Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-10-07 / 40. szám

§ A városok segélye. Mármarossziget város felirattal fordul az országgyűléshez, hogy a segélyként megígért 3 milliónak harmadik részletét sürgősen még ez évben engedélyezze a városoknak. A kérvényt pártolás végett hozzánk is megküldték. A szinházi hét. Szini szezónunk harmadik hete változatos sikerrel folyt le. Félig telt és félig üres házak váltakoztak, állandó erős színházlátogatásról — mint más szezónokban — eddig még nem beszélhetünk. Ennek oka kizárólag abban rejlik, hogy a műsorra még egy igazi vonzó erővel biró darab sem került. Újdonság alig volt egy-kettő, ami volt, (Ezred apja, Ártatlan Zsuzsi) abban se volt köszönet. Ilyen körülmények között nem lehet csodálni, ha közönségünk nem tud a szinházbajáráshoz szokni. Pedig kár, mert Szalkay — ezt el kell ismernünk — régen hozott ilyen jó társulatot Pápára. Ami hiánya még van a társulatnak, azt is igyekszik pótolni. Hát csak elő azokkal az újdonságokkal is! A hétről itt következik beszámolónk: Szombaton a pár évvel ezelőtt hosszú ideig műsoron volt Tatárjárás-t újították fel színészeink. A darab a jó előadásban még mindig tetszett, a szépszámú közönség egész estén kellemesen szórakozott. A szereplők közül első helyen kell említenünk Káldor Dezsőt (Lőrentei), aki temperamentumosán, érzéssel játszott, csinosan énekelt, abban meg felette állott elődeinek, hogy a mulató-jelenetnél kivévén a cigány kezéből a hegedűt, maga játszotta — és pedig igen ügyesen — a szilaj nótákat. Riza bárónét Juhos Margit személyesítette, főként pompás koloraturájával szolgálván reá a közönség elismerő tapsaira. A kadét szerepét jobb szerettük volna Boriss Bianka kezében látni; Pataki szimpatikus játéka, kellemes éneke mellett is molett termeténél fogva nem igen alkalmas ahhoz, hogy fiatal kadétokat alakítson az illúzió lerontása nélkül. Kovács a régi pattogós tábornok volt; az újak közül Szántó (Wallenstein), Zilahi (Turi) és Nyárai (Bence) nagy igyekezettel s kellő sikerrel látták el szerepeiket. Hétfőn a Luxemburg grófja gyönyörű muzsikáját élvezte az igen gyér számú publikum. Érczkövi-nek a Luxemburg ura talán a legjobb szerepe. Játéka, éneke olyan, hogy fővárosi szinpad is megirigyelhetné tőlünk. A többi szereplő nem állt a vezető szerep színvonalán. Juhos Margit az I. felvonásban szépen énekelt, de aztán többször ellentétbe jött a zenekarral s a harcban a közönség húzta a rövidebbet. Juliette szerepében Sajkovics Mariska debütált. A debü alapján egész jól megismertük Sajkovics Marika tehetségét, illetve megismertük volna, ha tehetsége volna. Abszolút hangtalansággal abszolút táncképtelenséget párosít, s csak boszankodtunk, mikor arra gondoltunk, hogy minő pezsgő életet hozott e szerepben a színpadra a kis Boriss Bianka, akit most oktalan igazgatói szeszély — saját kárára — tétlenségre kárhoztat. A többi szereplők mind eléggé megfeleltek, de az üres ház bágyadt hangulata őket is megszállta. Kedden kitűnő baritonistánk, Érczkövi jutalomjátéka is csak félig-telt házat vonzott, noha a darab, az Obsitos maga is nagyobb közönséget érdemelt volna. A címszerepet a „jutalmazott* játszotta. Erőteljes baritonján mély érzéssel előadott énekei, rutinos játéka hatásosak voltak, s sűrű tapsokra ragadták a közönséget. Benes Ilona szintén átgondoltan, az anyai szív fájdalmát hűen tolmácsolva játszott, ámde megjelenése nem volt egészen az a tiszteletet felkeltő, amilyent egy nagylelkű, nemesszivü nemzetes asszony környezetében Önkéntelenül ébreszt maga iránt. Szántó Jenő kedvvel, ötletesen játszotta meg a Százszorszép boltos hálás szerepét, hasonló jót mondhatunk Pataki Vilmáról is (Piroska), de Nyárai igen gyenge Tihamér volt. Juhos Margitnál (Málcsi) feltűnt, hogy több énekszáma elmaradt. A zenekar az új karmester temperamentumos vezetése mellett precízen működött. Szerdán délután volt hosszú idő után az első zsúfolt ház. Rengeteg leánydiák nézte meg az Obsitost sokat tapsolva a kedvvel játszó szereplőknek. Este már kevesebben, de még mindig elegen nézték meg Guthi Kormánybiztos-dX. A bohózat jól indul. A betörő, aki egy szerelmi kalandban édelgő gróf ruháját felölti s benne megleli a kormánybiztosi kinevezést, mire elhatározza, hogy Ő megy el Gsákmegyébe kormánybiztosnak, mig a grófot rendőrruhába öltözött társa lefüleli, ez a betörő eddig nem ismert jó figura, aki vihetne egy tréfás cselekvényt, ha a II. felvonásra meg nem csappanna a szerző bohózati vénája. De megcsappan, alaposan megcsappan s szatírája, mellyel ügyesen csipkedi meg itt-ott a vármegyei állapotokat, nem elég, nem elég bőséges ahhoz, hogy az elmaradó „meséért" pótoljon bennünket. Lehet különben, hogy az is leront a darab hatásából, hogy a II. felvonás legjobb jeleneteit, hol az alkalmatlan egyéneket sülyesztővel kell láb alól eltenni, rendezési felületességből kihagyták. A szereplők közül első sorban említjük meg Dérit, Benest és Szántót. Harmos Ilonka is jobb volt társalgási színésznőnek, mint aminőnek eddig erősebb drámai szerepekben láttuk. Pataki Vilma „csókos asszonya" nem gyújtott. Primadonnánk gyakran tesz szordinót temperamentumára. Az összjáték nem volt kifogástalan, a rendezés ismét kezd gyöngülni. Szép félház jött össze csütörtökön este a színházba. Dóczi Csók-ját adták. A darab édeskés romanticizmusa ugyan már kissé idegenszerüleg érinti a mai közönséget s a rímes versekhez sincs többé a fülünk hozzászokva, mindazáltal egy-egy poétikus szcéna hangulata megkapta a hallgatókat s a finomabb humor csillogása hellyel-közzel tetszést keltett. Ám csak nagyon hellyel-közzel. Persze ezért nemcsak a divatját múlt darab, de a színészek is felelősek. Legtöbben nagyon nem tudták magukat a verses vígjáték tónusába beletalálni, mások a jambusokat ropogtatták szörnyűségesen, ismét mások a súgóval kerestek állandóbb és szorosabb kapcsolatot. A szereplők közül megemlítjük Rónai Alicet, nem mintha jobb Marittát nem képzelnénk el, de mert ezúttal először játszott egyáltalán elfogadhatóan. A többiek közül kiemeljük Alapit, mert ő beszélt a legértelmesebben. Bátran kioszthatnának neki nagyobb szerepeket is. Az október 6-iki gyásznapot a szinház Szigligeti Ede II. Rákóczi Ferenc fogsága c. történeti drámájának előadásával ülte meg. A bécsi rendszer, amely a jezsuiták segélyével akarta kiölni a gyermek Rákócziból a magyar haza szeretetét, minden agyafúrtsága mellett sem érte el célját, Rákóczi kiszabadult börtönéből s oda állott elnyomott nemzete élére, hogy történelmünk egyik legfényesebb korszakát nyissa meg. A már kissé ódonszerüen ható, de hazafias célzatával tiszteletet keltő darabot a péntek esti szép számú közönség tetszéssel fogadta s Déri ideális Rákóczi Ferencét, Kovács lelkesen deklamáló Bercsényijét gyakori ovációban részesítette. Nyárai a fondorlelkü páter Knitteliust jellemzően mutatta be. A rendezés gyarló volt, egyszer a mellékszereplők egész másutt jöttek be, mint ahonnan várták őket. Arra is figyelmet kellene fordítani, hogy előadás közben szurtos gyerkőcök ne kandikáljanak folyton a színfalak mögül a színpadra, a közönségre. TARKA ROYAT. Innen-onnan. A falusi atyafi egy nagyon igazságosnak vélt perét vesztette el a napokban. Szörnyen kifakadt nagy keserűségében a bíróságnál! — Hej, másképpen van most, mint régen volt. Az én idö'mben az nyerte meg a pert, akinek igaza volt, ma annak van igaza, aki megnyeri a pert. * Lapunk egy barátjának két kis fia van, akikkel a minap mulatságos eset történt. Az anyjok süteményt ad a gyerekeknek, de mivel a kisebbik nines a szobában, a nagyobbik habozás nélkül megeszi a testvére adagját is. Mikor ezt a kicsi észreveszi, őrülten bőgni kezd, az anyja pedig korholni kezdi a nagyot: — Nem szégyelled magad, megeszed az összes süteményt és nem gondolsz a testvéredre ? A gyerek könnyezve szól: — De hisz én az egész idő alatt rágondoltam. * Veszprémbe utazott egy környékünkbeli asszony, aki tanúnak volt idézve. Magával vitte pólyás babáját is, aki ügy Ajka körül szörnyen sirni kezdett. Az asszony próbálta elhallgattatni de nem használt. Végre kigombolta pruszlikját és szoptatni akarja a gyerekét, akinek azonban nem kell az anyai eledel. Hiába biztatgatja az anyja, a gyerek csak bőgött és kis kezével eltolta a telt éléskamrát. Az asszony végre elvesztette türelmét és mérgesen rászólt a gyerekre : — Vedd el hamar, mert mindjárt odaadom a kalauz bácsinak ! * Czelldömölk ós Pápa között a gyorsvonatba bekerült a II. osztályba egy gatyás paraszt. Nagy füstöt eregetett makra pipájából és egyremásra köpködött. Szól valaki a kalauznak, aki végre rákiált az atyafira: — Hallja e öreg, a padlóra köpni tilos. — Nem köpök én a padlóra. — De hiszen éppen most láttam, hogy ráköpött. — Akkor rosszul látta, mert én a levegőbe köpök s arról nem tehetek, ha a padlóra esik. HETI ÚJDONSÁGOK. — Előkelő vendégek. A helybeli b enoés székháznak a héten előkelő vendégei vo ltak. Szeptember 30-án dr. Kohl Medárd püspök, okt. 5 én dr. Hajdú Tibor főapát, okt. 6-án pedig dr. Giesswein Sándor orsz. képviselő látogatták meg az intézetet. A főapát kíséretében Jándi Bernardin perjel is városunkban id őzött. — Október 6. Az aradi gyász emléknapját a középületeken gyászlobogók jelezték. Ezúttal olyanokra is kitűzték a gyász szimbólumát, ahol eddig sohase láttuk. Mindenesetre csak elismeréssel lehet fogadni, hogy ma már összes közhivatalaink külsőségben is dokumentálják a nemzeti érzelemvilággal való közösségüket. — Az iskolákban gyászünnepélyeket tartottak, amelyeken kegyeletes szavakban, alkalmi szavalatokban újították fel a vértanuk dicső emlékezetét. — A városi népkonyha bizottsága e héten Sült Józsefné elnöklésóvel ülést tartott. Mindenekelőtt Rédei József pénztárnok terjesztette elő a múlt évi zárószámadást, melynek kedvező adatai örvendetes tudomásul szolgáltak. Majd az elnök tett jelentést a napközi otthonról, mit egyedül Esterházy Pálné grófnő kegyes jósága hívott életre. A grófnőnek hálás köszönetet szavaztak s elhatározták, hogy az intézményt, mely a nyáron át 20 gyermeknek nyújtott ótalmat, eledelt, télen át is fenntartják. Elhatározták, hogy a népkonyhát november 1-én megnyitják. Többek felszólalása alapján kimondták, hogy az összes nőegyletek tagjait ismét felkérik a felügyeletben való segédkezésre. Gondnoknak Hajnóczky Bélát választották meg, ki e tisztet eddig is közmegelégedésre vitte. — Esperesválasztás. A veszprémi ev. egyházmegye esperesévé a gyülekezetek túlnyomó többségének bizalmából Szalag László somlóSZŐ11Ő8Í lelkész választatott a lemondott Hofbauer Pál helyébe. Az egyházmegye az új esperest e hó 25-én Somlószőllősön tartandó rendkívüli közgyűlésén fogja ünnepélyesen beiktatni hivatalába. — A tisztviselő-telep létesítése ügyében múlt szombaton a városháza nagytermében gyűlés volt Fürst Sándor járásbiró elnöklésével. A gyűlésen a tisztviselői és altiszti kar mintegy 70 taggal volt képviselve. Mindenekelőtt a kiküldött bizottság tette meg jelentését. Ennek eredményekép a megjelentek a legnagyobb örömmel és köszönettel vették tudomásul, hogy az Esterházy grófi uradalom a Ligeti-út és Bakonyere közti területet • -ölenként