Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-06-15 / 24. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D**- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Iparpártolás és szubvenció. Tizenöt évvel ezelőtt kiadták a jelszót, hogy ipart kell teremteni Magyarországon, jelszó lett az „iparpártolási akció". A kormány áldozatot hozott a magyar iparért és a textilgyáraknak is adott szubvenciót, hogy jobban boldogulhassanak. Ma már kiderült azonban, hogy a gyárosok tevékenysége nem igen volt összhangban az iparpártolási akcióval, illetőleg szubvencióval, ami abból is kitűnik, hogy tizenöt év alatt Ausztria körülbelül 400 millió korona értékű textilárut importált Magyarországba. Ezt megakadályozhatta volna a magyar ipar, ha a gyárosaink termelőképessége arányban állt volna az osztrák iparéval. Mig az osztrák textilipar ez alatt az idő alatt erősen előrehaladt és mindenképen ellensúlyozta a magyar textilipart, addig a magyar gyárosok nem igen törekedtek arra, hogy megfeleljenek annak az iparpártolási akciónak, amelyet a magyar kormány maga elé tűzött. A gyárosok a kormánytól kapott szubvenvciókat nem használták fel helyesen. A legfontosabb feladatuk az lett volna, hogy szakképzett, inteljigens magyar munkásságot képezzenek ki; ha már nem is fordíthatták volna egész szubvenciójukat ilyen szakképzett munkásság megteremtésére, de támogatásuk nagyobb részét minden bizonnyal. Gyárosaink mindenesetre megtehették volna, hogy néhány száz munkást, illetőleg tanoncot a külföldre küldjenek, akkor nem ment volna veszendőbe annak az összegnek nagy része, amit a magyar kormány az iparfejlesztési célra fordított. Az a szubvenció, amit a magyar kormány iparpártolási célra ad, a textiliparban egy-két év alatt veszendőbe megy, következménye aztán ennek, hogy vállalataink nem tudnak prosperálni, mivel nincs elegendő szakképzett munkás. Ideje volna már ezen a bajon úgy segíteni, hogy egyenesen a munkásokat támogatnák, illetőleg a tanoncokat a külföldre küldenék. Ezzel elhárítanák a legfőbb akadályt, ami a magyar textilipar nagyarányú fejlődésének útját állja. I HORVÁTH LAJOS J Városunk és vármegyénk közéletének kiváló halottja van, egykori vezetőférfiát, a tehetségéről, agilitásáról, erélyéről egyaránt hires Horváth Lajost veszítette el. Horváth Lajos immár majd két évtized óta távol volt ettől a várostól, szülővárosától. De azok a szálak, melyek őt egykor e városhoz fűzték, nem lazultak meg, s működésének emlékezete is fennmaradt körünkben. Sokoldalú munkásságának érdemeiből egyet emelünk ki különösebben s jegyzünk fel az utókor hálás kegyelete tárgyául: A pápai kollégium Pápán maradása elválaszthatlan fűződik az ő nevéhez. Mikor* a komáromiak minden követ megmozgattak a kollégium átvitele érdekében, az ellenmozgalmat Horváth Lajos szervezte, lelkesítette és — vitte diadalra. A kollégium, melynek egykor ő is tanára volt, Pápán maradt, városunknak megmérhetetlen erkölcsi és anyagi előnyére. Horváth Lajos 1847 december 25-én Pápán született. Középiskoláit és a jogi tanfolyamokat a pápai réf. kollégiumban végezve, 1866 júliusában az érettségi-, 1869 októberében pedig a birói államvizsgálatot ugyanott tette le. Azután Tóth Lajos uradalmi ügyész mellett, majd később a fővárosban Krajcsik Ferenc jónevü ügyvéd irodájában patvarizált, mignem 1871 szeptember 25-én ügyvédi-, még ugyanazon évi november 13-án pedig a váltó-, kereskedelmiés egyéb hiteltörvényekből külön váltó-ügyvédi oklevelet nyert a pesti királyi ítélőtáblán. Tanulmányainak befejeztével 1872 január elsején ügyvédi irodát nyitott szülővárosában. Ez időtől kezdve tagja levén Pápa r. t. város képviselőtestületének és Veszprémvármegye törvényhatósági bizottságának s ezek több albizottságának, élénk közéleti tevékenységet fejtett ki. Mint a város jogügyi szakbizottságának hosszabb időn át volt jegyzője és előadója, főként az akkor napirenden levő szervezési munkálatokban vett részt önzetlen buzgalommal. Közel 5 évi gyakorló ügyvédkedése után a pápai ref. jogakadémiának négyéves tanfolyamra történt berendezése alkalmával a dunántúli ref. egyházkerület 1876 szeptember 4-én Pápán tartott közgyűlésében a betöltendő tanszékek egyikére nyilvános rendes jogtanárnak választotta meg. Tanári esküjét Pap Gábor szuperintendens kezébe 1876 október hó 4-én letevén, „A magyar közigazgatás történeti fejlődéséről" tartott székfoglaló értekezésével ugyanakkor iktatták be új állásába. E megbízatás folytán a jogakadémia megszüntetésének elvileg lett kimondásáig, vagyis az 1884. év végéig a peres és peren kivüli eljárást a telekkönyvi eljárással együtt, továbbá a magyar közigazgatási jogot, a pénzügytant és a magyar pénzügyi jogot adta elő a pápai inA „PAPAI HÍRLAP" TÁRCAJA. Ugolin csatlósai. Irta: Rcxa Dezső. Híres, nevezetes lovag vala Ugolin az aszszonynép között. Mikor a palesztinai hiábavaló hadikiránduláskor a joppei sikon tanyázott, csatlósainak száma hét volt, pedig Magyarországból osak öttel indult. A hazulról hozott öt csatlós közül osak kettő volt olyan, akio a levantei vizeken a velencei gálya hánytvetett a aki azon a nyelven imádta az istent és eláldogatta a szenteket, amelyen Ugolin. öt a hét közül pedig osak ügy került útközben valahogy hozzá, mint a bogáncs. Az öt osatlós osodálatosan nyúlánk levente volt. Amikor nyeregben ültek, derékban úgy hajladoztak, mintha a játszi szellő ingatná őket. Areuk valóságos gyermekare, még osak nem is pihézett az álluk. És hogy nyilaztak a szemeikel. Ugolin mindegyiket „fiamnak" nevezte. Mind az ötöt szerette, simogatta, beoézte, ölébe ültette, mesélt nekik. No, de egyet mindenekfelett kegyelt, s ennek a neve „fiam Izidor" volt. Csendes, biblikus eseteken, ha a hold mélán tetszelge a Jordán sima 'tükrében s a parti tisztáson a kipányvázott paripák közül kettő nyergeken legelészett a buja fűben, Ugolin lovag az egyik csatlósának a pikkely-páncélos vállára ütött. A vállon ütött arca ilyenkor tűzpirosra vált, keble dagadt s égő szemmel nézett Ugolin mosolygó arcába. Az utóbbi időben rendszerint „fiam Izidort" ütötte vállon Ugolin. A két marcona magyar osatlós nagyot sodort harcsa-bajuszán — a egymásra nézett. Azt dörmögte az egyik : — Na, bajtárs, ezek már megint mennek azerecsent hajtani. A másik osak annyit válaszolt rá, hogy : - Hm! De hát ez a „hm" éppen elég volt — aztán meg máa egyebet nem is lehetett mondani a dologra, hogy: „hml" Ugolin elővezette a két felnyergelt lovat. „Fiam Izidor"-t, mint egy pehelyt felemelte s a nyeregbe nyomta, aztán magát is a ló hátára | vetve, sebesen megindultak a cédruserdő bozótjai felé. A négy otthonmaradt deli csatlós szemében a harag és gyűlölség villáma lobbant. Utánna néztek a boldogan elvágtató párnak, aztán, amikor már azok láthatatlanná lettek, — mind a négy némán maga elé meredt. Csend volt a sátorban, osak mintha négy, kegyetlenül zaklató szív dobogása hallszanék. Végre az egyik megszólal: — És én ezért hagytam el apámat, anyámat, mindenemet ? A másik ledől egy heverő fatönkre, fejét tenyerébe hajtá : — Én a csipetnyi lányomat hagytam el miatta. Már kezdett gügyögni . . . Kinek mondja most: kisanyám . . . ? — Engem megszöktetett a kalifa szerájából. Elcsábított attól, akit szolgáltam szívvel, lélekkel, testtel, igaz szerelemből. Azt mondta, arra esküdött, hogy szeretni fog örökké éa most . • . A többi egyszerre beleszólt a beszédbe : — Nekem is azt mondta, nekem is! — Aztán, hogy közénk jött ez a zsoltárt éneklő zBidóleány, — ez az Izidora — rám Igen célszerű a nyaralóban ^ MAGGI a közkedvelt darabja (kész húsleves). Csak a MAGGI névvel és a keresztcsillag védjeggyel valódi