Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-02-11 / 6. szám

segéllyel támogatja, tudomást szerzett erről a gyűjteményünkről is. Kammerer Ernőt, a budapesti Szépművészeti Muzeum hírneves igazgatóját küldötték le gyűjteményünk megtekiutésére. Az ő kedvező jelentése alapján azután a Főfelügyelőség elhatározta, hogy azt a saját költségén tudományos alapon feldolgoztatja, rendezteti s kiállításra alkalmas állapotba helyezteti. Természetesen abból a szempontból, hogy egy fejlődő város és nagy vidéke müveit közönségének alkalmat nyújtson arra, hogy művészi Ízlését fejleszthesse. Már négy évvel ezelőtt felküldöttük az egész gyűjteményt Budapestre s a Szépművészeti Muzeumban annak egyik kiváló és lelkes tisztviselője, Felvinczi Takács Zoltán dr., végezte a földolgozás, illetve tudományos meghatározás nagy munkáját. Fáradozásának értékes gyümölcsét egy igen szép kiállítású, húsz ivre terjedő könyv tárja elénk, amely szintén a Főfelügyelőség költségén jelent meg. A könyv cime ez: A pápai református főiskola Br. Baldacci Antal-féle metszetgyűjteményének katalógusa. A Muzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének-megbízásából összeállította Felvinczi Takács Zoltán dr. Budapest, 1910. E nagy munka keretében a képeket nemzetek szerint s a nemzetek keretében a művészek és mesterek nevének szoros betűrendjében csoportosítja, minden egyes kápnél adván annak pontos cimét s az összes irodalmi vonatkozásokat. Az egész gyűjtemény még e hónap folyama alatt visszaérkezik városunkba s azután egyes értékes sorozatokat kiállítunk a kollégium dísztermében, hogy Pápa város és vidékének közönsége gyönyörködhessék bennük s nevelje rajtuk művészi Ízlését. Borsos István. A munkásgimnáziumról. Sarudy György főgimn. tanár ár a Pápai Hírlapban közölt nagybecsű cikkének első közleményében azt mondja, hogy a helybeli munkásgimnáziumnak 80 hallgatója van, s parallel osztályban kell tanítani őket. Ámbár a cikk értékéből s következtetéseiből ez a jóhiszemű állítás nem voji le semmit, mégis felvilágosításul meg kell jegyeznem, hogy a munkásgimnáziumnak ma már nem 80, de ha jól összeszámítjuk még negyedrésze hallgatója sincs. Az az örvendetes érdeklődés és lelkesedés, amely az alakuláskor a munkások részéről az intézmény iránt megnyilvánult, sajnos, csak efféle szalmaláng volt, amely hétrőlhétre lejebb lohadt, s olyan eredményre vezetett, hogy a 120 beiratkozott hallgatóból körülbelül 20 maradt. Igaz, hogy a munkás-osztály helyzete olyan, hogy egyhelybenléte állandóan biztosítva nincs, gyorsan változhat nemcsak munkaadója, de a város is, melyben fenntartásának eszközeit megkeresi, mégis szomorúan kell konstatálnunk, hogy ezen a leküzdhetetlen akadályon kivül a munkásság nemtörődömségének, az önművelés fontossága kevésbe vételének is nagy szerepe van abban, hogy a munkásgimnázium első — talán utolsó — évfolyama a hallgatók létsz ámát s érdeklődését tekintve végeredményben ezt a leverő képet mutatja. Csak sajnálni lehet, hogy a minden tiszteletre érdemes tanári kar önzetlen fáradozása, a legnemesebb intenciókból fakadt buzgósága az intézmény meghonosítása s virágzó állapotban tartása érdekében kárba veszett, s maga a munkásság fosztotta meg őket annak az örömnek érzetétől, hogy az elhintett magvak megtermékenyedését s gyümölcsöt hozását szemlélhették volna a munkásság művelődésének, tudásának emelkedésében. Ha ez így van, aminthogy tagadhatatlanul így van, akkor a munkás-osztály jövőben ne rekrimináljon, ne tegyen szemrehányásokat a miatt, hogy a társadalom mostohasága megfosztotta őket annak lehetőségétől, hogy a tudás vizéből merítsenek. Most itt volt a kedvező alkalom, miért nem éltek vele, s akik beiratkoztak, az önhibájukon kivüli akadálytól eltekintve, miért nem tartották erkölcsi kötelességüknek, hogy a tanfolyam mellett felnőtt emberekhez illő komolysággal kitartsanak ? Anyagi áldozatról nem beszélhetünk, mert mindössze csak fillérekről van szó, amibe a tanfolyam hallgatása kerül, vagyis olyan csekélységbe, hogy azt a legszegényebb viszonyok kö • zött lévő munkás sem sinyli meg. Az igaz, hogy a tanulásra szánt időt a — sokszor terhes napi munka utáni — pihenőből kell elvonni, de hisz a munkásság munka után rendesen szórakozást keres akár baráti körben, akár társas egyesületeiben — ha nem káros helyeken —, és ki tagadhatná, hogy a tanulás egyúttal a legnemesebb szórakozás is, tehát joggal alkalmazhatjuk a munkásgimnáziumra azt a régi mondást, hogy össze van kötve benne a kellemes a hasznossal, vagyis a hallgatók szórakozva sajátíthatják el a tudományokat annyival is inkább, mert a tanári kar előadásában nem száraz, elvont elméleti, mint inkább reális alapon oktat, sokszor szemléltetővé téve az előadást. Nagy baj, hogy munkás-osztályunk nem tud s talán nem is akar felemelkedni a nyugati államok munkásainak nívójára, arra a nivóra, amely a tudás, a műveltség eszközeinek segítségével naggyá, hatalmassá tette pl. Németország, Anglia iparát úgy a műhelyekben, mint a gyárakban. A tudás — hatalom, de egyúttal — pénz is, különösen áz iparban, ahol ezer és egy példa bizonyítja, hogy a képzett, intelligens munkások akárhányszor jobb megélhetési viszonyokat érnek el, mint a tudományos pályákon mozgók. Ezekből az okokból sajnálom a munkásgimnázium sorsát, és még jobban sajnálnám, ha jövőre már csak mint volt intézményről kellene róla beszélnünk. Rövid helyreigazítást akartam csak tenni Sarudy tanár úr fent hivatkozott kitételére, de önkéntelenül tovább szaladt a tollam, s nem tudtam megállani, hogy az ügy iránti odaadó szeretettől vezéreltetve el ne mondjam kritikámat a munkás-osztálynak a tanulni, művelődni nem akarása felett. Hátha szerény felszólalásomnak még lesz valami sikere. Bárcsak úgy lenne. Tipográfus. melyben virágillat és drágakövek csillogása az ő zenei lelkületével folyton nyugodt, derűs, kékegü hangulatba olvad. Addig, amíg ez a szimbolizálás pusztán a nyelvnek irrealizálásában nyilatkozik s a reális oselekmények és események váltják ki a drámaköltő lelkéből, gyönyörködtet a színpadon is. Mikor azonban már magát a cselekményt is szimbolikus alakokkal akarja valaki lejátszatni, kudarcot kell vallania, mint ahogy ezt a közelmúltban épen a Chanteclairevel tapasztalta nagyon is érzkenyen Rostand. A másik művészeti felfogás a következetes természetutánzás volna, ami a fantáziát teljesen kizárná a költészetből. Ez nem lehetséges, hiszen már magához a tárgy kiválasztásához is kell művészi egyéniség. Amint a másik irány jellegzetessége majdnem csak a nyelvben, majdnem csak a tekhnikában kristályosodott ki, úgy ennek az iránynak a felfogása is majdnem kizárólag csak a tekhnikájában érvényesül. Erre vonatkozó megfigyeléseimet Gerhart Hauptmann drámáiból szűrtem le. A szinműköltő kerül min dent, ami a valóságban nem található fel. így elsősorban a nyelvben kell az életnek lehető leghűbb utánzását elérni. Bejutnak a színpadra a nyelvjárások, sőt tovább menve, az egyéni nyelvnek sok apró cseprő sajátosságai is. De tárgybeli eltérést is jelent ez ez irány, míg a föntebbi drámaírók képzeletük révén a királyi paloták legelrejtettebb zugaiba is eljutnak, addig az utóbbi irány képviselőinek már elvileg sincs joguk túllépni a saját ismert környezetük körén. Hauptmapn majdnem minden drámájának hőseit a jelenből s hozzá az alsó és középső társadalmi osztályból veszi. Már első drámájában Napfelkelte előtt pálinkától tönkretett földmíves családnak életét rajzolja meg. A Béke-ünnep közép osztályú család tagjait hozza össze egypár békés pillanatra. A magányos emberek ugyancsak latejnerek. A Takácsok munkásemberek. így mehetnénk végig. S nincs hőse, ki ne beszélné a legtökéletesebben a sziléziai, vagy a porosz nyelvjárást. Sehol sincs nyelvében valami költői emelkedettség, a szerepjátszóknak szóló utasításai szinte méretszerűek. Drámáinak olvasásakor beigazolódik az a régi tétel, hogy nem a költő alkalmazkodik valamely esztétikai felfogáshoz, hanem műveiből szűrődik le ez elmélet. Hauptmann is azért terménzetutánzó, azért az élet nyelvének költője, mert erre szorítja tehetsége. Hauptmann a külsőleges megfigyeléseknek bámulatos értékesítője, a külsőnek, a felszínen levőnek ügyes osoportosítója. Nincs meg neki a képzelő tehetsége arra, hogy megfigyelései révén behatolna az emberi lélekbe, sem arra, hogy átlépje megfigyelései körét. Gondoljunk a nem sikerült mesedrámáira. Gondoljunk Geyer Flórian történeti drámájára. Sikerült a főbős alakja, kinek puszta jelenléte fékezi a zavargást, sikerült, mert ez a lovag, ki nemesi életét a jobbágy, az elnyomottak javára ós szolgálatára fordítja, maga Hauptmann. Sikerültek még a fekete lovag kapitánya, Írnoka s a markotányosnő, kikre mindre megtalálta a modellt a mai társadalomban is. Lovagjai azonban annyira elmosódnak, hogy sokszor kell visszalapozgatnunk, hogy az egyeseket megtudjuk különböztetni. Megfigyelései mögé sem tud behatolni. Érzékelhető értékeket mesterien tud rajzolni, de mihelyt lelki, szellemi értéket kell elénk álllítania, kudarcot vall. Alakjai inkább kép, mint szoborszerűek. — Első kísérleteiben kedvvel szerepeltet ilyen lelki hősöket. Napf'ölkelte előtt c. drámájában a részeges családnak ártatlan leányalakja 8 egy eszmelovag között szerelem szövődik. A fiatalember azonban, kit a legszentebb idealizmus hevít, megtudva a család részeges voltát, egész értelmetlenül, megokolatlanűl a legbosszantóbb sablonalakká válik, az egészséges, környezetétől még meg nem méteLakásberendezéseket DRACH ADOLF u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben, ízléses, olcsó és modern BÚTOROK állandóan raktáron I ; — Javításokat is elfogadok. — bútorasztalos, Pápán, Jókai-utca 14. szám alatt,