Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.
1911-10-21 / 42. szám
r PAPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Vérrel építenek. A héten Budapesten történt borzalmas építési katasztrófa kell, hogy komolyan gondolkodóba ejtse azokat, akiknek kötelességük volna őrködni a szegény munkásnép élete, testi épsége fölött. Mert hát talán sehol a világon nem építenek olyan hanyagsággal, a paloták talán sehol nem követelnek annyi emberáldozatot, a maltert talán annyi embervér sehol sem festi pirosra, mint a mi mesés gyorsasággal fejlődő szép fővárosunkban. A munkásokhoz közel álló egyik napilap a szomorú eset alkalmából kimutatta, hogy Budapesten az építkezéseknél az utóbbi három év alatt több mint félszázán lelték halálukat, s sok százra megy azoknak a száma, akiket esonkán-bénán húztak ki a romok alól, akik testileg megnyomorodva egész életükön át átkozni fogják azt a kapzsiságot, azt a felületességet, hanyagságot, amellyel nálunk az égbenyúló palotákat építik. Egyáltalán nem osztozunk azoknak a véleményében, akik a katasztrófákért a pallérokat teszik felelőssé. A pallér is csak alkalmazott, aki a munka keresztülvitelénél a főnöke utasításaihoz köteles alkalmazkodni. Ha silány az anyag, amelyet az építkezéseknél használnak, ha neki sürgetnie kell a munkát, — ki teheti józan ésszel felelőssé, ha ezekből emberek életébe kerülő katasztrófák származnak ? Itt egyedül a rendszer, a hasznot mielőbb és minél nagyobb összegben biztosítani akaró rendszer a hibás. Ám ezt a rendszert tovább tűrni nem lehet. Ha őrködik a hatóság — igen helyesen ! — a fölött, hogy a pék boltjából egy zsemlyét büntetlenül el ne lopjanak, tessék szigorú rendszabályokat alkotni arra is, hogy az emberi önzés emberek életét el ne rabolhassa. Ezt meg kell tenni az államhatalomnak mielőbb, nehogy a védtelen munkásnép azzal a váddal illethesse, hogy csak az erőseket védelmezi ! Ügyvédi válság. Hozzá kell szoknunk: ez már ezután olyan állandó rovata lesz a zsurnalisztikának, söt a közéletnek, mint maga a gazdasági élet szakadatlan változandósága. Az élet kényelme, könnyűsége, mely azelőtt ráért vallási eszmékért, közjogi finomságokért háborúba menni, megszűnt és az élet harcainak alanya a küzdő gazdasági ember, kiindulási pont s végcél: az anyagi lét és jólét módosulása. Amint a termelés tényezői és arányai változnak, úgy dobálja a gazdasági vis major nemcsak az egyeseket, de az egész osztályokat eddigi helyükről. Nem is szólunk az egyesek dekadenciájáról, —- de kimutathatjuk, hogy a kisipar s nagyvállalkozások egész tipusai, történeti kategóriái hogyan tűntek el és helyükbe ujabbak léptek, mint jogosultabbak, azért, mert a társadalom termelő szükségleteit jobban elégítik ki. Tartunk töle, hogy ezek az aforizmák az ügyvédi osztályra is állanak. Első hatásuk abban nyilvánul, hogy az érdekeltek egy része mindjárt az utolsó eszköz után kap, az ultim a ráció hivének vallja magát, benne látja menedékét és erősen terjed a numerus clausus eszméje. Segitség-e ez ? Mert, ha igen: félre kell tenni minden jelszót, a legnemesebbeket is, amelyek a kor végső fejlődését az individuálizmus talajának azon előkészítésében találják, amely mellett minden egyén saját legjobb erői szerint érvényesülhet teljesen. Ez a demokrácia tizparancsolatja. A numerus clausus tehát először is a legantidemokratikusabb megoldás. De kinek használ ? Itt vigyázzanak az előharcosok. Ök ma azt mondják, hogy a szelekció arisztokratikus elvét nem adják a kormány kezébe, hanem megtartják a karnak : ennek az autonómiája szülje aztán ancienitás útján a jövendő nemzedéket. Szép, de utópia. Vájjon ki garantálja azt ebben az országban, melynek levegője a legtelivérebb centralizáció, hogy a központi hatalom lemond a jogról, kiadja kezéből a politikai hatalmat, mely 7000 intelligens ember sorsa fölött dönt? És akkor azok a rétegek, amelyeknek érvényesülését úgy is vagy a velük született szegénység, vagy társadalmi, előítéletek gátolják, talán az első között lesznek az érvényesülök soraiban? Nem, — csak a törtetőkében, de kiket a politikailag A „PAPAI HIRLAP" TARCÁJA. Getsemáne. Ez még a kert, a Gestsemáne kertje. Virága, fénye, szine mind enyém, Piros gránátfaág virít felém, S te, Maddaléna, ráhajolsz kezemre. Ma még vagyok, ma még a napba nézek, Ma még az éjjelt csillaggal beszórom, Ma, Maddaléna, még tiéd a csókom 8 enyém az édes, százszorszent igézet. Ma még az üldözök zaját se hallom. Fehér palástom tiszta, mint a hajnal, Holnap lemarják rólam vad kacajjal, Bennem az Isten: meg kell érte halnom. Holnap eljönnek értem dél fele S kitépnek innen engem, mint a fát, Holnap keresztre vernek odaát 8 estig véremmel lesz a föld tele. Holnap dalolnak már a bestiák, Dús lángja lesz a vidám áldozatnak, Pilátusék őrjöngő táncba kapnak, 8 nem fognak sirni, csak a Máriák. Es Getsemáne holnap este néma. Ágyára dől a hervadó halál — Holnap, ha majd az alkonyat leszáll, Öleld meg a keresztem, Maddaléna Mezey Sándor. M á r m a n. Irta : Pásztor József. Az öreg Csornaynó a kertből a verandára lépett. A verándán már égett a lámpa s a vacsorához fel volt terítve. Körülnézett, senki sem volt a verandán, de valami halk neszt hallott a szobából. Az ajtóhoz lépett. A szoba sötét volt, de a verandáról egy kis fény beszövődött a szobába. Csornaynó benézett a szobába s hi rtele n visszahökkent, A vér az aroába ömlött, a keze reszketett, majd hirtelen belépett a szobába. A szoba már akkor világos volt s egy fiatal asszony, a menye, ógŐ arocal állott a szoba közepén, a másik szobából pedig siető lépések hallatszottak. A fiatal asszony egy futó pillantást vetett az anyósára, majd hirtelen zavartan elfordította a fejót. Az Öreg asszony elibe lépett s a megdöbbenéstől elfulladva szólt a fiatalhoz : — Sárika ! Te? Te? A fiatal asszony térde remegett, a falhoz támaszkodott 8 riadtan nézett az öreg asszonyra. — Sárika! Hát te? Te voltál, akit láttalak? — beszélt Csornaynó reszkető hangon. — Te és Béla? — Édes mama — szólt gyötrődve a fiatal asszony. — Remélem nem akarod tagadni ? — Láttam. Csókolóztál Bélával. Hát mi ez ? Akarom tudni, hogy mi ez ? Egy hete vagyok itt s azt hiszem, hogy a legnagyobb boldogságot látom itt és ez . . . ez . . . A szemét elöntötte a köny s kicsapott belőle a harag tüze, amint mondta : — Akarom tudni, hogy mi van közöttetek ? Egy főzőutasítás! Daragaluska-leves : 1h liter forró tejbe 3 evőkanálnyi darát keverünk, szintúgy egy galambtojás nagyságú darab vajat; a darát kásává gőzöljük s kihűlni hagyjuk. Ezután egymásután 2 tojássárgát, egy kevés sót, citromsárgát vagy mctélöliagymát, végül pedig két tojásfehérjéből vert habot és egy evőkanálnyi lisztet keverünk az elfőtt kásába. Közben l*/ a—1 3/ 4 liter forró vízben 6 db. MAGKxIféle kockát oldunk fel, galuskát készítünk s azt a forró levesben kifőzzük. Győződjék meg kérem arról, hogy a húsleves, mely III fi* fffeH _fél e MAGGI kockából készült, a házilag előállított levessel egyenrangú,