Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-06-29 / 26. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség Jókai Mtir utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Képviselőnk a városi törvényről. Az országgyűlés f. hó 22-én tárgyalta a városok fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot. A javaslathoz hozzászólt dr. Antal Géza, városunk országgyűlési képviselője, a városi ügyek alapos ismerője, évtizedek óta lelkes, munkás harcosa. Nagy tetszéssel fogadott beszédét alant közöljük, megjegyezve még, hogy képviselőnk a részletes vita során — kiváló szociális érzéknek adva tanújelét — szót emelt a városi szolgák és altisztek érdekében, kiknek fizetését — beadott módosítása értelmében — az állami szolgák és altisztek fizetésével egyenlően rendezte a törvényhozás. T. ház! Azok után a méltató szép szavak után, amelyekkel Szentpály t. barátom és képviselőtársam ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot a t. ház előtt ismertette, tulajdonképen nagyon kevés szavam volna magához a törvényjavaslathoz, és ha mégis felszólalok, teszem ezt azért, mert két általános érdekű mozzanatra óhajtom a t. ház figyelmét felhívni. Az egyik egy sajátságos törekvés, amely a városfejlesztéssel kapcsolatban a város és a falu között bizonyos ellentétet akar statuálni és mozgósítani, harcba akarja vinni a falut a maga érdekeiért, amint azt körülbelül egy hónappal ezelőtt, ha nem csalódom, egy kommünikészerü cikkben a legkülönbözőbb lapokban olvashattuk. Leszek bátor ennek a közleménynek egy passzusát felolvasni, amely a következőleg szól (olvassa): „Nem lehet kifogásunk az ellen, ha a városok a városi érdekekért síkra szállanak, A „PAPAI HÍRLAP" TÁRCÁ

JA, Ne úgy haljak meg . . . Ne úgy haljak meg lázadó betegként, Legyen a végórám csöndes és szelid, Az a kis ugrás, •— életből halálba — Ne sajtolja ki a szemem könnyeit. Szép csendesen, eqy feljajdulás nélkül Szálljon el a lelkem ahová akar, S nehéz legyen, hogy vissza ne jöhessek, A föld, amit bárki testemre takar. Az életet már úgyis megutáltam, Bár termett a kertem egy-két szál bábért : Boldog voltam, ha könnyeket töröltem, S nem adtam a rózsát útszéli gazért. Mi rosszat tettem, megbűnhődtem érte : Hordtam a keresztet, töviskoronát, Száz sebből vérzett nem egyszer a lelkem . .. Sinylődtem egy egész életkoron át. de mivel nyilvánvaló, hogy törekvéseik utján akarva-nemakarva szembehelyezkednek részben a falusi földmívesosztály érdekeivel, a falusi nép, a falvak ezrei is hozzá fognak látni a szervezkedéshez és felveszik a harcot a falusi nép érdekeiért". Hát, t. ház, én valami képtelenebb állítást, mint ami ebben foglaltatik, elképzelni sem tudok. Mert hogy a város és a falu között ilyen ellentétet statuáljanak és a város fejlesztését úgy tekintsék, mint amellyel a falunak rovására dolgozunk, azt igazán, egész tárgyilagosan tekintve a dolgot, még csak megérteni sem tudom. Hiszen mindenütt azt látjuk, hogy minél fejlettebb egy országnak a városi státusa, annál fejlettebb annak az országnak az agrikulturája is, mert az a falu a maga produktumai készére eo ipso annál biztosabb piacot talál, úgy hogy ha az agrikulturát fejleszteni akarjuk, annak legbiztosabb, mondhatom egyedüli eszköze, hogy a városokat fejlesszük. (Élénk helyeslés.) Minél Magasabb fokra fejlesztjük a városokat, annál inkább tekintettel vagyunk a falunak létfeltételeire, annál inkább előmozdítjuk mindazon előfeltételeket, amelyektől falvak virágzása függ. (Ugy van! Ugy van 1) T. ház! A város és a falu között kétségtelenül vannak bizonyos ellentétek, amelyekre kiterjeszkedni nem akarok, mert hiszen a rendelkezésre álló idő sokkal rövidebb, hogysem ezen kérdésekkel hosszasabban foglalkozzunk. De hogy gazdasági ellentétek város és falu között nincsenek, az kétségtelen, mert a város prosperitása feltétlenül maga után vonja a falu prosperitását. (Igaz! Úgy van!) Nagyon sajnálnám, hogyha ilyen félreértésen alapuló törekvésekkel — mert hiszen másnak nem minősíthetem — egy újabb harci anyagot hoznánk be ebbe ami úgyis széttagolt társadalmunkba. Hiszen, ha közéletünkön széttekintünk, a Hobbes-féle „bellum omnium contra omnes"-féle elv jut az ember eszébe, oly izzó gyűlölettel látjuk a legkülönbözőbb irányzatokat egymással összeütközni. Hát, hogy most olyan téren, ahol érdekközösség van, érdekellentétet statuáljunk és harcba vigyük, mint a kommüniké szól, a falvak törekvéseit a városok törekvései ellen : ez igazán vétek volna a magyarság ellen, a nemzet ellen. (Ugy van! Ugy van !) T. ház! Ma egy általános szociológiai jelenséggel állunk szemben, amire t. barátom, Szentpály is rámutatott: azzal az általános jelenséggel, hogy mindenütt a lakosságnak a városokben való tömörülése adja meg a mai kornak képét. Nem akarok részletesebben foglalkozni ezzel, csak azt említem fel, hogy amíg Németországban a múlt század elején egyetlen város volt 100.000 lakoson felül, ma 48 város van, amelynek 100.000-en felüli lakossága van; Nagybritanniában pedig a 100.000-en felüli lakossal biró városok száma eléri az ötvenet. Ez egy mindenütt érvényesülő általános jelenség s minél inkább akarunk a Nyugat felé közeledni, annál kevésbbé vonhatjuk ki magunkat ezen irány alól. Az előttünk fekvő törvényjavaslat tulajdonképen a városi törvénynek csak előkészítő stádiuma. Egy bizonyos fokig szerencsés helyzetben van országunk, tudniillik a városi törvényt úgy alkothatja meg, hogy ez a fejlődésnek egészséges irányait jelölje ki. Éppen azért rendkívüli súlyt helyezek arra, hogy a városi törvény mindazon szempontok figyelembe vételével készüljön el, amely szempontok a mai modern gazdasági életben és különösen a városi életben, mint, üdvösek és hasznosak megvalósultak és viszont, mindazon árnyoldalakat, amelyek a városi élettel ez idő szerint, úgy látszik, szinte elválaszthatatlanul kapcsolatosak, igyekezzék legalább a minimumra szorítani. (Helyeslés.) Miképpen éltem ? Föl tudom sorolni : Piszokból, sárból magasba törtető Voltam, miként a bércek rengetegjén A szárnyaló sas, a zöld sudár-fenyö. S alázuhantam sziklaszakadékba, Reménységemnek is csak roncsa maradj S lehulló könnyem bánatos patakja Kiapadhatatlan tengerré dagadt. Van hát jogom a szelid meghaláshoz, Hiszen úgy sem volt még egy csöndes napom, Mindenhová kisért a sorsom átka. Hangos szenvedésem, siró bánatom. Ha jösz hát értem megváltó Halálom, Legyen benned egy kis gyöngéd szeretet, Ne kinozd majd a szivemet sokáig, Csak szelíden tedd rá hideg kezedet. Molnár Kálmán. A Tigrisvadász. Irta : Prém József. A legtarkább életek egyikét, amelyet megfigyeltem, Hajagos Pista viharozta át. Ez a szó is az ő nagyotmondásainak választékos szótárából való. Szerette a romantikát beszédben ós tettben; mindig csak a rendkívülit, a szertelent kereste ; s ha néhány századdal korábban születik, ma a történet hősei, vagy zsarnokai közt emlegetnék. Most, amikor rágondolok : pályájának osak a kezdete és a vége áll előttem. Soha nagyobb Pálfordulása ! Kész mese. Azzal indult neki, hogy otthagyta a gimnáziumot, elment valami kadét-iskolába. Majd tiszthelyettes lett, kinevezték hadnagynak és olyan lelkesedéssel viselte az egyenruhát, mintha a táborszernagyig meg sem akarna állani. Soha elszántabb huszár nem szolgált a király ármádiájában. Párbajait tuoatszámra emlegették, lovasbravurjairól legendák keringtek, asszonyhódításairól új Dekameron járt szájról szájra. A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít • • W W WW technológiát végzett szabómester, vago DezsőPáoa. Fő-tér 19. sz. Aliandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben ! Megrendelések felvételére kívánatra vidéken is megjelenek. JL Jí í ' 0kiváló minőség és csínos kiállításukért IVIUnKaim több orsz, kiállításon érmekkel kitüntetve.