Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-02-11 / 6. szám

A VÁROSHÁZÁRÓL. § Az állandói választmány folyó hó 1-én a polgármester elnöklésével ülést tartott, melyen a február 3-án tartandó közgyűlés tárgyait készítette elő. Fontosabb javaslatai a következők : Javasolják, hogy a belügyminiszter által megállapított fizetési osztályok megváltoztatásával Kemény Béla v. jegyző, Reidl József számvevő és Krancsák József adóhiv. ellenőr a IX. fizetési osztályba, Tóth Ferenc, Schnóbel Ferenc és Hofstádter Dezső rendőrségi fogalmazó a X. fizetési rangosztályba soroztassanak. A napidijasok kérelmét, hogy az 1909-ben részükre megszavazott segélyösszeg 1910-re is folyósíttassék, megadandónak vélik, egyszersmind azonban a dijnoki állások megszüntetésével 3 írnoki állás létesítését is javaslatba hozzák. A A Batthyányi- és Zrinyi-utcák közt nyitott új utcában 100 ••öl eladását á 30 K javaslatba hozzák. Ő Felsége 80-ik szüleletése napja alkalmából az 1910. évnek a nyugdíjba kétszeresen beszámítását javasolják, amint azt a vármegyei tisztviselők is megkapták. § A jogügyi bizottság a héten Sült József elnöklésével ülésezett. A tanácskozás tárgyát a jéggyári szerződés képezte. Mint tudvalevő a jéggyár tavaly elkésve épült fel s az építő cég a kikötött pönále kifizetését megtagadta. A bizottság megállapította, hogy a gyár azt is kikötötte, hogy ha az alvállalkozók elkésve szállítanak, őt felelősség nem terheli s ez alapon — sajnos — a pönále megfizetését nem követelhetjük. § Nö a városházán. A polgármester Pelek Mariskát a városházán napidíjas gépírói minőségben alkalmazta. Pénzintézeteink 1910-ben. i. Pápai Közgazdasági Bank. Pénzintézeteink közül elsőnek a legifjabb, a Harmos Zoltán elnöklete alatt álló Közgazdasági Bank tartja közgyűlését. A bank tavalyi működését az igazgatósági jelentésből kivett következő adatok világítják meg: „Intézetünkre nézve a múlt üzlet év kedvező volt, noha annak utolsó negyedében a beállott pénzdrágaság hátrányait megérezte. A pénzkereslet 1910 negyedik negyedében nem volt oly élénk, mint máskor egyrészről, másrészről pedig nem állott módunkban a terhünkre rótt kamat-többletet egészben ügyfeleinkre áthárítani ; ez a kettős ok az üzleti eredményre hátrányos befolyást gyakorolt. Ezek ellenére azonban a főüzletágaknál mindenütt emelkedés mutatkozik s így intézetünk a múlt évben is megnyugtató fejlődést mutat. Mint örvendetes jelenséget felemlítjük, hogy a lefolyt évben több előkelő intézet ajánlott fel visszleszámítolási hitelt, amit mi a szükséghez képest igénybe is vettünk." Megemlíti továbbá a jelentés, hogy Esterházy Pál gróf, ki az intézetnek alapítása óta elnöke volt, erről a tisztségéről lemondott. Bírják azonban igéretét, hogy úgy is mint főrészvényes, a jövőben sem fogja megvonni az intézettől támogatását s mindenkor szivén viselendi annak sorsát. Pénztári forgalom volt: 1910.-ik évben 15,266.492 K 82 f. 1909.-ik évben 10,485.454 K 64 f. Takarékbetétek. Állomány 1909.-ik év végén 884.791 K 86 f. Állomány 1910.-ik év végén 1,285.061 K 68 f. Emelkedés 400.269 K 82 f. Váltó-tárca. Állomány 1909.-ik év végén 1,115.300 K 54 f. Állomány 1910.-ik év végén 1,306.791 K 72 f. Emelkedés 191.491 K 18 f. Jelzálog-kölcsön. Állomány 1909.-ik év végén 99.121 K. Állomány 1910.-ik év végén 171.082 K 83 f. Emelkedés 71.966 K 83 f. Folyószámla adósok. Állomány 1909.-ik év végén 45.732 K 73 f. Állomány 19lO.-ik év végén 99.880 K 38 f. Emelkedés 54.147 K 65 f. Folyószámla hitelezők. Állomány 1909. ik év végén 49.310 K 23 f. Állomány 1910.-ik év végén 41.182 K 22 f. Csökkenés 8.128 K 01 f. Visszleszámítolási üzlet. Állomány 1909.-ik év végén 155.421 K 46 f. Állomány 1910.-ik év végén 81.548 K 17 f. Csökkenés 73.873 K 29 f. Az 1910. évi tiszta jövedelem 24.051 K. Az igazgatóság azt javasolja, hogy ebből a tartaléktőke emelésére 8.908 K, jutalékokra 3607 K, jutalmakra 650 K és kegy adomány okra 200 K fordíttassék és részvényenként 5 %"

os osztalék gyanánt 10.000 K fizettessék. Yakmerö rablógyilkosság. A jégvirágos téli napok csendjét városunkban borzalmas rablógyilkosság hire zavarta meg. Egy elvetemült gonosztevő, névszerint Makkos Vendel napszámos szerdán délben az üzlethelyiségben lelőtte Geist Mór zálogos feleségét és az asszony nővérének kis gimnázista fiacskáját. Azután megrabolta az üzletet. A nagy szenzációt keltő esetről részletes tudósításunk a következő: Hogy történt a rablógj ilkosság ? Makkos Vendel — így hívják a rablógyilkost —, egy igénytelen megjelenésű, 27 éves, rovott multu egyén, lakhelyéről Barabásszegről már napokkal előbb Pápára érkezett, nyilván azzal a feltett szándékkal, hogy itt rablást kövessen el. Jól ismeri a várost, itt — az alsóvárosbán — született, itt nevelődött, s megnősülvén, alig három éve költözött Zalamegyének Göcsej néven ismert részébe. Gonosz tervének véghezvitelére, miután más helyeken a merényletet elkövetni alkalmasnak nem találta, a megyeház háta mögött, a baromfi-piacon levő Geist-féle zálogüzletet szemelte ki. Megtudta ugyanis, hogy a a tulajdonos nincs honn, s távollétében annak fiatal, 29 éves felesége, szül. Weisz Pepi, bonyolítja le a zálogüzleteket; azt gondolta tehát, hogy itt könnyűszerrel végrehajthatja rablási szándékát. Délelőtt a ház tájékán sétálgatva kikémlelte a terepet, majd azzal az ürüggyel, hogy egy aranyláncot akar venni, bement az üzletbe, s az asszonnyal alkudozásokba bocsátkozott egy óraláncra. De persze nem vette meg. Azután eltávozott. Délben a zálogintézet régi szolgája, Mágocsy Ferenc hazament ebédre, Geistné pedig szokás szerint bezárta a kaput, az üzlethelyiségeket, s szintén ebédelni ment, az ugyanazon házban levő emeleti lakására. El sem költhette azonban ebédét, úgy 1/

2l óra tájban a kapun csöngettek, s a cseléd azt az üzenetet adta át neki, hogy menjen le az üzletbe, egy ember sürgősen akar vele beszélni. Az asszony magával vive nővérének nála lakó I. osztályú gimn. tanuló fiacskáját, a 10 éves Kovács Imrét, lement az üzletbe. A kapunál már ott várta a délelőtti kundschaft, Makkos Vendel, s kijelentette, hogy mégis csak megveszi a láncot. Azzal felnyitván az ajtókat, az irodán keresztül bementek az üzlethelyiségbe, ahol a zálogtárgyak vannak szép sorjában elraktározva. Ott áll a középen egy erős asztal is, melynek fiókjában pénznemek szerint szortírozva van elhelyezve a napi bevétel. Hogy itt mi történt, hogy történt, azt csak sejteni, következtetni lehet, de tudni biztosan még nem. A haramia valószínűleg hamarosan levetette az álcát, a láncvásárlási ürügyet, s fenyegetések közben pénzt követelt a halálra rémült asszonytól. A kis fiú ijedtében sikoltozott, de a rabló revolverből fejének irányzott lövéssel örökre elhallgattatta. Az ártatlan lélek holtan bukott a padlóra. A rabló azután Geistnével dulakodni kezdett, legalább erre enged következtetni, hogy a pénzes asztal felborult, a pénz szétszóródott a helyiségben. A dulakodás nem tarthatott sokáig, a rabló két lövéssel véget vetett neki. Az egyik lövés Geistnét füle tövén, a másik homlokán találta, mire félholtan rogyott a két helyiség ajtaja közé. A gyilkos így tervének ellenállóitól megszabadulván, gyorsan magához vett néhány darab ékszert — köztük a többször említett aranyláncot is —, s egy csomó pénzt, azután a néptelen utcán nyugodtan eltávozott. Útközben pár percre betért a Gzirfusz-féle vendéglőbe, ahol bort rendelt, majd a félreeső helyen újakkal cserélte lel a kilőtt patronokat, kezét zsebkendőjével megtörölgette s a rablott aranyláncot kifüggesztve, gyorsan odább állott. Az áldozatok. Az egész gyilkos merénylet pár perc alatt, meglehetős csöndben folyt le. Dacára, hogy aznapon országos vásár volt, a gyilkosság idején egy lélek sem járt a kis utcában. A szomszédok azonban hallottak valami neszt. Kristyán Gyula lakatos, Farkas István, az iparos ifjak házgondnoka, a sikoltásra figyelmessé levén, kimentek az utcára, ahol Geisték cselédje, aki a zaj oka után kutatva, első tanuja volt a borzalmas esetnek, rémülten adta tudtukra, hogy mi történt. Ők értesítették azután a rendőrséget, dr. Steiner József, dr. Weltner Sándor városi orvosokat és dr. Rechnitz Ede orvost. A rémes esetnek villámgyorsan hire terjedt a városban, s mire — Szokoly Ignác rendőrkapitánnyal élükön — a rendőrség emberei és az orvosok megérkeztek, nagy csoport ember verődött össze a ház körül. Mindenki az áldozatokat akarta látni, de a rendőrség, igen helyesen, a bejárást elzarta. Az orvosok az áldozatokat megvizsgálván, a kis fiúnál már csak a beállott halált konstatálhatták, az eszméletlenül fekvő asszonynál pedig rendkívül súlyos sebesülést állapítottak meg. Miután Füredi Gyula iárásbiró lyezett lánykát elhagyja. A magányos emberek is ilyen lelki, szellemi életet élő hősök: a tudós, fiatal férj, s a vendégségben tartózkodó orosz diáknő. A vallásos Bzülők, a pap, a fiatal, tapasztalatlan, folyton gyötrődő feleség, szóval ez átlagjellemek, pompás festmények. A férj azonban felszínes tudásával s tudós törekvéseivel, folyton siker nélkül, ami az akaraterő és önnralom telejes hiányának a következménye és elégedetlenségének, idegességének szülője, hogy hogy nem, megnyeri a mindenben ellentétes orosz nő szerelmét. S ez az értelmes, akaratban erős nő nem látja be érzelmei céltalanságát s vendégeskedése alkalmatlan voltát, vár egészen a kiutasításig. Minden lépése ellenkezésbe juttatja önmagával 8 a tudósnak egy határozott tette volt osak, mikor a Muggel-tóba fojtotta magát. Ezek után érthető, hogy Hauptmann klasszikus drámái azok, amelyekben nem ad helyet a szellemi hősöknek, a bonyolódottabb lelkületű egyéneknek: a Takácsok és Henschel fuvaros. A Takácsokban az érzelmek, melyeknek kitörését mutatja be, megrázó, elemi erővel, kezdettől végig organikusan bezárt egységben halad nak; míg a többi drámában sokszor kell az olvasónak a szellemi hősök fellépésével megszakított fonalat újra összekötnie, ezt a drámát megszakítás nélkül olvashatjuk végig. A hős a múlt század 40-es éveiben elnyomott munkásosztálynak a nyomora. Szükség, éhség és betegség emeli fel a munkások karját az égre, kiált segítségért, e nyomorból való megváltásért, a mikor nem mutatkozik semmiféle Isten, mikor hiába kértek, könyörögtek, ökölbe szorúl száraz kezük, harag, düh és bosszúvágy töltik be a fellázadt agyukat, mintha valami

4őrület ragadná el a takácsokat, s amit előbb gondolni sem mertek, tetté válik: lelkesedéstől és pálinkától ittasan megszabadítják magukat kínzóiktól s ezzel természetesen kenyéradóiktól is. A megoldásban rejlő társadalmi kérdésre nem felel Hauptmann , hiszen neki nem is volt más célja, mint a munkások elégedetlenségének egészen a lázadásig fokozódó kifejlődésének megrajzolása. Henschel fuvarosban a szerencsétlen körülmények összejátszódása a derék, közmegbecsü lésben élt, vallásos, optimisztikus fuvarost babona hívésre kényszeríti, amelyből osak életének elvetésével menekül. Haldokló felesége megígérteti vele, hogy a hátramaradó gyermeknek nem a .cselédjüket teszi mostohájává. A cseléd azonban nélkülözhetetlenné tudja tenni magát a háztartásban, a fuvaros elveszi. Nemsokára rá meghal a fia. Az asszony megcsalja. Henschel elveszti társainak, a környéknek becsülését, holott eddig hozzájárt mindenki tanácsért. Végül mindezt a kocsmában vetik szemére. Megérlelődik benne a babona s öngyilkossá lesz. Köznapi történet, de amilyen markáns vonásokban Hauptmann ezt elénk vetíti, egymásra szükségszerűen következő képekben, azt olvasva kell élvezni, nem elég a méltatása. Még a modern drámaköltők királyáról, Ibsenről, s a miémkről kellene egy két szót szólanom, de bocsássanak meg t. Hölgyeim ós Uraim, a rénszarvas már megint ugrásra készen áll előttünk, vissza kell térnünk a Jókai kör termébe. Ha sikerült pár percre illúziót keltenem Önökben s ezt most szétszaggatom, ne nehezte jenek meg érte, hiszen üluzió a reklám művészettől egénzen a költői művészetig minden, az maga az élet is, sajnos, nem mindig a leg^ kellemesebb illúzió.