Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.
1911-10-21 / 42. szám
segélyt nem kapnak, személyválogatás nélkül száz korona rendkívüli özvegyi segélyt ad. Az egyház és tanítói között való kapocs bensőbbé tételének megtárgyalására bizottságot küldöttek ki. Antal Gábor dr. püspök feszült figyelemmel kisért főpásztori jelentését a közgyűlés hálás elismeréssel és köszönettel vette tudomásul. E napon még választások is voltak, melyek során Oózon Gyula, szentgáli lelkészt a főisk. igazgató tanács, Boross Kálmán, kamocsai lelkészt az adócsökkentési bizottság tagjává választották meg. ' Kedden Tisza István gróf főgondnok elnöklése alatt került a sor a főiskolai és pénzügyekre, melyek előadója Németh István főjegyző volt. A hozott határozatok közül kiemeljük a következőket: A ref. középiskolai felügyelői állások szervezése felett napirendre tértek. Kimondták, hogy a tanítónőképző egyes osztályaiba 30-nál több növendék nem vehető fel. Pongrátz József theol. h. tanárt a másodkönyvtárnoki teendőkkel bizták meg. Az új gimnáziumi rendtartást életbeléptették. Futó Jenő, Kovács Lajos Jenő, Tóth Lajos újonnan választott tanároktól a hivatali esküt kivették. Thury Etele theol. tanár doktori oklevelét kihirdették. Legnagyobb érdeklődést az építkezések ügye keltette. Kimondották, hogy a leánynevelőintézetet 130.000 K költséggel kibővítik. Az építkezés úgy történik, hogy az egész utcai homlokzatot és a középső udvari szárnyat kétemeletesre veszik. Felhatalmazták a gazdasági tanácsot, hogy az építkezésre a tervező Fa Mihállyal a szerződést megkösse és a tavaszi gyűlésen bemutassa. Tárgyalták a fiuinternátus ügyét is, melynek tervei kidolgozására és az épület helyének kijelölésére bizottságot küldöttek ki. A pénzügyek során elfogadták az egyházkerületi és főiskolai pénztár 1912. évi költségvetését. Dr. Antal Géza gazdasági tanácselnök részletes jelentést tett a Gelléri Szabó Jánosféle örökség ügyéről. Az örökség felszámolása már annyira előrehaladt, hogy az örökölt tőke kamata gyanánt 1912-re 8000 K-t utalt ki a pápai főiskola részére a kerületközi bizottság. A leánynevelő-intézet polg. isk. tanítónőinek korpótlékát 100 K-ról 200-ra emelték. Elhatározták, hogy a könyvtár 11 éves gyarapodásáról katalógust adnak ki, s kiadják folytatólag az éremgyüjtemény katalógusát. Mindkettőt Borsos István könyvtárnok készíti. Hálás köszönettel fogadták Gelencsér Erzsébet alapítványát, melyet dr. Ács Károly orvos emlékére tett a leánynevelő-intézetnél. A 25.000 K-s alapítványt dr. — Jó — felelte a fiatal lassan — különben itt jön Béla. Az öreg asszony elébe lépett a férfinak s komolyan, megbotránkozva mondta : — Mindent tudok, fiam s vedd tudomásul : nem tűröm ! Npm tűröm, hogy ti így éljetek! A férfi megdöbbenve nézett az anyja aroába. Tompa hangon kérdezte: — Es mii akar, mama ! — Elmondok mindent Lacinak — felelt az öreg asszony. A férfi fájdalmas tekintettel mérte végig az öregasszonyt, majd elkeseredetten kiáltotta : — Tudja mi ez, édes anyám ? Kegyetlen ség ós ostobaság. Felháborító. Egyebet nem mondhatok. Leült. Félrefordította a fejét. Az öregasszony közelebb lépett hozzá s keményen szólt rá : — A mi családunkban ilyen dolgok még sohasem fordultak elő. A férfi felugrott. Az arca lángvörös lett. Hevesen kiáltotta az öregasszony felé : — A mi sorsunkon mama, nem változtathat. Hát mit akar ? — Becsületet — felelte hirtelen az öregasszony. A férfi keserűen felnevetett. — Becsületet ? Hát nevetséges. Kacagni való. Ami az életemnek legnemesebb érzése, legbecsületesebb, legtisztább célja, hogy szeressem Sárikát. Igen. Hogy szeressem Sárikát. Ami jó, szép fakad a lelkemből, az ebből az érzésből fakad s mama üres szavakat vagdos a fejemhez. Tizenegy hónapig annak az érzésnek élek, hogy majd nyáron egy egész hónapig látom a Sárika szemét, hallom a hangját, beszélhetek Szily János egyházker. tanácsbiró szerezte meg az intézet számára. A főiskolai köztartásnak díját, tekintettel a nagy drágaságra, mérsékelten felemelték. A szerdai gyűlésen gróf Tisza István főgondnok elutazása folytán a világi elnöki széket Barthalos István egyházmegyei gondnok foglalta el. Dr. Thury Etele a népiskolai ügyeket és kapcsolatos javaslatokat terjesztette elő. A közgyűlés ezeknél elhatározta, hogy az oklevél nélküli tanítók nem méltányos gyors nyugdíjazása tárgyában fölír a konvent utján a kormányhoz. Úgyszintén föliratot intéz avégből is, hogy a kultuszminiszter tűzzön ki új határidőt a tandíjkárpótlások dolgában is, amelyben az ingyenes népoktatásról szóló törvény értelmében a szülők által szintén tandíjként fizetett dologi kiadások pótlása is benne van. A dologi kiadások összegének meg nem térítése igen érzékec nyen sújtja az iskolafenntartó testületeket. A közigazgatási és missziói ügyeket Peti Lőrinc adta elő. Vallássérelmek is kerültek szőnyegre s ezek során a kerület elhatározta, hogy a konvent, kormány, illetve törvényhozás utján a nagypénteknek országos ünneppé való tél elét kéri. A közgyűlés még több más tárgy elintézése után dr. Antal Gábor püspök lelkes éltetésével szerdán délben ért véget. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Városok nagygyűlése. A városok szövetségének választmánya e hó 14-én Budapesten gyűlést tartott, melyen Mészáros Károly polgármester is részt vett. Ez alkalommal elhatározták, hogy a városok nagygyűlését dec. 9-én tartják meg. A nagygyűlésen előadás tartására kérték fel városunk országgyűlési képviselőjét, dr. Antal Gézát. § Öt választókerület. Az a kerületközi bizottság, melyet a képviselőtestület a kerületek új beosztására küldött ki, f. hó 18-án ülésezett Csoknyay Károly főjegyző elnöklésével. A bizottság tekintettel arra, hogy a választók száma már 2400 felé jár s így rövidesen bekövetkeznék az az idő, amikor a várost—mivel a törvény egy kerületben legfeljebb 600 választót enged — már e miatt is öt kerületbe kellene osztani, de tekintettel főkép arra, hogy a városnak a legutóbbi 10 év alatt egy egész új városrésze keletkezett, abban állapodott meg, hogy a városnak öt választókerületre leendő beosztását javasolja a képviselőtestületnek. Az V.. kerület az Erzsébetváros, melyhez a Felsővele s hogy majd akkor a lelkem újra megtelik egy évre . . . Hogy majd néha, lopva, vágyakozva, égve megcsókolhatom néha az arcát . . . Hát mit akar maga édes anyám ? Hiszen maga élt. Már leélte az élete javarészét. Azután elmegy és semmi f»em lesz, de boldogság mindig lesz a földön s emberek, akik az után vágynak. — Azért én mégis elmondom Lacinak — felelte dacosan az öregasszony. A férfi egyet sóhajtott. Vállat vont. Majd hirtelen a fiatal asszony felé fordult. — Sárika. Félóra múlva lesz osak a vacsora. Gyere. Még járkálhatunk egyet a parkban. A fiatal asszony szeme megcsillant. A pilláiról letörölte a könnyet s szó nélkül követte a férfit. Az öregasszony néhány lépést utánuk ment. Még a verandáról is utánuk nézett. Egyszerre megrebbent. A veranda tülsó oldaláról Laci lépett be lassan. Egy pillantást vetett az anyja arcába, majd egy másik pillantást a ve randa lámpafényével bágyadtan elöntött úton sétáló pár felé s hirtelen elkomolyodott. Az öregasszony aggodalmas arccal közeledett a fiához. Belenézett a szemébe s meghökkent. A fia valami különös nyugalommal nézett reá. A következő pillanatban fájdalmasan, szelíden mosolygott s megfogta az anyja kezét s gyöngéden, melegen kérdezte: Valamit akart mondani, édes anyám ... A szeméből látom. Az öregasszony zavartan válaszolt: — Nem . . . Nem . . . Azaz hogy . . . — Tudom — felelte a fia — s meleg, kérő pillantással az anyja szemébe nézett s hirtelen, határozottan mondta : — Nekem azok a legboldogabb napjaim, amikor Béla itt van, édes anyám. Az öregasszony halkan, féloen kérdezte : hosszú utcát s még 1—2 kisebb utcát csatoltak. A többi kerület a régi marad, csupán az I-ből ment át néhány utca a II-hoz, hogy a szavazók száma lehetőleg kiegyenlítődjék. Az öt kerületre beosztást a bizottság egyhangúlag határozta el ; csupán a választandó képviselők kerületi elosztására nézve volt eltérés. A II. kerületbeliek ugyanis a maguk részére 9 képviselőt reklamáltak, de a bizottság 5 szóval 2 ellen a következő beosztást javasolja : I. kerület (520 választó): 10 képviselő, II. kerület (420 v.) 8 k., III. kerület (430 v.) 8 k., IV. k. (460 v.) 9 k., V. kerület (410 v.) 8 k., összesen 43 képviselő. § Az új közvágóhíd. A v. tanács legutóbbi ülésében foglalkozott az új közvágóhíd felépítésének pénzügyi részével. Freund Ferenc főszámvevő azt javasolta, hogy a 163.000 K költséggel épülő közvágóhidra kölcsönt vegyenek fel s az amortizációs részleteket 50 éven át a vágódijakból fedezzék. A javaslatot a tanács pártolólagterjeszti a pénzügyi bizottság útján a közgyűlés elé. § A regále-bizottság f. hó 19-ki ülésében Balla Miksa fogyasztási adóhivatali főnök javaslatai alapján megváltoztatta, illetve lényegesen felemelte a 20 év előtt megállapított helypénz-, illetve kövezetvám-dijakat. Az emelés a helypénznél mintegy 60—70 °/o-ra, a kövezetvámnál 20—30 %-ra rug. A színházi hét. Szalkayék csillaga ismét feltűnt. Már a múlt héten is szépen látogatottak voltak az előadások, e héten pedig egyik zsúfolt ház a másikat követte. A közönség érdeklődése igazán elismerésre méltó s a színészek ez érdeklődést legtöbbször összevágó előadással honorálják. De semmivel nem honorálja az igazgató, aki például a lefolyt héten egyetlen újdonságot nem mutatott be, s ami még ennél is nagyobb baj : a régi darabokat szánalmas kiállításban adatta. Mucsán látni olyan díszleteket, mint aminőkkel nálunk az Orlovszky herceg palotáját s a heidelbergi gyönyörű kilátást illusztrálják. A szinügyi bizottságnak energikusan kell fellépnie, hogy ha már idén tűrte is, a jövőben egyszersmindenkorra elejét vegye ennek a hallatlan nemtörődömségnek, amit nálunk a darabok külső kiállítása terén tanúsítanak. — Azt hiszed, fiam ? — Igen, édes anyám. Kevés ember érti így meg egymást, mint mi hárman. Én, Béla, meg Sárika. És Sárika ilyenkor a legjobb hozzám. A magas, erős embernek átnedvesedett a pillantása, amint mondta: — És az én lelkem is tele lesz egyszerre hálával ós örömmel, mert hát édes anyám . . . mert hát látja édes anyám . . . Sárikát ón anynyira szeretem, hogy az élet nagy sugárzása ömlik a lelkembe, ha szeliden, melegen néz reám ... ha a homlokomat végig simítja ... ós tudom a halálom lenne, ha ő egyszer nem ragyogna itt mellettem ... És tulajdonképen ón boldog ember vagyok, édesanyám . . . Szenvedtem ón is valamikor, de eljutottam végre valami édesen fájdalmas nyugalomhoz, valami mély, komoly megértéshez . . . Valamit akarok mondani, édes anyám, azaz, hogy valamire akarom kérni. Megfogta az anyja kezét, kérő, meleg tekintettel belenézett a szemébe s halkan susogta: — Ha valami olyat látna is édes anyám, ami meglepné, ne szóljon nekik ... A világért se szóljon . . . Én túl vagyok már ezen . . . Én szeretem őket s ez mindenek fölött áll. Elhallgatott. Lehajtotta a fejét, mintha gondolkozott volna. Az öregasszony sóhajtott. A fia hirtelen elkapta mind a két kezét, s melegen az anyja szemébe nézett. Az Öregasszony végigsimítota a fia homlokát s bágyadt hangon mondta : — Te tévedsz Laci . . . Én nem vettem észre semmit . . . Én igazán nem vettem észre semmit . . . És lassan, a könnyeit elfojt vajbefordult a szobába.]