosomó tetején feküdt. Gépírással lekopogtatott irat volt és a cár halálos ítélete volt benne, arra az esetre, ha két hét alatt nem adja meg az orosz birodalomnak az igazi alkotmányt. A két hétből tiz nap már letelt és a minden oro szók ura ez idő szerint szünet és jóformán alvás, vagy nyugalom nélkül ezen az egy dilemmán töprengett: — Alkotmány a népnek, — vagy halálos ítélet a oárnak. Teljes tiz napon át mérlegelte, fontolgatta, hánytorgatta jobbra balra magában a kérdést mindaddig, amig végtére viziói nem támadtak és hallucinálni nem kezdett: — Kipi kop . . . kip kop. Most kopogtatja a Szobában a halálos itéletett az irógép . . . Megrögzött, vérbeli kényúr volt és inkább megőrült, semhogy rá tudta volna magát szánni, hogy alkotmányt adjon a népnek. Ilyen az igazi cár. Paosov is megborzadva látta, hogy őrülttel van dolga, és sokért nem adta volna, ha akár hol másutt, osak ne a cár szobájában ^rezte volna magát. Hirtelen mentő eszméje támadt. Mielőtt előbbi szavaira a cár megtalálta volna a választ, szaporán, mintha csak valamire felelne, folytatta mondókáját : — Külöpben pedig Felség parancsára tüs tént értesítem a testőrség parancsnokát, hogy tiltott irógép kopog a szobában. — Az én parancsomra? — csodálkozott Vladimír, mert első peroben nem emlékezett kiváló bór- és litliiumos * gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz. Kapható ásványvizkereskedésekben és gyógyszertárakban. vissza a parancsra, amit nem is mondott. A következő pillanatban azonban, befolyásolható állapota révén már maga is azt hitte, hogy ezt a parancsot adta a tisztnek és visszahúzódva Íróasztala mögé a karosszékbe, kegyesen intett : — Helyes, Paoeov, eredj 1 Csakhamar futótűzként terjedi el előszőr az udvarnál, azután pedig egész Pátervárott, hogy Vladimír oár megőrült. Az udvarnál, ahol bizonyosak voltak a dologban, osak suttogtak felőle, a városban, ahol minden hivatalos felvilágosítást megtagadtak és mindent makacsul cáfoltak, hangosan tárgyalták a szenzációs politikai eseményt. A forradalmi bizottság titkos ülésező helyén, etry eldugott hónapos szobában, hidegvérrel fogatták a nagy újságot. — Ha Vladimír megőrült, akkor nem Vladimír, hanem Péter úr fog meg halni a zsarnoki széken. Aztán, mintha mi sem történt volna, csöndben hozzáfogtak egy új kiáltvány megfogalmazásához. amelyben figyelmeztetik a népet, hogy az új cárral szemben legyen mindaddig tartózkodó, mig az alkotmány-kérdésben szint nem vall. Ha megadja az alkotmányt, akkor éjen az atyuska, ha továbbra ÍB abszolutizmust akar, venszen el. Egyszere osak távoli robbanás zaja rázta meg a szoba ablakát. A bizottság tagjai felugrottak a helyükről. — Merénylet! Hogyan? Mára senki ellen sem adtunk ki halálos ítéletet ! Valami műkedvelő lehetett, — jegyezte meg fagyos mosollyal az asztal végén Merinoff, a forradalmi bizottság feje a vezére, akinek nagy