Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-08-03 / 31. szám

évi X. törvénycikkel, valamint ezen törvény kívánalmai szerint vezetendő számadással. Ezen hasznos és érdekes előadást Günther Ferenc, a BácsBodrog vármegyei Gazdasági Egyesület volt igazgatója fogja tartani. Állami támogatással 50 drb. tenyésztehenet közvetlenül Svájcból importál az Egyesület. Az állatokat a föreburgi kantonból fogja beszerezni a veszprém megyei birtokosok részére. A bevásárlással Havas Jakab törv. hatósági főállatorvos, Halmi Sándor m. kir. gazdasági felügyelő és Kajdacsy Endre gazd. egyesületi titkár van megbízva. Október hóban 25 törzs fajbaromfit oszt ki azon tagok között, akik a baromfi-törzseket a titkári hivatalhoz intézett levélben legalább is szeptember hó 15-ig kérelmezik. November hóban kezdi meg az Egyesület 5—6 községben a kézi ipari tanfolyam szervezését s már most kéri a községi elöljáróságokat, hogy ahol a népnek kedve van a füzvessző fonást, gyökér- és lószőr-kefe kötést, esetleg a fafaragást megtanulni, jelentsék ezt be az egyesületnél, hogy azokon a helyeken ingyenes háziipari tanfolyamokat létesíthessünk. Ugyancsak november hóban kezdődnek a községekben tartatni szokott népies gazdasági előadások. Minden község lakosságának fontos érdeke, hogy 1—1 ily előadást végighallgasson, tehát kivánatos,hogy ezen előadásokat minél számosabban látogassák. December hónapban fogja az Egyesület évi rendes közgyűlését megtartani, mikor egy-két érdekes gazdasági előadást is vesz tervbe az egyesület vezetősége. Az ősz folyamán rendezi be az egyesület titkára a veszprémi határban szervezendő paraszt minta gazdaságot. Január hóban nyilik meg a veszprémi honvédség részére rendezendő gazdasági és háziipari tanfolyam, ezen tanfolyamon az idén a veszprémi fiatal gazdálkodók is részt vehetnek. Az egyesület több községben állatbiztosító szövetkezetet óhajt létesíteni s felhívja az összes községeket, hogy minél több községben alakítsanak gazdaköröket. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Városi élelmiszer gyárak. Becsey Ferenc városi képviselő a julius hó 15-én tartott közgyűlésen interpellációt terjesztett elő a város közélelmezése tárgyában, s szükségesnek tartotta a városi mészárszék ismételt felállítását, valamint kenyérgyár létesítését. A polgármester válaszában felszólította interpellálót, hogy javaslatait a legközelebbi köztér. A városi számvevőknél lakott. Ő mutatta be nekem. ÉB táncoltunk. Először mazurkát, azután a szupé csárdáét. Maga kiragadott engem a táncosom karjából ós azt kiáltotta: tyuhaj, sohase halunk meg! A kezében lobogtatta ezt a keszkenőt és megtörölte vele az ón homlokomat is. Azt mondta, nem bánnám, ha mához egy esztendeig nagysáddal táncolhatnék. Én akkor nevettem ós azt kérdeztem, úgy-e maga nem idevaló. Nem, mondta, én pesti vagyok. A pestiek jól tudnak maszlagolni a leányoknak, mondtam erre én. Ne higyje — felelte maga —, nekem jobban tetszenek a vidéki leányok, mert azok ha valakit megszeretnek, sokáig szeretnek. Például maga hány évig tudna engem szeretni ? — kérdezte aztán tőlem. Én erre azt mondtam: Száll a madár, hull a levél itt az ősz. Erre maga megrendelte a cigánynál ezt a nótát ós énekelte és a kendőjót felém lobogtatta. A többi leányok majd megpukkadtak. És mikor elváltunk, maga megcsókolta ezt a kendőt ós belegyürte a kivágott blúzomba. Itt van, most elhoztam . . . Az öreg leány megszakítás nélkül, halkan,, rezignáltán beszélt. Amikor befejezte, bágyadtan nézett Hajmádyra. Ez töprengve nézett maga elé. Meg volt kissé hatódva és megerőltette az agyát, hogy emlékezzék. De hasztalan. Egy szint, egy hangulatot nem tudott felfedezni lelkében, amely erre a nőre emlékeztette volna. Pedig bizonyosan igaz, amit ez az öreg leány elmondott neki. Furcsa! Ámbátor nem csoda, hogy nem emlékezik. Ezzel a nővel nem volt viszonya, egyetlen egyszer látta, majálison, bizonyosan boros is volt kissé akkor. Akkor jelentékeny esemény volt ez a találkozás, melyik agglegény gyűlés napirendjére kitüzhetés céljából adja be hozzá Írásban. Becsey a felszólításnak eleget tett, s a mai napon a következő indítványokat nyújtotta át a polgármesternek : 1. Az élő állatok árával arányban nem álló, elviselhetetlen húsdrágaság ellensúlyozására javaslom egy városi húsáru-gyár létesítését, s a város különböző részein húscsarnokok felállítását. Ezek a hús-csarnokok úgy helyezendők el, hogy úgy a belváros, mint a felső- és alsóváros közönsége a kerületében felállított csarnokhoz minél könnyebben hozzáférhessen, — a húsárugyár pedig a vágóhíd és jéggyár közvetlen közelében helyeztessék el. Ha ezen húsárugyár megfelelő szakemberekkel vezettetik, szerény véleményem szerint nemcsak a város közélelmezése terén teljesít hasznos szolgálatot, hanem a város jövedelmező iparvállalata is lehet. 2. A kenyérdrágaság lehető megszüntetése és a kenyér mint legfontosabb élelmicikk iránt megnyilvánuló kereslet kielégítés e végett javaslom egy városi kenyérgyár felállítását. Hogy a kenyérgyár felállítása közszükséget képez, nem szorul bővebb magyarázatra, mert naponkint megtörténik, hogy a délutáni órákban inár nem lehet az egyes árusító helyeken kenyeret kapni. Ezenkívül a magán-üzletekben beszerezhető kenyér ellen sok kifogást lehet tenni tápérték és előállítás tekintetében is, amely kifogások a hatósági kezelésben és felügyelet mellett működő kenyérgyárban bizonyára megszűnnének. Egyedüli elárusító : Koréin Vilmos, Pápa. gondol ilyesmire vissza huszonkónt esztendő multán ? . . . — Még most sem emlékszik? Hajmády némán rázta a fejét. Az öreg kisasszony halkan felkacagott. — Istenem és én huszonkét esztendeig gondoltam magára, őriztem ezt a kendőt. Vártam ! Vártam, hogy vissza jön hozzám, értem, hogy megmondja, hogy szeretett engem. Azt a majáiisi napot megültem minden esztendőben, kimentem a Csöndes begyre, leültem a gyepre, ahol táncoltunk és sokszor könnyeztem is, amikor magára gondoltam. Bizony én vártam magára. Tudtam, hogy bolond vagyok, hogy az egész város nevetne rajtam, ha megtudná a titkomat, mégis vártam. Minden este ott álltam az ablak mellett, kinéztem, és gondoltam, most, most fog erre sétálni! De nem jött. És maga nem is emlékszik ! Óh, oh, hát hogy lehet így az embert elfelejteni. — Szegény leány ! — sóhajtott Hajmády önkéntelenül. -Óh, ne higyje, hogy boldogtalan voltam. Csak néha. Énnekem volt egy pár kérőm is Kikosaraztam őket. Olyankor mindig összehasonlítottam őket magával, a termetét, a szemét, a hangját, a haját és maga mindig — mindig különb volt. Én úgy örültem, hogy maga különb a többinél. Boldogan gondoltam arra, hogy nincs más olyan férfi a világon. Igaz, hogy szomorú ós magányos volt az a huszonkét óv, amit egy majális emlékének áldoztam fel, de azért higyje el szép volt, kedves volt, tiszta és zavartalan. Hajmády most eszmélt fel. — Egy túlvilági lény áll előttem, gondolta magában. Egy osoda nő, a hűség ós romantika eszményképe, a finomult női tisztaság HETI ÚJDONSÁGOK. — Egyházkerületi közgyűlés. A dunántuli evangélikus egyházkerület f. hó 28-án tartja rendes évi közgyűlését Győrben. Ezt megelőzik augusztus 26 án és 27-én a különféle bizottsági ülések. A köz gyűlés legfontosabb tárgya az új kerületi felügyelő : egyházasberzsenyi dr. Berzsenyi Jenő beiktatása lesz. A nevezetes közgyűlése iránt az egész egyházkerületben nagy az érdeklődés. — Honvéd gyalogság Pápán. A honvédelmi minisztériumban mos! — az új véderőtörvény életbelépése után — sietős munka folyik, melynek tárgya főként a négy új gyalogezred és tizenhat tüzérezred szervezése és a meglevő csapatok új területi, illetve kiegészítési és elhelyezési beosztása. A honvéd gyalogság eddig 28 ezredből állt, most lesz 32 ezred, egyenként három zászlóaljjal. A honvédkerületek csak mint közigazgatási kerületek maradnak meg, mig az ezredek harcászati és kiképzési szempontból dandár- és hadosztály parancsnokságok alá kerülnek. A honvéd hadosztályok a hadtestek kiegészítő rész ei. Értesülésünk szerint az újonnan alakítandó gyalogezredek egyikét, helyesebben ennek egy vagy két zászlóalját Pápán helyezik el. A tervezet szerint ugyanis a 41. hadosztály (parancsnokság Budán) kötelékébe fognak tartozni: a 17. sz. ezred Budapest budai oldalán és Székesfehérvárott, a 20. sz. Nagykanizsán és Körmenden, a 30. sz. gyalogezred Győrött és Pápán s a 31. Veszprémben és Tatán. — Népkonyha és napközi otthon. A városi népkonyha mellett a Csáky-utcában a jótékony nőegylet gróf Esterházy Pálné támogatásával a tél folyamán napközi otthont tartott fenn. A hely szük volta miatt azon ban csak kevés gyermek napközi felügyeletéről és ellátásáról lehetett ott gondoskodni. Ez okból a népkonyha az őszre elköltözik, s jelenlegi helyiségét a grófnő 80—90 gyermek számára napközi otthonnak szánta. A napközi otthon eszméjét lapunk vetette meg, ilyetén megvalósulását a legnagyobb örömmel üdvözöljük. Viszont a népkonyha-bizottságtól elvárhatjuk, hogy lehető központi helyen olyan helyiségről gondoskodik, amely céljának még az eddiginél is jobban megfelel. ideálja. Én őrült! Elrohantam mellette, mint a szél. Beszennyeztem, eltékozoltam ifjúságomat a nők elhagytak, ón is elhagytam őket és most állok, mint a magányos kóró. Éa ez az eszményi nő huszonkét évig hervadt értem. Elragadtatással fogta meg az öreg leány kezét. — Igazán nem tudom, mit mondjak. Olyan nőről, mint maga, sohasem álmodtam. A maga kedvéért megbocsátok minden nőnek, ki vétett valaha ellenem. — Ugy-e, nem gondolta, hogy ilyen nő is van. — Nem. Hajmády fölött egy meleg, tiszta hangulat lett úrrá. — Nézzen a szemembe. Az öreg leány acélszürke szemeit rávetette. _ És még most is szeret ? — Nem, felelte a nő elfogulatlanul. Akit én szerettem, azon kadótőrmesteri uniformis volt, a haja fekete volt és simára fésült, az arca ránonólkül való, a termete karcsú. — óh, az egész más ember volt. A hatvanas agglegény pillantása a tükörbe tévedt, igaza van, az a tartalékos kadétőrmester egész más ember volt. — Tehát nem szeret már, mondotta szelíden. Hát akkor, mondja, miért keresett fel? — Mondtam már, azért, hogy ezt a selyemkendőt visszahozzam. Nem illik, hogy továbbra is magamnál tartsam. — Miért? — Mert én férjhezmegyek.