Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-10-14 / 41. szám

az árkádok, ornamentumok minél feltűnőbbé tegyék. Kórházak, iskolák katonai laktanyák építésénél is nem a célszerűség követelményeire, hanem a külső diszre fektetik a fősúlyt, persze csak azokon a helyeken, melyek a „nemzetközi országút" mentén feküsznek, mert a félreeső helyeken az állam, ha egyáltalán építtet, ugyancsak primitív épületek emelésével pótolja a hiányt. A közhivatalok helyiségeinek felszerelése is lehetne egyszerűbb, ami természetesen azt jelenti, hogy olcsóbb. Szőnyegek, kényelmes puffok, tükrök, főleg olajfestmények nélkül a hivatali apparátus épp oly jól működhetik, mint ezek birtokában. Hiszen szép dolog az, ha az állam és municipiumok, a műépítés, bútoripar, festőművészet stb. fellendülését előmozdítani igyekeznek, de a legüdvösebb törekvés elé is korlátot állít a pénz hiánya, már pedig az állam mai pénzviszonyait figyelembe véve, minden elfogulatlanul gondolkodó megállapíthatja, hogy luxus-kiadásokra az államnak egyáltalán nincs pénze, de viszont azoknak a városoknak sem, melyek máris nyakig úsznak az adósságban. A sine cura jellegével biró új hivatali állások kreálásáról nem is szólunk, pedig ujjal mutathatnánk az utóbbi időkben szervezett oly hivatali állásokra, melyek felállításának mellőzését vagy elhalasztását a közérdek bizony nem érezte volna meg. A mindenkori pénzügyminiszterek hangoztatni szokták expozéjukban a takarékoskodást, kiemelve, hogy a kiadások szaporítása terén immár eljutottunk a véghatárhoz, de a gyakorlatban ezek a kijelentések egyáltalán nem érvényesülnek, az államtisztviselők létszámát nemhogy apasztanók, de folyvást növeljük s mindinkább bebizonyosodik azon állítás igazsága, hogy ahová egyszer a bürokrácia befészkelte magát, annak túltengése nem ismer határt. Bizony, ha ez így megy, rövidesen kiérdemelhetjük azt az ítéletet, mely szerint a nagyzási hóbortban szenvedő Magyarország a legrosszabb gazda a világ összes országai közt. s. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Városi közgyűlés volt e hó 9-én mintegy 20—30 v. képviselő jelenlétében. Napirend előtt az elnöklő Mészáros polgármester bejelenpódzott petróleumos battisztkendőjével a szobába. Másnap reggel haragosan mondta Kürth : — Édes anyám, téged kérlek már, gondoskodj végre róla, hogy tiszta poharat kapjak. Ez tűrhetetlen. A fiatal asszony dühbe jött : — Géza, meg vagy bolondalva . . . Majdnem összevesztek. A lánynak dobogott a szive az örömtől. Az öreg asszony megindította a vizsgálatot. Lehozatta a poharakat: most már nem érzett rajtuk semmi. — De az éjjel nem lehetett inai belőlük, — erősítette Géza. Az Öreg asszony engesztelő hangon szólt : — Hát majd ma ketten vigyázunk rá Sárikával, hogy baj ne legyen. Ketten vigyáztak, de éjféltájban a lány belopódzott a Géza szobájába éa amikor a férfi hazajött, újra a gyűlöletes, ocsmány bűz fogadta. A kezébe vette a poharakat és dühösen vágta őket a földhöz. Ideges ember létére szinte kínozta a szag, tépte az idegeit, dühbe hozta, elfárasztotta és megbolondította. Kétségbeejtő I . . . Hát meg van ez a ház átkozva ? Nem lehet itt egy pohár vizet inni ? Utálta a házat, a lakását és legfőképpen utálta azt az erős parfüm-illatot, amelyet az asszony bennhagyott és amelyhez tette, hogy a város új szervezeti szabályzatát a törvényhatósági bizottság jóváhagyta s az január 1-én érvénybe lép. Ugyancsak napirend előtt bejelentette a polgármester, hogy a belügyminiszter jóváhagyta a képviselőtestületnek azt a határozatát, mellyel a ref. egyházközségnek templomépítés céljaira a Széchenyi téren 200 • -öl területet engedett át. A napirend egyetlen tárgya az Esterházy-úton pótlólag építendő kőfalkerítés ügye volt. Minthogy az urodalom az Esterházy-út és Győri-út déli sarkán levő területet csak a kőfalkerités teljes megépítése után engedi át, a képviselőtestület — Keresztes Gyula, Billitz Ferenc és Horváth József felszólalása után — a munka keresztülvitelét 3945 K költséggel elrendelte. A munkát Fa Mihály vállalkozó az előző pályázatnál megállapított egységárakért végzi s a költséget a vasúti vám pénztárából öt év alatt öt egyenlő részletben fizetik ki. § Egy téves jegyzökönyi pont. A legutóbbi városi közgyűlés hitelesítette az előzőnek azt a határozatát, amely szerint az Anna-tér déli oldalán a járdát akkor fogják megcsinálni, ha ott az utca teljesen kiépül. Ez a határozat azonban téves. A közgyűlés ugyanis minden feltétel nélkül azt határozta, hogy a járdát 300 K költséggel elkészítteti. Ez így történt, így is volt olvasható annak idején lapunk közgyűlési referádájában. Hogy most mégis más került a jegyzőkönyvbe, azt csak úgy magyarázhatjuk, hogy a 28-iki közgyűlésen Lampert h. polgármester elnökölt s a jegyzökönyvet Kemény v. jegyző vezette, mig a hitelesítő gyűlésen Mészáros polgármester elnökölt -és Csoknyay főjegyző fungált a jegyzői tisztben. A t. jegyzőkönyvhitelesítők pedig valószínűleg nem emlékeztek jól a dologra, vagy ez a pont kikerülte figyelmüket. A tényt azonban nemténnyé tenni nem lehet s a jegyzőkökyvben mégsem maradhat annak ellenkezője, mint ami tényleg határozatba ment. § A szegődtetési és szabadítási dijak. Kerbolt Alajos, helybeli kéményseprő üzletvezető, fellebbezést adott be az iparhatóság azon határozata ellen, mellyel megengedte, hogy a pápai ipartestület a szegődtetések után 4, a felszabadulások után 8*40 K dijat szedjen. Fellebbezésének a kereskedelmi minisztérium helyt adott s kimondotta, hogy a szegődtetés után csak 2, a felszabadítás után pedig 4 K dij szedhető. Leiratában azt mondja a miniszter, hogy ha a dijak alacsony volta miatt az ipartestület a dologi kiadásokat esetleg nem volna képes fedezni, akkor a tagdijakat kell megfelelőleg felemelni. § A jéggyár átvétele történt meg e hó 13-án. A hatóság részéről dr. Csoknyay főügyész, Freund főszámvevő, Révész mérnök és előtte elválaszthatatlanul hozzánőtt a petróleum dögleletes szaga. Nem tudott aludni. Az idegei sajogtak, megfájdult a feje és keservesen hánykolódott reggelig. Égő szemmel kel fel, álmosan, fáradtan, kimerülten. A reggelinél komoran mondta: —- Megint petróleumos poharat adtak be: — Édes fiam, válaszolt az anyja — az lehetetlen. Okvetlenül csalódol. Magam is megvizsgáltam őket. Kürth dühbe jött, de az anyjával nem akart feleselni. Hallgatott és azt gondolta magában : — Ezek azt hiszik, hogy én meg vagyok bolondulva. Az idegességét megkorbácsolta ez a gondolat, egész nap fájó fejjel járt-kelt. Délután hozzálépett karcsú unokahuga ós mély, szürke szemeivel nyugodtan tekintett a szemébe. — Géza, ma majd én vigyázok a szobádra. A szép lány tiszta egészségéből áradt a nyugalom ós a megnyugvás . . . — Köszönöm, Ilonka — mondta Kürth meglepetve és hálásan. A lány megvizsgálta este a poharakat, a maga parfümjéből öntött pár cseppet az asztalra ós reszketve virrasztott addig, amíg a férfi hazajött, nem megy-e be más valaki a szobába egy battisztronggyal. De nem ment be aenki; ós Major üzemvezető, a Ganz-cég részéről Bozzay és Herzog mérnökök, a Röck-cég részéről Béget mérnök volt jelen. A bizottság a jéggyár teljes berendezését átvehetőnek találta az elektromotor kivételével, melyet kijavítandónak tart s ennek megtörténtével csak újabb 1 évi próbaidő után átvehetőnek. A színházi hét. A lefolyt hét a drámák hete volt. Mindazáltal a hét legnagyobb sikere egy operetthez fűződik. Igaz, hogy ez az operett, „A bolond" irodalmi nivón álló, becses zenés játék, ami hiszen annál örvendetesebb. A drámák előadásával is általában meglehetünk elégedve, az újonnan szerződtetett fiatal hősnő sokkal jobban beválik, mint előde, s a többi drámai erő is inkább kifejthette az e hét folyamán szinrekerült darabokban tehetségét, mint ahogy arra eleddig alkalmuk volt. » Rákosi-Szabados Bolond-ját a színházat zsúfolásig megtöltő közönség nagy része újdonságként fogadta. Pedig e darabra 12—13 év előtt nem egy társulat próbálta meg erejét. Társulatunknak dicséretére legyen mondva, hogy ha az ő előadásuk nem is feledtette a régieket, a darab első előadásait, de semmi szin alatt nem maradt mögöttük. Mindenekelőtt a darab legnehezebb énekpartiját éneklő Pataki Vilmáról szólunk, aki úgylátszik egész művészi ambícióját helyezte a Bimbilla alakjának ábrázolásába. Komoly törekvését megérdemlett siker kisérte. Gyönyörű éneke megigézte a közönséget s játéka is élettől, érzéstől duzzadó volt. Hatalmas drámai erő lüktetett Erckövi Károly Bimbójában. Akik eddig nem tudták, ezúttal meggyőződhettek róla, hogy Éreköyi nemcsak énekesnek kiváló, de alakító művésznek is elsőrendű. Az a jelenet, mikor az élete egyetlen reménységében csalódott szegény bolond utolsó erejét összeszedve felkúszik a keresztre, hogy onnan holtan zuhanjon alá, sokáig emlékezetében marad a nézőknek. A többi szereplők is mind tehetségük legjavával szolgálták az est sikerét. Káldor Dezső deli úrfija erőszakos hevével hódító volt. Éneke is tetszett, bár a magas fekvésű tenorpartit azért nem épen számára irták. A komikus szerepekben Szántó és Nyáray jeleskedtek. Mintha a paraszti humor volna mindkettőnek igazi eleme! Helyesek voltak s csinosan énekeltek a hármas ikrek: Boriss, Juhos, Rónay, valamint kérőik Sajkovics, Zilahy, Fekete is. A zenekart az új karmester igen jól vezette. Egy az, amit megrónunk kell, a kiállítás szegényes voltát. Hol volt a hármas mikor a Géza lépéseit hallotta, nyugodtan feküdt le. A férfi pompásan aludt az éjszaka; korán kelt, jókedvű volt, tele tüdővel szítta a reggel illatos levegőjét a kertben, ahová reggelezni ment. Csak a lány volt még lenn. Géza végignézte. A tavaszi reggelben gyönyörű volt; a nyugodt szépségnek, a szép egészségnek, a tisztaságnak egy illatos szobra. Az illat ia, amelyet használ, milyen egyszerű, kedves ób megnyugtató ... A vér a szivébe szökött, régi érzései frissen és fiatalosan keltek fel mind; ellenállhatatlanul áradt ki a szivéből a lány nyugalma és tisztasága után való vágy. Ez a lány kell neki: idegességéhez ez a gyógyító nyugalom, állhatatlanságához ez a csendes jóság, ez a csendes szépség. Meg kellett ölelnie. A lány meglepetve nézett rá : — Ilonka, akarnál a feleségem lenni ? A lány könnyező mosolygással intett igent. Jött az öreg asszony és sirva fakadt az örömtől, jött a fiatal asszony és kényszeredett mosollyal gratulált, és a lány, mikor a szobájába került, elővette csipkés holmijai közül a piszkos, nehézszagú, petróleumos rongyot és forró hálával nyomott rá egy osókot.