Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-08-03 / 31. szám

Ober-Hollabrunni (ki hallotta már ezt a nevet ?) községi takarékpénztárnak 1910. évben elért tiszta nyeresége volt 148.150 korona Egyebek közt a takarékpénztár a városkában létesített ajándékképen vízvezetéket félmillióért. (Forintban vagy koronában, azt nem tudom.) Igaz, hogy valami túlságos reményeket — legalább is a kezdetre — a takarékpénztárak létesítéséhez fűzni nem szabad. De lassan fejlődhetnének s tekintve a városok folyton nagyobbodó szükségleteit, idővel áldásos működést fejthetnek ki. A linzi takarékpénztárba első napon 80 forint betétet hoztak és ma nagy, virágzó intézet. A fővárosi kereskedelmi testület mult évi jelentésében foglalkozik a községi takarékpénztárak kérdésével is. Oda konkludált, hogy szemben a tagadó állásponttal, melyet a minisztériumban a takarékpénztárak ügyében elfoglalnak, legjobb volna, ha a városok a takarékpénztárt részvénytársulat alapon létesítik. Ebben a formában a minisztérium nem tarthatná fenn aggályait, mert a város csakis a részvénytőke erejéig szavatolna, másrészt pedig a kereskedelmi vezetés is biztosítva volna. De az is igaz, hogy részvénytársulati alapon már nem volna meg a tiszta községi jelleg, még akkor sem, ha a részvény mind a város birtokában volna. És talán nem is volna meg annyira a bizalom és a rokonszenv. Iskolai értesítők. ív. Református főiskola. A református főiskola 186 oldalas értesítőjét az a gyönyörű emlékbeszéd nyitja meg, amelyet dr. Antal Géza theol. akad. tanár és országgyűlési képviselő a főiskola nagy jóitevője, Gelléri Szabó János emlékezetére Budapesten rendezett ünnepélyen tartott. Az emlékbeszéd nem egyszerű nekrolog, hanem valósággal kis kortörténeti essay, rethorikai szempontból is kiváló részletekkel. Második programmértekezése az értesítőnek Tóth Lajos zenetanár székfoglaló értekezése a középiskolai énektanításról. Az értekezés lényegileg a konventi tanterv birálata igen figyelemreméltó megjegyzésekkel. A főiskola ez évi történeti adatait Csizmadia Lajos igazgató közli igazgatói jelentésében. A jelentés kiváltképpen azokról a módokról szól, amelyekkel az ifjúságot az életre kívánják nevelni. Megemlékezik az intézet részére tett alapítványokról, melyek összege idén is jelentékeny. A theol. akadémián 10 tanár működött. Speciál kollégiumként angolt és franciát is tanultak a theológusok. Beiratkoztak a négy évfolyamra 61-en, kik közül külföldre távozott 5, elhalt 2 és így évvégén volt 54 hallgató. Kiemelendőnek tartjuk, hogy a theológusok külföldre küldése mind örvendetesebb fejlődést mutat. Ma már Németországban, Svájcban, Skóciában tanulnak pápai theológusok. Illetőségre a legtöbb, 10 hallgató volt Komárommegyéből, 9 Veszprémből, 8 Somogyból, 6 Zalából, a többiek még 16 különböző megyéből. A kollokviumok eredménye mindkét félévben igen jó. Onmunkásságra a theológiai önképzőkörben és Ker. diákszövetségben sok alkalmuk nyílott. Az értesítőnek a főgimnáziumról szóló terjedelmesebb részét Faragó János igazgató állította össze, átszővén az adatokat becses pedagógiai útmutatásaival. Igy állást foglal az igazgató a magántanulás ellen, mit csak legritkább esetben s akkor is csak az esetre tart megengedhetőnek, ha kitűnő instruktor áll rendelkezésre. Az idegenből jövő tanulók vándorlása megakadályozása céljából azt ajánlja, hogy a tanulók Indexet kapjanak, melybe a tanulói pályára vonatkozó adatok bejegyeztetnének. A tanulmányi ügyek c. fejezetből megtudjuk, hogy az I. félévben 641 tanuló közül 246 = 38% nem felelt meg, ez eredmény az év végére kedvezőbb lett. Nem kevesebb, mint 11 rendbeli rendkívüli tárgyat tanultak a növendékek, legnagyobb részt díjtalanul. Szól a jelentés az erkölcsi nevelésről, kiemelve, hogy e téren nem lehet el a tanári kar a család segítsége nélkül. Tanulmányi kirándulások idén csak a környékre voltak. A testi nevelés c. fejezetben büszkén számol be az igazgató a komáromi tornaversenyen elért sikerről. A tanári kar a hitoktatókkal együtt 25 tagból állott, kik 12 osztályban tanítottak. Párhuzamos volt az alsó négy osztály, de azért ezek közül is az I. A)-nak 65 volt a növendéke. A tananyag részletes kimutatása után a tanulók névsora következik. Itt közöljük a tiszta jeleseket: I. A) osztály : Magassy Gábor, Csoknyay Sarolta (magántanuló), Merétei Imre (magántanuló). I. B) osztály: Ábrahám János, Szalay Antal, Szőke Károly. II. A) osztály: Barcsi József, Décsi Benő, Földes Gyula, Gáty Ferenc, Kovács Elek, Varga Kálmán, Wellisch Iván. II. B) osztály: Czike Zoltán, Domián Géza, Kőrös Béla, Paraiá Árpád, Tóth Endre. III. A) osztály: Nagy Aladár, Szakáll Zsigmond, Szalay Sándor. III. B) osztály: Gáncs Lajos, Jakab Áron, Ker

: kápoly Géza, Lázár Imre, Nagy Imre, Tóth Géza. IV. A) osztály: Joó Sándor, Tóth Sándor. IV. B) osztály: Neubauer Mihály. V. osztály: Csapó József, Csizmadia Aladár, Horváth István, Kis Albert, Papp Sándor. VI. osztály : Kis Károly, Lipsitz Benő, Rózsás József, Sauer Oszkár, Tóth Sándor. VII. osztály: Fürst Iván, Horváth Elek, Papp László, Tapsonyi Sándor. VIII. osztály : Heller Lajos, Merétey Sándor, Tamás Károly, Weisz Lipót. A jutalmazásokról, tandíjmentességről, segítő egyesületekről, szertárak és gyűjteményekről külön fejezetek számolnak be, mind gazdag tartalommal. A statisztikai adatok közül fontosabbak: Beiratkozott 644, vizsgát tett 630 tanuló. Illetőségre 293 Veszprém megyei, 72 Komárom megyei, 68 Vas megyei volt, a többi még 18 megyéből. A pápai illetőségűek számát külön nem találtuk. Vallásra volt: 355 ref., 77 ev., 69 r. kath., 129 izr., magyar anyanyelvű 627, német 3. Tanulásbeli előmenetelre jeles volt 49 = 8%, jó 134 = 22%, elégséges 329 = 52%, egyből elégtelen 50 = 8%, kettőből 41 = 62%, egyből 27 = 4%, a bukottak összes száma 18°/

0, ami a tavalyinál (24%) sokkal kedvezőbb eredmény. A főiskolai ifjúság önmunkássága cim alatt az énekkar, gyorsírókor, képzőtársulat és zenekar működéséről értesülünk. Mindegyik régi hírnevéhez méltón működött. A könyvtár idén 1198 darabbal gyarapodott, ebből államsegítségen 68 darabot vettek. Felemlíti az értesítő, hogy a Baldácsy-féle metszetgyüjtemény és a görög, barbár és római érmek katalógusa megjelent. Az utóbbinak szakkörökban is elismerést aratott összeállítását Borsos István könyvtárnok végezte. Még a köztartásról s az alapítványokról vannak fejezetek az Értesítőben, melyet a tanügy minden barátja örömmel forgathat. A Veszprém vármegyei Gazdasági Egyesület őszi munkaprogrammja, A vármegyei Gazdasági Egyesület nagy tevékenységet fog kifejteni az ősz folyamán. Szeptember hóban tartja a szokásos tenyészállat-díjazásokat és pedig szeptember hó 1-én Pápateszéren rendez lótenyész jutalomdíj kiosztást és szarvasmarha tenyészállat díjazást ; szeptember hó 15-én Tüskeváron, szeptember hó 22-én Lepsényben és végül szeptember hó 29-én Nagyvázsonyban tartja a szokásos szarvasmarha tenyészállat díjazásokat. Szeptembar hó 8-án Veszprémben számtartási előadást rendez, hogy a gazdákat megismertesse az új jövedelmi adóról szóló 1909. — MéltóságoB úr, nem birok azzal a hölgygyei. Azt mondta, hogy ha méltóságos úr nem fogadja, akkor megvárja az utoán a kapu előtt. — Ej, de kellemetlen, — szisszent fel a méltóságos úr. Még valami utoai botrányt csinálhat. Vájjon kiosoda lehet ? Rövid habozás után intett a szolgának, hogy bocsássa be az erőszakoskodó látogatót. — Magas, sovány, szőke, határozott arou öreg leány lépett a szobába. Ormótlan, széles szalmakalapjáról két széles, kék selyemszalag omlott a vállaira, a kezén horgolt keztyüt hordott és szigorú vidéki divat szerint volt öltözködve. A miniszteri tanáoaos felállott és ridegen kérdezte : — Mivel szolgálhatok ? A nő zavartan sütötte le szemeit. — Hát nem ismer ? — Nem. — Nem emlékszik, mikor látott ? Mikor beszélt velem ? — Nem, mondta keményen, mérgesen a tanácsos. A nŐ az ajkába harapott. Hirtelen mozdulattal kinyitotta kézi táskáját s egy kis osomagot vett ki belőle, amit lázas gyorsasággal bontott fel. A csomagban egy piros Bzegélyü selyem kendő volt, amelyet letett a tanácsos asztalára. Hajmády csodálkozva nézte a kendőt, aztán megfogta, megszagolta és kérdve nézett az öreg leányra. — Ez az öné. Visszahoztam önnek. Nem akarom már magamnál tartani. Nem volt lelkem, hogy a tűzbe dobjam. Dobja maga. A látogató könnyezni kezdett. Hajmády osodálkozva, tanácstalanul nézte különös vendégét. Nem emlékezett rá, hogy valaha is látta volna ezt a nőt, a eelyemkendőre még kevésbbé. De a könnyek megindították kissé. És bár gyanakodva arra gondolt, hogy ez a nő rá akarja erőszakolni az ösmeretséget, hogy ezen a révén protekcióját kérje, mégis meglágyult valamelyest, mert a női könnyek mindig hatottak rá. — Üljön le kérem, — mondta kissé enyhébben. A nő leült, felvetette fejét s nagy, szürke szemeivel mohón nézett Hajmádyra. Ez megint visszaröppent a múltba s maga elé idézte a női szemeket, amelyekből szerelem sugárzott feléje. Nem, ezekre a kerek, szürke szemekre nem emlékezett ! — Tanítónő Ön ? — kérdezte. — Nem. — Mit kiván ? Támogassam valami ügyben? — Nem, semmit sem akarok. — Hát osak azért jött, hogy ezt a selyemkendőt átadja ? Csak azért! — Érdekes. A miniszteri tanácsos leült a közelebb tette a székét. Az öreg kisasszony megtörölte szemeit és sóhajtva mondta : Ezt nem hittem volna. Nős maga ? — Nem. — Azt úgy is gondoltam. Én tudtam, hogy maga nem férjnek való. A tanáosos nevetett. — Tudta ? Ugyan honnan tudta ? — Maga mondta nekem. Maga különben is olyan ember benyomását tette rám, aki örül a nőknek, aztán odébb áll. Lepkeférfi. — Én mondtam ? De hát az Isten szerelmére, mikor mondtam ? A nő bánatosan mosolygott. — Hogyne 1 Magam is kíváncsi vagyok. — Hát huszonkét év előtt. Ezernyoloszázkilencven julius ötödikén Ihar Földváron, a Csöndes hegyen a majálison. Hajmády osak Ihar-Földvárra emlékezett, ahol utolsó hadgyakorlatát szolgálta le. Mondja el kérem, hogy történt. — Én ott voltam a majálison az anyámmal és maga is ott volt. Tartalékos kadetőrmeskiváló bór- és lithiumos * gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz. Kapható ásványvizkereskedésekben és gyógyszertárakban. Qpui II TCQ ÁPriQT S*injre-Lipócsi Sal '*torforrá*-válklat, OUTIUL! CO nUUo I f Budapest, V., Pudotf-rakput 8. f