Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-12-09 / 49. szám

Az Erzsébet-liget bővítése. Negyedszeri meghirdetés után most került tárgyalás alá a v. tanács javaslata a Süle Gábor és társaitól vásárlandó s az Erzsébet-ligethez csatolandó telkekre nézve. A költség 14.590 K, miből 3500 K-át az Erzsébet-városi pénztár fedezne, a többit pedig a Pápai Takarékpénztárnál vennék fel. Kerbolt Alajos csodálja, hogy a tanácsnak hol van pénze, sol nincs, az Erzsébet-városi hidra pld. nem volt. Mészáros polgármester felvilágosításul megjegyzi, hogy ezt a költséget a tanács már régebben előirányozta. Dr. Hoffner Sándor a telkek megvétele mellett van, mulasztást követett el annak idején a tanács, hogy nem nagyobbra tervezte a ligetet. De a •-ölenkénti 10 K ár se sok, a várkertből a közönség ki van zárva, az Erzsébetligetet bővíteni kell. Varga Rezső utal arra, hogy a liget máris kicsi £s néha túlzsúfolt. Baráth Károly szerint a telkek feltöltése sokba kerülne. Dr. Kende Ádám a hangulatból Ítélve csodálja, hogy azok, akik az imént a szociális érdekeket hangsúlyozták, most ennek a dolognak ellene vannak. A gazdákhoz szól, kiknek szintén be kellene látniok, hogy a kereskedő és iparos osztály, amelyek foglalkozása szobába zár, ugyancsak rászorul a jó levegőre s ennek kincs mindon talpalatnyi föld, arnit megszerzünk. Dr. Körös Endre szerint a modern községi politika híveinek tudniok kell, hogy ugyanaz az irány, amely a városi üzemeket létesíti, teljes erővel veti rá magát a sétaterek fejlesztésére. Utal arra, hogy az Esterházy út melletti játszótér is megszűnt s ennek pótlására van szükség. Kéri, hogy az ügyet ne osztályszempontból mérlegeljék. Dr. Steiner József polgármesterünk főérdemének az Erzsébet-liget létesítését tartja, iránta való tiszteletből is meg kell szavaznunk a liget-nagyobbítást; de ne feledjük azt sem, hogy levegőből 1000-szer annyi kell, mint húsból, tehát ezért áldoznunk is kell. Révész Arnold mérnök közli, hogy a megveendő telkek szomszédságában 30 K-jával keltek el a telkek. Kis József nem szeretné, ha a gazdaközönség a maga szempontjából indulna ki, mikor a liget szükségességéről van szó. Azt sem szereti, ha a hatóságnak szemére lobbantják, amért adósságokat csinál. Az adósság nem baj, ha beszerzésre van fordítva. A lakosság folyton gyarapszik, tehát a jövőre i s kell gondolnunk, mikor a ligetre áldozunk. Kerbolt Alajos nincs a liget ellen, de érti, ha az alsóvárosiak nem lelkesednek érte, mert messze van tőlük. Dr. Körös Endre szerint az előtte szóló egyik kezével lerontja, amit a másikkal épít. Az ilyen állásfoglalásnak igen kétes az értéke, ezt az ügyet nem egy városrész szempontjából kell megítélni. Somogyi József utal arra, hogy a ligetbővítés révén szabad lesz a közlekedés a Felsőváros felé. Varga Rezső szerint egy kialakuló Pápa városnak középpontja a liget, azért fejlesztendő. Győri Gyula szintén pártolja a dolgot, de azt kivánja, hogy a liget egyes részeit ne adják bérbe, amint az most történik. Keresztes Gyula pedig a bőr- és béltisztító-műhelyeket tisztítaná el arról a tájról. Névszerinti szavazásra bocsáttatván az ügy, 57 szóval 13 ellen elfogadták a tanács javaslatát, amit a vita Jegelején — főkép közbeszólások alakjában — megnyilatkozott hangulat alapján alig lehetett volna hinni. Gúnyos felkiáltások is hangzottak azok ellen, kik korábban a ligetbővítés ellen látszottak lenni, a szavazásnál pedig 0igen

a-t mondtak. Ezeket vette védelmébe Kis József, hangoztatván, hogy éppen egymás meggyőzése céljából jövünk össze s nem lehet kifogásolni, ha valakinek az érvek súlya alatt megváltozik a véleménye. Az árvapénzek elhelyezése. Ez ügynél már tavaly is nagy vita volt, mely megújult idén is. Az áll. vál. a pénzek nagyobb részét a Pápai Takaréknál, kisebb felét a Pápa és Vidékiben óhajtja kamatoztatni. A helybeli hitelszövetkezet viszont kérvényt adott be, hogy 20.000 K nála helyeztessék el. E kérvényt pártolta Győri Gyula, aki fejtegette, hogy a hitelszövetkezet mily áldásos missziót teljesít. Igaz, tavaly a város idevágó határozatát megsemmisítették, de ez azért történt, mert a szavazásban érdekelt intézetek igazgatósági tagjai is részt vettek, aminek idén nem szabad megtörténnie. Szól még arról, hogy a helybeli takarékpénztáraktól a város érdekében több áldozatkészséget várna. Kis József maga is szívvel-lélekkel pártolja a hitelszövetkezet kérését, de hangsúlyozni kivánja, hogy a helybeli takarékpénztárak, melyek közül az egyiknek 10 millió, a másiknak 6 millió betétje van, nincsenek rászorulva, hogy a gyámpénzek ez aránylag csekély hányada is hozzájuk kerüljön. Dr. Hoffner Sándor kijelenti, hogy ha a szövetkezet szubvencióért folyamodnék, maga is pártolná, de az árvapénzek elhelyezésével a törvény háromszoros biztosítékot kiván, ami a szövetkezetnél, mely csak 7000 K-t kezel, nincs meg. Nem lehet ezt a kérdést szociális, hane m kizárólag jogi szempontból tekinteni, ez a szempont pedig kizárja a szövetkezetnek való egyoldalú kedvezést. Dr. Hoffner és Győri között még személyes jellegű púrparlé is keletkezett amely azonban sima elintézést nyert. Szavazásra kerülvén a sor, majdnem egyhangúlag kimond ták, hogy az árvapénzekből 20.000 K-t a hitelszövetkezetnél helyeznek el. Részvény-jegyzés. A v. tanács javaslatára egyhangúlag kimondták, hogy a város a tulajdonában levő részvények után meglevő opció-jogát úgy a Ismeretes, hogy sehol sinea annyi teUfon, mint Svédországban. A szállodákban minden szobában kétféle telefon van berendezve : egyik a portáéhoz szól, a máBik (a Rykstelefoo) a várossal köti össze a beszélőt. Sőt Stockholm ban még a kofák sátrába is be van vezetve e praktikus és sok időt megkímélő találmány. Az iskolákat újabban szivesen építik a külső városrészekben, távolabb a forgalmas és drága belvárostól ; és így inkább meg is felelhetnek a modern kor hygienikus és gazdasági követelményeinek. A svédek hires ősi egyeteme pedig egy zöldelő, csendes kis városban van elhelyezve. Upsala a fővárostól vasúton mintegy 5/

4 órai távolságban van. Az állomástól fákkal szegélyezett széles egyenes*utca vezet a magaslaton álló impozáns egyetemi épülethez. Ennek könyvtárában őrzik Ulfilas püspök hireB ezüst bibliáját, továbbá az Edda egy — a XIII. sz.-ból való — példányát. Nagy számban levő hires könyvei között magyar munkára is akadtunk. Upsala nemcsak egyeteméről hires. A svédek büszkeséggel tekintenek a gyönyörű gót etilfí dómra is, mely koronázó templom s egyszersmind Pantheon is. Itt nyugszik Wasa Gusztáv és 3 felesége, Oxenstierna kancellár, s a hireB és szeretett botanikus : Linné, feleségével ée fiával. Linnének gyönyörű szobrot emelt nemzete Stockholmban is. Nagy park közepén, körülvéve az általa annyira szeretett virágok üde, szines csoportjától áll a szép emlékmű. A kert mindig telve sétálókkal, pihenőkkel és tanulókkal, akik napról-napra rágondolnak az ő szép lelkű tudósukra, ismerik értékét, tudják, hogy az egész művelt világ emlegeti,, s büszkék arra, hogy e kiváló ember honfitársuk volt. Hogy az északi kultur népek mennyire megbecsülik nagyjaikat, azt nemcsak a nagy számban található szobrok bizonyítják, hanem az is, hogy a kiváló embereket működésök elején igyekeznek megismerni, támogatják, buzdítják, jutalmazzák, sőt ha kell, érte áldozatot is hoznak. A dán nemzet pl. Köbenhavnban impozáns muzeumot építtetett, hogy abban elhelyezhesse legkiválóbbszobrászának: Thorwaldsennek alkotásait. A hatalmas épület hosszú termei, folyosói mind telve a dánok Phidiásának klasszikus szépségű szobraival és szoborcsoportozataival. A dán nemzet drága pénzen vásárolta össze azokat Európa különböző országaiból; a hazá jától távol élő művészt pedig kérve kérte, hogy éljen közöttük, megbecsülik őt s műveit. S mikor a mester második hazájából, Itáliából — hol szárnyait kiterjesztve magasan repült a dicsőség felé — hazatárt: ujjongó örömmel fogadta a király ós az egész nemzet, 8 a pár évet, mi még életéből hátra volt, ott élte le honfitársai körében, körülvéve azok rajongó szeretetétől. Most már — sok, sok éve óta, ott pihen művei közt a muzeum udvarán, örökzöld babérlevelekkel borított egyszerű sírjában. Aki abba az udvarba ^beteszi lábát, halkkal lép és szótlanná válik. Úgy érzi, mintha templomban állana . . . * (Vége köv.) Pápai Takaréknál, mint a Pápa és Vidékinél érvényesíti s mindegyiknél megfelelő számú részvényt jegyez az alapítványi pénztár számára. Elmaradt pont. Minthogy az idő nagyon előre haladt — 3/

4 7 volt már — az állatvásártér elhelyezésének örög bolygóját levették a napirendről s a legközelebbi közgyűlésen fogják ismét megbolygatni. Néhány illetőségű ügy ledarálása utan az elég zajoá közgyűlés véget ért. A szivekhez. Irta : Rákosi Jenő. Az első szóra, az első kiáltásra szárnya nőtt a legszebb gondolatnak : a beteg gyermekről való gondolkodás gondolatának. Szárnya nőtt és a gondolat szárnyát csattogtatva berepülte a haza tereit és ahol megcsapott egy szivet, a a sziv kinyilt s befogadta a gondolatot. És a munka egyet lépett, s nagyott lépett. Varázsütésre telté vált a szándék és ma már nem kezdeni, hanem csak folytatni kell a dicső művet, amely a tavalyi esztendőnek egy históriai tényévé leve. Hiszen mentő révet építettünk az élet, a szenvedés tengerén tehetetlenül vergődő lelkeknek. — A gyermekvilág a nemzet életének a forrása. Amily bőven fakad, amily zavartalanul folyik, amily épen csörgedez : abban a mértékben vetődik fény, öröm, remény arra az útra, amelyen a nemzet a maga jövőjének -titkai felé vándorol. A nemzet ereje, a nemzet hatalma, a nemzet dicsősége lélekzik a bölcsőkben, szólal meg a gyermekszobák vidám zajában és dobog fel a gyermekek szivében. A gyermekvilágon kell a nemzet szemének pihennie, mert a maga jövőjének a képét szemléli benne. Jusson eszetekbe a krisztusi mondás: Bocsássátok hozzám a kisdedeket, mert övék a menyeknek országa. A Nemzet pedig, Krisztus szavával ezt mondja : Jertek velem a kisdedekhez, mert ők az én Menyországom. És nem a boldog gyermekről van a szó, amikor én a Ti szivetek ajtaján zörgetek. Nem a gazdag vagy jómódú emberek gyermekeiről, akikért a szülők képesek mindarra az áldozatra, amely szeretetüknek megfelel; nem is az ép és egészséges gyermekekhez hiviak ezúttal benneteket, akinek vidám zaja, csengő nevetése a világ legdicsőbb és legédesebb mizsikája ; — hanem viszlek benneteket a szegénység és a betegség tanyáira, ahol ez a leglelketlenebb zsarnokpár a gyermekvilágot fojtogatja. Letörli nedves kezével arca szép szinét; ujjával megérintvén szemét, elveszi ragyogását; irtóztató szájával elfújja örökre kicsi ajkáról a mosolyt. Akinek a szive e gondolatokra össze nem facsarodik, aki még nem látott boldogtalan szülőt ki beteg gyermekén nem csak segíteni nem, de nem tud szenvedésein csak enyhíteni is; aki nem látott kisded koporsót, amelyet szegénységgel szövetkezett betegség ácsolt; aki nem látott tehetetlenül vergődő anyai szivet megszakadni, nem látott gondban kimerült atyát bomlott elmével vagy megrontott erkölcscsel; aki a szenvedések szenvedését, a kinok kinját, a gyötrelmek gyötrelmét a nyomorban pusztuló gyermeksereget nem látta: az ám zárja el beszédem elül a szivet. De aki Krisztus örökét, a gyermeket szereti, a maga gyermeke boldogságáért abban hálás, hogy italt, ételt és orvoságot kiván nyújtani az elhagyottak ós elesettek ártatlan gyermekeinek ; aki bé akar menni a boldog sziv, a nyugodt elme és a békés lelkiismeret földi paradicsomába ; aki szereti gyermekét, istenét és az álmát, melyben testi és lelki ereje megújul: az jöjjön, az tárja ki szive kapuját szózatom előtt és áldozzom az oltáron, melyet papokként nemzetünk legszebb, legdicsőbb, legnemesebb, aszszonyai és legtiszteletreméltóbb, legfonkeltebb, érzésben, gondolatban és cselekedetben legfényesebb férfiai vesznek körül. Az áldozati tüz meg van gyújtva, a láng ég, füstje égnek száll: hozza el ki-ki azt a hasáb fát, amelytől a legtisztább, legideálisabb oltár tüze messze világító máglyatüzzé lesz; abban égjen el ezrek nyomora, százezrek gondja, milliók elhagyottsága. És a Nemzet szeretete gyermekei iránt, hite önmagában, és reménye jövőjében szálljon égre a füsttel, mely az Istennek kedves áldozati oszlopként emelkedik a magasba.