Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.
1912-05-18 / 20. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám,'főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Halál — katonahalál. Hogy gondolja polgárember a halált? Legszívesebben sehogy. Bármennyire rákényszeríti az élet és halál naponkénti, óránkénti állandó változata arra, hogy róla gondolkozzék, bármily kedvelt, örök témája ez a szószéknek, bármennyire fülébe zúgja a Titanicok, ciklonok, a Kossuth Lajos utcai gerendák megannyi katasztrófája a mementó mórit, mégis a legtöbb ember ösztönszerű félelemből kerüli a halál, főkép a saját halálának gondolatával való foglalkozást. Hogy is halhat meg a polgárember ? Ha nem megy ki a rettenetes jéghegyeket szállító óceánra, ha nem kerül az ökrös szekereket emelő orkán útjába, ha nem csap rá orvul a villamos, vagy a gerenda, hát... ,elfogy lassan, mint a gyertyaszál, mely elhagyott, üres szobában áll". Máskép áll a dolog a katonával. A katona hivatásánál fogva a haíál, a korai halál eljegyzettje. Neki gondolnia kell, neki külön büszkesége, hogy gondolnia kell a halálra. Gondol is reá. Egy szakasz rohamra vágtató huszár élén, kartácstól találva lebukni a lóról, mig a csapat, melyet vezényelt, száguld a diadalra — ez katonahalál, ez méltó vég egy huszártisztnek. És ha nem így, mert nem lehet így, ha nem lehet, nem, mert lelki kín teszi elviselhetetlenné az életet s teszi lehetetlenné, hogy megvárjuk az ilyen véget, vagy legalább a polgáremberek rendes elszenderedését, ha menni kell, menni időnek előtte, akkor, hát akkor ott a revolver, amelynek biztos irányítása rávallhat az igaz katonára. Nem is lehet az máskép. Az a szegény főhadnagy, aki elkeseredett szerelmes kis leány módján vált meg ez élettől, azt a látszatot akarta kelteni, mintha nem magamagától dobná el életét; máskép bizony, nem így halt volna meg. Sokkal inkább katona volt, semhogy máskép ne cselekedett volna, ha nem akarta volna leplezni öngyilkos szándékát. És hogy a látszat, a véletlen látszatának felkeltése nem sikerült neki, ez csak a halál pót tragikuma életének rejtélyes, nagy, teljes tragikumához. » A magyar vidéki városok. Thirring Gusztáv szerkesztésében A városok statisztikai Évkönyve cimen megjelent mostanában a vidéki városok statisztikája. Magában foglalja mindazokat az adatokat, amelyek a magyar városok népesedési, közigazgatási életét ábrázolják. Ezek a számcsoportok híven illusztrálják a jelent, beszédesebben minden ékes szónál. De többet is mondanak. Világot vetnek arra az erőre, amely a magyar városokban megvan, hogy a városi élet erős fejlődésivel a nemzeti fejlődés is biztosíttassék. Az már általánosan ismeretes a tapasztalatból is, hogy a magyarosodásnak első sorban a városok a legszilárdabb oszlopai; tehát nem mulaszthatjuk el újra meg újra éppen ezt a szempontot kiemelni, amikor a városok emelését sürgetjük. Természetes, ez nem jelenti azt, hogy háttérbe engedjük szorulni a falu védelmét s a falusi lakosság művelésének fokozottabb ápolását és terjesztését. Annál kevésbbé, mert hiszen az is tapasztalatilag igazolt dolog, hogy a városi lakosság fizikai tápláló forrása ma is a falu és jó részben ezentúl is az fog maradni, minthogy a városi élet körülményei mindig visszahatással lesznek a népesség szaporodásának és fizikai erejének kifejtésére. De a szellemi és anyagi erők továbbfejtése mégis csak a városokban történhetik teljesebb mértékben; mert csak ott gyűjthetők össze annak eszközei; ott hathatnak egymásra folytonos érdekkapcsolatuk által az egész kultúrgépezet különböző szervei. A városok a gyűjtőhelyei a forgalomnak, kereskedelemnek, a nagyiparnak, a tudományos intézményeknek, nagyobb körre kiterjedő közhivataloknak ; tehát az értelmi erőnek és az anyagi gyarapodásnak ők a hivatott gócpontjai. És a számokból látjuk legjobban, hogy csupán a hivatalos városi szervezet nem elég a kultúrfeladatok betöltésére; ahol az értelmi és anyagi erő kifejthetésének föltételei nincsenek meg, vagy a változott viszonyok közt már meggyöngültek: ott a városok stagnálnak, elszegényednek, hanyatlanak. Nemcsak a nemzetközi, hanem a helyi forgalom irányának megváltozásai is az új közlekedő eszközök következtében nem egy régente nevezetes városunkat akasztotta meg,, vagy vetette vissza, míg a forgalom új iránya viszont jelentéktelen kisvárosokat népes, erős, haladó helyekké duzzasztott. Egészen speciális az alföldi városok fejlődésének menete, amelyek még nem is oly régen voltaképen csak népes falvak voltak, amig az egyoldalú őstermelés mellett a nagyipar s vele a kereskedelem kifejlődése meg nem kezdődött. Az ipar nagyobb arányú terjeszkedése emelte ki rusztikus voltukból nagyobb alföldi városainkat; ahol azonban még mindig a földmivelés dominál, amire leginkább Hódmezővásárhely a példa; ott a népesség száma is- alig^ növekszik, sőt még az országos átlagnak is alatta marad. Ez valóságos ujj mutatás arra, hogy mivel lehet a hátramaradt városokat a haladás útjára vinni. Nem lealázó értelemben használjuk a közfogalommá vált parasztváros jelzőt. Ez a kultúra bizonyos egyoldalúságára vonatkozik csak, amellyel szemben más városok, különösen azonban a nyugati hasonló nagyságú városok a modern haladás minden eszközét felhasználták anyagi és értelmiségi föllendítésükre. A „PAPAI HÍRLAP" TÁRCAJA. Választási örömök. Irta: Mark Twain. Néhány hónappal ezelőtt, a nem épen kicsi New-York államban kormányzó jelöltül léptek fel az independensek. Ellenfeleim Smith John és Blank J. Blank urak voltak. Éreztem, hogy bizonyos tekintetben sokkal is különb legény vagyok ón ezeknél az uraknál - még pedig becsület ós jellem dolgában. A hírlapokból könnyen meggyőződhetik bárki, hogy ezek az urak, ha tudták is valaha, mi légyen a tisztesség ós a jó hirnóv — az nagyon régen lehetett . . . Köztudomásu ugyanis, hogy az utóbbi években tömérdek alávaló dolgot követtek el. Abban a pillanatban azonban, mikor a külömb voltommal dicsekedtem s csendes megelégedéssel kérődztem rajta, egy iszapos fenékáramlat teljesen felkavarta boldogságom mély vizét; ez pedig az a gondolat volt, hogy a nevemet ilyen emberek nevével kapcsolatban halljam emlegettetni. Ez mindinkább nyugtalanított. Végre is levelet irtam öreganyámnak, tanácsot kérve, mitévő legyek. Válasza gyors ós kíméletlen volt. Ezt irta : „Életedben soha semmi olyast el nem követtói, amiért szógyenlened kellene magadat, — nem, éppen semmit. Nézz osak a hírlapokba, — csak egy pillantást vess beléjük s rögtön megtudod, miféle emberek ezek a Smith és Blank urak s aztán kérdezd meg magadtól, van-e kedved lesülyedni arra a színvonalra a nyilvános versengésbe bocsátkozni velük." Tökéletesen megegyezett azzal, amiként magam is gondolkoztam ! Ez éjszaka nem hunytam le a szememet. De mindent jól megfontolva, mégsem léphettem vissza. Engemet szemeltek ki a haro megvívására s nem lehetett meghátrálnom. Mikor reggelizés közben véletlenül belepillantottam a hírlapokba, a következő cikkre akadtam valamelyikben s mondhatom, annyira még soha óletemben meg nem hökkentem. „Hamis eskü. Mark Twain úr most, hogy kormányzó jelölt gyanánt a nép elé áll, lesz talán olyan szives, hogy leereszkedik és megmagyarázza, miképen történt az, hogy 1863 ban Wakawakban, Koohinchinában, harmincnégy tanúval rábizonyították, hogy hamis — esküt tett, még pedig abból a célból, hogy egy szegény, bennszülött özvegyasszonyt gyámoltalaa családjával együtt sovány banán-íöldjótől megfosszon, mely azoknak elhagyatottságukban ós kétségbeesésükben egyetlen támaszukat és eltartójukat képezte. Twain úr tartozik önnön magának ós a dicső népnek, melynek szavazatára pályázik, hogy erre a dologra világosságot derítsen, hajlandó-e megtenni ? u Kővé meredtem bámulatomban ! Ilyen kegyetlen, szívtelen váddal állani elő. Én Kochinohinát soha életemben nem láttam! Én Wakawakról soha életemben nem hallottam ! Én egy banánföldet meg nem tudnék különböztetni egy kengurutól 1 Nem tudtam, mitévő legyek; egészen le voltam sújtva, nem tudtam segíteni magamon. Elmúlt az egész nap anélkül, hogy valamit cselekedtem volna. Másnap ugyanaz a hir lap a következő sorokat hozta — semmi egyebet — : BJellemző. Jegyezzük meg, hogy Twain úr a kochinchinai hamisesküt illetőleg mélységes hallgatásba burkolódzik." (Jegyzet I A választási küzdelem további folyása alatt ez a lap sohase nevezett másnak, mint „a gyalázatos, hamisan esküvő Twainoek.") A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít | I F W ^ WW technológiát végzett szabómester, vago Dezso,^^ Pá P a, Fő-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben ! Megrendelések felvételére kívánatra vidéken is megjelenek. J^J^j^k^jJY^ kiváló minőség és csínos kiállításukért több orsz, kiállításon érmekkel kitüntetve <
