Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-05-25 / 21. szám

hogy miként lehetne olyan irást alkotni, amelyet minden nemzet a saját nyelvén olvashatna. Merész és szinte szédítő eszme! Könyvtára jórésze most itt van a főiskolai könyvtárban. Itt járt Stinay Miklós, a nagyhírű debreczeni tanár, akineK egyháztörténeti munkásságát majd csak ezután fogják még igazán méltatni hazánkban. Ott van Ury János neve ; ez a nagykőrösi születésü, Debreczenben tanult lángész 3 doktorátust szerzett magának a holland egyetemen és mikor a Bodleian curatorijyna a könyvtár keleti kéziratait katalogizáltatni akarta, egyik tanára őt ajánlotta erre a megtisztelő feladatra s így történt meg az a nagyszerű dolog, hogy a Bodleian keleti kéziratainak első katalógusát egy magyar tudós bocsátotta világgá. Igaz, hogy katalógusa ma már elavult, de ez semmit sem von le érdemeiből. Engem éppen az vonzott Oxfordba, hogy az ott járt magyarok után kutassak. Már előzőleg, pár hónappal a látogatásom előtt, áttanulmányoztam a rendelkezésemre álló nyomtatott katalógusokat, hogy mire megérkezem, csak egyszerűen leszámolhassam a már összeállított okleveleket és könyvcimeket, de mikor odaérkeztem, sokkal többet találtam. Ott van a nyomtatott könyvek katalógusa 792 kötetben, ezt sehol másutt nem lehet megkapni, mert a nyomdai sokszorosításra nincs elég pénz és így nekem újból kellett kezdenem kutatásaimat, nem is említve a kéziratokról szóló cédulakatalógusokat, melyeknek 80.000 lapja állandóan azt zúgta fülembe : „ars longa, vita brevis". Meg is elégedtem csak a legfontosabbaknak lemásolásával. A könyvtár tele van magyarországi vonatkozásokkal. Pl. van olyan magyar könyv benne, amely Magyarországon csak egy példányban ismeretes, itt van a nálunk nem is sejtett második példány, persze magyar ember ajándékozta. Ott vannak a ritka magyar bibliák, régi értekezések, melyek hazánkban egyik nyilvános könyvtárunkban sincsenek meg. Hát még a kéziratok! Van egy Corvin codexük, van egy Nagy Lajos király hönyvtáráböl származó Aristoteles kéziratuk, ott van Ember Pálnak latin nyelven írott magyar protestáns egyháztörténete, amely valamikor Lampe utrechti egyetemi tanáré volt, aki elkövette azt a meg nem bocsátható hibát, hogy Ember Pál munkáját a címlapon a saját (Lampe) neve alatt adta ki. A könyvtárba való bejutás nem valami könnyű, de nekem volt ajánlólevelem a Mansfield College nagynevű principálisához, dr. Fairbairnhez — amit magyarra tán igazgatóval lehetne jól fordítani —, akinek ajánlatára aztán egész életemre feljogosítottak a Bodleian használatára. Ha azonban valaki egyszer már bejutott, akkór a lehető legnagyobb szabadelvüséggel bocsátják rendelkezésére a könyvtár minden kincsét. Én egyik alkalommal egyszerre 22 könyvet és kéziratot kértem ki és mind megkaptam, senki sem kérdezte, mint egy budapesti könyvtárban kérdezték egyik barátomtól, amikor valami régi könyvet kért: minek az magának ? Hazajövetelem után mentem le Kolozsvárra, ahol alkalmam volt az új egyetemi könyvtár nagyszerű berendezését is tanulmányozni. Mondtam Erdélyi Pál könyvtárigazgatónak, hogy milyen szabadelvűek a brit könyvtárak, erre ő azt mondta, hogy próbálja meg valaki azt Magyarországon, bizonyos lehet, hogy hamarosan megbánja. És, sajnos, igaza volt, a mi közönségünk még nem érett meg arra, hogy így bánjanak vele, itt még nem tartják bűnnek, ha egy lapot kitépnek egy könyvből, vagy egy képet kivágnak valamelyik képes folyóiratból. Nemrég résztvettem egy nagy nemzetközi diákgyülésen Angliában, amelyen az egyik szónok a jelenlevő külföldi küldötteket üdvözölte és azt mondta, hogy itt csak Nagybritánniáról fognak hallani, de bizonyos, hogy önök a saját hazájukra fognak akkor is gondolni, amikor Nagybritánnia társadalmi, vallási és kereskedelmi életének sebeiről beszélünk, én is, mikor az angol könyvtárakban jártam, hazaszállt a gondolatom. Bizony, még nagyon hátramaradtak vagyunk, de dolgozni akarunk és dolgozni is fogunk, hogy legyen nagy megújhodás ebben az ezer sebtől vérző országban. Bodley jeligéje ez volt: Quarta perenius, t. i. a címerében többek között van három korona is; a jelige azt akarja kifejezni, hogy a negyedik korona az örökkévaló korona lesz, amely egy nemes életnek a munkáját fogja megjutalmazni. Ilyen nemes, a közért küzdő életek kellenek minálunk is, akik önzetlenül dolgoznak másokért. Ennek a mi századunknak egyik és legnagyobb feladata éppen az lesz, hogy nagyszámban fog ilyen embereket felmutatni, szükség van rájuk, tehát előjönnek. Tán nem onnan, ahonnét sokan remélik, az mindegy, de az bizonyos, hogy előjönnek és a jövendő az övéké. Ezeknek az igazán modern embereknek a nevelésében mindig nagyobb szerep jut a nyomtatott betűnek és így a könyvtáraknak, mert igaz, amit Bacon mondött, a tudomány tényleg hatalom és igaz az írás szava: elvész a nép, mely tudomány nélkül való. IRODALOM. Tavasz—Nyár. (1882—1912.) Irta Szelény i József. (Budapest, Légrády testvérek.) Harminc év termését adta ki e kötetben a közöttünk élő poéta. A versek között vannak lírai és elbeszélő természetűek, dalok, ódák és alkalmi költemények. Mindannyi egyaránt bizonyítja a szerző formakészségét és költői tehetségét. Mutatóul itt közöljük a kötet egyik szebb darabját: Emlékek. Tavasz van ... enyhe szél fuvalma hinti Rám erdő, rét kábító illatát, Kacagó napfény csábítón ölelget, Pacsirta csattogtatja fönn dalát. De rám ború száll, nem deríti fel ma Sem fény, sem illat, se dal lelkemet. . . Valami úgy fáj, e fény, pompa láttán, Úgy bánt e hangos, fényes kikelet. A tiszta légben — úgy rémlik előttem — Ködképek árnya imbolyogva leng, A dalra úgy megborzong szivem, elmúlt Idők emléke kísért odabent. .. Eszembe jutsz szép ifjúság! mikor még Enyém volt a remény . . . s most hova lett ?! Letűntél, mint a puszták délibábja, Arany ifjúság, bűvös kikelet! Szemembe köny gyül, sóhaj kél az ajkon, Ha éltein őszén rám vetíted fényed, Mit adnék érted, vesztett édenkertem, Ha visszabüvölhetném drága képed . . . Csak egyszer szállna még szivembe vissza Bohó életkedv, játszi szellemed, — Egének angyal jobban nem örülhet, Mint én napodnak egykor, kikelet! . . . Ha újrév megjelennél, ifjúságom, Életre keltve régi, szent hitem, S bolyongnék bátran, vésszel nem törődve, Mint hajdan, — erdőn, bércen, völgyeken . . . Vidám kebellel, nem gondolva gonddal, Átdallanám madárként a jelent S mint mézre-szomjas pille a virágba, Beléd merülnék, ifjú kikelet! . . . Ó hogy csak akkor érzed igazán A szivet tépő, fájó vesztesége^ Mikor már álmodozni sem lehet, Hogy ami elmúlt, újra visszatérhet, Csak egyszer adnak tündér-ifjúságot Az embereknek boldog istenek, — Csak egyszer csattan édes rózsabimbód, Arany ifjúság, élet-kikelet. De bárha többé sohse térhet vissza, E kikelet: a drága ifjúság, — Áltatjuk olykor szivünk, hogy még itt van, Holott repül az, egyre csak tovább .. . S oly messze röppen el, hogy tán idővel Utói sem éri az emlékezet — Ha tudna szivünk elfeledni téged — És nem derengne holdként az emléked: Ó ifjúság, szép élet-kikelet 1 PÁPAI KALAUZ. Agyagáru gyár : Boscovitz Sámuel készít díszes cserépkályhákat minden kivitelben. Asztalos: Gyúk Nándor épület-, bútor- és portál-asztalos, — Erzsébet-városrész,. Hunyady-utca 21. sz., saját ház. — Elvállal szakmájába vágó mindennemű munkát. Ács : Budai József oki. ácsmester Csóka-utca 18. Bábsütő : Szagmeiszter I. utóda bábsütő és viaszgyortyaöntő. Barát-utca és Kigyó-utca sarkán. Bádogos: Mayersberg Samu bádogos és vízvezeték-szerelő Petőfi-utca 3. -- Telefon-szám: 78. Sehnvrmacher cs Krausz szerelők és bádogosok Jókai Mór utca, a ref. népiskola épületében, az irgalmasokkal szemközt. Pápai Imre bádogos és vizvezeté!c-szerelő, Főutca 22. szám (a Kis Tivadar féle könyvkereskedéssel szemben). Borbély és fodrász: Frauendienst Viktor. Fő-üzlet: Széchenyi-tér 1 — Fiók-üzlet: Főtér 26. sz. Groszherr Nándor, Kossuth Lajos utca 15. sz. Hutflesz Pál, Corvin-utca 3. sz. Simonits Márton, Kossuth Lajos u. és Széchenyitér sarok. Építési vállalkozó : Fa Mihály építőmester, Erzsébet városrész. — Telefon : 42. szám. Cz. Horváth István oki. építő és vállaik. Lakása: Rozmaring-utca 14. Bolla János építési vállalkozó, Pápa. Lakása: Batthyány-ulca 15. Cipész: Balogh, Nagy és Társai uri és női, cipészek, Kossuth- és Major-utca sarok. Elvállalnak minden e szakmába vágó munkát. Fényképész : Sörensen Béla fényképészeti műterme. Széchenyiutca. Bejárat az Árok-utca felől is. Kályhás : Kreizer József első pápai minta majolika, cserépkályha és különlegességek gyára, Széchenyi és Zöldfa-utca sarkán. Alapíttatott 1842-ben. Hentes és mészáros: Bolla Ferenc Jókai Mór utca 14. szám. Kosárfonó : Nóvák István kas-, kosár- és nádszékfonó, — Zimmermann János utca 4. Kötélgyártó: Somogyi Pál Jókai Mór utca 40. sz. Órás és ékszerár: Síeinberger M. utóda arany-, ezüst-, ékszei - *sebés inga-óra raktára. Fő-utca 13. sz. — Javítások jutányosán és pontosan eszközöltetnek. Müfestő és vegyti3 2tító Zakots István, Szent-Benedek tér (volt Poltzféle ház). Szobafestő : Balogh Gyula szobafestő és mázoló, Petőli-u. 15. Özv. Régner J.-né szobafestő és mázoló, Flórián-u. Dattler Szilárd szobafestő és mázoló, Rákócziutca 16. Szakmájába vágó mindennemű munkát jutányosán vállal el. Zongora-raktár: Kurtz Gyula zongora-, pianinó-, harmónium- ós cimbalomraktára, a plébánia-templom mellett. Zongorák hangolása és kölcsönzése vidékre is. Brüsszel és Buenos Aires 1910: 3 nagy kitüntetés. Az eredeti Wolf szerkezetű szab. túlhevített gőzzel működő lokomobilok szelepmentes szabatossági vezénymüvel, 10—800 lóerőig terjedő teljesítménnyel, igen nagy gazdaságosságuk, kiválóságuk és könnyű kezelésük által elismert világhírűek és minden üzem részére a legelőnyösebb erőforrást képezik. R.WOLF MAGDEBURG-BUCKAU. Káldi Tódor oki. mérnök Budapest, V., Báthory-utca 18. Osszgyártás 800.000 lóerőn felül.