Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-08-03 / 31. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. „A barátságos ember", (ezt jelenti a neve) Mutsukitu császár meghalt. Életrajzát, melyet már a nevezetes japán-orosz háború alkalmából kellőleg megismertünk, felelevenítik a lapok. Csupán egy mozzanata van ennek az életrajznak, ami új, vagy eleddig kevésbbé volt ismert. Ez az, hogy Mutsukitu, a „barátságos ember", a harcok szerzője, háború nyerője, kinek uralkodásához az új kor legragyogóbb haditényei fűződnek, soha katona nem volt, soha még mondhatni katonai kiképzésben sem részesült. A mai uralkodók között, akik mind katonák, ő olyasféle volt, mint a francia had­ügyminiszter, akinek civilben tőzsdeügynöksége volt s mégis nagyszerűen értett a hadügyi adminisztrációhoz. „A barátságos ember" még talán ehhez sem értett, hanem voltak Togoi, Kurokijai, Nogijai, akik mindenhez értettek. Neki magának nem maradt más hátra, mint­hogy érezze, hogy a japán nemzeti nagyság alapja az erős, a jól felszerelt katonaság s erre áldoztasson népével, sőt áldozzon — amint meg is tette — rengeteget a magáéból, így a nagy császár nagy hadsereget teremtett, anélkül, hogy maga katona lett volna, hogy arrogálta volna magának születése jogánál fogva a hadi tudományokhoz való kiválóbb hozzáértést. Önként kínálkozik az összehason­lítás a nyugati államokkal, ezek közt is első helyen a mi kedves monarchiánkkal, ahol a főhercegek mind született hadvezérek s a leg­fontosabb tábornoki pozíciókból egész sereget elfoglalnak. Hogy aztán háború esetén ez a sok-sok tábornok-főherceg ér-e majd annyit, mint egy Kuroki ott a jalui sáncok előtt, ebben — minden lojalitásunk mellett is — bátrak vagyunk kételkedni. Bizony, „a barát­ságos ember" példáját utánozhatnák nálunk is. A városi takarékpénztárhoz. Mult számunkban említettük, hogy Győrött most foglalkoznak szintén a városi takarék­pénztár dolgával. Ez alkalomból a „Győri Hírlap" egy kiváló pénzügyi szakember véleményét közli a következőkben : Ezelőtt valami négy évvel Budapest fő­városa községi takarékpénztár létesítését hatá­rozta el. Példáját több vidéki város, köztük Pozsony és Debreczen is, követte. A határozat és az alapszabályok fel lettek terjesztve a minisztériumnak jóváhagyás iránt. De érdem­leges elintézést az ügy mai napig nem nyert. Tanulmányozás alatt van és az előreláthatólag még jó ideig el fog tartani. Tudomásom szerint a minisztériumban a községi takarékpénztárak létesítése ellen több­féle aggály merült föl. Alakilag azt kifogásol­ták, hogy Budapest fővárosának alapszabály­tervezete, mely után a többi kérelmező város, Pozsony és Debreczen is indult, igazgatóságot és felügyelő-bizottságot statuált, holott egyéni cégnél ilyen szervezetnek nincs helye. És eb­ben igazuk van. Érdemileg azon aggály merült föl, hogy a tervezet nem szorítkozik tisztán takarékpénz­tári hatáskörre, hanem a banküzlet összes üzlet­ágait a messzemenő határig karolta fel. Továbbá, hogy a város a községi takarékpénztár minden kötelezettsége iránt szavatoljon, mi az adózókra nézve nagy veszéllyel van összekötve. Amíg a hatáskört illeti, nagyon nehéz meg­határozni azon határt, hogy hol kezdődik a takarékpénztár hatásköre és hol kezdődik a banké. A praxis mutatja, hogy oly intézetet, mely tisztán betétek gyűjtésével foglalkozik, nagy veszteségek érték, mig más intézet, amely p. o. indusztrális alapításokkal, tehát rizikós üzletekkel foglalkozik, nagy nyereségre tett szert. Németországban és Ausztriában is fölme­rült a terv, hogy a takarékpénztárakat kötelezni akarják a betétek bizonyos jelentékeny részét állami járadékban elhelyezni. Ez a terv nagy ellenszenvet szült. Nálunk, ahol szintén ilyes­mire gondolnak, a takarékpénztárak helyzete ezáltal kedvezőtlenné alakulna. Valamikor, ami­dőn a magyar járadék hozott 7—8 százalékot, a takarékpénztárak a járadékban való elhelyezés által szép nyereséget birtak elérni. Ma a jára­dék hoz 4 és fél százalékot, a betétért fizetnek minimum 4 százalékot, az adó (az új adótörvény szerint) lesz 5 százalók, vagyis 20 fillér, ma­radna tehát 30 fillér nyereség (a költségeket nem véve tekintetbe), amelyből az intézet meg­élni alig bir. Intézetek, melyek tisztán a takarék­pénztári üzletágakra szorítkoznak, csak ott bírnak elég jó eredményeket elérni, ahol a betéti kamatláb nagyon alacsony. Ezt hazánk­ban, a tőkeszegény országban, még jó ideig el nem érhetjük. Van ugyan nálunk is elég virágzó takarékpénztár. De ez mind rég létező intézet, mely a sok éven át gyűjtött roppant tartalék által nyerte el a jó pozícióját. Ami az aggályt illeti, hogy a város szava­toljon a községi takarékpénztár minden kötele­zettségeért, ezen aggály majdnem megszégye­nítő. Ausztriában minden kis városkában, de sőt némely mezővárosban és faluban is van köz­ségi takarékpénztár ós többnyire elég virágzó, a városkának vagy a községnek kulturális, egész­ségügyi ós szépítési szempontból nagy előnyö­ket nyújtó. De abban kételkednek, hogy vájjon Budapest főváros képes lesz-e a községi taka­rékpénztárt jól ós biztosan vezetni. Nem akarok az osztrák nagy városokra: Prágára, Grácra, Reichenbergre hivatkozni. Ha­nem kisebb helység példájával állok elő. Az A „PAPAI HÍRL AP" TÁRCÁJA, Lubrich Ágoston sírján.* Nyugszol a harcok után, nevelök bölcs Nesztora, Lubrich. Ajkidon elnémult a Krisztushoz vezető szó ! Mert az evangélium, legnagyobb harcosa voltál: Gyászol az „Alma Mater", Pázmány örlelke sirodnál ,. . óh van-e szó, mellyel kifejezzük a fájdalo m árját Hü feleid, mi, kiket lelked közepéig eresztél! ? Szikla valál, vésszel dacoló, nemes emberi jellem, Küzdél öntagadón, harcok hona volt neked a föld : Nagy szived alkudozást a hitbe, morálba nem ismert; E két égi sugár kiüzé lelkedbül a kételyt. Hitbe' magasság volt eszméd, tudományban a mélység, E két biztos irányt hűn tükrözi emberi pályád. Kik közeledbe jutánk, bámultuk lelki erődet; Véges erővel utat te a végtelen égbe nyitottál; Mert neked a tudomány ég s föld közt eszmekapocs volt. Földi ködében amit csak az égi hit ismer, a lelket, •Lubrich Ágoston, budapesti tud. egyetemi tanár, f 1900 julius 14-én. Mint harminchét éven át hűséges kollégám és barátom erényeinek szentelt emlékvers. Már mint tiszta valót látod te az aetheri fényben, Angyali bölcsed ölén többé nem földi szemeddel. Nagy neved őrzi szivünk, az idő ha letörli kövedről; Elvesz az emberi mű, érc oszlopu kripta leomlik ; De örökéletű lény hűségben az emberi lélek. Szent fogadalmat adón állunk könnyezve sirodnál, Rendületlenül úgy futnunk meg az emberi pályát, Mint te, kinek lelked habozást hivatásba' nem ismert. Ntjugodj\ lelki erő nagy bajnoka, földi anyádnak Tisztán visszaadott poraidban, a szeretett hon Hetvenöt éven át melynek hü gyermeke voltál, Legszelídebb ölelő karját nyugtassa feletted ! Erkölcs tükre valál, áldott legyen élted örökké! Kolmár József. A selyemkendő. Irta: Erdősi Dezső. Hajmády miniszteri tanácsos szórakozottan nézett fel az íróasztaláról, amikor a hivatal­szolga bejelentette neki, hogy egy nő kór be­bocsáttatást hozzá. — Kicsoda ? — Nem akarja megmondani a nevét. — Akkor nem fogadom. — Méltóságos úr, az a hölgy már hatod­szor van itt. Azt mondja, hogy a nevét nem mondja meg másnak, osak a méltóságos úrnak, akit különben is régóta ismeri már. A szolga alázatosan, de ravaszul mosoly­gott s a méltóságos úr összeráncolta a homlokát. — Furcsa, gondolta. Csak nekem akarja megmondani a nevét ? Titokzatos! Ugyan ki lehet ? — Fiatal ? kérdezte hangosan. — No, nem éppen. — Szép ? — Valaha az lehetett. — Elegáns? — Olyan falusias. Hajmády visszagondolt a nőkre, akiket, valaha ismert. Elég sokan voltak. Szőkék, bar­nák, szépek, kevésbbé szépek, odaadók, köve­telődzők, kedvesek ós kellemetlenek. Vájjon ez melyik fajtából lehet? Bizonyosan a kellemetle­nebb fajtából. Eh, nem akarom látni 1 — Mondja meg annak a hölgynek, hogy amig be nem jelenti a nevét s meg nem mondja mit akar, addig nem fogadom. A szolga kiment s néhány perc múlva visszajött. A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít • I F W W'^ WW technológiát végzett szabómester, vago Ugzso^^^ p áp a, Fő-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapj ükeimé kben ! Megrendelések felvételére kívánatra vidéken is megjelenek. TI 7T f ' ' kiváló minőség és csinos kiállításukért IVlUIlKaim több orsz. kiállításon érmekkel kitüntetve.

Next

/
Thumbnails
Contents