Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-06-15 / 24. szám

tézetben. Tóth Dániel távozásával 1883 december 17-én tartott tisztújító közgyűlésen Veszprémvármegye közönsége a pápai járás szolgabirájává, illetve föszolgabirájává választotta meg egyhangúlag. E közszolgálata alatt került napirendre az 1894-ben alkotott egyházpolitikai törvények végrehajtása, melyek során 1895 julius havában Hont-, Nógrád- és GömörKishont vármegyékre kiterjedő hatáskörrel állami anyakönyvi kerületi felügyelővé neveztetvén ki, ez évi szeptember 1-én új székhelyére, Losonczra költözött. Innen 1905-ben anyakönyvi felügyelői teendői alól fölmentetve, szolgálattételre a m. kir. belügyminisztériumba hivatott be, hol a községi ügyosztályban dolgozott, mignem a következő év tavaszán fellépett súlyos betegsége miatt nyugdíjba vonulni volt kénytelen. Saját kérelmére történt ideiglenes nyugalomba helyeztetése alkalmából legfelsőbb elismerésül a miniszteri osztálytanácsosi cimet kapta: Mint a Pápai Lapokat megalapító tizenhármak egyike, 1874-től állandó munkatársa, 1879-től 1884-ig dr. Fenyvessy Ferenc laptulajdonossága mellett pedig felelős szerkesztője volt a lapnak. Különös szeretettel gondozta az egyháziés iskolai ügyeket. E téreken a pápai és losonczi ref. egyházak kebelében munkált, s mint a dunántúli ref. egyházkerület 1897-ben életfogytiglan választott vil. tanácsbirája és a pápai főiskola igazgató-tanácsának több éven át volt tagja, főként a főiskolának Komáromba szándékolt átvitele idején, annak Pápán való megtartása érdekében dolgozott nagy agilitással. A pápai ref. főiskolai képzőtársulat irodalmi érdemei elismerése tekintetéből 1883 december 9-ik napján tartott ülésén tiszteletbeli tagjául választotta meg. * Horváth Lajos, aki nyugalomba vonulása óta Veszprémben lakott, hol fia, dr. Horváth Lajos a vármegye központi tisztikarában tölt be előkelő állást, immár évek óta betegeskedett. Súlyos szenvedéseitől megváltás volt a halál, mely e hó 10-én életének 64-ik évében csendesen elszólította az élők sorából. Hült tetemeit szerető családja Pápára szállította s itt helyezték örök nyugalomra. A íemetésen jelen voltak a mélyen sújtott családtagok: özvegye, özv. Horváth Lajosné szül. Kovács Iréné, gyermekei, dr. Horváth Lajos vm. aljegyző és Irén, férjével Schandl Géza honvédhuszár századossal, testvérei: Horváth Kálmán kúriai biró nejével, Plosszer Eleonórával s közelebbi és távolabbi rokonok számosan. De jelen volt Pápa város egész előkelő társadalma is, dr. Antal Gábor és Gyurátz Ferenc püspökök, Németh István ehker. főjegyző, a kollégium tanári kara, a főszolgabírói hivatal Bélák Lajossal élén testületileg vett részt egykori vezetője végtisztességtételén. A temetési szertartást Kis József esperes végezte, aki mesteri gyászbeszédben mindenkit mélyen megindítva parentálta el az immár elpihent küzdő harcost. A főisk. kántus Tóth Lajos tanár vezetésével gyönyörű gyászdalokat zengett s aztán a családi sírboltban örök nyugalomra helyezték Horváth Lajos kihűlt tetemét. Nyugodjék békével! Vármegyei közgyűlés. / — 1912 jun. 10. — Bizalom a kormánynak. — Veszprémvármegye törvényhatósági bizottsága e hó 10-én tartotta évnegyedes rendes közgyűlését. A vármegyei közgyűlések közül ez a juniusi szokott a legnéptelenebb lenni, ezúttal azonban — kétségtelenül a politikai helyzetre való tekintettel — meglehetős számban — mintegy 150-en — jöttek össze a bizottsági tagok, kiknek soraiban ott láttuk dr. Magyar Károly, dr. Óvári Ferenc, Szász Károly, Holitscher Károly orsz. képviselőket, városunkból Barthalos István, Németh István, Sült József, Bélák Lajos, dr. Lővy László, Győri Gyula, dr. Hoífner Sándor, Rechnitz Béla, Nagy Vilmos, dr. Kőrös Endre voltak jelen. A közgyűlést Hunkár Dénes főispán pont V2l0-kor nyitotta meg. Az elnöki bejelentések után Koller Sándor alispánnak a mult 1911. év közigazgatásáról szóló terjedelmes jelentése került tárgyalásra, melyet megnyugvással vett a közgyűlés tudomásul. Még a zárószámadásokat referálták s azután következeti a napirend főpontja : Lukács László miniszterelnök értesítése a kormány kineveztetéséről. Dr. Véghely Kálmán főjegyző terjesztette elő e pontnál az állandó választmány javaslatát, melyet közhelyeslés kisért s melyet lelkes éljenzések között elfogadván, határoztak: A vármegyei közgyűlés a kinevezést hazafias örömmel veszi tudomásul s kimondja, hogy Lukács László miniszterelnöknek a haza és nemzet érdekében kifejtendő működése elé teljes bizalommal néz, őket a reájuk váró alkotmányos kötelességek és fontos közérdekű feladatok teljesítésére irányuló törekvéseikben törvényes hatáskörében a legnagyobb készséggel és igyekezettel támogatja s ezen határozatról a miniszterelnököt és a kormány összes tagjait feliratban értesíti. A határozat egyhangú elfogadása után Szász Károly orsz. képviselő szólalt fel. Kijelentette mindenekelőtt, hogy minden pártpolitikától függetlenül szól. Ma az ellentétek tengere választja el a pártokat, de e tenger mégis csak mindkét felől magyar partot mos s hiszi, hogy a közös magyar érzés meg fogja hozni az óhajtott békét. Szólni kiván arról a gyilkos merenyletről, mely az első magyar közjogi méltóság viselője, a képviselőház elnöke ellen irányult s amely mindenkiben méltó megdöbbenést, meghiusulta örömet keltett. Indítványozta, hogy a Ház elnökét szerencsés megmenekülése alkalmából táviratilag üdvözöljék. Zajos éljen hangzott fel az indítványra, melyhez pártolólag szólt Mohácsy Lajos. Mint az orsz. függetlenségi gazdapárt alelnöke kötelességének tartja kijelenteni, hogy a merénylő Kovács Gyula orsz. képviselő a gazdapártnak nem tagja. A párt minden erőszakos eszközt, igy főkép az emberi élet ellen irányuló támadást elitéi. Részéről csak örvendeni tud, hogy a Gondviselés megőrizte a magyar hazának gróf Tisza Istvánt. Taps és éljen kisérte Mohácsy Lajos szavait, melyek elhangzása után Szász Károly javaslatát szintén teljes egyértelműséggel elfogadták. A politikai pont letárgyalása után azonnal megcsappant az érdeklődés. Lehet mondani, minden vita nélkül fogadták el különböző törvényhatóságoknak a tisztviselői és tanítói fizetések rendezésére vonatkozó javaslatait, a községi számvitelről alkotott szabályrendeletet stb. Bennünket pápaiakat a következő határozatok érdekelnek: a vármegye területén tervezett vasutak kiépítése tárgyában utasították az alispánt, hogy a pénzügyi helyzet jobbrafordultával a tervbe vett vasutak segélyezésére nézve konkrét javaslattal'álljon elő. Egész terjedelmében jóváhagyták a közvágóhíd megépítése tárgyában hozott határozatunkat. Elutasították Krausz Samunak a Kossuth Lajos utcai aszfalt munkálatoknak házilag való elkészítése tárgyában beadott fellebbezését. A közgyűlés a 124 pontból álló tárgysort már az első nap letárgyalta s déli fél 1-kor véget ért. sem néz, meg sem lát, pedig szeretem, nagyon ezeretem. De miért is szeretek én? Miért? Ez a miért jár a többi agyában is. — Pedig, ha én meg tudnám tenni azt, amit a kezem akar, de a szivem nem engedi. . . Mindennek vége volna. Vége! De nem lehet, nem birom . . . Csak ne szeretnék annyira oh én, én nyomorult ... Egy alabástromarou, izzó szemű velencei leány odahúzódott a könnyező arab asszonyhoz és vállára tette a kezét. — Benzeráde, hát te sem tudod őt igazán szeretni ? Benned is osak olyan gyönge szerelem lakik, mint akárki másban. Azok közé tartozol, akik szeretnek, amig szerettetnek s imádnak, mikor megvettetnek ! Én már más vagyok, egészen más. Az én szerelmem vagy ezerelmet, vagy boszut kiván. Az izzó szemek kigyúltak, mint mikor a zsarátnokot egy odatévedt szellő lángraszítja. Keble lázasan járt fel-alá. Ugy érezte, hogy mindjárt megszakad a bosszút szomjazó szive, hát öklét odaszorítá melléhez ós úgy csendesíté : — Zitto! Zitto! Aztán, hogy a kinzó [zakatolása ott belül juházott, remegő ajakkal folytatá beszédét: — Az én szivem, amilyen állhatatos a szerelemben, olyan állhatatos a gyűlöletben is. Vártam, osak vártam, mikor veszitek észre, ami engem már oly régen mar ? Látjátok már ? Érzitek már ? — Végre . . . Nos, — ki szereti a lovagot annyira, hogy nem adja oda másnak, ha már az övé, nem lehet ? Ki ? O sszenéztek. Nem mertek szólni. Beszédes szemeik is hallgattak. Csak az egyik a földre vetett tekintettel suttogá : — Tégy, ahogy akarsz, Raohéle ! Az olasz leány kigombolta arany-himes dolmányát, ott volt elrejtve egy finom, keskeny, kétélű tőr-penge. Igazi markolata sem volt, csak egy ujjnyi acél volt a keresztvas fölött, amit valahogyan meg lehet markolni. A penge hegye be volt csavarva egy szennyes gyploafoszlányba. — Tudjátok, mi ez ? — kérdé felmutatva a tőrt. A nők összerezzentek. Tudták mi az ! És az a gyolcsdarab — az magyarázott meg mindent, hogy a tőr gyilkos méregbe van mártva, hogy az a tőr maga a kikerülhetetlen halál. — Tudjátok, mi ez ? — ismétlé. — Ez tőr. A hegyét rögtönható méregbe áztatám. Ez hamar végez, gyorsabban a legügyesebb hóhérnál. Már egy holdváltozás óta hordom magamnál. Ebből is láthatjátok, — mióta vagyok kegyvesztett — különben rátalált volna . . . Künn találtam az útszélen, felszedtem, elhoztam. Minden, minden jó eszköz a bosszúnak, de a kiváló bór- és lithiumos v gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz. L

Kapható ásványvizkereskedésekben és gyógyszertárakban. QPMIII TPQ ÁPHQT S*inye-Lipóc«i Sal 'atorforráa-vállalat, OOnULI LO nuUu I r Budapest, V., Pudolf-rakp«rt 8. f talált tőr a legjobb. Ez kipróbált velencei babona . . . A nők elfordultak a leánytól. — Látjátok ezt ? Ezzel szúrom le őt ! Egy fél fejjel magasabb lett Ráohéle, mikor ezt kimondotta. Érezte hogy a pikkelyes páncéling mint szükül rajta, feszül, hogy a lélegzete sem tud egé^ lenni, pedig úgy érzi, hogy méltó lesz az olasz nőhöz, ahhoz, aki szeret, aki megvan csalva, s aki birája lesz annak, aki ellene vétkezett. A többiek mozdulni sem mertek, egy hang nem szólt hozzá, osak ismét az az egy nyomott, fuldokló, suttogó hang, mely ezelőtt ... — Tégy, ahogy akarsz, Rachéle ! Pedig, aki ezt mondta, az a dalmát parasztleány, az vesztett legkevesebbet Ugolin hűtlenné válásán. Mindig azt mondta, hogy nem Ugolinért jött, Ő csak szabadulni akart az apjától, aki verte, rúgta. — Nos, ós ti nem akarjátok ? — kérdez te a velencei. Körülnézett ós feleletet várt. Nem felelt senki. Sirtak. — Nem feleltek. — Gyávák vagytok, vagy nem vagytok megosalva, vagy nem szeretitek őt? Nem-nem szeretitek őt. Értetek nem állok boszut. Miért ? Miért ? — Értetek . . . ?_ Kinosan kaoagva rejtette el a tőrt pán cél inge alá; ott jó helyen van. Ott az apró szegeoske kiálló hegye a markolat vasán véresre töri szép sima keblét, az, ha egyet mozdul, nagyot karool rajta, de az a karcolás, ha nyomán kiserked is a vér — nem fáj, osak eszébe juttatja a boszut és a boszu fegyverét. Otthagyta társait a sátorban gubbaszkodva. ő maga egy szót eem szólt, hova megy, mit tesz, leült egy kookázó katona-csoporthoz, olyan helyre, ahonnan láthatta, mikor jön meg Ugolin ós kegyenoe.