Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-10-14 / 41. szám

az árkádok, ornamentumok minél feltűnőbbé tegyék. Kórházak, iskolák katonai laktanyák építésénél is nem a célszerűség követelményeire, hanem a külső diszre fektetik a fősúlyt, persze csak azokon a helyeken, melyek a „nemzet­közi országút" mentén feküsznek, mert a félreeső helyeken az állam, ha egyáltalán építtet, ugyancsak primitív épületek emelésével pótolja a hiányt. A közhivatalok helyiségeinek felszerelése is lehetne egyszerűbb, ami természetesen azt jelenti, hogy olcsóbb. Szőnyegek, kényelmes puffok, tükrök, főleg olajfestmények nélkül a hivatali apparátus épp oly jól működhetik, mint ezek birtokában. Hiszen szép dolog az, ha az állam és municipiumok, a műépítés, bútoripar, festőművészet stb. fellendülését előmozdítani igyekeznek, de a legüdvösebb törekvés elé is korlátot állít a pénz hiánya, már pedig az állam mai pénzviszonyait figyelembe véve, minden elfogulatlanul gondolkodó megállapíthatja, hogy luxus-kiadásokra az államnak egyáltalán nincs pénze, de viszont azoknak a városoknak sem, melyek máris nyakig úsznak az adósságban. A sine cura jellegével biró új hivatali állások kreálásáról nem is szólunk, pedig ujjal mutathatnánk az utóbbi időkben szervezett oly hivatali állásokra, melyek felállításának mellő­zését vagy elhalasztását a közérdek bizony nem érezte volna meg. A mindenkori pénzügyminisz­terek hangoztatni szokták expozéjukban a taka­rékoskodást, kiemelve, hogy a kiadások szapo­rítása terén immár eljutottunk a véghatárhoz, de a gyakorlatban ezek a kijelentések egyálta­lán nem érvényesülnek, az államtisztviselők létszámát nemhogy apasztanók, de folyvást nö­veljük s mindinkább bebizonyosodik azon állí­tás igazsága, hogy ahová egyszer a bürokrácia befészkelte magát, annak túltengése nem ismer határt. Bizony, ha ez így megy, rövidesen ki­érdemelhetjük azt az ítéletet, mely szerint a nagyzási hóbortban szenvedő Magyarország a legrosszabb gazda a világ összes országai közt. s. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Városi közgyűlés volt e hó 9-én mint­egy 20—30 v. képviselő jelenlétében. Napirend előtt az elnöklő Mészáros polgármester bejelen­pódzott petróleumos battisztkendőjével a szo­bába. Másnap reggel haragosan mondta Kürth : — Édes anyám, téged kérlek már, gondos­kodj végre róla, hogy tiszta poharat kapjak. Ez tűrhetetlen. A fiatal asszony dühbe jött : — Géza, meg vagy bolondalva . . . Majdnem összevesztek. A lánynak dobogott a szive az örömtől. Az öreg asszony megindította a vizsgálatot. Lehozatta a poharakat: most már nem érzett rajtuk semmi. — De az éjjel nem lehetett inai belőlük, — erősítette Géza. Az Öreg asszony engesztelő hangon szólt : — Hát majd ma ketten vigyázunk rá Sárikával, hogy baj ne legyen. Ketten vigyáztak, de éjféltájban a lány belopódzott a Géza szobájába éa amikor a férfi hazajött, újra a gyűlöletes, ocsmány bűz fogadta. A kezébe vette a poharakat és dühösen vágta őket a földhöz. Ideges ember létére szinte kínozta a szag, tépte az idegeit, dühbe hozta, elfárasz­totta és megbolondította. Kétségbeejtő I . . . Hát meg van ez a ház átkozva ? Nem lehet itt egy pohár vizet inni ? Utálta a házat, a lakását és legfőképpen utálta azt az erős parfüm-illatot, amelyet az asszony bennhagyott és amelyhez tette, hogy a város új szervezeti szabályzatát a törvényhatósági bizottság jóváhagyta s az január 1-én érvénybe lép. Ugyancsak napirend előtt bejelentette a polgármester, hogy a belügy­miniszter jóváhagyta a képviselőtestületnek azt a határozatát, mellyel a ref. egyházközségnek templomépítés céljaira a Széchenyi téren 200 • -öl területet engedett át. A napirend egyetlen tárgya az Esterházy-úton pótlólag építendő kőfal­kerítés ügye volt. Minthogy az urodalom az Esterházy-út és Győri-út déli sarkán levő terü­letet csak a kőfalkerités teljes megépítése után engedi át, a képviselőtestület — Keresztes Gyula, Billitz Ferenc és Horváth József felszólalása után — a munka keresztülvitelét 3945 K költ­séggel elrendelte. A munkát Fa Mihály vállal­kozó az előző pályázatnál megállapított egység­árakért végzi s a költséget a vasúti vám pénz­tárából öt év alatt öt egyenlő részletben fize­tik ki. § Egy téves jegyzökönyi pont. A legutóbbi városi közgyűlés hitelesítette az előzőnek azt a határozatát, amely szerint az Anna-tér déli oldalán a járdát akkor fogják megcsinálni, ha ott az utca teljesen kiépül. Ez a határozat azonban téves. A közgyűlés ugyanis minden feltétel nélkül azt határozta, hogy a járdát 300 K költséggel elkészítteti. Ez így történt, így is volt olvasható annak idején lapunk közgyűlési referádájában. Hogy most mégis más került a jegyzőkönyvbe, azt csak úgy magyarázhatjuk, hogy a 28-iki közgyűlésen Lampert h. polgár­mester elnökölt s a jegyzökönyvet Kemény v. jegyző vezette, mig a hitelesítő gyűlésen Mészáros polgármester elnökölt -és Csoknyay főjegyző fungált a jegyzői tisztben. A t. jegyzőkönyvhitelesítők pedig valószínűleg nem emlékeztek jól a dologra, vagy ez a pont kikerülte figyelmüket. A tényt azonban nem­ténnyé tenni nem lehet s a jegyzőkökyvben mégsem maradhat annak ellenkezője, mint ami tényleg határozatba ment. § A szegődtetési és szabadítási dijak. Kerbolt Alajos, helybeli kéményseprő üzlet­vezető, fellebbezést adott be az iparhatóság azon határozata ellen, mellyel megengedte, hogy a pápai ipartestület a szegődtetések után 4, a felszabadulások után 8*40 K dijat szedjen. Fellebbezésének a kereskedelmi minisztérium helyt adott s kimondotta, hogy a szegődtetés után csak 2, a felszabadítás után pedig 4 K dij szedhető. Leiratában azt mondja a miniszter, hogy ha a dijak alacsony volta miatt az ipar­testület a dologi kiadásokat esetleg nem volna képes fedezni, akkor a tagdijakat kell meg­felelőleg felemelni. § A jéggyár átvétele történt meg e hó 13-án. A hatóság részéről dr. Csoknyay fő­ügyész, Freund főszámvevő, Révész mérnök és előtte elválaszthatatlanul hozzánőtt a petróleum dögleletes szaga. Nem tudott aludni. Az idegei sajogtak, megfájdult a feje és keservesen hánykolódott reggelig. Égő szemmel kel fel, álmosan, fárad­tan, kimerülten. A reggelinél komoran mondta: —- Megint petróleumos poharat adtak be: — Édes fiam, válaszolt az anyja — az lehetetlen. Okvetlenül csalódol. Magam is meg­vizsgáltam őket. Kürth dühbe jött, de az anyjával nem akart feleselni. Hallgatott és azt gondolta ma­gában : — Ezek azt hiszik, hogy én meg vagyok bolondulva. Az idegességét megkorbácsolta ez a gon­dolat, egész nap fájó fejjel járt-kelt. Délután hozzálépett karcsú unokahuga ós mély, szürke szemeivel nyugodtan tekintett a szemébe. — Géza, ma majd én vigyázok a szobádra. A szép lány tiszta egészségéből áradt a nyugalom ós a megnyugvás . . . — Köszönöm, Ilonka — mondta Kürth meglepetve és hálásan. A lány megvizsgálta este a poharakat, a maga parfümjéből öntött pár cseppet az asztalra ós reszketve virrasztott addig, amíg a férfi haza­jött, nem megy-e be más valaki a szobába egy battisztronggyal. De nem ment be aenki; ós Major üzemvezető, a Ganz-cég részéről Bozzay és Herzog mérnökök, a Röck-cég részéről Béget mérnök volt jelen. A bizottság a jéggyár teljes berendezését átvehetőnek találta az elektro­motor kivételével, melyet kijavítandónak tart s ennek megtörténtével csak újabb 1 évi próbaidő után átvehetőnek. A színházi hét. A lefolyt hét a drámák hete volt. Mind­azáltal a hét legnagyobb sikere egy operetthez fűződik. Igaz, hogy ez az operett, „A bolond" irodalmi nivón álló, becses zenés játék, ami hiszen annál örvendetesebb. A drámák előadá­sával is általában meglehetünk elégedve, az újonnan szerződtetett fiatal hősnő sokkal job­ban beválik, mint előde, s a többi drámai erő is inkább kifejthette az e hét folyamán szinre­került darabokban tehetségét, mint ahogy arra eleddig alkalmuk volt. » Rákosi-Szabados Bolond-ját a színházat zsúfolásig megtöltő közönség nagy része újdon­ságként fogadta. Pedig e darabra 12—13 év előtt nem egy társulat próbálta meg erejét. Társulatunknak dicséretére legyen mondva, hogy ha az ő előadásuk nem is feledtette a régieket, a darab első előadásait, de semmi szin alatt nem maradt mögöttük. Mindenekelőtt a darab legnehezebb énekpartiját éneklő Pataki Vilmá­ról szólunk, aki úgylátszik egész művészi ambí­cióját helyezte a Bimbilla alakjának ábrázolá­sába. Komoly törekvését megérdemlett siker kisérte. Gyönyörű éneke megigézte a közönsé­get s játéka is élettől, érzéstől duzzadó volt. Hatalmas drámai erő lüktetett Erckövi Károly Bimbójában. Akik eddig nem tudták, ezúttal meggyőződhettek róla, hogy Éreköyi nemcsak énekesnek kiváló, de alakító művésznek is első­rendű. Az a jelenet, mikor az élete egyetlen reménységében csalódott szegény bolond utolsó erejét összeszedve felkúszik a keresztre, hogy onnan holtan zuhanjon alá, sokáig emlékezeté­ben marad a nézőknek. A többi szereplők is mind tehetségük legjavával szolgálták az est sikerét. Káldor Dezső deli úrfija erőszakos hevé­vel hódító volt. Éneke is tetszett, bár a magas fekvésű tenorpartit azért nem épen számára irták. A komikus szerepekben Szántó és Nyáray jeleskedtek. Mintha a paraszti humor volna mindkettőnek igazi eleme! Helyesek voltak s csinosan énekeltek a hármas ikrek: Boriss, Juhos, Rónay, valamint kérőik Sajkovics, Zilahy, Fekete is. A zenekart az új karmester igen jól vezette. Egy az, amit megrónunk kell, a kiállítás szegényes voltát. Hol volt a hármas mikor a Géza lépéseit hallotta, nyugodtan fe­küdt le. A férfi pompásan aludt az éjszaka; korán kelt, jókedvű volt, tele tüdővel szítta a reggel illatos levegőjét a kertben, ahová reggelezni ment. Csak a lány volt még lenn. Géza végig­nézte. A tavaszi reggelben gyönyörű volt; a nyugodt szépségnek, a szép egészségnek, a tisztaságnak egy illatos szobra. Az illat ia, amelyet használ, milyen egyszerű, kedves ób megnyugtató ... A vér a szivébe szökött, régi érzései frissen és fiatalosan keltek fel mind; ellenállhatatlanul áradt ki a szivéből a lány nyugalma és tisztasága után való vágy. Ez a lány kell neki: idegességéhez ez a gyógyító nyugalom, állhatatlanságához ez a csendes jóság, ez a csendes szépség. Meg kellett ölelnie. A lány meglepetve nézett rá : — Ilonka, akarnál a feleségem lenni ? A lány könnyező mosolygással intett igent. Jött az öreg asszony és sirva fakadt az öröm­től, jött a fiatal asszony és kényszeredett mo­sollyal gratulált, és a lány, mikor a szobájába került, elővette csipkés holmijai közül a piszkos, nehézszagú, petróleumos rongyot és forró hálá­val nyomott rá egy osókot.

Next

/
Thumbnails
Contents