Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-04-13 / 15. szám

Azok a városok, amelyekben hasonló telepek már létesültek, felfogták ezeknek egyrészt szociális jelentőségét, másrészt erkölcsi értékét annak, hogy a tisztviselői kar azáltal, hogy magának saját családi otthont teremt, még szorosabbra fűzi azt a köteléket, mely őt az illető városhoz csatolja, mintegy azáltal válik az illető városnak tősgyökeres állandó polgárává. Ezt felfogván s ezt érdeme szerint értékelvén, akárhány város anyagi segítséggel járult hozzá a tisztviselőtelep megteremtéséhez. Tekintetes Képviselőtestület! Mi sem áll távolabb tőlünk, alulírottaktól, kik itt Pápa városában a maguk kisebb tisztviselőtelepét megteremteni akarják, minthogy e céllal a nemes város áldozatkészségét akarnók igénybe venni. Mint e városnak évek hosszú sora óta adófizető polgárai, jól tudjuk, hogy Pápa városa bármennyire bizonyságát adta több izben is annak, hogy a szociális alkotások iránt érzékkel bir, mégis a maga részéről olyan súlyos anyagi áldozatokat kénytelen hozni a modern fejlődés s ezzel az összpolgárság javára, hogy külön, bár talán jogos érdekek kielégítéseihez anyagi segítséggel nem igen járulhat hozzá. Ezt tudva és ezt teljes mértékben átérezve nem is kérünk mi semmi egyebet, Tekintetes Képviselőtestület, mint csupán azt, ami egy egészséges, rendes utcának elengedhetlen feltétele, kérjük kegyes intézkedésüket arra nézve, hogy a Ligetutcán a nyáron át folyó építkezésekkel egyidejűleg vízvezeték és villamos világítás létesíttessék úgy a Liget-utcán, mint a hozzá levezető Halas-téren s az Adamovich-féle kert mellett a Liget-utcáig vezető útvonalon az úttest és gyalogjáró a közlekedésre alkalmasan jókarba helyeztessék s végre, hogy a Liget-utca keleti oldalán aszfalt gyalogjáró létesíttessék. Részünkről készséggel és kötelezőleg kijelentjük, hogy a vízvezetéket és villamos világítást házainkba bevezettetjük, az aszfalt gyalogjáró létesítéséhez a szokásos 2/3-ad rész fizetésével hozzájárulunk, vagyis vállaljuk mindazokat a terheket, melyek a háztulajdonosok részéről e létesítmények ellenszolgáltatását képezik. Tekintetes Képviselőtestület! Bizalommal várjuk jelen kérésünkre nézve bölcs és jóindulatu döntésüket. Meg vagyunk győződve róla, hogy e döntésükben irányításul fog szolgálni nemcsak az, hogy a város a most és a közel jövőben létesülő tisztviselőtelepi házak révén mintegy félmillió korona értékű adóalaphoz jut, mely létesülése első percétől fogva pótadója révén a város anyagi izmosodásának nem megvetendő tényezője lesz, hanem gondolni fognak arra is, hogy ez a mi szerény tisztviselőtelepünk szintén egy lépés ama nagy közös cél felé, melyért mindnyájan hevülüpj£--^ez a cél Pápa város régi hírnevét új és tisztes intézményekkel gyarapítani és emelni. (Aláírások.) A színházi hét. A Tartuffeöket szívből utálom. Utálom, mert nem egyszer láttam, hogy oiyan ember, aki nyilvános társaságban egy dekoltált női ruhán megbotránkozik, vidám képpel mond el triviális történeteket — zárt ajtók mögött. Vallom és állítom, hogy a szellemes pikantéria maga nem bűn, sőt bizonyos fokig az élet zamatához tartozik. Méreggé csak akkor válik, ( ha célzata erkölcstelen. Halálossá pedig akkor lesz a méreg, ha az erkölcstelenség a színpadról szólal meg. A lex Heintzet, mely a porosz színpadokon az erkölcsbiróságot akarta meghonosítani, sokat támadták. A tények azt bizonyítják azonban, hogy ilyen lex Heintzere tényleg szükség lenne, íme, nézzük csak, milyen darabokkal vonult be — a hosszú téli szünet után — városunkba a nemzeti kultúrmisszió teljesítésére hivatott színtársulat. Első este egy francia vígjáték ment: A Csitri. Abból a fajtából való, ahol a naíva a színen vetkőzik s ahol a szerelmes párok elsötétített színpadon visszavonulnak. Második nap délutánján — a nép erkölcseinek nemesítésére — az Ártatlan Zsuzsi ment. Ennek disznóságaira már tavaly ráterítettük a vizes lepedőt. Nem szándékozunk róla lerántani. Ez után pedig jött harmadik előadásként egy magyar darab : Györgyike, drága gyermek. Tartalmát nem mondjuk el, pirulna tőle a papir. Birálatképen legyen róla ennyi elég: szerzőjét egyszer pörbe fogták, mert egy fajtalan élclapba fajtalan regényt irt. Akkor azzal védekezett, hogy nem volt kenyere, azért adta magát erre a műfajra. Szánalomból futni hagyták. Azóta megszólalt a nemzeti szinpadon a Nagyasszonyban irodalmi stílusban s megszólalt most másodszor a Vígben fidibuszi stílusban. Amiért akkor pörbe fogták, most megtapsolták. Hja, ez a színpad szabadalma. Távol áll tőlem, hogy ezekért a darabokért a színigazgatót tegyem felelőssé. Ő csak azt adja, amit neki Pestről liferálnak. De mint kor és kórtünetet mégse hagyhattam szó nélkül, mikor így díszfelvonulásban lejtett el előttünk egymás után három ilyen darab! Ami a darabok előadását illeti, arról elismerőleg szólhatok. A Csitri szereplőjének ugyan nem tettem volna meg Fekete Irént, mert ő belőle éppen az hiányzik, arai a Csitrire legjellemzőbb, a természetes báj és kedvesség. Ebben a szerepben Rónai sokkal inkább helyén lett volna. A Györgyike már sokkal inkább megfelelt Fekete egyéniségének. Midkét darabban nagy szerepe volt i)érinek s mindkét izben bizonyságát adta annak, hogy máig egyik legerősebb támasza a repertoárnak. A két vígjáték ensembléjéből még Miklósi Margitot emeljük ki, aki főkép a Györgyike Mikár mamájában klasszikus humorú alakítással örvendeztette meg a nézőket. Húsvét napján a tavalyról már ismert Kis gróf ment a tavalyi jó összjátékban, az zal az előnyös változással, hogy missz Dorothy szerepét Juhos Margit adta. Első operett-premierként pedig kedden este a Leány vásárt mutatták be. A Leányvásár hazai termék, de a művészeti börzén erősen jegyzik s immár külföldi útra indúlt. Mily szerencse fogja kisérni ez útján, ki tudná megmondani. Hogy a szövege nem biztosít neki életképességet, azt teljes határozottsággal állíthatom. A szövege a tréfából férjhez ment milliárdos leányról, aki igazi férjet talál abban a csavargóban, aki — mint az a második felvonásban megható romantikával kiderül — tulajdonképen szintén legalább is milliomos lenne, ha a móka-valódi-feleség papája az ő papáját a vagyonából ki nem forgatta volna, ez a szöveg tartalmilag elég szegényes, de egy érdeme legalább van, hogy nem — erkölcstelen. A szegényes szőve gre vidám jelenet-cafrangokat szokás aggatni, nos ezek a cafrangok nagyon is ósdiak, egye tlen igazi ötletet, egyetlen jó viccet nem hallott unk egész estén át, pedig bolondozni, eleget bolondoznak a szereplők, de minden különösebb Pár kilométernyire ballagtunk, szembe jött a várva-várt ember. — No, mi az újság? . . . — Klapka feladta Komáromot ! — Bizonyosan tudja ezt kigyelmed? — Tökéletes bizonysággal mondhatom. (Sio 1) Benn voltam a városban, német katonákat láttam mindenütt. Búsan ballagtunk vissza falunkba. Vacsoránk szomorúbb volt az Úr Jézus végvaosorájánál. Azok ettek, ittak is. Ahogy anyám behozta, azon módon vitte ki az ételt; hozzá Be nyultunk. Altalános szokása a népnek, hogy nagy örömének, szintúgy nagy bánatának kifejezésére a köznapi beszédtől elütő, magasabb formát kerea. Érzelmeit dalba önti. így jajdult fel most is. Hosszúlábú Kalapka Komáromot föladta. Ej haj 1 Komáromot föladta. Egye fene németet, Ezt a kutya nemzetet, Ej haj I ezt a kutya nemzetet. A háború izgalmai lecsillapodtak. A közlekedés Komárommal megnyílt s anyám fuvarost fogadott s kenyeret, lisztet, babot, zsiradékot vitt Komáromban lakó öcoaének, Oroszy Mihály kalapos mesternek. Szegényeket nagy nyomorban találta; jókor ment nekik a segítség. A város leégve, a falak összelövöldözve. Rom, pusztulás mindenfelé. Oroszy Mihály bátyám családjával a cigány mezőn állította fel vásározó sátorát, szerény bútorait ott helyezte el g ott húzták meg magukat az ostrom idején. Ide már nem hordott el a német ágyúja. A város észak-keleti szélén terül el e puszta gyepes tér, itt táborozott a város lakossága az ostrom alatt. Jaj 1 de nehezen vártuk visszaérkezését, hogy halljuk, mi hireket hoz Komáromból ? Egy hétig is eltartót referádája. Hozott annyi hirt, hogy a legjobb riporter se tudott volna többet összeszedni s ami engem legjobban érdekelt, hozott egy bombadarabot s egy kakasnélkül való pisztolyt — emlékül. Idáig terjednek forradalmi emlékeim. Falunkat semmi kár nem érte. Ez egyedül áldott emlékű anyám érdeme. Az ő tótnyelv tudománya által, ó húzta ki a falu laes kiváló bórlithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz. Kapható ásványvizkereskedésekben és gyógyszertárakban. opui || Tro ÁPfiQT S*inye-Lipóc*i Sal 'atorforriu-vállaUt, OOnULI LO ttuUo \ f Budapest, V., Pudolf-rakpart 8. f kosságát mindig a hínárból, elbolondítva a németet, ha harácsolni jöttek, vagy teherszállításra kocsit, lovat rekviráltak. Nem találtak se kocsit, ee lovat, se embert a faluban. — Hát hol vannak ? Kérdé a dühös német. — Uram, még most is oda vannak valahol a császári seregekkel szállítani, több mint egy hét óta. (Pedig a rengeteg nádrétben voltak elbújva.) Szégyen, hogy szülőfalumból egy szál honvéd se került. Pedig lett volna a két kia faluból Nagy- és Kis-Kesziből arravaló ember öt, vagy hat. Legelső sorban Zámory Kálmán. Nem irnék egy sort sem őróla, ha Eötvös Károly barátom „a Bakony ura" cim alatt oly azép képet nem festett volna róla. ,Töröld le csak költészetadta báját „S akkor mutasd meg, ami ott marad. „A képzelet nem lesz sehol se testté (Z. ur sem olyan ám, mint Eötvös festé.) Külsejét ami illeti, tökéletesen hű képét ^ megtaláljuk a „Délibábok Hose" oimü könyvben! t . . „Gyönyörűség csak ránézni is szemmel. Hogy megtörnék dolmányát tagjai, Mily domború mellű, arasznyi váílú, Boglyas, de vas-fejü, borzas szakállú. E vas-fej a fokos-csapást kiállja És ép oly kemény, makacs belül; Új eszme vagy reform nem ideálja. Nagy ügy legyen, miért ő felhevül, Előbb az eszmét jól belé pipálja Magába, rajta hosszasan el-ül, Nem rest, de biz nem is izeg-mozog, Nem nyargal elv terén, csak úgy kocog.