Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-04-20 / 16. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Tavasszal. Poéták dalolják, " de minden alkalommal mutogatja az élet azt az igazságot, hogy mikor a klorofil megfesti a fát, kipattantja rügyét és virágba szökteti, — valami változás esik meg rajtunk is. Vérünk mintha gyorsabban keringene, gondolataink mintha derültebbek lennének az áprilisi, a májusi illatok érkeztén. Az élni szeretés, az élethez való ragaszkodás tavaszi mentamorfozisa ez, mintha az a titkos erő, mely a vén fűzfának ágaskodó fürtéit meghajlítja, az embert is érintené tavasszal. Kevesebb a halál és az öngyilkosság. Kevesebb patentet adnak szabadalmakra és telisded tele lesznek a szerkesztőségi papírkosarak — költeményekkel. De ezek régi dolgok, kár lenne őket csépelni és az öreg Garlile haragját felkölteni, aki élete végéig nem tudta megérteni, hogy micsoda tehetség adódott az ujságirónak, akinek a „muszáj* inspirációjára állandóan — üres szalmát kell csépelnie. Véleményünk azonban az, hogy nem csépelünk üres szalmát, mikor tavasztáji legnagyobb tanúságként arról a ,va bank"-ról beszélünk, melyben a nemzet minden rétegének megélhetése elrendezve ^ -Már kaptunk Ízelítőt abból az ijedelemből, melynek még ebben a tavaszi időben — nem egyszer részesei leszünk. Az áprilisi fagyét értjük, amely a hamar virágba szökő gyümölcs egy részét elvitte. Sajnos, a mi középeurópai ingadozó időjárásunk során lesz még depresszió elég s nemcsak a kajszi, de más is el fog fagyni. És majd juniusban elég lesz egy juniusi meleg nap, a rettegett „hőütés" és oda lesz az emberek vetése. Az egyoldalú mezőgazdálkodásból élő országok existenciája a bizonytalan időjárástól feltételeztetik. Mondhatjuk, hogy ez va bank játék a sorssal. Van-e belőle kivezető? Felvehetjük-e a küzdelmet az elemekkel? Enyhíthetjük-e az az időjárás borzalmas kártevését ? Megakadályozhatunk-e egy nemzeti szerencsétlenséget ? Ezt nem: de azok a mezőgazdasági államok, ahol ipar is van, a nép existenciája nem olyan kockázatos. Azért kicsi és nagy szerencsétlenség, mely a termőföld áldását részben vagy egészben elviszi, — legyen arra jó, hogy mindazok, akik a nemzet millióinak sorsát irányítják, vessék gondolatukat arra a régi célra, hogy nekünk, az egyoldalú mezőgazdasági államnak ipart kell teremtenünk. Gondoljunk csak rá, hogy egy emberöltő választ el az alföldi aszálytól ós apáink ki nem fogynak annak szomcru elbeszéléséből, hogy ez a gazdasági csapás mennyi embert tett tönkre és mennyire visszavetett embertömegeket évtizedekre, közállapotunkat soká zsibbasztotta, egy elvesztett csatának minden nyomorúsága felidéződött azért, mert elmaradt a májusi eső, juniusban sem volt csapadék, nem volt mit aratni s a tartós szárazságban megrepedezett a föld. Nincs utálatosabb ember, mint aki a jövő veszedelmét Hióbként felidézi; de nincs könnyelműbb ember, aki olykor az 1863. év borzalmaira nem gondol abból a célból, hogy megenyhítse ezt a csapást, ha ráméretnék e kor bűnös gyermekére megalázkodás, felocsudás kijózanodás céljából. Nincs más remedium, nincsen más kivezető, mint olyan kenyérkereseti ágazatot is a nemzeti erőnyerésnek megnyerni, melyek nem függnek esetlegektől, véletlenségtől, felhők járásától, hanem tisztán tudás és munkától. Valami haladás van ezen a téren, ámbár éppen az osztrák fővárosban eldicsekedni vele nem opportunus; de ez kevés. Ne csak állami támogatás fejlesszen nálunk ipart; de főleg a nemzeti közszellem, melyet a sajtónak kell irányítania. Ezek a gondolatok rajzanak agyunkban, az elcsépelt szalma, melyet éppen a magyar közönség indolenciájából hányszor kell még a nemzete sorsán aggódó szürke ujságirónak végigszántania papirosán. X. Városi közgyűlés. — 1912 április 17. — Nagy érdeklődés mellett folyt le a képviselőtestületnek e héten, szerdán tartott közgyűlése. A közgyűlés határozatai közül kiemeljük azt, amelyben a Ligetutcán — vulgó: tisztviselőtelepen — most folyó építkezésekkel egyidejűleg mindazokat a létesítményeket megszavazta, melyek egy rendes, xegészséges utcának elengedhetlen feltételei. Igaz, hogy az erre szükséges mintegy 44.000 K összeg az új városrész révén befolyó jövedelmekből bőséges fedezetet talál, mindazáltal a határozat jelentőségét kicsinyelni nem lehet, főkép, ha tekintetbe vesszük azt az igazán" szép mozzanatot, hogy a képviselőtestület idevágó határozatát egyhangúlag hozta meg. A gyűlésről itt következik tudósításunk : Megnyitás. Mészáros Károly polgármester a közgyűlést, melyen 80-nál több városatya volt jelen, pont háromkor megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére Faragó János, Béri Zsigmond, Beck ZsigA „PAPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA, Peredy Tamás szilvás-kertje. Irta: Báródi Géza. I. Ennek a kertnek voltakép nem is volna története. Hasonló volt más kertekhez. Ep'úgy termett a szilvafákon a gyümölcs, mint más kertekben szokott, legföljebb, ha óriási nagyságával vált ki a többi kertek közül a hogy más gyümölcsfa nem volt benne, osak szilvafa. No, meg, hogy hire volt egész Bihar vármegyében és messze földön a Peredy Tamás gyönyörű szilváinak. Peredy Tamásnak nagy gyönyörűsége is telt a szilvás-kertjében. Csöndes visszavonultságában majdnem egész nap ott sétált, tavaszkor gyönyörködve a virágzásban, nyáron a gyiimölosérésben s nem győzte eleget osodálni a virágok színpompáját, a kéklő érett gyümölcs hamvasságát. Peredy Tamás nyugalmazott ezredes úr kemény katona volt és bár azelőtt nem sokat törődött a természet szépségeivel, most költői hangulatot keltettek benne, melyet, ha talán szavakba nem is tudott önteni, de megihlette a lelkét. Ilyenkor mintegy simogatólag tekintett végig a kert fáin, gyümölosökön és a sötétlő zöld pázsiton. Nagyon kedves volt neki ez a kert s a világ minden kínoséért sem adta volna oda', ha valaki kérte volna tőle. Ilyen érzésektől eltelve, sétálgatott egyszer a kert útjain, amikor a sövény aljában valami fehérség villant a szemébe. Azelőtt sohasem látta azt ott. Odament, hogy megnézze s amint lehajolt, hogy jobban lássa, visszahökkent. Egy pólyásbaba volt. Valóságos élő kia emberi sarjadék, aki nyugodtan aludt ott az illatos fű között s még mosolygott is. Peredy Tamás ezredes úr, akinek mellén a vitézségi érmek egész légiója sorakozott egy más mellé, aki a osaták hevében bizonyára szám talanszor nézett a halál szemébe s akinek vakmerő bravúrjairól legendák szólanak, úgy megijedt ettől a minden fegyver nélkül való emberkétől — hisz' még a kezei is le voltak pólyázva — hogy jó, hogy az oly sokszor megkergetett ellenség erről tudomást nem szerezhetett. Olvasott ő ilyesfélét az újságokban, de mindig mosolygott a dolgon és olyasmiket dörmögött a bajusza alatt: — Hogy ezek az újságok mit ki nem találnak. Olyan ez is, mint ama bizonyos drótostót, akit minden nagy havazáskor a farkasok fölfalnak B osak a booskorát hagyják meg hiradóúl az újságoknak. De most itt van, valóságos a dolog. Nem mese, nem ujsághir. Még egyszer odahajolt fölé. De bizony az nem tűnt el onnan. Az ezredes úr szörnyen meg volt akadva. Mit csináljon? Úgy gondolta, hogy bejelenti a jegyzőnél De hát maga vigye oda. Még osak ez kellene. Hogy ő egy pólyás babát a karjain vigyen végig a falun. Odament a kerítéshez, körülnézett, nem látott senkit arrajárni. A gyermek is kezdett már ébredezni, olyan o*ipegő hangokat hallatott, mint a kis osibék. Bizonyosan éhes volt. Az ezredes tovább törte fejét, mit kezdjea a gyerekkel. Ott nem hagyhatja, amíg valakiért bemegy a faluba. Ki tudja, mi történne ezzel a gyámoltalan csemetével, a leggyámoltalanabbal minden teremtmények között. A gyermek pedig ezalatt kezdett már hangosabban is gondolkozni az ő éltető eleméről. A legmodernebb szabás szerint elegáns férfi-ruhákat készít • I F W ^^ WW teoliiiológ-iát végzett szabómester, vago Pápa, Fő-tér 19. sz. Állandó nagy raktár elsőrendű gyapjukelmékben! kiváló minőség és csinos kiállít ásukért iVxU-IlJvdllll több orsz. kiállításon érmekkel kitüntetve.