Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-05-18 / 20. szám

Igazságtalanok lennénk, ha el nem ismernők a haladás kétségtelen eredményeit és annak még nagyobb mértékére való törekvését. A legnagyobb haladás éppen a kilencvenes évek óta indult meg, s éppen az országos statisztikai adatok irányították a kormányt és a közvélemény éberebb figyelmét a városok közállapotaira, így a törzsökös népesség lassú növekvése, vagy éppen csökkenése meglelte okát a nagy gyermekhalandóságban, valamint a járványos betegségekben, amelyek leküzdése végett igyekeztek azután fokozott erővel a közegészségügyi berendezések tökéletesítésén, vagy megteremtésén, ezek közé tartozván első sorban a jó ivóviz előteremtése, a csatornázás, helyesebb építkezési szabályzat, kórházak stb. A jó ivóviz általában ismeretlen volt a vidéki városokban s ennek hiánya volt a főtényezője a járványok pusztításának. És fájdalom, hogy például az oly fontos csatornázás még ma is hiányzik nem egy előkelő színezetű városban is, ahol pedig luxus-kiadásokkal szemben nem szoktak szűkmarkúak lenni. A német sikföldek városai kő dolgában csöppet sincsenek jobb helyzetben, mint a mi alföldi városaink, amelyeknek javarésze hajón is elég könnyen juthat kőanyaghoz; de ott nem láthatnók ötvenezer lakosú városokban azt, hogy maguk a főutcák is csak hiányosan vannak burkolva, ellenben a keresztutcákban már elmerülhet az ember sárban, iszapban, vagy porban. Egyes városokban ugyan hivatkoznak arra, hogy polgáraik túl vannak terhelve a közszolgáltatásokkal, a pótadók máris mértéken túl fokozottak; de akárhány városnak adminisztrációjára éppen a szükségtelenül kivetett pótadó mondja ki a kritikát, mert a város jövedelmi forrásainak okszerűbb kihasználásával kerülne jövedelemtöbblet a ma papiroson nem fedezhető szükséges kiadásokra is. A kormány már megtette az első lépést arra, hogy a városok a kapott segítség révén — a személyi kiadások részbeni mentesítésével — többet fordíthassanak a fontos tárgyi kiadásokra. A további könnyítést a megalkotandó új városi törvénytől várják. De ez csak külső eszköze, mintegy határszabója a haladásnak. Az igazi haladást a városok belső erejének, a polgárok szellemének kell biztosítani. Amikor szegényebb, de kultúrában mégis haladott városok a polgárok haladó közszelleme által fel tudtak emelkedni: ezt könnyebben vihetik keresztül a magukban is gazdag, amellett pedig vagyonos, tehetős lakosokkal dicsekedhető városok, ha a polgárságot áthatja a magasabb kultúrának szükségérzete. Erre hosszabb idő, mondhatjuk, nevelés szükséges. Erőteljes nyomai azonban megtalálhatók mindenütt. A Erre a „Gazette" a következőket közölte : „Feleletet kérünk. Lesz szives a kormányzó állásra pályázó új jelölt polgártársai egynémelyikének megmagyarázni, miképen történt az, hogy Montanában lakó társainak hol egy, hol más apróbb értéktárgya el-eltünt, s ezeket a tárgyakat rendesen Twain urnái vagy a „ládájában" (ujságpapiros, amiben az összes vagyo nát takargatta) találták meg, mi miatt aztán kényszerítve érezték magukat, neki a saját érdekében azt a jő tanácsot adni, miután előbb kátrányba mártották s pehelyben meghempergettók, hogy szíveskedjék azt a helyet, melyet a tanyán elfoglal, ezentúl üres térségnek hagyni. Megteszi-e ?" Lehetne-e alávalóbb rágalmat találni ennél ? Mert én soha életemben nem voltam Montanában. (Ettől kezdve ez a lap rendesen úgy emlékezett meg rólam: „Twain, a montani tolvaj.") Ez után már osak húzodozva nyúltam a hírlapokhoz, körülbelül úgy, ahogyan az ember a takaróját emeli fel, amikor sejti, hogy csörgőkígyót talál alatta. Egy nap a következő cikkecske tünt a szemembe. Nyilvánvaló rágalom! O' Flangan Mihály fölkeltett érzék további fejlesztésére mindenesetre jó szolgálatot tehet az, ha a városok egymásnak viszonyait összehasonlíthatják, látják, miben haladtak s miben maradtak el. De egyöntetű programmot nem lehet megállapítani. A készülő városi törvény is csak úgy szülhet jó eredményeket, ha végrehajtásában az egyes városok a maguk természeti szükségleteihez és képességéhez alkalmazhatják. Éppen ezért lehető szabad mozgást kell biztosítani a városok részére, hogy bennük a nemzeti közműveltségnek és gyarapodásnak erős, egészséges gócpontjait nyerhessük. Amidőn az ország lakosságának jó ötödrésze esik a városokra, s ez a lakosság nemcsak az intellektuális, hanem a vagyoni erőnek is még nagyobb részét alkotja: akkor nem kell bővebben magyarázni, hogy vezető szerepüket a politikai és gazdasági téren iparkodnunk kell mentől jobban kiterjeszteni. Sporttelepet Pápának!* Igen, sporttelepet! — Mert tovább tűrni azokat az állapotokat, melyek itt sport tekintetében uralkodnak, nem lehet. — Vagy talán Pápa ifjúsága kivételt képez ebben a tekintet ben más városok ifjúságával szemben, hogy t. i. ezeknek nem kell sport, nem kell testi nevelés, hanem igen is kell kártya, kávéház, dorbézolás ? Nincs Pápa fiatalságában érzék a sportok szép sége, nemessége, előnyei iránt? Nem tudja felfogni Pápa fiatalsága, hogy akkor, midőn az életben száz felől tör ránk a betegség, a vész, szükség van testi erőre, megacélozott akaratra ? Az a jellemző faji erény, mely más városok fiatalságában meg van sport tekintetében, hiányzik Pápa fiatalságából ? Én nem hiszem ! S nem hiszem azt sem, hogy Pápa fiatalságának nem kellene sport-telep, nem kellene testi nevelés és nem hiszem azt sem, hogy az ifjuBág nem tudná felfogni a sport szépségeit, előnyeit. — Egyre égetőbbé válik egy sporttelep (legalább egy football pálya) fölállítása, oly sporttelepé, melyben nincs osztálykiváltság, nincs egyéni érdé

1!. Csak értené meg a város elöljárósága Pápa fiatalságának óhaját, mert azt hiszem, hogy már maga a fiatalság is szégyenli a város sportban való hátramaradottságát. De ilyen mostoha viszonyok között, melyben itt a sportot részesítik, nem is lehet csodálkozni és megütközni. Az ifjúságnak szórakozás kell, hol keres * Egy lelkes sportkedvelő küldte be hozzánk e sorokat. A stílus gyengébb voltát mentse ki az intenció kétségtelenül tiszteletre méltó volta. Szerk. sen már most az ifjúság magának szórakozást? Vagy az unalom gyötri agyon otthon, vagy fölkeresi a kávéházakat és más egyéb mulatókat, hol azután osak egy rossz társasággal való összejövetel egész életére befolyással bir. Bocsásson a város az ifjúság rendelkezésére egy telket, hol magát testileg nevelheti! Az ifjúság pedig tömörüljön össze, kérjen föl egy agilis embert, ki ügyüket fölkarolja és támogatja. Munkára gyorsan, tettre, szóra fel Pápa fiatalsága ! Értsétek meg és fogjátok fel azon veszély nagyságát, mely egészségieket fenyegeti. Előre bátran ! Nem kell visszariadni a kezdettel járó nehézségtől, bátran szembe keli szállni az akadályokkal, ha azt akarjátok, hogy munkátoknak legyen gyümölcse ! Sportkedvelő. A szinházi hét. Színi szezonunk e héten pár nappal hamarabb nyert befejezést, mint ahogy azt előre tervezték. Öt hétre jött a társulat s bizonyára itt töltöttek volna hatot is, ha a közönség nem viselkedett volna oly hidegséggel' működése iránt, amire régen nem emlékezünk. Pedig e hidegséget sokkal kevésbbé érdemelte meg a társulat, mint pld. a közvetlen megelőző két idényben, de hát szinte fátumszerüen a múlt bűneiért most kellett megbűnhődnie Szalkaynak, mikor az előadások rendezésére, kiállítására nagyobb gondot fordított, mint egyébkor s mikor a legtöbb előadása határozottan nívós volt, igaz persze, hogy, ami legjobban vonz, érdemleges operett-újdonsága az egy Leányvásáron kívül nem volt. Ez is hozzájárulhatott a szezón balsikeréhez, amit azonban mi korántsem gondolunk oly abszolút gyászosnak, mint ahogy azt a társulat vezetősége feltüntetni akarná. A hét pedig a zsúfolt ház jegyében kezdődött. Szombaton este Márkus Emília lépett fel a Sardou Boszorkány-ában s tele ház jött össze, hogy országos hirű nagy művészetében gyönyörködjék. Talán nem kell mondanunk, hogy Márkus Emília méltónak mutatkozott hírnevéhez. A mór-leány igéző, szenvedélyes, fölényesen okos alakja feledhetetlen képként fog mindenha elvarázsolt hallgatósága előtt állani. Azok az igék, melyekkel a IV. felvonásban az inkvizíciót ostorozta, istenitéletként hangzottak, utánuk nyilt színen percekig zúgott a taps. Az igazsághoz híven nem hallgatjuk el azonban, hogy egyes jelenetekben, így főkép az utolsóban, nagyon feszélyezte őt a rendezés fogyatékos volta s némely partnerének gyarlósága. Úgy hogy azoknak, akik Márkus Emiliát régebbről ismerik, úgy tetszett, mintha nem egészen az esquirenek, valamint Rafferty Snub ós Mulligan Catty uraknak eskü alatt tett vallomásaikból megállapíttatott, hogy Mark Twain úr abbeli alávaló ráfogása, hogy nemes zászlóvivőnk Blank J. Blank urnák őszinte részvéttel gyászolt öregatyja útonállás és rablás miatt felakasztatott, nem egyéb durva, légből kapott állításnál s hazugságnál, melynek semmi, de éppen semmi alapja sincs. Tisztességes emberekre nézve nagyon szomorú jelenség és színjáték az, mikor politikai sikerek elérése céljából oly gyalázatos eszközökhöz folamodnak, hogy a halottakat vonszolják ki sírjaikból, mocsoktalan neveiket meghurcolják. Ha megondoljuk, hogy ez a nyomorult alávalóság a megboldogult ártatlan rokonai ós barátai körében mily szomorúságot okozott, csaknem késztetve érezzük magunkat, hogy a megbotránkozott ós megsértett közönséget arra ösztökéljük, hogy a rágalmazón rövid úton a törvényes út mellőzésével vegyen elégtételt. De nem, mégsem! Engedjük át őt kínzó lelkiismerete gyötrelmeinek. (Az bizonyos, hogy ha a szenvedély kerekednók felül s a tömeg vak dühében bántalmazni találná a rágalmazót, világos, hogy a tettesekre semmiféle esküdtszók nem mondhatná ki a bűnöst ós semmiféle törvényszék el nem itólhetné őket.)" Ennek az elmés záradéknak olyan sikere lett, hogy a következő éjjel ki kellett ugranom az ágyból s gyorsan el kellett menekülnöm a hátulsó ajtón, mig a „megbotránkozott ós megsértett közönség" a homlokzat előtt zsivalygott s lakásomba behatolásával jogos felháborodásában bútoraimat összetörte, az ablakaimat beverte s eltávozásával oly sok egyet-másomat elvitte, amennyivel csak vele birt. S kezemet a Bibliára téve akár mindjárt megesküdhetem rá, hogy én Blank úr öregatyját soha nem rágalmaztam, sőt arra is megesküszöm, hogy egósz a mai napig hirét se hallottam s nem is beszéltem róla. (Mellékesen megjegyzem, hogy a fentebb emiitett hirlap ettől kezdve „Twain, halottgyalázó

u oimen emlegetett.) A legközelebbi újságcikk, mely figyelmemet magára vonta, következő volt: „Egy gyönyörű jelölt! Mark Twain úr, a kinek az independensek tegnapi nagy népgyülésón az ellenpártot megsemmisítő beszédet kellett volna tartania, a kitűzött időben nem jelent meg 1 Orvosa táviratából tudtuk meg, hogy egy fogat megbokrosodott lovai elgázolták s a Iába két helyen is eltörött. A beteg rettenetes fájdalmakat szenved stb. stb. s még egy osomő hasonló kifogás következett. S az independensek mindenképpen rajta voltak, hogy ezt a nyomorult mentséget készpénz gyanánt fogadják s ugy tettek, mintha sejtelmük se volna annak a gyámoltalan teremtésnek elmaradása igazi okáról, akit ők zászlóvivőjüknek neveznek. Tegnap este egy bizonyos embert láttak baromi ittas állapodban Twain úr házában tántorogni. Elodázhatlan kötelességük az independenseknek bebizonyítani, hogy ez az ember nem Mark Twain S ÁPTÁFIL vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz.