Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-12-09 / 49. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: DR- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Moltke és az alkalmi moitkek. Ha igaz a mondás, hogy nagy idők szülik a nagy embereket, akkor egyszersmind az is kétségtelen, hogy a harcias idők szülik a jeles stratégákat is. És pedig nemcsak azokat a stratégákat, akik a hadi terveket készítik és végre hajtják, hanem azokat is, akik a szűk hírlapírói szobácskában a többé-kevésbbé megbizhatlan harctéri tudósítások alapján mondanak véleményt a hadviselő felek kilátásairól s ítélnek elevenek, nagy előszeretettel azonban főkép a holtak felett. A holtaknak tudvalevőleg nincs igazuk s nincs könnyebb, mint azokat lebirálni a sárga földig, akik némán, vitára képtelenül hevernek a sárga földön. Igy legutóbb is, hogy az ainzarai tábort elfoglalták derék és rokonszenves szövetségeseink, majdnem az összes honi alkalmi moltkeink befejezettnek vették, illetve veszik az olaszok győzelmét s a törökök leveretését. Hát hiszen a mi a véget illeti, arra nézve minket is szomorú sejtelmek gyötörnek. De ezek legfeljebb sejtelmek s nem apodiktikus véleménynyilvánítások. Azt azonban nem mi, hanem az igazi, a nagy Moltke mondta, hogy „győzelem csak az, amelyben az ellenfél megsemmisült". Hát megsemmisültek Ainzaránál a törökök ? Az, hogy a maguk 7000 emberével elvonultak a majd háromszoros túlerő elől s eltették erejüket arra az időre, amikor talán — ha tudnak — segítséghez jutnak, amikor talán nemcsak Ainzarát szerzik vissza, de mehetnek megint előre északra, az még csak nem megsemmisülés ? Az, hogy persze tervüket végrehajthatják-e még valaha, ki tudná megmondani ? Ki tudná megmondani, hogy a beduinban nem lesz-e erősebb a kényelemszeretet, mint a hitéhez való ragaszkodás? Kérdések, amikre alig lehet ma választ adni. Annyi azonban szent, hogy a török haderő máig nem semmisült meg s hogy az alkalmi moltkék kissé megelőzték korukat. / Helyes nyomon. Radikális lépésre határozta el magát a városi képviselőtestület, midőn hétfői közgyűlésében kimondotta, hogy a városi husszéket haladéktalanul felállítja. Sajtóban és gyűléseken évek óta folyton hangzik a panasz a már szinte elviselhetetlenné fokozódott drágaság miatt. A baj nem helyi jellegű. Nyög alatta az egész ország lakossága s kétségtelen, hogy a gyökeres orvoslás csupán országos intézkedések révén lesz elérhető. Az országos intézkedések azonban késnek. Ha az okokat kutatnók, hogy miért, akkor a politika útvesztőjébe tévednénk s még ha meg is találnók a kivezető Ariadne-fonalat, a célhoz közelebb még sem jutnánk. Annyi kétségtelen, hogy addig is, mig a nagy, epedve várt változás be nem következik, lokális orvoslási módokról kell gondoskodni. Kétszeres kötelesség ez akkor,- mikor nyilvánvaló, hogy egyes élelmi cikkek ára nemcsak az országos piaci kínálatnak, de a helyi viszonyoknak sem felel meg. Mikor pedig nap-nap után látjuk, hogy mig az a tehetősebb fogyasztó, akinek módjában áll disznóölést rendezni, kilónként 1 K 20, 1 K 30 f-ért kaphatja meg a disznóhúst és disznózsírt, az pedig, aki a hentesboltokra van utalva, 1 K 76 f-rel fizeti a húst s majd 2 K-val a zsirt. Ilyen lokális bajokon segíteni valóban kötelessége a városi hatóságnak. S ha a segítésre vállalkozott, ezzel olyan kötelességet teljesít a nagy közönséggel szemben, melyért csak dicsérő elismerés illeti meg. Hogy mennyire helyes nyomon járt a képviselőtestület, midőn a cikkünk elején emiitett határozatát meghozta, arra nézve két szomszéd városnak példájára utalunk, amelyeknek sajtó-organumai ép a héten emlékeznek meg az illető városok hatóságainak a pápaiéhoz hasonló akciójáról. A „Győri Hirlap" irja: A város polgármestere a jövő évi költségvetés közgyűlési tárgyalásakor előterjesztett expozéjában bejelentette, hogy a korábban igért helyi szociális programmból közelebb kerül sor a városi kenyérgyár felállítására és a munkásszálló építésére. A városi kenyérgyár felállítására a terveket és költségvetést értesülésünk szerint már elkészítette a mérnöki hivatal. A kenyérgyár napi hatvan métermázsa keA „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCAJA, Osí kollégium. Irta: Lampérth Géza. Ösi kollégium — viharverte falak, Komolycsendü termek — régen elhagytalak. Oh, de itt a zúgó, kemény életharcban — Édes diadalban, keserű kudarcban — Sokszor gondolok rád . .. hallom nemes hangod. Fülembe csilingel hivón kis harangod. Hívnak rózsaszínű szép ifjonti álmok. Szárnyra kap a lelkem és repülök, szállok.. . S csak azt veszem észre — pitvarodban állok. Csilingel a harang ... A szivem rádobog ... Ódon folyosókon léptek zaja kopog . .. Vidám gyermekzsivaj... Majd, mint varázsszóra, Mélységes komoly csend .. . Kezdődik az óra. Ülünk padjainkban figyelve, /vigyázva. A könyvünk bezárva, a lelkünk kitárva ... Elibénk egy új, magasztos világ tárul. Onnan az egyszerű, öreg katedrárul: Friss, eleven igék szállnak a teremben Egyre színesebben, egyre melegebben, És hevítik, gyújtják ifjú sziveinket. .. Érezzük: gát, korlát nincs itt miközöttünk. Fényes palotából, vagy kunyhóból jöttünk, S bármiként imádjuk otthon Istenünket: Itt egy lélek tűze olvaszt egybe minket! Fölragyog a szemünk ... Kipirul az orcánk ... — Ősi kollégium, nemes .Mater alma", Bilincstörő idők szent szabad fuvalma, A te magyar lelked zeng itt imígy hozzánk: „Bárhonnan jöttetek, bárhová menjetek, Szeretet s becsület vezessen bennetek'. Ha derűi, ha zordúl elborúl egetek: Mindig férfiak és magyarok legyetek ! Eltűnik a kép . .. Szétrebbenek az álmok . . . S újra itt az élet nagy küzdterén állok De nehéz harcában sohasem feledlek, S jó öreg iskolám — fiadként szeretlek. Nemes tanításod lelkembe cseng váltig, S követem, hirdetem híven mindhalálig. Utamra virágot vagy göröngyöt vetnek . .. S dicséretet zengem mindig a nevednek. S dicséretét zengem minden jóltevődnek, Kik alapját rakták multadnak, jövődnek. Multadban örömünk, jövődben reményünk. Erős várunk voltál, ma is az vagy nékünk. Zászlód: a szabadság zászlaja. — Sereged Jelszava: hit-, haza- és emberszeretet! E várat őseink vérrel rakták, könnyel, Feladnunk, elhagynunk nem szabad közönnyel! A jövő honvédi szállnak innen széjjel Új idők ragyogó szellemfegyverével. — Ki egész életén azért küzdött, fáradt, Hogy új bástyákkal erősítse e várat, Hogy új fegyvert adjon küzdő seregének: Jóltevője volt az egész nemzetének. Szerény háladásként hozzá száll ez ének, Dicsőség a nemes áldott emlékének! Északi kultur-népek. Irta : Tóth Árpádné. A 20. század emberét a tevékenység, a mozgalmasság jellemzi. Nemosak a mindennapi kenyérért dolgozik, hanem lelki szükségből is ; nemcsak tengődni akar, de élni is ; élvezni Isten szép világát, melyben annyi csodás, gyönyörködtető és tanulságos dolog van. A kultur ember egyik főcélja, hogy közvetlen tapasztalatok által gyűjtsön ismereteket. Tehát utazni vágyik. S ez a vágya oly erős, hogy teljesüléseért küzd, fárad, ha kell, nélkülöz. A jelenkor embere nem otthonülo. Ha csak hivatása megengedi, elindul világot látni. S ez mai napság nem is oly nehéz. A közlekedési eszközök nagy száma, kényelme, sok helyütt tisztasága, a nagyszámú vendégfogadók modern kényelme, sőt fényűzése ugyancsak megkönnyítik az utazást újabban már ez az élvezet nemcsak a gazdagok kedvtelése ; egy kis ügyességgel, némi tapasztaltsággal s szerény igényekkel fölfegyverkezve : a kevósbbó tehetősek is neki mernek indulni a világnak. És aki egyszer már élvezte a szép vidékek panorámáját, gyönyörű nagy városok fényét, kulturáját, annak a lelke évről évre vágyódik új, még ismeretlen helyek, dolgok megtekintésére, annak valósággal lelki szükségévé lesz az utazás. Hiszen a tanulni-vágyó elme ily alkalmakkor gyűjti a legtöbb tapasztalatot, s a fáradt ember idegeire a természet szépsége gyógyító balzsamként hat. Az utóbbi évtizedek a magyar embert is