Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-10-07 / 40. szám

delme is. A hitelintézeteink befizetett alaptőkéje ez idő alatt 60 millió koronáról 800 millióra, az évenkint leszámítolt váltók összege pedig 170 millió koronáról 1850 millióra, a lombard kölcsön pedig 50 millióról 150 millióra emel­kedett. Végül arról beszélt az uj rektor, hogy köztisztviselőink hagyományos kiképzése a kor igényeinek már korántsem képes megfelelni. Annak a monopóliumnak, melyet a minősítési törvény a közigazgatás terén a jogászoknak biztosított, közvetetlen következménye, hogy közigazgatási tisztviselőink teljesen egyoldalú jogi kiképzésben részesülnek. A közigazgatásra való kiképzésnek ma már nem többé a jogi fakultások, hanem a műegyetemek a legalkalmasabb helyei. Mert ha úgy fogalmazzuk a kérdést, hogy a közigaz­gatás feladataira ki az alkalmasabb : a techni­kai tudományokban teljesen járatlan jogász-e, avagy a jogi és közgazdasági tudományokban is alaposan kiképzett technikus, akkor a válasz csak egy lehet, mert a közigazgatás legfonto­sabb ágaiban a vezetés szerepe ma már csakis a technikusokat illetheti meg, mert így kivánja ezt a közérdek. Egy új iskola terve. Felső építőipari szakiskola tanfolyama nyilik meg, minden valószinüség szerint Pápán f. évi november hó 1-én. Akik e hirt kétel­kedéssel fogadják, vegyék fontolóra s mérlegel­jék a kérdés két hónapos fejlődésének történe­téből a következő tényeket. Megindult a dolog azzal a javaslattal, melyet Sarudy György fő­iskolai tanár adott be augusztus közepén Mészáros Károly polgármesterhez, az ő egyenes felhívására egy ilynemű szakiskolának szerve­zése iránt, szerényebb keretben, egyelőre 80— 100 növendékkel. Sarudy a nagy szünidőt ilyen szakiskolák tanulmányozásával töltvén el, kör­útja végén, augusztus 29-én tájékozódott a kereskedelmi minisztérium szakiskolai ügyosztá­lyában az iránt, milyen támogatásra számít­hatna Pápa ilyféle szakiskolának szervezésében. A nyert értesítés szerint telekre és épületre lenne szükség a minisztérium előírása szerint s akkor tárgyalásba bocsátkozik a miniszter a felső építő ipariskolának állami kezelésbe vétele felől. A telek kérdése megoldottnak tekinthető, mert kilátásba helyezett egyet a grófi uradalom — Valamikor mindez másként volt, tisztelt barátom — bólintotta keserűen. Valamikor nem kötöttem magamat a rendhez, a társadalmi sza­bályokhoz, a mintaszerű élethez. Szabadon mozogtam, cselekedtem ós élveztem a gyönyörű­séget, ha a sors ide-oda lökött, megtépázott, a földhöz vágott. Volt egy barátnőm, egy furcsa leány, aki egy héten hatszor kidobott a laká­sából, aki kifosztott, megcsalt, megrabolt, aki előtt nem volt értéke se a becsületnek, se a pénznek, s aki mégis százszor inkább az enyém, az én lelkem volt, mint ez a hideg, világos árnyék, aki ma körülöttem lebeg. Ő megértett, ő tudta, hogy az élet rövid, olcsó ós nyomorult, hogy kár minden pillanatért, amelyet ki nem élvezünk, ő megértette azt a névtelen gyönyörű­séget, ha az ember a bizonytalanság, a véletlen, a következetlenség hullámai által dobáltatja magát, ő nő volt, igazi nő, akinek egy gondolata nem volt tiszta, egy szava nem volt igaz. Mara­kodtunk, harcoltunk egymás ellen, gyűlölet ós szeretet összefüggéstelenül, vadul váltakoztak lelkünkben, minden érzelem végigviharzott raj­tunk s kaoagva néztük le az úgynevezett társadalmat. Kováos II. János egy szót nem értett a különös szónoklatból. Egyszerű ember volt, aki­nek élete a rendőri szobák és jelentések szűk világában forgott, s különben is fáradt volt, a múlt éjjel is szolgálatot kellett teljesítenie. Ám azért szóval se tiltakozott a gyáros felfogása ellen, viszont örömmel látta, hogy sétálótárea sok­tornyú nyaralója már feltűnt a szürke látóhatáron. — Nos, mit szól mindehhez ? — kérdezte Zsoldos Péter hirtelen. olyan ajándék-áron, mint az Erzsébet-liget tele­pítésekor; ez a telek igen nagyértékü, csak kissé szabálytalan s mélyfekvésü ; az Esterházy­úti vámtól a Sporttelepig terjed s körülbelül 3—4 holdnyi; a másik alkalmasabb, akkora forma, mint az áll. tanítóképző telke; kész­pénzért kelle megvenni, de felének értékesíté­séből kikerülne az egésznek az ára. Az ügy érdekében legyen szabad, egyelőre, elhallgat­nunk hol fekszik a telek. Csak annyit közöl­hetünk most, hogy nyilt, magas, száraz helyen, a vámon belül, ahol szélesjáratu utca, vízveze­ték s villanyvilágítás van ; tehát a terület köz­célra felhasználás, az építkezésen kivül külön költséggel nem járna. Az épület hozzávetőleges költsége, a buda­pesti felső építőipari szakiskola méretei szerint 2—300.000 korona, amelynek előteremtéséről gondoskodni kell, mert hiszen egy ilyen szak­iskola 3—400 növendékkel, 60—80 K évi költségvetéssel évente megtéríti a város polgár­ságának azt az összeget, melyet reá, egyszer­smindenkorra, áldozna. Hogy a szakiskolának Pápára telepítése egyáltalán szóba jöhetett, azt köszönheti azok­nak a kulturális intézményeknek, melyekkel a ref. főiskola révén dicsekedhetik, u. m. a konviktus, mely a tanulók élelmezését, fele költségen, mint másutt, lehetségessé teszi; a nyilvános jellegű könyvtár 42.000 kötetnyi iro­dalmi kincsesházával s a csak legújabban ren­dezett, a maga nemében páratlan Baldácsy­féle metszetgyűjtemény. Fejlett építőipara, nagy­számú középiskolája szinte nyomos argumen­tum volt a szakiskolára pályázó többi városok felett. Mivel ideiglenesen alkalmas helyisége is van a városnak a csak most épült iparostanuló iskolában; a tanártestület szervezése folyamat­ban van, a rendes tanfolyam növendékei lét­száma biztosítottnak látszik, Budapesten 250 fiu jelentkezett az első évfolyamra, pedig csak 100-ra van hely — a téli tanfolyam pedig, ha akad legalább 30 jelentkező, szintén megindul­hat, a legjobb reményekkel nézhetünk a jövő elé. Befolyásos embereink ráérnek 1—2 évig kapacitálni a kormányt az iparpolitikai esélyek mérlegelésére, a tanulókra egyelőre közömbös a nyilvános jelleg függőben tartása, mert az A rendőr köhögött. — Semmit, nagyságos uram — felelte zavartan. — Éppenséggel semmit. A gyáros elhallgatott. Még jobban a sze­mébe húzta cilinderét és fölhajtotta a kabátja gallérját. A józan felelet kissé magához térítette, azonfelül, úgy érezte, el is mondotta volt mind­azt, ami a lelkét nyomta. Nem beszéltek tehát ós hosszú léptekkel iparkodtak haza. A szól el­állt, az égbolton kergetőző fehér felhők eloszlot­tak és a hold okosan, hidegen nézett le a néma városliget kicirkalmazott útaira, glédába állított fáira. Az éles vonalú táj inkább térképre vagy tervrajzra, mint a természetre hasonlított. És amint körülötte kijegecesedtek, megvilágo­sodtak a tárgyak, úgy tisztult meg a gyáros feje is. A gyáros megdörzsölte a szemét. — íme — gondolta magában — egyszer legyen az ember őszinte ós akkor se hiszik el neki. I lyen a hazug szerencséje 1 Mikor a házhoz értek, Zsoldos Péter már egész józan volt. A sajátságos képek elszöktek mellőle, a szinek nem keverÖdtek össze tarka rajjá, a furcsa hangulatok hideg érzéseknek adtak helyet s az előbb még dőre férfi lelki szeme előtt a másnapi munka : az átvizsgálandó számadások, a kiadandó rendeletek és irások jelentek meg. Tiszta köntösben voltak mind­annyian, a számjegyek és betűk osÖndesen néz­tek maguk elé, míg mögöttük nagy lendítő­kerekeivel, kürtőivel, piros kazánjaival meg­jelent a gyár képe. — No, jó éjt — mondta Z3oldos leeresz­építőmesterségre képesítő vizsgát úgyis külön­álló, állami bizottság előtt kell Budapesten is letenni. A rendes tanfolyam első osztályára az vehető fel, aki valamely középiskola negyedik osztályát legalább jó osztályzattal végezte, kü­lönben felvételi vizsgát tesz magyarból, szám­tanból, mértanból, szabadkézi rajzból; ezen­kívül legalább 4 hónapig foglalkozott építke­zésnél, amit bizonyítvánnyal és gyakorlati vizs­gával tartozik igazolni. A téli tanfolyam hallgatója lehet az az építőmunkás (kőmives, kőfaragó, ács), aki már legalább 3 éve felszabadult segéd s a felvételi vizsgát nevezett tárgyakból kiállja. A rendes tanfolyam 4 éves, a téli 2 éves; iparjogi tekintetben egyértéküek, t. i. mindegyik tanfolyam elvégzése egyaránt jogosít az építő­mesteri vizsgára. A nagyobb elméleti képzett­ség külön kedvezményekre jogosítja a rendes tanfolyam végzett növendékeit, így: egyéves önkéntességre ; olyan közpályákra, ahol érett­ségit kívánnak ; közlekedési tanfolyamokra, ke­reskedelmi akadémiára, stb. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Városok fúziója. A törvényhatósági városok legutóbbi soproni kongresszusán fölve­tették a kérdést, hogy nem volna e célszerű a rendezett tanácsú városok polgármestereinek szövetségével fuzionálni. E tárgyban a napokban Budapesten Bárczy István székesfővárosi polgár­mester elnöklete alatt értekezett a két csoport elnöksége és a fúziót elvben kimondták, keresztül­vitele pedig akként történnék, hogy a jövő évi kongresszusi egyetemes gyűlés előtt az összes polgármesterek együttesen közös értekezletet tartanának. Megjegyezzük, hogy a városok szövetségének első, 1894-iki terve is valamennyi város bevonásán alapult. § Hivatalban. Csoknyay főjegyző e héten tért vissza szabadságáról. Mészáros polgármester pedig hétfőn veszi át hivatala vezetését. § Városi közgyűlés. Pápa város képviselő­testülete folyó évi október 9-én délután 3 óra­kor a városháza nagytermében tartandó rend­kívüli közgyűlést tart, melynek egyetlen tárgya lesz; az Esterházy-uton készítendő kerítésnél felmerülendő 3817 korona 80 fillér pótköltség megszavazása iránti tanács-javaslat. kedőleg a rendőrnek, mikor a házmester kaput nyitott. Kovács II. János Összecsapta a bokáit ós szalutált. — Nyugodalmas jóéjszakát, nagyságos uram ! A gyáros lassan ballagott föl a lépcsőkön ós bement dolgozószobájába. Az Íróasztalon föl ­bontatlanul feküdt a délutáni posta meg az esti lapok. Zsoldos Péter leült, átolvasta a leveleket, némelyikre rá is jegyzett valamit, azután keresz • tül futotta a hírlapok gazdasági részét. — Most már csakugyan ideje aludni menni — szólt magában, lezárva az íróasztalt. — Mindjárt hajnalodik. Lasau léptekkel ment végig az ó-nómet ebédlőn, az aranyozott bútoru fogadótermen, azután óvatosan benyitott a hálószobába ós föl­gyújtotta az egyik tejüvegbe burkolt villamos­lámpát, amely bágyadt fényt vetett a rozsda­vörös ágyakra, a falon függő Szűaz Máriára. Az asszony szabályosan lólekezve aludt, haja selyemkendőbe volt kötve, a kezén őzbőrkeztyüt viselt, mint a bőrüket ápoló úrinők szokták. Most, hogy a szem csukva volt, az arc még hidegebbnek látszott, a homlok a koponyák fehérségére emlékeztetett, a vékony, vértelen ajkak mintha soha csókot nem kaptak volna. Künt szürküllött. A sejtelmes tavaszi éjre hűvös, józan reg­gel következett. A homályos háttérből határo­zott vonásokkal bontakoztak ki a vasrácsos kerítések, cégtáblák, a házak erkélyei, ablakai s a kültelkek felől megindult a tejet ós zöldsé­get hozó Bzekerek hosszú sora.

Next

/
Thumbnails
Contents