Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-04-20 / 16. szám

vénytelen fia s nemes lelki felbuzdulásban törvényesíti, magához veszi. Ahogyan eztán az ismeretlen nagyvilági körben félszegen mozgolódó siheder meg az apja egy és ugyanazon leányba szerelmesek s ahogyan végül a leányt az inkább hozzávaló papa kapja meg, míg a fiú egy falusi vadvirág oldalához szegődik, az egyike a legüdítőbb komédiáknak, amit valaha láttunk. A gall-szellem egyik valódi diadala ez a Papa, melyet színtársulatunk megértő előadásban mutatott be. A címszerep Déri Bélában kitűnő személyesítőre talált. Elegáns öregedő világfit mutatott be. Játéka annyira élethű és természetes volt, hogy már szinte nem is volt játék. A sok-sok szép produkcióból, amit ez a régi kaliberű, érdemes színész nekünk éveken át nyújtott, bizonnyal ez volt a legértékesebb. A fiú szerepét Zilahi játszotta szintén nagyon szépen. Második felvonásbeli félszegsége festeni való volt. A fő női szerep — kinél lehetett volna másnál ? — mint Fekete Irénnél. A közbevetett kérdés nem a mi kérdésünk, hanem a direkcióé, amely Fekete Irént minden erővel első, legelső színésznőnek teszi meg. Pedig hát, bár nem vagyunk mindig elragadtatva Huzella Iréntől, e szerepben is sokkal különben megállta volna a helyét. De neki egy kisebb, kokottszerepet juttattak, aminek szintén fényesen megfelelt. Nagyon jó alakítást nyújtott ez este Kovács egy öreg plébános és Alapi a világfi barátja szerepében. „Csengtek-bongtak régi szép melódiák" s Audran (vagy amint a színlap, mely kezd ismét sajtóhiba-rikordot teremteni, mondta: Andreae!) elévülhetlen Üdvöské-je majdnem telt házat hozott össze, melynek sok gyönyörűsége tellett a pompás dallamokban, miket Érczkövi, Pataki, Juhos Margit egyaránt szépen énekeltek. A móka terén Szalkay vezetett, akinek Loránd fejedelem szerepe igazán a „testére van szabva". Hasonló felújítások folytatását örömmel kérjük és várjuk. ' A szerdai Kis kávéház rém gyarló kis eset. Meséje ? Egy pincér nagy örökséghez jut s ettől fogva — egy ostoba szerződés miatt — kettős szerepet játszik, éjjel dúsgazdag mulató világfi, nappal pincér. A történet vége az, hogy a kis kávéházat nem tudja elhagyni s lélekölő, unalmas elmélkedés után a harmadik felvonásban elveszi a kávés leányát, aki az első felvonásban őt mindig boszantotta. A gyönge darabnak nálunk egy külön hibája is volt: nem játszották elég gyors tempóban. No meg még egy: a pincér szerepe nem való a komikusnak. Szántó nem rossz színész, de sem megjelenése, sem orgánuma nem tette alkalmassá a szeretetreméltó fickó szerepére. A többi szereplőkről nincs semmi megjegyezni valónk, legfeljebb az, hogy a kasszatündér, no meg a kávés kisasszony is oly unottan ültek a kasszánál, hogy a közönség ásító-görcsbe esett. Csütörtökön a dallamos muzsikájú Aranyvirág ment tavalyról ismert elfogadható előadásban. Új csak a'második szubrett, Kerényi Irén (Stone Ellen) volt, akinek debűje számbavehető sikerrel járt. _ Jfspirin • \\%\\\\\\\\\\\\\\\w vásárolunk eredeti = TABLETTÁKBAN = 20 drb. K 1,20 Minden Tablettára az ASPIR1N »zó van rábélyegezve. Farbenfabriken vorm. Friedr. Bayer & Co., Elberfeld und Leverkusen b. Müiheim a. Rhein. WWWWWV YAROSHAZAROL. § A vágóhidra beérkezett ajánlatokat e hó 15-én bontották fel a városi tanácsban. Gépgyári berendezésekre ajánlatokat adtak a Schlick, a Ganz, Röch és Nicholson cégek, melyek közül a legolcsóbb ismét a Schlick-gyár volt, 34.500 K költséggel. Az építkezésre pályáztak Geiringer Károly budapesti, Fa Mihály pápai, Fuchs és Gross zalaegerszegi, Stiskalek és társa pápai cégek. A legolcsóbb ajánlatot közülök ezúttal is Geiringer Károly tette 124.600 K költséggel. A tanács a közgyűlés elé azt a javaslatot terjeszti, hogy a megbízást a legolcsóbb ajánlattevőnek adja ki. § A községi iskolaszék e hó 18-án Kis Ernő elnöklésével ülést tartott, melyen tárgyalták az izr. hitközség átiratát, hogy államsegélyt kér a polg. fiúiskolája tovább fejlesztése céljából, mely szándékát a városi tanácsnak pártfogásába ajánlják. Koch György iskolaszolgának havi 10 K fizetésjavítási kérvényét is pártolólag terjesztik fel a városi tanácshoz. Megállapították a közvizsgák idejét, e szerint a Bánóczi majori elemi iskola vizsgája junius 1-én, az iparostanonc iskola vizsgái junius 15., 16., 17. napjain lesznek. Buxbaum Lipót iparostanonciskolai tanítót a minisztériumnál véglegesítésre A színházi hét. Ez a hét jóval tartalmasabb volt, mint az első. A szinrekerült újdonságok előkelőbb színvonalon állottak és az erkölcsi érzéket sem botránkoztatták meg. Maguk az előadások is általában jók voltak. Mintha az összjátékra, rendezésre idén csakugyan nagyobb gondot fordítana az igazgatóság. De ez ne vétessék dicséretszámba, mert ha Szalkay papa elbízza magát, akkor aztán — jaj nekünk ! A Sárga liliom szerzője, Biró Lajos iránt érzett teljes tiszteletünk mellett sem hallgathatjuk el, hogy új darabja, a Rablólovag bármily nagy színpadi rutinnal van megszerkesztve, egészében nem sikerült, főkép nem poétikus munka. Afféle ügyes mesteremberre vall, de nem igazi költőre. A történet maga valószínűtlen. Otrombán beállított história, mikor a grófi család összes tagjai lesik-várják, hogy a felbérelt amorózónak hogyan omlik karjaiba a család fejének menyasszonya. Hogy aztán ez a család feje mily könnyen beletörődik abba, hogy menyasszonya másé lesz, az egyenesen megindító a maga abszurditásában. A darabban azonban vannak jól megkonstruált jelenetek s ezek hatottak is. Nagy előnyére vált a pápai előadásnak, hogy Zilahira mintha csak rászabták volna a modern rablólovag szerepét. Fölényesen biztos volt minden szava és mozdulata, humor és szív is volt játékában. Ilyen abszolút jónak még egyszer se láttuk. Az intrikus gróf szerepében jellegzetes finom alakítást nyújtott Déri Béla, Kovács Lajos pedig méltóságos tudott lenni a hitbizomány urának lehetetlenül méltóságtalan alakjában. A női szereplők közül a legnagyobb Fekete Irénnek jutott s ő simán, zökkenés nélkül játszotta meg, de lelki emóciót ugyancsak nem tudott kelteni. A többi szerepek jelentéktelenebbek s ha Káldori mégis megemlítjük, történik azért, hogy a különbségre figyelmeztessük, ami az operettbeli és drámai natúrbursok közt van. Ő ugyanis a Rablólovag ifjú grófjában is „kis gróf" volt s ez nagyon viszásan hatott. A francia vígjátékoknál régen nélkülözzük a magasabb fajú komédiát. Azt, amely nem okvetlenül kacaj-rohamok elérésére törekszik, hanem az élet humorát az élet bölcs, jókedvű megfigyelőjének szempontjából fogja fel. Ennek a régi fajú, előkelő tónusú vígjátéknak egy friss hajtását ismertük meg a hétfőn szinrekerült Papá-ban. Kár, hogy többen nem látták, élvezetes estét mulasztottak el. A darab tartalma röviden az, hogy egy sokat élt s még folyton élő grófnak eszébe jut vidéken neveltetett töraz ifjút és még csak el sem pirult. Fogalma eem volt arról, hogy ez nem volna szabad. — Mit csinál Ön itt ? kérdezte. A esengő, szép női hangra, szinte megle pett ijedtséggel kapta föl a fejét és a mosolygó bájos leány láttára, űgy elbámult, hotry felelni sem tudott mindjárt az ifjú. — Hát nem felel? — kérdezte Juliette majdnem bátorítólag. — O, hogyne! Fölmérem ezt a kertet, mert még sohasem láttam ilyen egyenletes kertet 8 ilyen nagyságban. — S minek az ? — Csak úgy passzióból. Mérnök vagyok. Itt töltöm most a vakációmat a nagybátyámnál, a tiszteletesnól és ez a gyönyörű terület lekötötte az érdeklődésemet. Lassanként mindenféléről kezdtek beszélni s csakhamar meg volt köztük a barátság. Megállapodtak , hogy, ha csak lehet, mindennap találkoznak. Juliette nem szólt ezekről a találkozásokról, mert ösztönszerűen attól félt, hogy megtiltják. Pedig maga Bem tudta miért? A fiú szintén nem gondolt arra, hogy bizony ennek a leánykának nem volna szabad vele órákat eltölteni egyedül, ó azonban osak most végezte el a tanulmányait s nem volt eddig ideje az ilyesmivel foglalkozni, hát nem is talált benne semmi rosszat. Hisz nem is volt semmi rossz benne. Csevegtek, egyszerűen csak csevegtek. A fiű különben nagy ideálista volt. Az igaz, hogy nem olyan beteges ideálizmusa volt, amely az émelygőssógig fokozza a lélek eme gyönyörű adományát, ó azt szerette volna, ha mindenütt ezerszámra látta volna füstölögni a gyárkéményeket ebben a hazában, ha ezer — meg ezer vonat, gépkocsi s talán repülőgép is, szállította volna az ország határain kívül a munkáskezek gyártmányait, termékeit, hirt, dicsőséget szerezve a magyar névnek és ami fő, kenyeret adva sok millió embernek. 8 hogy tudott 5 mindezekről beszélni, hogy tudott lelkesedni és ékesszólóvá válni, ha erről beszélt. Hogy ragyogott a szeme ; hogy kipirult az arca beszéd közben. És csodálatos, a leány hallgatta mindezt áhítattal ós szívta magába ezeket az eszméket, mintha a szerelemről zengene dicshimnuszokat. És a szive megtelt melegséggel ós megszerette ezt a fiút. Nem sok idő kellett hozzá, hogy a lelkeik megértsék egymást s amit a lelkök érzett, annak elég volt, hogy egymás szemébe néztek, kezet kézbe fogva és még osak egy csókkal sem pecsételték meg a szövetségüket. Néhány hét telt így el. Éppen szilvaszüret ideje következett. Az ezredes kertjében százmeg száz garmadában állott a leszedett gyönyörű gyümölcs-termés. Még javában folyt azért a szedés munkája s az ezredes, Juliettével nagy gyönyörűséggel nézték a gazdag termést s hallgatták a szorgosan dolgozó munkások dalolását. Egyszer osak megszólalt Juliette. —- Papa, tudod-e, hogy ebből a gyönyörű termésből talán milliókat is lehetne nyerői. — Mit mondtál Juliette? — kérdezte az ezredes csodálkozva a cseppet sem költó'i meg jegyzésen. — Azt mondtam, hogy milliók rejtőznek ebben a sok gyümölcsben, s ezeket a milliókat, papa, te úgyszólván kidobod. Mert lásd, ebben a roppant-nagy kertben mindenféle drága gyü mÖloBÖt lehetne termeszteni, olyan földje van, hogy minden morzsája aranyat ér. Aztán voiua itt hely még egy hatalmas gyárnak, amelyben száz meg száz munkás sürögne-forogna. A gyár pedig osak ontaná magából a finom gyümölcscsemegéket, konzerveket és az aranyszínű szilvóriumot s vinnék innen messze-messze, talán még a tengeren túl is. Az ezredes növekvő bámulással hallgatta a leánynak ezt a hosszú beszédét és úgy állott ott, mint valami sóbálvány s nézett a leányra, mintha most sem hinné, hogy annak a szép ajkairól hallotta volna azt, amit mondott. Bizony idő telt belé, amíg meg tudott szólalni. — Honnan veszed, te gyermek, ezeket az eszméket ? Ki tanított téged erre ? — Hát György Jenő. — Hát ki az és honnan ismered ? — Mérnök. A papunknak az unokaöccse. Már néhány hete, hogy ismerjük egymást. Az ezredes majd, hogy hátra nem tántorodott erre a vallomásra. — Éa te nek«m nem szóltál eddig. Szépen vagyunk. De ki gondolhatott erre — mondta az ezredes inkább magának, mint a leánynak. De aztán nem is szólott többet. Haza mentek. Otthon megparancsolta Juliettének, hogy ki ne mozduljon a házból. Harminc napi szobafogságot kap. Aztán vette a kalapját és menni készült. — Papa — szólt a leány mosolyogva — aztán nehogy megbántsd -azt a fiút, mert én szeretem* Ú úgy! No hát osak bizd reám — mondta az ezredes és haragosan elment. Hogy mi történt, mi nem történt közte és a mérnök között, azt tudni nem lehetett, de annyi bizonyos, hogy az ezredes jött szépen megszelídítve hazafelé ós vele jÖDt György JenŐ is. Mikor beléptek a szobába, Juliette már