Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-11-18 / 46. szám

előnyére válnék a város építészetének és szépítészetének, ha a Fő-utról szépnek nem mondható villamos-telepi háztömb és a Tapolcánál látható itató- és mosóhelyek egy szép színházzal födve lennének és a Tapolcához férés és átjáró hid a szinház északi és déli végein képződő köztérnél lennének. Ami a költségeket illeti, azt hiszem a föntebb jelölt többi helyek rendezése legtöbbje még többe kerülne, mert akár a Woita—Hets, akár az Obermayer—Franck, akár a Koritschoner és társai, akár az ókollégiumi épülethelyek, akár a Tizesmalomsarok lesznek oly drágák; csupán csak a vasút felé vezető Esterházy-úti sarok lenne olcsóbb, de ez meg messze esik a város lakossága zömétől. Az előbb említett Tizesmalom-sarok helyre nézve azt jegyzem meg, hogy egy ipar iránt érzékkel biró várostól nem lenne helyes a Tizesmalomnál levő vízesést körülépíteni még jobban mint már most van egy színháznak is a viz mellé építésével, holott ezen tapolcai malom vízesése ipari vagy szabad zuhany-fürdő céljaira páratlan jól felhasználható volna, utóbbi célra természetesen csakis az esetre, ha a Tapolca mentesíttetik a csatornázás késedelme miatt, most egyre bele eresztett kanálisoktól; de meg ez a hely is távol esik a város lakossága zömétöl; már pedig a távolság döntö akadály egy szinház építésénél kis városban, ahol a közlekedési eszközök hiányoznak és rossz időjárás esetén késő esti órákban a színházba járó közönség a távolság miatt szivesebben otthon marad, mint színházba fáradjon, pedig a szinház az abba járókért van, nem az otthon maradókért, és a színészek pedig csakis azért jönnek, hogy közönségük legyen, akik a színházat minél közelebb föltalálhatják. Elismeréssel kell lenni dr. Lövy László, mint a szépészeti és építészeti bizottság ez idö szerinti elnöke iránt, hogy az új szinház lehető helyeiről már több cikket irt e lapok hasábjain, de az általa is elősorolt és fennebb általam is elszámlált helyekre nézve még felhozható, hogy a református főiskola melletti Obermayer- és szomszédos házhelyek az igaz, hogy nagyon alkalmasak volnának szinházhelynek, ha eladók volnának, a Woita—Hets-házhely a városé — de némelyek távol esőnek tartják, az ó-kollégiumhelyek és a Halpiacnál levő Koritschoner-házhely és melléke ha eladók volnának, alkalmasak lennének szinház céljaira. De mégis más helyek egyenlő drágasága, vagy távolságával szemben is legjobbnak vélem a Fő-út és villamos-telep közötti részt. Volna még egy alkalmas terület színháznak, a Fő-tér azon mélyedése, melyen a róm. kath. elemi iskolával egyvonalban szépen elhelyezhető volna a szinház a Gróf-út felé lejtő térség közepén, amely a tér lejtős volta miatt piacul nem használható, és melyen oly bö helye volna a színháznak, hogy kellő távolságban lenne elhelyezhető a szinház minden körüle levő épülettől, s a piac felöli homlokzat pedig a térnek díszéül szolgálhatna. Mivel azonban ezen tér keleti vége úgyis elég festői, már a piaci fensikról oda látszó grófi park és a tér keleti végén levő valamennyi stílszerű épület miatt, bár ezen helyen a szinház legolcsóbban épülhetne föl, marad mégis minden körülményt fontolóra véve legjobb szinházhely a Fő-út és villamos-telep közötti tér megfelelő szabályozással. Mert bár városrendezési és szabályozási célból üdvös volna a színházat bármelyik többi hely valamelyikére építeni, azonban bárhova tesszük a színházat, éppen mert mindegyik pont olyan, hogy reájuk fér némi rendezés, igy tehát megfelelő költségért mégis csak legjobb lenne a legközelebb kínálkozó hely, vagyis a villamos-telep és Fő-út közötti rész, mivel ez aránylag talán a legolcsóbb hely is lehet a többi közt. Ám akik jobb helyet tudnak, nevezzék meg és indokolják is meg és győzzön a jobb, s ott legyen a szinház, ahol mielőbb és jól fölépülhet; az illetékes városi hatóság, építészeti és szinházi bizottság közben, a következő tervet is gondolnám még megvalósíthatónak. Közbeszéd tárgya, hogy ha a villamos-telep nem volna a megyeház előtti piactér hátterében a Tapolca-parton, ott lehetett volna a színháznak a legjobb helye, a Bencés-rend székháza keleti vonalának szépészeti szempontból szabályozásával, hogy annak vonala parallel fusson a Weisz-féle emeletes ház vonalával, és ez által szinházi tér képződnék a Tapolcáig, s ezen tér középtengelyébe eshetett volna az új szinház, a villamostelep helyén, a Fö-utcára néző homlokzattal. Úgy, de a villamos-telep most már onnan el nem vihető, sőt most épült emeletre irodahelyisége. Azonban ha a Dreisziger-ház, vagy csak a Polcz-ház is megvásároltatnék, és ezek helye az ottani piactérhez csatoltatnék, annak úgy is szükséges nagyobbítására, akkor ezen szabályozott téren észak-déli, vagy nyugat-keleti hosszú vonalban a szinház remek jó helyet nyerhetne oldaldiszítéssel a Fö-tér felöli részen ; úgy hogy az ott levő utca keleti vonaláig jönne csak ki a szinház nyugati oldala, és keleti oldala pedig a Tapolcáig foglalna el minden tért, de úgy, hogy ott még 3 méteres gyalogjárdát is lehetne állítani a szinház sTapolca között ennek szélén rácsos kerítéssel, a szinház északi végén pedig, a Dreisziger-ház északi felén, valamint a ház déli végén a Polcz-ház helyén köztér maradna és ezen két köztérnél a Tapolcán hid vezettetne keresztül s ezen színháztér szépészeti szempontból teljes kiképzést nyerhetne az által, hogy a Bencés-rend kertvonala szépen kiépíttetnék, mint most a vasút felé vivő Esterházyút kerítése diszíttetett. Már most vegyük birálat alá ez általam jelzett legutóbbi tervet, közelség, költség, építészeti és szépészeti szempontból. Azt hiszem, a közelség a legmegfelelőbb, a többi bármelyik pont nem fekszik e tekintetben jobb helyen. Építészeti és szépészeti szempontból is kifogás alá nem eshetik, mert csak vázolt maffia képviseletében hárman és pedig kívülem egy komponista, aki, lévén polgári hivatására a „Közúti" hivatalnoka, körünkben „kalauz" névre hallgatott és egy fiatal hegedűs. Utóbbinak nevét nagyon szeretném kiirni, mert az idén már Berlinben oly sikereket aratott, mint még kevés magyar fiú; de mi már akkor is ismertük őt és paganininek hivtuk, kis kezdőbetűvel, megkülönböztetésül attól az elsőtől, aki ezt a nevet már egyszer használta. Mondom, a hangulat éppenséggel nem volt barátságos a portugál iránt. „Igaza van Weingartnernek", kezdtem ón, mivel teljes 21 évem révén bizonyos mathuzsálemi tekintélyt élveztem a fiuk előtt, „teljesen igaza van, hogy elitéli a szólisták szerepeltetését a szimfonikus hangversenyeken ; ezáltal a oél: a zenekari játék háttérbe szorúl ós midőn tulajdonképpen a Manfrédszimfóniára kiváncsi az ember, kénytelen egy Portugáliából ideszalasztott hegedüst is végighallgatni, akit még hozzá egy kritikus már előre a hegedű királyának koronázott". „Talán úgy gondolta, hogy király portugál értelemben", elmónokedók a —kalauz. Akkoriban ugyanis Portugáliában divat volt a királyokat lenyakazni. „Ép azután ki ez a Nojómann, aki hozzábiggyesztette nevét Paganiniéhez?" tűnődtünk. Nyilván anagramma: Nojómann, ez Manén Joan nevének betűiből van összerakva, bizonyára ezt használja álnévül a szereplő művész átdolgozásainál. Kis paganini már tudni is vólte, hogy könnyített kiadás lesz, „a kettős fogásokat egyszerűekre redukálja, a passageokban egy obligát hegedű segít neki, a trillákat egy fuvola fújja helyette ós az üveghangokat felhangolt vizespoharakkal fogják kihozni". Igy nyájaskodtunk előre — no hiszen, jaj neked portugál, ha osak egy hangot is elvétesz ! Valószinüleg nem tudhatta, milyen kis fenevadak csattogtatják rá a fogukat, mert nagyon nyugodtan lépett a pódiumra. Ujabb csalódás ! Kezdőnél az ember csupasz képű félszeg megjelenésű alakot vár, ez pedig már javakorbeli férfi, kinek elegáns külseje, érdekes kreol arcszíne és különösen sürü fekete szakálla nagyon is elüt a sablónos virtuóztipustól. „Hogy tud majd ezzel a szakállal játszani ?

u aggódott paganini. „Az nem baj" siettem megnyugtatni, „egyszerű álszakáll, mely játék közben le fog ülni", (a Debussyádák alkonya óta ilyen és még ilyenebb szóvioekkel fenyegettem az emberiséget. Azóta már ebbe is beleszólt a rendőrség). De felharsantak a zenekar bevezető akkordjai, ő felemelte hegedűjét és ekkor — nos igen, ekkor ránk zuhant teljes súlyával az a leírhatatlan megrendítő ós felemelő érzés, melynek kifejezésére erőtlen a csodálat ós meglepetés egész skálája, melyet csak az tud megérteni, aki maga is átélt ilyesmit. Mint gyémántoszlopok törlek elő a hegedű óriási, diadalmas ós kristálytiszta hangjai, megtöltve ujjongó dalukkal a roppant termet, majd tűzijátékként pattantak széjjel ezer irányban, káprázatos színekben, majd meg győztes hadvezér ként állottak a lelkesült zenekar élére. Ilyesmit nem hallottunk még soha, pedig a legkiválóbbakat ismertük már. „Láttátok ?

u szörnyűködtem (ilyesmit osak látni ós nem hallani lehet) „én z ongorán egyszerű glissandot nem tudnók úgy kihozni, mint ő a hegedűn deoimákat", „De ilyen h'ang" álmélkodott paganini „hogy dominálja az egész zenekart, talán még inkább tisztaságával, mint erejével". Es azután jöttek a többi részletek: vonókezelése oly biztos, hogy a legcsekélyebb mellókzörejt osak sejteni sem lehet; polyphoniája szinte orgonaszerü, kettős fogásai bámulatosan biztosak, frazeálása finom ós Ízléses, hangja, ez a bámulatos forró, szingazdag hang elhomályosítja hires honfitársát, Sarasatet; no meg last uot least az a démoni elegancia, mellyel a leghalmozottabb nehézségeket lemosolyogta, elkápráztattak mindenkit. „Csakugyan könnyített kiadás" mormogta paganini ós pápaszeme szikrát szórt. Igaz, hogy nem ő volt a legkisebb bámuló a teremben. Egy elsőemeleti páholyban ült Hubay Jenő. Egykor az ő nevével forrott egybe ez a darab, ő hozta vele lázba a kontinenst, most meg ő hallgatta feszült figyelemmel, mozdulatlanul előrehajolt testtel — mily ritkaság, hogy a delelő ób a felkelő nap nézi egymást. Az első tétel kiviharzott. A lassú részben a művész behálózott meleg, bensőséges oantilónejének egÓBz varázsával. Olyan sajátságosan édes ós mégis férfias, szinte heroikus énekművészet volt ez, ment minden hagyományos Bzeutimentalizmustól, valami egyszerű és mégis megrendítően drámai dikoió. „HŐstenorja a hegedűnek" suttogta paganini és fején találta a szeget. Majd felcsillant a finálé („a kerge harangrondo", mérgelődött már Schumann). Ezsr ezüstharang csengett-bongott-csilingelt ód kaca-