Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-05-18 / 20. szám

BIZTOSAN GYÓGYÍT: Alkalikus, sós, jódos vizek rheumát, ischiast, anyagcserezavarokat, cukorbetegséget, alkati bajokat, gyermek-kórokat, csonttöréseket és izzadmányokat Radioaktív források 64 Kívánatra prospektus ingyen. Nyári és téli kúra. igazi Márkust látnák. Akik azonban őt még nem látták, azok fenntartás nélkül élvezték páratlanul kifejező játékának minden finomságát. A többi szereplők közül egyedül Miklósit emeljük ki, mint aki egy vén banya drámai szerepében méltónak mutatkozott a vendégművésznőhöz. Márkus Emiliának vasárnap esti föllépte már teljesen kielégítette a legkényesebb kritikus várakozását is. Játéka valóságos művészi ünneppé emelte az estét, pár rövid órára elsőrangú színpaddá avatta a kis vidéki színpadot. Jól esett érezni, hogy ragad ki mind jobban és jobban a szük miliőből s hogy emel bennünket a tiszta, az affektálás nélkül való művészet magaslatainak meglátására. A Kaméliás hölgy-ti játszotta. Hires szerepe ez a művésznőnek, melyben oly sokszor ragyogtatta már a fővárosi publikum előtt fényes tudását. Játékával itt is brillírozott s a szépszámú közönség kitörő tapsai és könnyei méltóbb elismerése az ő sikerének, mint a mi banális dicséretünk. Méltó partnere volt Zilahi, akinek játékával úgy látszott, hogy nemcsak mi, hanem maga a művésznő is tökéletesen meg volt elégedve, akin a feszélyezés érzése ezúttal nem volt tapasztalható. Az előadás sikerét igyekeztek előmozdítani Déri, Érczkövi és Miklósi is. Hétfőn kabarézott a színtársulat. A 30—40 főből álló publikumnak a tavalyról ismert műsort tálalták fel alaposan megkurtítva. No de ki hallgat kabarét színházban, s kinek van kedve valamit produkálni tátongó ürességnek? Keddre újabb vendéget, Hegedűs Gyulát vártuk. A jegyek nagyrésze el is kelt már előző nap, ám — ez is hozzátartozik az idei malőrökhöz — Hegedűs lesürgönyözte a vendégszereplést. így az igazgatóság kénytelen volt a másnapra kitűzött Élő halott-at előrántani s az oroszok halhatatlan filozóf-költőjének, Tolsztojnak posztumusz munkáját édes-kevés közönség hallgatta végig. Pedig az Élő halott, az az elzüllött, alakjában jószívű gavallér, aki halotthirét költeti magának, hogy ne legyen felesége boldogságának akadálya s akit mikor a törvény erőszakkal ismét élőnek, nejét bigamistának akarja nyilvánítani, egy revolverlövéssel semmisíti meg a törvény brutalizmusát, bizony, nagyobb érdeklődésre tarthatott volna számot. A címszerepben Alapi jutott ismét szóhoz; alakítása sok jellemző erőről tanúskodott; nem törődve a közönség közönyével, szépen, minuciózus gonddal játszott. A többi szereplők közül kiemeljük Fekete Irént, aki egy cigánylányt élethű reálizmussal játszott és Kerényi Irént, aki úgy látszik, még drámában is megállja a helyét. Szerdán a Bőregér ment tavalyról ismert középszerű előadásban. Új csak Kerényi Irén volt, aki — mint tavaly Boriss Bianka is — a darab legkisebb énekes szerepét kapta „jutalmazásúl". Ciceszbeiszer átkozódásai közé fel lehetne venni: „Jotalmazzanak meg téged az Orlovszki herceg szerepével!" Csütörtökön — gyönge ház előtt — búcsúelőadás. A Koldusgróf ment- váratlan jó előadásban. Érczkövi kitűnően volt diszponálva, pompás volt Pataki, meglepő jó Juhos, a kódisok szerepében pedig Kerényi, Nyárai s főkép egy új szinész, Baróti Jenő jeleskedtek. Mindhiába, a szezón balvégzetén ez már nem segített. Sokaknak feltűnt, hogy az utolsó szinlapról Szalkay papa a szokásos búcsúzó, köszönő sorokat idén elhagyta, mi azonban a költővel mentjük őt: Szó nélkül távozál. Nem vádollak, hiszen, Hogy kínos lett volna búcsúznod, elhiszem. Jfspirin \m\m\mw vásárolunk eredeti = TABLETTÁKBAN = 20 drb. K 1,20 Minden Tablettára az ASP1RIN »zó van rábélyegezve. Farbenfabriken vorm. Fríedr. Bayer & Co., Elberfeld und Lcverkusen b. Mülheim a. Rhein. \ ÍWWWWNV Felhívás Pápa város áldozatkész ifjúságához! A legnemesebb érzéssel tölti el a férfikeblet, ha lelki jóságát, bátorságát, testi erejét vész esetén embertársainak rendelkezésére bocsáthatja. Ezen nemes cél vezeti az önkéntes tűzoltókat is, akik távol állva, minden politikai, vallási és társadalmi viszályoktól, önzetlenül lépnek a vész helyére, ha megharsan a kürt hívó szava, és egymásnak segítve, egymásra vigyázva és összesen az élet és vagyon megmentésére törekednek. Nincsen az a lelkes gárda, amely kiegészítésre ne szorulna. — így van a vezetésem alatt álló pápai önkéntes tűzoltótestület szolgálatra kész csapata is. — Öregek elhalnak, a fiatalok közül sokan eltávoznak. Ezért fordulok ifjú polgártársaimhoz és kérem őket : Lépjenek be tömegesen az önkéntes tűzoltótestület kötelékébe. — A tömörülés adja a föltétlen erőt, a gyakorlat acélozza az izmokat, komoly munkásságunk megszerzi részünkre polgártársaink teljes elismerését és köszönetét. Aki csillogó egyenruhát, hiu fényt keres, az ne jöjjön közénk, de aki meg tudja becsülni az önzetlenül készülő munkát, nem vár érte köszönetet, ha megelégszik az önmegnyugtatással, azt tárt karokkal fogadjuk. Beléphet minden büntetlen előéletű, egészséges ember, mely esetben ellenszolgáltatásul fel van mentve a községi közmunka fizetése alól, 10 kor. évi községi pótadó engedménye van. — Évenként kap egy öltöny nyári ruhát, tagja lesz az Országos baleset és betegsegélyzőnek. Fel ifjúság tűzoltónak! Jelentkezni lehet bármikor az Önkéntes Tűzoltótestület őrtanyáján. A testület nevében Yiz Ferenc önk. tűzoltó parancsnok. maga volt. Végre hát megosiptük ! Ez olyan eset, ami alól lehetetlenség kibújnia. Menydörgő hangon kérdi a nép szava : Ki volt az az ember ?" Az első pillanatban hihetetlennek, igazán hihetetlennek tetszett, hogy ilyen rút gyanúval osakugyan az én nevemet hozzák kapcsolatba. Három év rohant el fejem felett a semmiségbe, amióta sört, bort vagy likőrt nem is ízleltem. (Jellemző a megszokás hatalmára, hogy igazán egy oseppet sem boszankodtam rajta, mikor ennek a lapnak legközelebbi száma durván „delírium termensben leledző Twai"-nek nevezett — noha tudtam, hogy a választás megejtéséig a lap folytonosan így fog emlegetni.) Ez idő tájban már tömegesen kezdtek érkezni hozzám a névtelen levelek. Nagyrészük ilyen formán hangzott: „Miért bántotta azt az öreg asszonyt, aki magától alamizsnát kért s akit maga megvert ! Pry Pál", Vagy pedig: „Ön több olyas dolgot követett el, amit rajtam kivül senki se tud. Tanácslom, ne sajnáljon egynéhány dollárt, különben az újságokban hall majd Andy Handy-ról." Hát ez már így szokái. Folytatnám Isten tudja meddig, mig az olvasó bele nem osömörölnék. Nem sokára ezután a republikánusok legkiválóbb lapja azzal „gázolt keresztül rajtam", hogy rettenetes módon megvesztegethető vagyok, mig a demokraták lapja azzal akart világosufjává tenni, hogy megvesztegetéssel akartam kibújni valami büntetés alól. (Ez alkalommal két ujabb névre tettem szert: „A pénzen megvásárolható alávaló Twain" és „Twain, az utálatos lélekkufár". Ez időben a „felelet" sürgetése mindezekre a rettenetes vádakra, melyeket ellenem emeltek, oly erőssé vált, hogy pártom vezérférfiai és szerkesztői kinyilatkoztatták, hogy a további hallgatás politikai bukásomat jelentené. Mintha csak azért történt volna, hogy felszólításuknak nagyobb súlyt kölosönözzön, másnap már a következő cikk jelent meg valamelyik lapban : „Nézzétek és lássátok azt az embert. Az independensek jelöltje még mindig mélységes hallgatásba burkolódzik. Mert nem mer beszélni. Valamennyi ellene emelt vád nagyoh is be van bizonyítva s napról-napra jobban * megerősíti azokat a saját ékesen szóló hallgatása, úgy, hogy ebben az órában egyszersmindenkorra tönkre van silányitva! Nézzetek a jelöltetekre, independensek 1 Nézzetek arra a gyalázatosan hamisan esküvőre ! A montanai tolvajra! A halottgyalázóra! Lássatok egy megcsontosodott delírium tremensben leiedzőt! Egy utálatos lélekkufárt és pénzen megvásárolható alávaló embert 1 Bámuljátok meg jól — helyesen mérlegeljétek — és aztán mondjátok meg magatok, adbatjátok-e Istennek ilyen teremtésére szavazatotokat, aki gyalázatos gonoszságaival ilyen gyönyörű oimekre tett szerts a száját se meri felnyitni, hogy legalább egyet letagadjon belőlük !

M Lehetetlen volt tőlük megszabadulnom, azért hát, mélyen megalázva, készültem „feleletet adni" tömérdek alaptalan vádjaikra s aljas, gonosz célzatú rágalmaikra. De ezt még be sem fejeztem, másnap reggel valamelyik lap újabb alávalóságot, újabb gyalázatosságot vetett a szememre s komolyan vádolt azzal, hogy én egy tébolydát a benne lévőkkel együtt porrá égettem, mert az ablakaimból nyíló pompás kilátást elzárta szemeim elől. Ekkor már páni rettegés vett erőt rajtam. Erre ismét egy másik vád következett, hogy a nagybátyámat megmérgeztettem osak azért, hogy a vagyonához jussak — s egyszersmind sürgős vizsgálatot követelt ez ügyben, a holttest felbonoolásával. Nem messze voltam a megőrüléstől. Majd meg azzal vádoltak, hogy mint a lelencház gondnoka rogyós térdű, fogatlan vén rokonaimat alkalmaztam a szakácsnői teendőkre. Kezdtem ingadozni — de nagyon. És végül, mintegy méltó betetőzéseül a pártgyülölet által ellenem indított kegyetlen hajszának, összeválogattak valami kilenc apró, botorkáló, elzüllött gyereket, a legkülönfélébb színárnyalatokból s betanították őket arra, hogy egy népgyűlés alkalmával rohanjanak fel a szónoki emelvényre s „papa, papa" kiáltozás közben öleljék át a térdeimet s kapaszkodjanak a kabátom szárnyába ! Abbanhagytam a küzdelmet, bevontam a lobogót és megadtam magamat. Én nem termettem arra, hogy New-York államban kormányzójelölt legyek, — lemondtam a jelöltségről s keserűséggel telt szívvel irtam alá nyilatkozatomat eképpen : mély tisztelettel Mark Twain valaha tisztességes ember, most pedig gyalázatos hamis esküvő, montanai tolvaj, halott gyalázó, delirium-tremensben leledző, pénzen megvásárolható alávaló és utálatos lélekkúfár! Ford. Máté Pál.