Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-11-04 / 44. szám

hogy a ref. egyházkerület háztulajdonos inkább olcsóbbért adná el házát a város­nak, mint magánosoknak, mert ö is tekin­tetbe venné azt, hogy azon ház, mely egy évszázadon át az egész országra ki­terjedő kultúrmissziót teljesített, ne kerül­jön oly magánkezekbe, kik ott bérháza­kat építenének, hanem inkább szerezze meg azt Pápa városa, mely oda színhá­zat építene, mely folytatná ezen ház előbbi misszióját. Egy további előny volna, hogy a színház építése után a fennmaradó részen egy kis parkot lehetne csinálni és az eddigi közléböl utca lenne. Még egy nagy előnye volna ezen helynek; ugyanis az ó-kollégium valamennyi épületeinek lebontásával annyi kitünö mennyiségű és minőségű téglát kapna a város, hogy an­nak talán fele elég volna a szinház meg­építésére és a megmaradó téglákat a város vagy eladhatná, vagy más épületé­hez használhatná fel. Egyedüli hátránya ezen helynek az, hogy két szük utcá­ban van, de ezen bajon igen könnyen úgy lehetne segíteni, hogy a rendőrség megszabná, hogy a színházhoz csak a Petöfi-utcán, a színháztól pedig csak a Szent-László-utcán történjék a közlekedés. Második helyen állana szerintem a Corvin- és Barát-utca sarka ; ez sem volna nagyon drága és igen szükséges utcarendezést nyernénk ezáltal. Harmadik helyen állana a Kossuth-, Rákóczi- és Major-utca telke. A többiek valamennyien kevésbbé alkalmasak színházra, mint az első három, még pedig annál kevésbbé, minél távolabb esnek a város központjától. Dr. Lövj' László. A VÁROSHÁZÁRÓL. Városi közgyűlés. — 1911 október 29. — Pápa város képviselőtestülete a héten hétfőn közgyűlést tartott. A közgyűlés iránt a képviselők szokatlan nagy érdeklődést tanúsí­tottak. Mintegy 80-an jelentek.meg a közgyűlé­sen. Ez érdeklődést kétségtelenül a választó­kerületek új beosztására vonatkozó bizottsági javaslat idézte elő, amit bizonyít az a tény, hogy ámbár e tárgyra csak 6 órakor került a sor, elintézéséig minden képviselő jelen volt a gyűlésteremben. Az elintézés maga — mint az előre látható volt — a bizottsági javaslatnak megfelelő volt. Egyhangúlag mondta ki a képviselőtestület, hogy választott tagjai — a város fejlődésének és a topográfiai helyzetnek megfel9lőleg — ezentúl öt kerületben válasz­tassanak meg. A bizonyos oldalról megfujt harci riadó teljesen visszhangtalan maradt. A képviselő­testület nem volt kapható arra, hogy tisztán adminisztratív ügyeket egyoldalú felekezeti szem • pontból mérlegeljen. A gyűlés lefolyásáról itt következő tudósításunk számol be: Megnyitás, bejelentések. Mészáros polgármester a közgyűlést meg­nyitván, a felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére Saáry Lajos, dr. Steiner József, Ács Ferenc, Nagy Vilmos és Giczi Gábor városi képviselőket kérte fel. Majd a következő bejelentéseket tette : A főapátnál okt. 29-én küldöttség tisztelgett. Berger Zsigmond városi képviselő elhunyt. A vármegyei közig, bizottság az áll. tanítóképző vizdiját bennlakókként 1 K 60 f-ben állapí­totta meg, ami ellen a városi tanács a minisz­tériumhoz fellebbezést adott be. Interpellációk. Napirend előtt Halász Mihály interpellált az Annatéri járda ügyében, amelyről téves jegyzőkönyvi pont került a közgyűlés jegyző­könyvébe. A közgyűlés ugyanis a járda készíté­tés egyhangúlag kimondta, a jegyzőkönyv pedig feltételhez kötötten elhalasztja. Halász tűrhetet­lennek mondta, hogy a jegyzőkönyvbe más kerüljön, mint ami a gyűlésen tényleg történt. A polgármester kijelenti, hogy azon a gyűlé­sen nem ő elnökölt, lehet, hogy tévedés tör­tént, de akármint áll a dolog, a járdát, mihelyt kövező áll rendelkezésére, megkészítteti. A vá­laszt tudomásul vették. Dr. Löwy László az iránt interpellált, hogy a borsosgyőri úton a kaszárnyával szem­ben a közgyűlés tudta nélkül utcát csináltak, ami, nem hiszi, hogy tervszerűen és helyesen történt volna. Révész mérnök kijelenti, hogy az utca megállapított terv szerint épül, úgy amint a képviselőtestület elfogadta. A polgár­mester pedig készségét fejezte ki, hogy az építő-bizottsággal helyszíni szemlét fog tartatni, amiben úgy az interpelláló, mint a közgyűlés megnyugodott. Kerbolt Alajos tekintettel arra, hogy a marha- és sertésárak leszálltak, mig a húsárak a régiek maradtak, sürgeti a városi hússzék felállítását. A polgármester tudatja, hogy ez háztulajdonos, aki a fáma szerint uzsorával foglalkozott. Apja szivét örökölte a fia, aki hires volt a szegény kollégák között arról, hogy folyton a ráeső örökségről beszólt s arról, hogy neki tulajdonképpen nem is lesz szüksége a tanári állásra. De soha kollégának szívességet nem tett. Kölosönt, mint mondani szokta, elvből nem adott, mert az megronthatja a barátságot. — Az ördög hozta ezt elém, gondolta Koronghy. Boldizsár valóságos örömordítással üdvö­zölte, karon fogta és magával ragadta. —• Hogy van édes kolléga ? De régen nem láttam. Bizonyára készül a tanári vizsgára. Én is. Tudja-e mit választottam? A történelmet ób a fizikát. On nagy történész, ön segíthetne nekem. Többször gondoltam arra, hogy milyen jó lenne, ha önnel együtt tanulnék. Kikórdeznők, ekzaminálnánk egymást. Tudom határozottan, hogy ez osak hasznomra válnék. No most meg­fogtam magát, szép historikus, nem eresztem el egyhamar. Mondja osak, mi a valóság a Tankród lovag alakja köré szőtt legendákban és mi volt a szerepe a keresztes háborúban ? Koronghy kábultan hallgatta a hadaró embert. A szeme előtt egy-két tüzcsik röppent el. A gyomrában éles fájdalom hasított. Végte­lenül szerencsétlennek érezte magát, le szeretett volna ülni az aszfaltra, hogy ott sirjon. De Boldizsár erősen tartotta. — No kedves kolléga gyorsan, mi van a jó öreg Tankréddal ? — Tankród, Tankréd motyogta Koronghy gépiesen. — Nos, nos! sürgette Boldizsár. A fájás kiállt Koronghy gyomrából. Össze­szedte magát. Tankréd, mondogatta, éppenséggel nem szolgált rá a legendákra, miket róla költöttek. Közönséges kóbor lovag volt, erős ós mindenek­felett vakmerő. A Bzent földön rabló lovag módjára ólt és háremet tartott. Koronghy elakadt. Agya, amelyet erőszak­kal akart munkába fogni, megboszulta magát. Ugy érezte, mintha hideg vasakat ütögetnének lassan a koponyájához. A füle zúgni kezdett. Gyorsvonat robogását, vizesós zubogását, nagy tüz süstörgését vélte hallani. Erősen belekapasz­kodott Boldizsárba, hogy el ne essék. — Oh kolléga úr, nagyon rossz véleménnyel van arról a szegény Tankródról. Gondolja meg, ha klerikális bizottság előtt vizsgázom ós megálla­pítom, hogy a szent földórt haroolt nemes lovag háremet tartott, úgy elbuktam mint a pinty. Öh, tudom, nincs szebb az oknyomozó törté­nelemnél, de a fő mégis az, hogy letegyük a vizsgát. Hát a PipinekrŐl mit tud, drága kollé­gám ? Nagy Károlynak a szászokkal vivott haroairól ? Koronghy a homlokához nyúlt s erősen megszorította, lélegzetét visszafojtva erőlködött, hogy úr maradhasson maga fölött. Vad gyűlölet szállta meg gyötrője ellen s minél izgatottabb lett, annál hevesebben szorította ujjait a homlo kához. — A szászok. Ja a szászok 1 és a Pipinek ... TVT * e\ ' T JNem jutott az eszébe semmi. üggyel a zsidó hitközség egy beadványa alap­ján a tanács amúgy is foglalkozni fog, ha nein lesz más remédium, a hússzéket felállítják. Ugyancsak Kerbolt Alajos a Czincza­boltozással kapcsolatban az utcarendezést teszi szóvá, mely még szükségesebb ma, mint azelőtt. A polgármester tudatja, hogy a város elbontandó házából nov. 1-én kimegy a lakó s akkor a rendezéshez hozzálátnak. Kovács József a miatt interpellál, hogy elhullott libákkal házalnak. A polgármester az ügyet a kapitányság figyelmébe ajánlja. — Az összes válaszokat a képviselőtestület tudomá­sul vette. Erzsébethid, Tapolczahid. A napirendre áttérvén, az Erzsébetliget telkének kibővítésére szükséges telkek meg­vételét dec. 4-én tartandó ülés napirendjére tűzték ki, mikor is ez ügyben véglegesen hatá­rozni fognak. Vita nélkül egyhangúlag kimond­ták, hogy a Kisfaludy-utcát átszelő Tapolcza­hidat 6800 korona költséggel megépítik. Bank-részvények. Az árvaszék javasolja, hogy a gyámi tartalékalap terhére 20 drb. osztrák-magyar bank-részvény vásároltassék. Az állandó választ­mány e javaslator oda módosította, hogy a vétel csak akkor történjék, ha az árfolyam lejebb száll. Jílek Ferenc a maximális össze­get kívánná megállapítani, amibe egy részvé ny kerülhet. Barthalos István szerint a pénzünket itt teljesen biztos értékpapírba fektethetjük s a vétellel hazafias nagy elvi szempontot szolgálunk, hogy t. i. a bank ügyeinek intézésébe magyar részről is lehessen beleszólás. Harmos Zoltán szerint az országos áramlatra való tekintettel nem várható a részvények árának leszállása. Ép ezért helyesnek tartaná, ha a részvények megvétele most történnék. Fischer Gyulá ezt ellenzi, mert a részvények hozama ma igen nagy, a legalkalmatlanabb időben végeznők ma a vásárt. Dr. Kende Ádám elismeri a hazafias szempontot, de nem tartja helyesnek, ba a gyámtári pénzeket olyan papírokba fektetjük, melyek a tőzsdei árhullámzásnak vannak alá­vetve. A közgyűlés úgy határozott, hogy a rész­vények vételébe ez idő szerint nem megy bele. Vita nélkül. Az adóhivatal 1874 korona illetéket vetett ki a város 600.000 koronás kölcsönére. Elhatá­rozták, hogy a pénzügyminisztertől ez illeték elengedését kéri. Dr. Szeleczky Béla kérelmét a tőle visszatartott járulék kifizetésére nézve kiadták elintézés végett a tanácsnak. A Bezerédy-utcai vízvezeték. Nagyobb vita volt a Bezerédy-utcaiak víz­vezetéki kérelme körül. Az állandó választmány — Nem tudom, szólt durván. Át kell még olvasnom a Pipinek korát. — Ez baj, kolléga, szólt Boldizsár s ki akarta húzni a karját Koronghy karjából. De a t ámolygó ember erősen szorította, támaszkod ott rája, mire Boldizsár brutális erőszakkal szakította ki magát. Megállott ós hideg pillantással mérte v égig Koronghyt. Vadul hadonászott a botjávat. — No kolléga, magának nagyon kevés hasznát veszem. Kevesebbet tud, mintán. Pedig tanulni kell! Tisztességes ember nem bízza magát a vak szerencsére. Kell, tanulni kell. Nem mindent, de valamit! Ez a valami is borzasztó sok lehet. Koronghy tátott szájjal bámult a hadonászó, hadaró emberre. Szemeiből mintha kiköltözött volna az élet . . . Ugy látta, hogy csámcsogó disznóagyar vigyorog rá. Szót sem értett abból, amit hallott. A körút villamosai, kocsijai, a körülötte Bürgő-forgó emberhad vad döbörgést okoztak a fejében. Megint mintha egy gyors­vonat robogott volna el előtte s ahogy a re­csegő waggonok egymáshoz ütődtek, mintha iaz ő feje feküdnék az ütközőn, mint valami vér­padon. Belei vadul mozgolódtak ós minden tagja remegett. — Különös szinben van kolléga, folytatta szigo ruan Boldizsár. Ez a rendetlen életmódtól van ; átlumpolt éjszakák, dőzsölés, pedig erre ráérnénk akkor, ha már ki vagyunk nevezve. Lássa, én megtehetném, pénzem van bőven, hála istennek, de nem teszem. Eszem, iszom, az igaz. Eszein, sokat eszem, mert a szellemi munká­nak előfeltétele a finoman jóllakott gyomor. En

Next

/
Thumbnails
Contents