Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-11-04 / 44. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: L>H. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Az operett-háború, amint az olasz-török emberirtást türelmetlen riporterek nevezték, kezd véres drámává alakulni. Véresebbé, mint aminőhöz vérhez, borzalomhoz hozzáedzett idegzetünk elkészülve volt. S csodálatos: a borzalmakat nem az a vad keleti faj idézi fel, amelynek az európai kultúrába beolvasztását égető szükségnek érezte az olasz diplomácia, hanem felidézi a civilizáció szent nevében hadat viselő művelt nyugati nemzet. Meg nem cáfolt tudósítások szólnak ártatlanul lemészárolt aggokról, nőkről, gyermekekről s a hadviselésnek mindarról a kegyetlen fajáról, ami ellen száz nemzetközi konferencián felemelték szavukat a többiek sorában az olasz békeapostolok is. Hja, persze, az akkor volt, mikor még nem volt szó Tripoliszról. Most szó van róla s amint a jelek mutatják, még jó darabig, egyedül erről lesz szó. „Nem szül gyáva nyulat Nubia párduca." Nem a törökökről mondta ezt a költő ? Hol legyen a szinház? ii. Az ó-kollégium területe több mint 600 d-öl; tehát színháznak bőségesen elég; ezenfelül a város kellő közepén van. Egyedüli hátránya, hogy a hozzájutás két szük utcán át történhetik, de ezen egy hiányon kivül csupa jó sajátságai vannak. Egy további hely, mely tekintetbe jöhet, a Corvin-utca és Barát-utca sarka. Meg kellene itt venni a sarkon levő Kremsier- és a mellette levő uradalmi házat, melynek igen nágy a telke. Ezen két házzal elég nagy törületet nyernénk, de formátlant ; ezen hiba megszűnnék a Mátyás király-ház megvételével. De mivel ezen utóbbi talán egyedüli történelmi nevezetességű ház városunkban, kár volna azt lebontani és elegendő volna ennek csak hátulsó részét megvásárolni; az utcai front maradhatna jelenlegi állapotában. Kitünö hely volila ez színháznak és a városnak azon nagy előnye is volna, hogy a Belváros botrányosan szük utcabejárata hatalmasan kibővülne a város szépészetének nagy előnyére. Még egy másik jó sajátsága van ezen helynek, t. i., hogy a megvásárolandó házak nem volnának drágák. Szó lehetne még a Tirol-vendéglö és a mellette levő Flórián-házról a Főtér északnyugati részén. Ezen két ház éppen elég teret nyújtanának színházra; talán nem is volnának túl drágák; de nagy hátrányuk, hogy már nagyon messze vannak a város központjától. Ismételten hallottam ajánlapi színházépítésre a jelenlegi Tizesmalom és ennek telkét, vagy az ezen túl levő vám melletti telkeket. Nagy hátrányuk, hogy a város központjától még távolabb vannak, mint a Tirol-vendéglö ; ezenkívül hibájuk, hogy nagyon mélyen feküsznek, vizenyősek és hogy kellő mennyiségű sülyesztöt csak bajosan lehetne ott építeni. Előnyük csak az volna, hogy megvásárlásuk nem kerülne olyan igen sokba. A szinügyi-bizottságban, az ajánlott Woita-telekkel szemben, én ajánlottam mint elönyösebbet, a villamos-telep /nelletti tókerteket. Ennek előnyei volnának, hogy nincsenek messze a város központjától, hogy semminemű épület ott nincs és csak a tókertek első dűlőjét kellene megvásárolni -az uradalmi konyhakertig körülbelül 8000 D-öl nagyságban. Hely volna itt bőségben és a fennmaradó részt a város használhatná sok másfélére. Hátránya az, hogy kocsin csak a villanytelep felöl volna megközelíthető és kellene új kocsiútat nyitni a Gróf-út felöl, mely csak úgy volna kivihető, ha az uradalom konyhakertjéből több D-ölnyi széles sávot eladna, de amire ez bizonyosan nem hajlandó. Azt is felhozták ezen terv ellen, hogy a hozzájárás csak egy dombon át történhetnék, ami nagy hátrány sikos időbeni De ez utóbbi azért nem áll, mert nekünk sziniévadunk csak ősszel és tavaszszal van, amikor sikos idő nincsen. Téli szini szezónra nincsen semmi kilátásunk. Több színháznak alkalmas, vagy csak félig alkalmas helyet én nem tudok ; de úgy hiszem, más sem. Ha már most összehasonlítjuk és párhuzamba hozzuk az elősorolt helyeket, akkor úgy hiszem nyilvánvaló, hogy legjobban járna a város, ha a színházat az ó-kollégium telkére építené. Egyik helynek sincs annyi előnye, mint ennek. Csak egy házat kellene megvásárolni és ez sem volna túl drága, mert bizonyosnak veszem, A „PAPAI HÍRLAP" TARCAJA. Éhség. — Irta: Erűősi Dezső. — Koronghy Demeter tanárjelölt másfél napja nem evett. Ilyen gyötrelmes helyzetben már nyolc esztendő óta nem volt, amikor feljött a fővárosba és utolsó pénzén beiratkozott az egyetemre. Az ifjúság ereje, ruganyossága azóta megfogyatkozott benne, bár egészséges embernek tudta magát még mindig. De kétségbeesve tapasztalta, hogy nem tud már úgy koplalni, mint azelőtt. Emlékezett rá, hogy nyolo óv előtt egy huszonnégy órás koplalótúra után találkára is elment egy varróleánnyal. A ligetben találkoztak, elbújtak egy padon és órákhosszat csókolóztak. A szerelmi felhevülés boldoggá tette és elfelejtette, hogy éhes. Koronghynak ez a kaland most eszébe jutott és borzadva gondolt arra, hogy mi lenne, ha neki most randevúra kéne mennie. Nem, a világért sem menne el. Utálattal gondolt a szerelemre. Lakása, egy rend jó ruhája még volt. Öntudatos, komoly, sőt pedáns ember létére, inkább éhen halt volna, mintsem hogy megvál jon utolsó ruhájától s rongyokba bújjon csavargók módjára. Nem egy olyan kollégáját ismerte, akik inkább a menhelyen vagy a ligetben aludtak s eladták a ruhájukat, osakhogy ne koplaljanak és megutálta az ilyen embereket. Szegény, de büszke szülők gyermeke volt, apja, anyja predikátumosak. Koronghy a predikátumot soha nem használta, de nemesi voltáról soha meg nem feledkezett. Mikor az apja meghalt nyomorban hagyva vissza a családot, rokonok, ismerősök gyűjtést rendeztek, de az anyja visszautasította az alamizsnát. Ez mélyen bevésődött Koronghy emlékezetébe s minél rosszabbul ment a sorsa, annál gyakrabban gondolt büszke, szomorö anyjára. Délelőtt tizenegy órakor kelt fel. Tizennégy óra hosszat feküdt az ágyban s a gyéren tömött ágynemű szúrta, vágta már minden tagját. Gyomra, mely az este veszedelmesen korgott, most nyugodtan viselte magát, ellenben fájt a feje s a lába kissé remegett, amikor az első pár lépést megtette a szobában. Felöltözött, aztán a tükör elé állott. Az ábrázata, eltekintve az intenzív sápadtságtól, normális volt. Szeme kissé bágyadtan fénylett és piros fülei mintha egy árnyalattal halványodtak volna. Még egyszer gondosan lekefélte a nadrágját és elindult. A kapuhoz érve megcsapta a friss levegő s pillanat alatt jelentkezett a gyomra. Spekulálni kezdett, kitől kérhetne pénzt kölcsön. Csak egy forintot, legalább egy-egy koronát. Felsorolta magában az ismerőseit : mindegyiknek tartozott már, senkitől sem kérhet, anélkül, hogy visszautasításnak vagy még nagyob kellemetlenségeknek ne tenné ki magát. Pillanatra arra gondolt, hogy váltót hamisít, vagy lopni fog, de irtóztató gyávának tudta magát. Analizálta magát és úgy találta, hogy nem a tisztességérzete tartja vissza. A lopás, csalás szimpatikusabb volt előtte, mint a koldulás vagy nyomorúságának világgá kürtölése, amivel az emberek könyörületességét megnyerné magának. De fizikailag és lelkileg képtelennek tudta magát közönséges bűntett elkövetésére. Amikor ilyesmire gondolt, az energiáját elvesztette, tétován bámult maga elé és úgy érezte, hogy össze kell roskadnia egy rettentő súly alatt. Igy hát nem maradt más hátra, mint nekimenni az utcának s a vakszerencsére bizni magát. Tavasz volt, az utca déli verőfényben pompázott. Nagy tömeg sürgött-forgott körülötte e egy ideig figyelmeseu szemlélte az arookat. Többnyire egészséges, jókedvű embereket látott, nyilván valamennyi reggelizett. Koronghy Demeter lelkébe lassan bevonult a düh és a gyűlölet. Mikor átvágott egy utcára, majd elgázolta egy automobil. Elegáns ur és egy szép, felcicomázott hölgy ültek benne. Mind a ketten aroátlanul kacagtak, amikor Koronghy hanyatthomlok futott a veszedelem elől. Hosszan nézett az automobil után és így szólt: — Kezdem érteni az anarkistákat. Tovább ment s érezte, hogy gyöngül. A feje mindjobban fájni kezdett, a szemei fokozatosan elvesztették éleslátásukat, az embereket már nem tudta megfigyelni s árnyak módjára suhantak el mellette. Lassan bandukolva kiért az Erzsébetkörutra, ahol a vállára ütött valaki. Egy tanárjelölt kollégája volt, Boldizsár nevezetű. Pókhasú, alacsony, rőt fiatal ember, zsirfényben ragyogó arooal. A kezében aranygombos botot tartott, amivel folyton hadonászott. Koronghy nem szerette ezt az embert, mert sokat fecsegett ós nem lehetett lerázni. Az apja vagyonos ember,