Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-07-13 / 28. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D K- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Megszólaló harangok. Nem lesz-e későn már, megszólalnak-e valóban az .elnémult ha­rangok", ki tudná megmondani. Mindegy : a lehetőség arra, hogy a harangok megszólaljanak, végre megadatott. A pápa legmagasabb egyházi beleegyezésével létesül a magyar görög katholikus püspökség s így az a majd negyedmillió szín­magyar lakosság, mely eddig az egyházi közös­ség révén állandóan az eloláhosítás veszedel­mének volt kitéve, végre-valahára kiszabadul nehéz, faji és nyelvi önérzetünket mélyen meg­alázó béklyóiból és saját nyelvén imádhatja Is­tenét. Hajdudorog — az az ősmagyar, szin­magyar görög katholikus centrum — lesz az új püspökség székhelye s az ott felállítandó sze­mináriumból indulnak ki nemzetmentő útjokra az új püspökség papjai. És útjok el fog vezetni — igaz — a székhelyhez hasonló tiszta magyar helyekre is, de elvezet legtöbbször olyan vi­dékre, ahol a magyarok az oláh tengerrel szem­ben egyházi különállásuk révén tudnak majd érvényesülni. így elvezet útjok a Székelyföldre hol az új püspöknek külön vikáriátusa lesz. Itt, főkép itt vár igazán nagy és nemes misszió az új püspökség exmittáltjaira. Itt megszólaltat­hatják újból az elnémult harangokat, melyek valaha büszkén zengtek Erdély bércein át. Új­bóli zengésük a magyar hegemónia diadalát jelentené. Állami közkórház Pápán. Egyik költségvetési tárgyaláskor — ha jól emlékszem tavaly — addig-addig verte a vasat dr. Lövy László, amíg tény­leg felvettek valami potom összeget — tán 1000 K-t — egy Pápán létesítendő közkórház céljaira. Valamelyik gyors­számító városatya hamarjában ki is kal­kulálta, hogy ha a város ebben a tempó­ban folytatja az alapgyüjtést a maga köz­kórházához, akkor két emberöltő után már lehet beszélni arról: mikor lehet majd Pápán városi közkórházat létesíteni? Mindegy: az 1000 K beszorításának nem is az volt a célja, hogy ebből legyen meg a közkórház, de ezzel mintegy je­lezni akarta a város képviselőtestülete, hogy haladása igényszükségletei közé be­sorozza a kórházat is, amelyet eddig a szükségletek sorából mindig kiküszöbölt. Elég szégyenletesen. Mert ha Zircznek, Devecsernek meglehet a maga járási kór­háza, akkor Pápa sem maradhat el e téren. Igaz, hogy nála az el nem mara­dás nagy elöugrást is kell, hogy jelentsen, mert nyilvánvaló, hogy ha ekkora város­ban, mint a miénk, létesül egy kórház, annak nemcsak modern felszerelésünek,, de a nagy város és nagy járás igényeit teljesen kielégítő nagyszabású alkotásnak kell lenni. Arra azonban, hogy valódi nagy­szabású alkotást saját erőnkből létesít­hessünk, egyelőre bizony nem gondol­hattunk. És csodálatosan eddig nem gon­doltunk arra sem, hogy hiszen a köz­egészségügy nemcsak városi, de állami közérdek is, e szerint a városnak nem kellene kizárólag saját erejére támasz­kodnia, mikor egy nagyszabású kórházi intézmény megvalósítását tervezi. Igen előkelő helyről, melyet meg­nevezni egyelőre nem vagyunk feljogo­sítva,. kapott most a város biztatást arra, hogy volna mód reá, amelyben Pápán állami közkórház volna létesítendő. Az államkormány tudvalevőleg fokozatosab­ban mind többet tesz a közegészségügy érdekében s a körorvosi fizetés-rendezé­sek, körorvosi állások szaporítását nyo­mon követi az a törekvése, hogy neve­zetesebb vidéki fókuszokban állami köz­kórházak létesüljenek. Nálunk az intéz­mény létesítését a már évszázados múltú és dicséretesen működő Irgalmas-kórház felhasználásával illetve állemi kezelésbe átvételével tervezik. Az átveendő kórház természetesen tetemesen kibővíttetnék —• e célra az irgalmasok nagy szőlőskertje áll rendelkezésre — s három osztályra — sebészetire, belgyógyászatira, nőire — berendezve a legmodernebb módon fel­szereltetnék. Külön, teljesen önálló helyi­ségek lennének tüdőbetegek ápolására. A várostól más áldozatot nem kivánna a város, mint, hogy jelenlegi kórházi épü­letének értékét a felszerelésbe fektetné bele. A „PAPA I HÍRLAP" TARCAJA. A sarki ház. Kopott legény az utcasarkon állva Néz-néz merően egy ódon ablakot, Lenéz reá a mult időknek árnya, Mint egykor az, ki odafent lakott. Szegény legény egy csókot int kezével S eloszlik álma, mint a délibáb Es ballag, mint már annyiszor, tovább. Év évre mult, a sarki ház nem ódon, Új ház ragyog a réginek helyén, Meg is bámulja szörnyű bamba módon A visszatérő vén, kopott legény. Egy ablakból rá hangosan kiszólnak : — „Itt nem adnak ki hónapos szobát /", De vár, csak vár a vén legény tovább. Rosszat sejdítve jön a rendnek őre, Reá rivall: „—* Hé, hallja, vén deres, Mit bámul e sok összetákolt kőre, Ki féle gyorsan, mondja, mit keres ?!"... A vén legénynek ajka megvonaglik: — „Egy álmot hoztam, itten is hagyom . . . Volt nékem itt egy kedves ablakom." Antal Iván. A rettenetes Vidrócki. Irta: Szederkényi Anna. Az ablakot az éjjel nagyon rázta valaki. Széllel bélelt, fekete ördög gallérjával ott járt Vidrócki a sáros utoákon, kergette a szépséges Pap Zsanikát. Egészen ^izonyos, hogy ő volt. Mikor olyan titokzatos egyformán, olyan hát­borzongatóan huhukol be a szél az ablakon, remegnek az ágy lábai, elalszik magától a gyer­tya, mikor láthatatlan lábak halkan tapisgálnak az ágy körül ós zörögnek a vékony poharak, kipattan a zárból a kilinos, olyankor a Vidrócki lelke virágzik, bolondját járja . . . Azon az éjszakán — réges-rég — tavasz volt, tavasz utója. Már melegen sütött a nap, a fák elhányták a virágjukat. A sok virággal volt terítve a fák alja, sziues, hervadt virág­szirommal. Délután a papók Zsanikája, az a pap Zsanika, aki fehér volt, magas, karosu, hallgató szájú, nagyszemü, aki olyannak tetszett, mint egy rég megálmodott kép, ez a pap Zsanika végigfutott a réten, a kertek alatt. A kendőjét összekapta a vállán, hogy a kis patakon átal­ugrott, a kendője lecsúszott ós a osüoske bele­ért a vizbe. Azontöl amerre ment, mindenütt úgy pergett utána a vízcsepp, mint a király­kisasszony szeméből a drága köny, de nem lett belőle gyöngyvirág. Mikor átfutott a réten, visszanézett, sok­szor visszanézett, de hogy miért nézett annyit vissza ? Akkor délután kijött Miskolcról az anyám testvére. Az anyám testvérének nagy szőke bajusza volt ós kék szeme volt és az egyik kezén egyszer megfagyott a középső ujja, meg a kis ujja ós azon a kezén mindig keztyüt hordott, mert az a két ujja csúnya piros volt. Az a keztyüs keze mintha a más keze lett volna, úgy nem tartozott hozzá. Akkor délután mindenki haragos volt éa csúnyán nézett. Az anyám azt mondta a belső szobában : A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít • I F W ^ FF technológiát végzett szabómester, vago Dezső ^^^ Páp a, Fő-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben ! Megrendelések felvételére kívánatra vidéken is megjelenek. tcit | r* kiváló minőség és csinos kiállításukért IV11Í riK^llXl több orsz. kiállításon érmekkel kitüntetve.

Next

/
Thumbnails
Contents