Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-11-18 / 46. szám

% tárgyalják meg mielőbb az elíogadható helyek kérdését és lássanak is hozzá azok megvalósításához a városi ügyész közreműködésével, hogy azután a képviselőtestületnek legyen minél több rendelkezésre álló hely fölött határozni, mert kényszerhelyzetbe hozni a képviselőtestületet csakis egy hely után nézéssel nem volna helyén való. t A VÁROSHÁZÁRÓL. § A sertéshús ára. A városi tanács utolsó ülésében minden előkészületet mégtett arranézve, hogy ha a sertéshús ára az élő sertés piaci árának megfelelőleg lejebb nem száll, akkor a városi hús-szék azonnal felállítható legyen. A héten azonban a hentesek 1 K 92 f-ről 1 K 76 f-re szállították le mégis a sertéshús árát. A mai helyzetnek azonban a tanács ezt sem tartja megfelelőnek s azért minden erővel rajta lesz, hogy a városi közönség ne csak annak hátrányát lássa rögtön és teljes mértéklen., ha a piaci árak fölfelé mennek, hanem a piaci árak csökkenését is aránylagossan érezhesse. § Fellebbezés. Mint múlt számunkban is jeleztük, az ipartestület előterjesztéssel élt a szegődtetési és szabadítási díjak leszállítására vonatkozó keresk. miniszteri határozat ellen. A fellebbezés, melyet Bőhm Samu ipartestületi ügyvezető elnök és Nagy Károly titkár irtak alá, elmondja, hogy a rendelet az iparosok és az ipar érdekeit érzékenyen károsítja. E díjak 1886 óta vannak érvényben s azóta senki kifogás tárgyává nem tette. Az ipartestületnek 7000 K kiadása van, ebből 4200 K a dologi kiadás s ennek csak negyede folyik be a szegődtetési és szabadítási díjakból. Ha a díjak leszállítása folytán a tagsági díjakat kellene emelni, ez nagy elégületlenséget szülne. Már a mai tagdíjakat is csak nehezen tudják beszedni. Hivatkozik végül a fellebbezés arra, hogy a dijak leszállítása esetén az ipartestület nem mozdíthatná elő a maga kulturális és humanitárius céljait. gott húrjain, mint csillagok ragyogtak a legmagasabb flageolettok, gyöngyzuhatagként hullottak a glissandok és midőn vége volt, úgy tetszett, mintha a ragyogó terem elsötétült volna. A zúgó tapsra ráadásul Baoh antik fenségfí „Air"-jét adta. Leszállt a virtuozitás szédítő magaslatáról, letette a zenekarkiséret biboruezályát, egyedül és egyszerűen szólt hozzánk. Elmondta jóságos mély oellohangon, hogy ő nem démon, hanem melegen érző ember, nem virtuóz, hanem mély lelkületü művész, nem meteor, hanem állócsillag. És amit akkor igért, az be is teljesült: Manén Joanban ma a legnemesebb, leggrandiózusabb hegedűművészt tiszteli az egész világ. Megvetve az üzletszerű reklámot, pusztán művészetével hódít mindenütt és ahol osak megfordul, boldogság és vigasz jár nyomában. Most pedig Pápát ajándékozza meg művészetével. Amióta városunk áll, nem jegyzett még fel hasonló művészeti eseményt a krónika. Reméljük, szerény falaink nem lesznek szűkek a páratlan vendégnek és mindenki, aki a hétköznapi élet szürkeségében egy napsugarat akar, mely az egész életet bevilágítja, el fog zarándokolni ő elébe, aki a világosságot hozza. Hisz eleget látjuk, hogy közönségünk mily bő pártfogásban részesíLi a helyiérdekű múzsát; csak nem fogja a legdrágább gyöngyöt elhajít ani ? „Der Jugend ist das beste eben gut gen ug" és Pápa is legyen egyszer fiatal — legalább a műigényeire nézve. Makkos Vendelt halálra ítélték. — Esküdtszéki tárgyalás Veszprémben. — Ez évi február 8-ikán történt, hogy Makkos halálosan megsebesítette Geiszt Mór helybeli zálogháztulajdonos feleségét és agyonlőtte Kovács Imre elsöosztályos gimnázistát, aki Geisztéknál ellátásban volt. Geisztné felgyógyult, de a két lövés, amelyet Makkos a fejére irányzott, el vette a szeme világát. Az elvetemült ember azután elrabolt 314 korona 33 fillér készpénzt, aranyzsebórát, láncot, gyürüt és egy ezüst óraláncot. Mikor elvégezte a dolgát, a korcsmába, innen pedig sógorának ligeti-uti lakására ment, ahol még aznap elfogták a rendőrök. Három nap múlva Makkost Veszprémbe küldték, az ügyészség fogházába, de a vizsgálat folyamán Makkos bolondnak tetette magát, úgy, hogy a vádtanács szükségesnek látta öt elmeállapotának megvizsgálása céljából a budapesti országos megfigyelő intézetbe küldeni. Hosszabb ideig vizsgálták Makkos elmeállapotát, de kiderült: nem elmebeteg, csak korlátolt beszámíthatóság alá esik. A megfigyelőből két napidijassal küldték vissza Makkost a veszprémi ügyészséghez. A rablógyilkosnak meg volt kötözve a keze s nyugodtan ült a vonaton, mig a Bakonyhoz nem értek. Itt arra kérte tapasztalatlan kisérőit, hogy oldják meg a bilincset, mert cseresznyét akar enni. A két napidíjas teljesítette kérését, mire Makkos egy őrizetlen pillanatban leugrott a robogó vonatról és eltűnt az erdőben. A vasúti személyzet nem tudott nyomára akadni s a rabló két hétig bujdosott. Egész hajtóvadászatot tartottak rá a csendőrök, de Makkosnak sikerült kimenekülni gyürüjökből és Zalaegerszegen fogták , el, ahol egy kintornás felismerte. Most már megvasalva, csendőrök vitték Veszprémbe, ahol az ügyészség egyrendbeli gyilkosság, gyilkosság kísérlete és rablás miatt emelt vádat ellene. A tárgyalást dr. Nárag-Szabó Elek vezette. A vádat Juraszek János ügyész képviselte, mig a .védelmet dr. Spitzer József ügyvéd látta el. Az esküdtek nagyrészt veszprémi, balaton vidéki emberek, akik érthető iszonyattal és gy ülölettel voltak eltelve a vádlott iránt. Úgy beszéltek Makkosról, mint az utolsó bakonyi haramiáról, és a közönség, amely rendkívül érdeklődik az eset iránt, akasztófát kiáltott reá. Mikor szuronyos börtönőrök közt Idevezették * a vádlottat, egy pufók képű, hirtelenszőke, hegyes fejű, zömök embert, — akin feltűnően jó télikabát volt,, — a gyűlölet moraja hangzott fel. A tanuk padjáról felkelt egy ember s összeszórított ököllel csaknem rárohant a vádlottra. A szerencsétlen meggyilkolt kis Kovács Imre édesapja volt, egy kisbéri kereskedő. Mellette ült a rablógyilkos másik áldozata, a szerencsétlen Geisztné, aki teljesen megvakult. Az elnök keresztkérdéseivel annak beismerésére akarta birni a vádlottat, hogy a rablógyilkosságot előre megfontolt szándékkal követte el. Mákos ugyanis nem tagadta bűnét, csak az előre megfontoltság alól akarja tisztára mosni magát, ami azonban nem sikerült, mert az elnök keresztkérdései megtörték a tagadását. Személyazonosságának megállapításánál az elnök konstatálta, hogy Makkos lopások és csalás miatt négyszer szenvedett kisebb büntetést. — Bűnösnek érzi magát ? — kérdezte az elnök. — Ügy érzem, nem csináltam semmit, de tudom határozottan, hogy bűnös vagyok. Az elnök faggató kérdéseire Makkos ezután sok ellentmondással és valószinütlenséggel elmondotta a rablógyilkosság történetét, de az elnök mindenütt rajtacsapott, úgy hogy végül tisztán állott az esküdtszék előtt Makkos vallomása, amely így hangzik : — 1911 február 4-én elmentem hazulról, Veresszegről azzal, hogy munkát keresek. Az erdőn keresztül menet egy kis kutya akadt elém, amelyet zavargatni kezdtem, úgy hogy eltévedtem és Zalaegerszegre vetődtem, ahol a takarékból kivettem a pénzemet és aztán Pápára mentem. Pápán felmentem Geisztékhoz a zálogházba és aztán kijöttem és nem tudom, mit csináltam. — Gondolkozzék csak — biztatta az elnök. Makkos eztán azt akarta elhitetni, hogy a nővérénél volt, de az elnök rábizonyította, hogy a korcsmába ment és onnan délután egy és két óra közt Geiszték lakására, ahol csak az asszonyt remélte találni, mert tudta, hogy Geiszt Szombathelyre utazott. Bár csak négy korona volt nála, azzal állított be már délelőtt is Geisztékhoz a zálogházba, hogy arany ékszereket akar vásárolni.* Délutánra azt igérte, hogy a menyasszonyával jön el, de mégis egyedül kopogtatott be a lakásba, ahol Geisztné nyitott ajtót neki. — Beültünk a tiszta szobába, a cifra asztal mellé — adta elő Makkos a gyilkosság lefolyását — és ékszereket kértem az asszonytól. De ez egy pirosnyelü pisztollyal jött felém. Ugy hallottam, mintha valaki azt mondta volna, hogy vigyázz és én is elővettem revolveremet. Rálőttem az asszonyra, aki összeesett. Ekkor a fiu ki akart szaladni a szobából, de nagyon megijedtem tőle és kétszer reá lőttem. Rögtön a földre esett. Aztán még egyszer az asszonyra lőttem, majd zsebre tettem a revolvert és visszatértem a korcsmába. Ott megebédeltem és visszatértem Geisztékhez, ahol az asszonyt jajgatva a földön találtam. A hátára fordítottam és elkértem tőle a kulcsokat. Geisztné jajgatott, azt mondtam neki, hogy hallgasson, mert kaphat még egyet. Erre elájult, én pedig elvettem a kulcsokat, kivettem a szekrényből a pénzt és az ékszereket. A vallomásban eredetileg nagyon sok ellentmondó részlet volt, de az elnök mindannyiszor rápirított az otrombán hazudozó vádlottra, aki együgyűnek akarja tetetni magát. A vizsgálat folyamán kiderült, hogy Makkos a gyilkosság végrehajtását a legapróbb részletekig kidolgozta. így például azért ment vissza a gyilkosság után a korcsmába, hogy alibit igazoljon. Kiderült, hogy nem nyúlt Geisztné pirosnyelü revolver után, hanem az ékszertokot akarta mutatni Makkosnak. Makkos a revolverből a gyilkosság után kivette a kilőtt golyókat, újakat tett' helyükbe és míg visszament rabolni, a télikabáttal együtt a korcsmában hagyta. Az előre megfontoltságot az elnöknek sikerült reábizonyítania. # A vádlott után a tanuk kihallgatása következett. Az első tanú Geiszt Mór zálogháztulajdonos volt, aki csak annyit tud a gyilkosságról, amennyit másoktól hallott, mert ő abban az időben Szombathelyen volt. Utána Geiszt Mórnét hallgatták ki. A szegény asszonyt kezénél fogva vezették a bíróság elé. Folytonos sirás közben mondta el a borzasztó esetet, éppen úgy, ahogy az elnök következtette Makkos vallomásából. Geisztnét szembesítették támadójával: — Kérem úgy volt, ahogy a ténsasszony mondja — hagyta rá a cinikus gonosztevő. Kun Pál és Nagy János rendőrök, akik a rablógyilkost elfogták, azt vallják, hogy Makkost mikor megkötözték és megkérdezték, hogy mit követett el, azt mondta, hogy most nincs kedve mesélni, majd máskor. Régóta ismerik, tudják, hogy egy házrészt örökölt, amelyet 280 koronáért eladott. Innen volt pénze a takarékpénztárban. Mágócsi Ferenc, a zálogház szolgája csak annyit tud Makkosról, hogy a gyilkosság délelőtt jén arany ékszerekre alkudott, melyekért Geisztné 70 forintot kért, de ő csak negyvenet akart adni. Mágócsi kis fiát szintén kihalgatták, ez a szemébe mondta a rablógyilkosnak, hogy a gyilkosság előtti napon tőle kérdezte, kik szoktak a zálogházban lenni s tőle tudta meg, hogy Geiszt Szombathelyre utazott. Czirfusz Antal korcsmáros régebben ismeri Makkost, aki építőmesternek adta ki magát, nagyzoló ^ember, aki a gyilkosság napján a korcsma ablaka mellé ült, hogy onnan lássa, mikor megy el Mágócsi a zálogházból. * A tárgyalás második napján, pénteken a perbeszédek következtek. Juraszek János kir. ügyész az előrte megfontolt szándékot is bizonyítva látván a vádlottnál, kérte a bűnösség megállapítását. Egy virágzó ifjú élet elpusztítása, egy szerencsétlen ártatlan nő örökre megnyomorítása hívja fel igazságos Ítéletre az emberi igazmondást. Dr. Spitzer József védőbeszédében főkép a korlátolt beszámíthatóság álláspontját képviselte. Perbeszédek után az esküdtek visszavonultak tanácskozásra. A tanácskozás rövid ideig tartott s végeztével az esküdtek feje jelentette