Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-04-20 / 16. szám

mond, Ács Ferenc és Kerbolt Alajos képviselőket kérte fel. A kényszervágatási dijak. Az előző ülés jegyzőkönyvének felolvasása után Kerbolt Alajos kérte a képviselőtestületet, hogy a kényszervágatási dijak elengedéséről szóló 10. pontot elsőnek tárgyalja, aminek a közgyűlés készséggel eleget tett. Á tárgyra áttérve, felolvasták az áll. vál. javaslatát, melyben a dijak elengedését nem véleményezi. Ezzel szemben felszólalt Tálos Sándor, aki utalt arra a nagy kárra, amit azok a gazdák amúgy is szenvednek, akiknek marhája kényszervágatás alá kerül. Ne kivánja a város még ezektől a dijak fizetését is. A polgármester tudatja, hogy a múlt évben e cimen mindössze 220 K folyt be. Dr. Kende Ádám a dijak elengedésében bizonyos osztályuralmi tendenciát látna. Ha kereskedőt ós iparost valami kár ér, nem kap kárpótlást sehonnan, nem tartja sem igazságosnak, sem méltányosnak, hogy a gazdaosztály — melynek helyzete ma a legjobb — kivételes elbánásban részesüljön. Kerbolt Alajos azt fejtegeti, hogy a kisgazdáknak nincs jó helyzete, csupán a nagy agráriusoknak. Osztályuralom inkább az volt, mikor ócska kövek helyett aszfaltozást adtak. Az ügyben névszerinti szavazást kér. Lamperth Ferenc az áll. vál. azon nézetére, hogy a marhákat biztosítani kellene, megjegyzi, hogy éppen a kényszervágatás alá kerülő — felfújódott — marhákra nincs biztosítás. Hajnóczky Béla nem tartja az egész dolgot olyan nagynak, hogy sokat kellene beszélni róla. A képviselőtestület osztályuralmat nem gyakorolt, sőt éppen a gazdák iránt mindig jóindulattal volt. Ez a kérés is bátran teljesíthető. Miután Kerbolt a névsz érinti szavazást kérő ívet visszakérte, felállással szavaztak s túlnyomó többség a kérés teljesítését mondta ki. Az Erzsébet-liget rendezése. Miután az Erzsébet-liget nagyobbítása tárgyában hozott képviselőtestületi határozat jogerős lett, a tanács a parkozás céljaira 2000 K költséget kér. Révész v. mérnök az idevágó véleményes javaslattal együtt ajánlja, hogy az ország egyik legszebb temploma előtt levő legcsunyább szobrot — a szökőkutat — a Főtérről távolítsuk el s a ligetben helyezzük el. Kerbolt Alajos egész természetesnek találja, hogy ha a ligetet kibővítjük, akkor azt rendezni is kell, viszont azonban arról is kell gondoskodnunk, hogy az Alsóvárosnak is meg legyen a maga ligetje s erre nezve a tanácstól konkrét javaslatot kér. Dr. Lövy László örül Kerbolt indítványának, mert a várkert is legtöbbször zárva van, egy liget pedig nem elég. Még 60—70 év előtt a Tapolcza-parton is volt sétány, a grófi kerttől el lehetett a Szélesvizig menni, ma az uszodán túl lévő részen is egyremásra foglalják le a partot. Dr. Kende Ádám nem szeretné, ha a szobor dolgában ötletszerű leg döntenének. Azt a vízvezetéki munkálatot is sajnálná, ami a szökőkúttal kapcsolatos, ott esetleg kisebb parkszerű részlet lehetne a vízvezetéki munkálat ügyes értékesítésével. Adjuk ki az ügyet az építészeti bizottságnak javaslattételre. Kluge Károly derültséget keltve azt mondja, hogy ő a szobrot úgy tekinti, mint a befagyott artézi-furás emlékét, hát ő meghagyná helyén. A közgyűlés a liget költségét egyhangúlag megszavazta, a szökőkút ügyét pedig bizottsági tárgyalásra utalta. A tűzoltók szerkocsija. Az önkéntes tűzoltó-egyesület régi rozoga szerkocsija helyett újat akar beszerezni s e célra 2000 K-t kér, melynek a jövő évi költségvetésbe leendő beállítását az áll. vál. javasolja. Kerbolt Alajos pártolja a kérelmet, de azt szeretné, ha azt az 500 K-t, melyet az önk. tüzoltó-testület jubileumi célra felvett, de fel nem használt, erre fordítanák. Dr. Kende Ádám az ezen összegről szóló takarékkönyvet követelné vissza s akkor adná ismét a testülétnek, ha a jubileumot tényleg megtartja. A szerkocsira nézve az a véleménye, hogy mivel legtöbb panasz a tűzoltóinkra amiatt van, mert későn érkeznek a tűzhöz, szerkocsi-automobilt kellene beszerezni s erre a testülettől javaslatot vár. Dr. Kende indítványát 32 szóval 27 ellen elfogadták. A Tisztviselő-telep kérelme. Révész v. mérnök referálta Ür. Fürst Sándor ós társai tisztviselőtelepi építkezők kérelmét. Az összes bizottságok javasolják a kérés teljesítését, mert a villamos világítás levezetéséből a város nagy jövedelemhez jut, a vízvezetéki belektetés a vizdijakból megtérül, az aszfalt gyalogjárót 2/

3 részben az építkezők fedezik, csupán az úttest s a levezető úttest készítése esik végeredményben a város számlájára. Az összköltség 44.000 K, ebből azonban a Haltér rendezése 4000 K-t tesz ki s a vízvezeték nemcsak a Liget-utca most épülő részén, de a Szélesviztől kezdve az egész Liget-utcán át le lesz fektetve. A javaslathoz hozzá szólva Kluge Károly kérdezi, hogy mi.lesz a szennyvizek levezetésével, mire azt a választ kapta, hogy erről az építkezők saját költségükön gondoskodnak. Dr. Löwy László kifogásolja a városfejlesztési programm hiányát. A tisztviselőtelepnek is sokkal alkalmasabb helyet találhattak volna a Laki-utca táján. Ha már azonban oda építenek a tisztviselők, kérelmük feltétlen teljesítendő. A Haltér végleges rendezése — a Koritschoner-ház megvételével — szintén igen kívánatos. Hajnóczky Béla igen helyesnek tartja, hogy a kérelmezők már most akarnak mindent elintéztetni s nem részletekben jönnek kéréseikkel. A Liget-utca, ha mindkét felén megépül, egyike lesz a város legszebb, nyílegyenes utvonalainak. Lippert Sándor szintén a kérés teljesítése mellett van, de a Belvárosban is kellene emelni az építkezési kedvet az újonnan épülő emeletek pótadó-mentesítésével. A polgármester megjegyzi, hogy ilyen indítványt Ö már 10 év előtt tett, de leszavazták, azonban indítványát rövid időn belül újból előterjeszti. Ezután a közgyűlés a tisztviselőtelepiek kérelmét egyhangúlag megszavazta, fedezetül a vizvezetéknel a vízvezetéki pénztárt, az utak készítésénél a kövezetvám pénztárt jelölvén ki. Vita nélkül. A Kiscelli-uti háztulajdonosok abbeli kérelmét, hogy a Korona mellett aszfalt készüljön, fellebbezésként a megyére terjesztik fel. Grünvvald testvéreknek abbeli kérelmét, hogy a Czinczát beboltozhassák, Muli József felszólalása után, aki a Gzincza miatti rnizerabilis állapotokat ecsetelte s kívánta, hogy a beboltozási munkát a város ellenőriztesse, egyhangúlag teljesítették. Faragó Jánosnak és Hokhold Ferencének 'abbeli kérelmét, hogy házuk elé aszfalt jöjjön, szintén megszavazták. A Somlai útra — mindkét oldalra — kőszegélyes járda készítését mondták ki. Végül elhatározták, hogy a vízvezetéki aknákat 5500 K költséggel jókarba helyezik. A közgyűlés már 5 órára véget ért. AZ ÖREGEM is mindig azt mondta, hogy szeplők elűzésére, valamint finom, puha bőr és fehér teint elérésére és megóvására nincs jobb szappan, mint a világhírű „Steckenpferd" liliomtej szappan. Védjegye „Steckenpferd", készíti Bergmann et Co. cég Tetschen a/E. — Kapható minden gyógyszertár-, drogéria-, illatszertár s minden e szakmába vágó üzletben. Darabja 80 fillér. Hasonlóképen csodálatosan beválik a Bergmann-féle „Man era" liliomtejkrém fehér és finom női kezek megóvására, ennek tubusa 70 f-ért mindenütt kapható. Még nem sirt, osak úgy nyivogott. Mit volt mit tenni ? Az ezredes előbb egy jót káromkodott, amúgy huszárosán, de persze csak úgy gondolatban, mert nem szokott hangosan be szélni a beszéd semmi modulációjában, ha ma gában van. Aztán felnézett az égre, mintha szemrehányást tenne azért a megaláztatásért, végre fölvette a gyereket, de olyan csínján, mintha attól félt volna, hogy mindjárt széjjel omlik a kezei között, de azért nem tartotta a fejével lefelé, sem nem dugta a hóna alá, mint ahogy a színpadi katonák szokták, ha ezeket a katonákat komikusok játsszák. Aztán megindult a kertek alatt a patak martjától elfedve, hogy senki ne lássa. A gyerek elaludt ismét az ezredes karjain szépen. Ő pedig belopózott, hátul kerülve a házának, a hálószobájába s ott letette a gyereket az ágyára. Az ezredes kiment a másik szobába és előkiáltotta az inasát s olyan hangon, mintha szörnyen haragudnék, kiabált rá: — Rögtön küldd ide a Mártát, Az inas futott, mint a veszedelem s alig egy pillanat múlva ott állott Márta az ezredes előtt, ő volt a gazdasszonya. — Márta — kiáltott az ezredes még mindig haragosan — volt már neked gyereked ? — Jézus Mária 1 ezredes úr, miket kérdez — mondta Márta szégyenlősen s meg is ijedve. Nekem, hisz hajadon vagyok és» már túl a negyvenen. — Az mindegy. Az a fő, hogy volt, vagy nem volt ? Márta úgy vélte, hogy be kell vallania egy íégi históriát. Hiszen igaz, ezelőtt husz évvel, mi tagadás, szeretett egy legényt, no ós . . . de hát meghalt a szegény kis poronty már rég. Maga is megfeledkezett a dologról, olyan rég volt. — Felelj hát — vezényelt az ezredes. — Hát volt, könyörgöm alássan, de ... — Ez a fő ! Mert akkor tudsz bánni az ilyesfólókkel. Hát ott benn az ágyamon van a gyerekem, azt te fogod gondozni. Valamelyik asszony a faluból majd osak szoptatni fogja. Hát eredj, hozdd ki a gyerekemet. — Az ezredes úr gyermekét ! bámult Márta, gondolván az öreg korára. De azórt osak bement s kihozta az apróságot. — Jaj de gyönyörű — kiáltott föl Márta. Tudom, tudom — mondta az ezredes — mindig gyönyörű az ilyen. Hanem most tudd meg tőle, hogy fiu-e vagy lány ? Én addig elmegyek a községházához bejelenteni, hogy megjött a gyermekem. El is ment. A jegyzővel aztán megbeszélték a dolgot. — Mert — mondta az ezredes — ha nem kiváló bór- és lithiumos , gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz. Kapható ásványvizkereskedésekben és gyógyszertárakban. apui II TpQ ÁPnQT S«inje-Lipóc*i Sal 'atorforrás-vállal*t, OOriULI LO AuUö 1 r Budapest, V., Pudolf-rakpart 8. f keresi senki, magamónak vallom. Az ón kertemben volt, tehát az enyém. Örökbe fogadom. Senkinek ki nem adom. Ugy beszólt már, mintha félt volna, hogy visszakövetelik. Az ezredes aztán hazament. — No, Márta, hát, hogy állunk ? Fiu, vagy leány ? — Bizony leány — mondta Márta. — No az sem baj. Bár jobb szerettem volna fiúnak. Aztán fel is nevelte izópen. Gyönyörű leánnyá fejlődött és szépségénél talán osak szivjósága volt nagyobb s kedvességével, nagy szeretetővel bearanyozta az ezredes alkonyodó életének napjait s most már nem tudott volna tőle megválni, csak egy ólét árán. De nem jött senki, hogy az ezredes boldogságát megzavarja, nem kérte a leányt senki vissza. Nem is tudta meg soha, hogy osak talált gyermek, nem i» éreztette vele senki, mert mindenki szerette Juliettét. Az ezredes így nevezte el, valami régi, bizonyára kedves emlékek róvón. II. Azonban a kertnek története tulajdonképen csak itt kezdődik. Már 16-ik életévét töltötte be a kis Juliette, amikor egyszer, sétája közben, reá akadt egy fiatal emberre, aki valami háromlábon álló asztalka előtt — legalább annak látszott — lehajolva kukucskált egy üvegen keresztül ós úgy látszott, hogy Peredy Tamás szilváskertjót vizsgálja s egy kifeszített papirosra húz vonalakat nagy komolyan. Juliette, akire az ezredes katonás

Éházirendje is sok befolyással volt, egész bátran odament s minden leányos gyávaság nélkül megszólította