Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.
1911-11-18 / 46. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. I.aptulajdonos es felelős szerkesztő: L)K. KÓROS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Wacht am Rhein. Ha a porosz lelkesedik érte, hogy „szilárdul és hűen áll az őrség a Rajna mellett", akkor ennél természetesebb érzés a világon nincsen, mert végre is ma sincsen fontosabb annál, mint hogy a nagy határszabó folyam egész partja hosszában nyugatra meredő tekintettel „szilárdul és hűen" álljanak . az őrszemek. Ámde egész más a helyzet, ha nem a porosz, de az osztrák örvendez a rajnai őrség éberségén. Az osztráknak azóta, hogy nincsenek többé Frankfurtban császárválasztó gyűlések, azóta, hogy kicseppent a birodalomból, nincs többé semmi köze a kedves, szép Rajnához s a derék jó rajnai őrséghez. S ha mégis kitör ajkán s a wieni Rathaus gótikus ablakait recsegteti a dallal, hogy: Lieb' Vaterland, magst ruhig sein, Fest steht und treu die Wacht am Rhein, akkor valamicskével nagyobb elszakadási hajlandóságról tesz tanúbizonyságot, sőt bizony-bizony alaposabb felségsértést követ el, mint ha a magyar ember, vagy akár a magyar honvéd ajkán felcsendül a Kossuth-nóta. A Kossuthnóta a szabadság utáni vagyat jelenti, ami összeférhet a király-hűséggel, de a Wacht am Rhein, az már aztán igazán „rebellis" nóta, mivelhogy egyértelmű azzal: „Le a Habsburgokkal! Éljenek a Hohenzollernok!" Aminthogy a dicső császárváros falai visszhangosak is lettek a nóta eme csattanós folytatásától és befejezésétől is. Már most aztán leszögezvén a tényt, hogy Wien kurucabb tud lenni Budapestnél, felvethetjük a kérdést, nem volt-e valami jogosult alapja az érzelmek amaz emlékezetes kitörésének, nem volt-e jogosultsága annak, hogy a Gotterhalte helyett a Wacht am Rheint zengték Wien „birodalmi" székesfővárosban. Volt bizony, de nagyon is volt. Német soviniszták háborodtak ott fel azon, hogy a csehekel, lengyeleket, olaszokat nyakukra nőni engedik. A történetből ismert kép elevenedik meg szemünk előtt. Az abszolutizmusra hajlammal biró uralom mi ellenünk is a nemzetiségeket akarta felhasználni. Ez vitt bennünket a forradalomba s ez vitte a németeket, ha nem is a forradalomig, de legalább egy nagy-német nótáig. Nyugodt lehet a dinasztia, ennél tovább úgyse jutnak. Ki fognak ők egyezni szépen 50%" r a csehekkel, lengyelekkel, olaszokkal. S béke lészen az egész vonalon, no és az őrség is nyugodtan állhat továbbra is a Rajna mellett. Hol legyen az új színház ? Irta : Barthalos István. El kell ismerni, hogy mindazokat, kik a szinház mostani helyét megszavazták a református új templom helyéül, erkölcsi felelősség terheli a tekintetben, hogy teljes buzgalmukkal rajta legyenek az új szinháznak egy új megfelelő jó helye hogy legyen. Mivel az első sorban küzdök között voltam, hogy új református templomunk legmegfelelőbb helyen, a mostani színháztéren — a dunántúli református egyházkerület Pápán levő hirneves főiskolája és leánynevelő-intézete által körülvett szép Széchenyi-téren — legyen, érzem, hogy nekem is kell aggódnom afölött: hol épülhet föl tehát most már 10 éven belül új szinházunk ? Eddig tervbe vehető helyek: a WoitaHets házhelyek a Jókai-utcán, a Széchenyitéren az Obermayer—Frank házhelyek a református főiskola melletti térszabályozással, a Koritschoner—-Grósz-család féle házhelyek a Halpiacnál térszabályozással, az ó-kollégiumi épületcsoportok a Petöfiés Szent-László-utcában térszabályozással, a villamos-telep melletti uradalmi tókertek térszabályozással, a Tizes-malom sarok a Fő-út végén térszabályozással; továbbá a vasúthoz vezető szép Esterházyút északi elején levő sarokterület a Bakonyérig, végre az Árok-utcánál a Városmajor területe térszabályozással, mely területnek szépítése nagyon is szükséges volna. Elfogadhatlannak nem vélem egyiket sem, de hogy ezek közül melyik lenne legolcsóbban megvalósítható, s melyik lenne legközelebb a város színházba járó lakossága zöméhez, s melyik lenne a város kultúr-épülete elhelyezése szempontjából legmegfelelőbb, azt igyekszem most bírálat alá venni. És hogy a fölmerült tervek számát növeljem, a szinházhelynek hovahelyezése A „P APAI HÍR LÁP" TÁRCÁJA, Találkozásom Manén Joanna!. Irta: dr. Rácz Dezső. Azaz osak olyan egyoldalú találkozás volt, amennyiben én találkoztam ővele, de nem vagyok benne biztos, hogy ő is találkozott-e velem ? Nekünk szegény közönségnek csak az a sorsunk, amit már Nordau mondott Lisztnek, hogy „j'ai vu la cathédrale de Strassbourg, mais la cathédrale ne m'a pas vu" (láttam a strassburgi templomot, de a templom nem látott engem). Megtöltjük a termet, lelkesedünk vagy méltatlankodunk, tapsolunk vagy pisszegünk, már mint ki-ki saját gusztusa szerint, és nem vesszük észre, hogy csak egy-egy porszem vagyunk a közvéleménynek csúfolt stafíagéban, egy vonás a hosszú nullaBorban, mely a számot tevő egyén mögött kullog. Nem is tudok arra esetet, hogy valakit lelkes hallgatói mivoltáért tettek volna meg csak udvari tanácsosnak is. Pedig ugyancsak sok vizet zavartunk mi néhányan rendkívül fiatal muzsikusok, míg a hangversenytermek állandóan rettegett „enfant terrible"-jei voltunk. „Epatez le bourgeois" volt jelszavunk és Schumann az ő „Davidsbündler" barátaival nem harcolt nagyobb hévvel a filiszterek ellen, mint aminő lelkesedéssel és erőszakkal igyekeztünk mi elveinket diadalra juttatni. Az persze sehogy sem fért a fejünkbe, hogy valaki más nézeten lehessen, mint mi és ha Snob úr vagy asszonyság még olyan szerény votum separatumot kockáztatott meg, biztos lehetett benne, hogy egy rögtön ott termő zseniálisan borzashajú ifjonc gúnyos replikája megnyitja alatta a parkettát. Mivel pedig már Goethe megmondta, hogy „der Jugend int das beste eben gut genug", könnyen képzelhető, hogy kevés mű és művész talált irgalmat előttünk. Viszont azonban bálványainkért semmit se sokallottunk ; lelkesedtünk Strausz Richárdért, mikor ilyesmiért még a Lipótmezővel fenyegették az embert (ma már udvarképes a Lipót városban), verekedtünk Bartók Béláért, megmentettük Friedmann Ignác becsületét, amikor még senki sem ismerte és kierőszakoltuk Vincent D'Indy hegyi szimfóniájának sikerét. Némely budapesti műbarát még borzalommal fog visszaemlékezni azokra a Debussy bemutatókra, melyeket jelen sorok szerény irója szokott magánkörökben elkövetni s melyeknek az volt a főnevezetességük, hogy az előadó a zongora gyertya> állványára egy kis Browning-pisztolyt tett ki azzal a nyájas Ígérettel, hogy aki nincs elragadtatva, azt agyonlövi — a pauzák alatt. Pauza pedig igen sok volt, Debussy zenéjét ellenben akkor még kevesen értették ; így a fenntisztelt zeneprodukciók intézményét a rendőrség csirájában elfojtotta — a zenetörténet örök kárára. Ez a hangversenymaffia garázdálkodott éppen abban az időben, mikor Manén Joan először lépett fel Budapesten egy filharmonikus hangversenyen, ahol Paganini—Nojémann h-moll hegedűversenyét volt játszandó. Akkor még ismeretlen volt a zenevilágban, mindössze azt tudtuk felőle, hogy portugál — no majd meglássuk, hogyan dudál, mondogattuk a fentEgy főzőutasítás! Magyaros bableves. (6 személy részére.) Egy fél liter babot es egy negyed kg. kolbászt, sót beletéve, puhára föziink. — Egy kanál zsírban hagymát pirítunk szép sárgára, hozzá egy késhegynyi paprikát adunk, majd forró Maggi-húslevessel feleresztjük és jól kifőzzük, — (A Maggi-félc húsleves-kockát */« liter forró vízzel leöntjük s rögtön kész húslevest nyerünk.) — Ezután átgyúrjuk és hozzáöntjük babhoz. — Egy kis kanál lisztet és tejfölt habarunk és azt is hozzáadjuk, azonkívül ecetet és babérlevelet. Győződjék meg kérem, hogy a ? MAGGI kockából előállított húsleves a hamis leveseknek erőteljes, jó izt ad.
