Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-09-23 / 38. szám

4233-6 hektoliter vízmennyiséget tesz ki. Ha a polgárok vízpazarlását oly hamar észreveszi hatóságunk, viszont ezt a rengeteg vizkevesletet mért kerüli el a figyelme s mért nem adja meg a városnak, ami a városé. S ezt annál is inkább kérdhetjük hatóságunktól, mert a városi- mérnöknek 6919/1906 aug. 27. ikt. szám alatti iratok között levő, sajátkezüleg irt jelentésében, a vízvezetéki munkák bevégezte után, szórói-szóra ez áll: „A munkálat teljes sikerét bizonyítja azon körülmény legjobban, hogy telt csőnél (250 mm. átmérővel) naponként 21'7 liternek kell a mi esésünk mellett befolyni". Ez is 2'6 literrel kevesebb a 24'3 liternél s erre semmiféle megjegyzésünk nincsen. Nekem van, még pedig az: Hogy lehet 2'3 liternyi külömbség az iparfelügyelö és a városi mérnök felmérése között. Talán 1906 óta ismét 2'3 literrel fogyott másodpercenként a viz? Erre a továbbiak miatt feltétlenül feleletet várunk. Gy. Gy. Városi takarékpénztár. — Dr. Molnár Imre javaslata. — — Folytatás. — Nálunk a bank, ha a kereskedő pénz- vagy egyéb gazdasági válság miatt szorult Jjelyzetbe jut, bezáratja az üzletet; a külföldi bank pedig ilyenkor nyújtja a leghathatósabb támogatást. A bankoknak ily magatartása könnyen megérthetővé tes^i, hogy „Németország ipari és általában gazdasági nagyságának eredő oka bankjainak kiváló fejlettségében, agilitásában és vezetőinek nagy képességeiben keresendő". „A vállalatalapítás a német bankoknak megszámlálhatatlan milliókat hozott." Ugy itt, mint Angliában a bankoknak egyik legelterjedtebb üzletágát az áruhitelezési, az „adaP-hitelüzlet képezi, vagyis a vásárolt áru a bankra intézvényezett váltóval fizettetik. Kétségtelenül ez némi kockázattal jár, de a nagy verseny miatt ezt a kockázatot is el kell viselni. „Azon bankároknak, akik félnek a kockázattól, nemsokára egyáltalán nem lesz alkalmuk a kockázattól való félelemre", mondja lord Braemvel. Magyarországon még sok új bank alapításnak kell megtörténni, amig az így előálló verseny a létező bankokat valóban bankszerű tevékenységre kényszeríti. És ez a benkalapíMikor ez elvégezte, a városházán ütötte el az időt az óra, mély bugása egyideig gyönyörködtetett is, de mikor kisült, hogy ez az óra a negyedórákat is jelzi, mégis egy kissé túlzottnak találtam a dolgot. Valahányszor már-már az áiomországha értem, valami újabb és újabb zavart fel. Egyszer-másszor a takaróm is leesett rólam, úgy, hogy le kellett hajolnom ós felemelnem. Végre leteltem minden reményről, hogy elaludjam, beláttam, hogy kétségbeejtő éber vagyok. Lázam is volt, szomjúság is gyötört. Kis ideig még ott forgolóztam az ágyban álmatlanul, azután egy kitűnő ötletem támadt : hogy felöltözöm, kisétálok a kertbe, talán meg is fürdöm és szivarozva várom be a reggelt. Igyekeztem úgy felöltözni a sötétben, hogy Harist fel ne riasszam álmából. A papucs is jó lesz ily nyári éjszakán, gondoltam. Csendben keltem fel, minden fehérneműt összeszedtem, csak a harisnyámat nem leltem sehol. Pedig a nélkül bajos volt kimennem. Négykézláb mászVa, tapogatózva kerestem a harisnyámat a padlón. Minden lépésnél megreccsent a padló, ha egy bútordarabba ütköztem, a zajt hatványzottabban hallottam. Ilyenkor ijedten megálltam, lélegzetet sem mertem venni, úgy lestem, nem ébred-e tási folyamat inkább emelkedőben van, mint hanyatlóban. Nem lehet ezt, nem is szabad mesterséges eszközökkel megakadályozni. A gazdasági ágak, főleg az ipari és kereskedelmi vállalatok igényei léptetik önálló életű agilitásba a heverő betéteket. Az 1910. évben Budapesten 9 millióval, a vidéken 25 millióval történtek új bankalakulások. Az 1911. évnek csupán az első negyedében 10 millió koronát tettek ki az új alakulási alaptőkék. És amig 1910-ben a vidéken az alaptöke-emelés 90 milliót tett ki, az 1911. év első negyedében már 57 millió koronát. A gazdaság-forgalmi élet természetes fejlődési törvényei érvényesülésükben nem tartóztathatok fel. Az erre irányuló kísérlet meddő marad. Ismét a külföldre, Németországra hivatkozom a szövetkezeti intézmény fejlődése tekintetében. Kezdetben az egyéni vállalatok a legelkeseredettebb hajszát indították meg a szövetkezeti gondolat elnyomására. A küzdelem hiábavaló volt. Ma Németországban az 1909 i adatok szerint 28.173 szövetkezet van, és ebben a számban 16.655 hitelszövetkezet. Csupán egy évben, az 1908-iban 1709 szövetkezet alakult. Ennek dacára nemcsak, hogy nem mentek tönkre a már létezett bankintézmények, de sőt soha nem vélt erőhöz jutottak. Az új bankalapítások úgy Berlinben, mint a vidéken 1895-től 1900-ig, tehát 5 év alatt 40%-ot tettek ki. Magyarországon az 1911. év március havában 2301 szövetkezet, legnagyobb részben hitelszövetkezet állott fenn. A fiatal intézmény fejlődése folyton növekvő. Mégis a bankok és takarékpénztárak mérlegeiben semmi nyoma nincs a szövetkezetek terhére imputált károsodásnak. És az új hitelintézeti alapítások száma is 1890-től 1900-ig 1318-ról 2865-re szökött fel. Ezek mellett a postatakarékpénztár szintén nem régi intézménye is virágzik, és ma már 108 millió korona betétet tart lekötve. Tagadhatatlan, hogy hitelintézményeink már érzik a verseny nyomását, azonban amily zavarólag hat ez a hitelintézetek megszokott kényelmére, épp oly üdvösnek bizonyul általános közgazdasági szempontból. Ennek a versenynek lehet csak tulajdonítani, hogy az 1910. évben nem kevesebb, mint 150 millió korona tőke lett ipari vállalatokba fektetve, csupán 54 millió koronával kevesebb, mint a sokkal fejlettebb gazdasági viszonyoknak örvendő Ausztriában. Budapesti bankjaink közül már többen vallhatják magukat virágzó belföldi, valamint déli és keletkülföldi iparvállalatok alapítójának. c) Igazán csak a szüklátkörüség kockáztathatná meg azt az állítást, hogy Pápán az összes hiteligények kielégítést találnak a három takarékpénztár hitelnyújtásai által. Bizonyára a két évvel ezelőtt alakult „Pápai közgazdasági bank" is felesleges kezdeményezésnek tünt fel némelyek előtt, pedig anélkül, hogy fel Haris. Csak azután folytattam a kutatást, de hiába kúsztam ide-oda, a harisnya nem volt sehol. Mindenfelé csak bútor darabok akadta k a kezembe, mikor este lefeküdtem, nem is képzeltem volna, hogy ennyi bútor legyen a szobában. Hisz tulajdonkópen nem az volt a furcsa, hogy megleltem a székeket, de az, hogy mindig, állandóan a fejemmel találtam meg. Érthető harag vett erőt rajtam, keresés közben illetlen kifakadások törtek utat ajkamra. Végül elhatároztam magamat, hogy egy harisnyával is beérem, ugy megyek sétálni. Föltápászkodtam helyemről, képzeletben elindultam az ajtó felé, de ahelyett saját életnagyságú képemet pillantottam meg egy nagy tükör sima lapján és egy pillanatra megijesztett. A tükörkép határozottan az bizonyította, hogy eltévedtem a szobában, most már azt sem tudtam, mily részében vagyok a szobának ? Elkeseredésemben leültem a padlóra. Ha osak az az egy tükör lett volna a szobában, talán még eligazodtam volna benne? És ez úgy sokszorosított, mintha ezer lenne, mert a szemközti falakon voltak elhelyezve. Az ablakon ugyan beszűrődött némi világosság, de ide-oda csúszásomban a padlón elvesztettem az irányt és most úgy tetszett nekem, mintha minden ablak ott lett volna, ahol nem kellene a másik két takarékpénztár forgalma apadt volna, ez az új takarékpénztár az 1909. évben 1,332.900 korona' forgalmat mutatott ki, és 21.331 korona nyereséggel zárta le üzleti évét. Hogy mennyire nem lehet egy újabb takarékpénztár feleslegességéről beszélni, az is mutatja, hogy más városokban a bankok sókkal nagyobb arányszámmal szerepelnek. Igy a 33 ezer lakóju Szombathelyen 9, a 15 ezer lakóju Nyitrán 10, a 11 ezer lakóju Fehértemplomban 9, a 23 ezer lakóju Gyöngyösön 8, a 13 ezer lakóju Beszterczén 7, a 8 ezer lakóju Déván 5 bank van. És ha betekintünk helyi pénzintézeteink üzleti rendszerébe, azt találjuk, hogy abban még csak a csirái vannak meg a fentebb jelzett banküzleti kereskedelmi tevékenységnek. A gyökeres változást a kényszerhelyzet, a még keletkező helyi bankalakulások, és a községekben megizmosodó hitelszövetkezetek feltartóztathatlan versenye fogja előidézni. Nincs messze az idő, amidőn a mai bankok üzletkörét, az egyszerű kikölcsönzési és betétüzletet a községi takarékpénztárak és hitelszövetkezetek fogják úgy, mint a külföldön lefoglalni. d) Nem lehet azt sem alaposan állítani, hogy a községi jellegű takarékpénztárnak ott van létjogosultsága, ahol a hitelgazdasági teret a magán- vagy részvénytársulati vállalkozás még nem foglalta le. Hazai példákra hivatkozva, pl. a karczagi városi takarékpénztár 1904-ben alakult. Pedig ezt megelőzőleg fennállott a karczagi közgazdasági bank 1870, a karczagi népbank 1889 és a karczagi mezőgazdasági bank 1893 óta és még a karczagi takarék- és hitelszövetkezet. A kisújszállási városi takarékpénztár 1893ban alakult. Mellette virágzik az 1870-ben létesült nagykunsági takarékpénztár, a kisújszállási népbank és még négy hitelszövetkezet. A kiskundorozsmai községi takarékpénztár 1909-ben alakult; megelőzte 1898-ban a kiskundorozsmai takarékpénztár részvénytársaság. A 12 ezer lakossal biró Nagybányán a városin kivül még 3 takarékpénztár és két szövetkezet van. Magyarországon az 1910. évig 14 községi takarékpénztár létesült. Szombathelyen és Temesvárott most van alakulóban. Az adott példák által felmentve érezhetjük magunkat annak a szüksége alól, hogy a községi jellegű takarékpénztárnak a községi, illetve városhatósági kormányzatba való beleilleszkedési jogalapját kutassuk. Amint általában megengedi a törvény a községeknek a magángazdálkodást, épúgy nem korlátozza őket abban, hogy pénzüzleti vállalatot alapítsanak. És ez természetes is. Ha a város kormányzó testülete elég garanciát nyújt 5—10 milliónyi városi vagyon kezelésére, nem lehet aggodalmaskodni a 100, vagy 200 ezer korona városi vagyont képező takaréklennie. És így teljesen elvesztettem a fejemet, nem birtam többé eligazodni. Felkeltem, véletlenül feldöntöttem egy esernyőt. Ugy esett végig a földön, olyan zajt csapva, mint egy revolverlövés. Mérgemben ajkamba haraptam, megint nem mertem lólekzeni, de Haris meg sem moccant. Óvatosan, félve felvettem az esernyőt a padlóról, a falhoz támasztottam. De alig bocsátottam el fogóját, mikor az megcsúszott és még nagyobb robajjal esett a földre, mint az előbb. Harisnak furcsa mély álma lehet! A legnagyob gondossággal, szinte remegve az izgalomtól, emeltem fel most ismét az ernyőt, újra vigyázva, óvatosan a falnak támasztottam. De mihelyt eleresztettem, újra lezuhant, mindannyiszor nagyobb robajt ütött a megelőzőnél. Különben az ernyő útbaigazítással nem szolgálhatott, mert ezenkívül még négy darab volt a szobában. Most a falat akartam követni kezemmel, így biztosan eljutok az ajtóig. Megkezdtem az utazást ezen a módon és az első eredmény az volt, hogy egy képet levertem a kezemmel. Nem volt valami nagy kép, de ahogy a földre zuhant, nagyobb lármát csapott, mint egy ágyu. Haris nem mozdult, de ón józan ember vagyok, megértettem, hogy még egy ilyen művészi ki-