Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-09-23 / 38. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. ,.Húst és kenyeret I" Rólunk magyarok­ról szokták mondani, hogy féktelen, rakoncát­lan nép vagyunk. Hevesek, indulatosak, követe­lődzők. Haragunkban, elkeseredésünkben so Istent, se embert nem ismerők. És milyen ha­mar haragra lobbanunk! Minden semmiségért, amin más nemzet fia vállvonogatással tér napi­rendre. Ilyenek vagyunk mi, persze csak azért, mert a kultúra még nem tudta eléggé lebirni bennünk az ősi ösztönöket. Ezek az ösztönök törnek ki féktelenül, szenvedélyesen és pusz­títanak, rombolnak vak dühükben, mint . . . no igen . . . mint ahogy a birodalmi főváros­ban, Wienben pusztított, dühöngött, rombolt vasárnap a nép, a csőcselék, ordítva tele torok­kal: „Húst és kenyeret!" Lám, kizökkent a világ kerékvágásából. Már nem a magyar a rakoncátlan, nem Budapest utcáin hömpölyög végig a forradalom lávája, hanem a békés, a jó, a becsületes, a fölényesen kultúrás Wien veszi át a mi szerepünket. Ha ez a változás olyasformán következett volna be, hogy most már Wien az és csak Wien, akit izgathat, bánthat valami s mi pedig a jólét rózsáin pihenve, okot nem lelünk a féktelenkedésre, akkor közömbösen napirendre térhetnénk felette. Ám a dolog úgy áll, hogyha Wienben van drága­ság, van Pesten is, de van Miskolczon meg Pápán is, és pedig semmivel sem kisebb, mint a forrongó Wienben. Egy makulányival nem jobb a mi helyzetünk, mint az osztrákoké. A különbség csak az, hogy mig nekik kitör ajku­kon ezerfejü tömeg ordításában: „Húst és kenyeret!", addig mi — lenyeljük a kiáltást, — hogy legyen mivel táplálkoznunk — kenyér meg hús helyett. Vízvezetékünk. A vízvezetékünk ügyét, úgy látszik, megkészítése óta állandóan napirenden akarja tartani hatóságunk. Még pedig mindig abból a célból, hogy nagyobb költ­séggel javítsunk rajta valamit. így 1900-ban 10.000 koronáért a for­rástól a medencéig tartó út felében az agyagcsöveket kicseréltük vascsövekkel, amikor is a régi 350 mm. átmérőjű csövek helyett 250 mm. átmérőjű csöve­ket raktunk le. 1906-ban nagy költséggel az említett vonalon folytatásképpen elhelyeztünk 300 mm.-es vascsöveket s ezzel a medence és a forrás közti vizlevezetés teljesen vas­csöveken történik. Két év óta folytonosan azt kell hal­lanunk hatóságunktól, hogy nagy a víz­pazarlás, különösen a nyári napok hevé­ben vizhiány fenyeget. S mint az idei nyáron történt, láttunk is két napon át d. u. 5 órától este 10 óráig tartó ilyen teljes vizeimaradást, noha csodálatosan éppen e két napon át tartózkodott ott­kint egy szerelőmunkás, akinek az el­távozta után újra csodálatosképpen egész mai napig nem volt egy csepp vizzavar. E tény további rekrirninálása nélkül még megjegyezzük azt a már mindenki­től hallott hatósági szándékot, mely sze­rint a vízpazarlás ellen elengedhetetlen orvosság volna a vízmérő órák beállítása, amelynek dús jövedelme a vízvezeték t folytonos javítási, bővítési kiadásait biz­tosan fedezné. S hogy e terv megvaló­suljon, a mi szakközegeink javaslatai alapján 60—80 ezer korona költséggel egy új bevezető csövet akarnának le­rakni a forrás és a medence közé egy­részt, hogy mindig legyen elég viz más­részt, ha az egyik cső elromlanék, hasz­nálható legyen a másik. Ez tehát olyan kisegítő cső lenne. Erre a munkálatra szükséges pénzt pedig legkönnyebben a vízórák hajtanák be a lakosságtól. A számítás nem rossz, de kímélet­len és közegészségügyi tekintetből szinte merényletnek volna mondható. S valóban köszönettel vesszük Markhót Jenő kir. iparfelügyelö úr szakvéleményét, melyet e hó 5-én kelt javaslatában terjesztett taná­csunk elé, s amellyel az újabb nagy be­fektetésnek fölöslegességét bebizonyítja és kis költséggel a hangoztatott bajt meg­szüntethetövé teszi. Hogy erre szakértő hatóságunk mért nem jött rá, nem firtatjuk. Azonban van e javaslatban egy olyan pont, amelyre szemünket több ideig szögezve kell tar­tanunk. A kir. iparfelügyelö mérése szerint jelenleg a forrásnál levő csőbe másod­percenkint 19-4 liter viz folyik. Vagyis az engedély okiratban biztosított 24-3 liter helyett 4*9 literrel kevesebb, ami naponta A „PÁPAI HÍRLAP" TARCÁJA, A m o r o s o. Sok szép virág hervad csak egyre, Ráborulunk majd sírva eggre — Hát jobb ez így ? Hát szebb az így ? Nem látunk semmit a világból, A mi ruhánk örökre gyászol — Hát szebb ez így? Hát jobb az így? Boldogságra minek is törnénk ? Legyenek boldogok a — törpék . . . Hát szebb ez így ? Hát jobb az így ? Dicsőség lesz a fájdalomban, 1 1 Lábunk kemény csatára dobban — Hát jobb ez így? Nem szebb az így? , J- : El is bukunk majd. Rossz az élet, Belénk hasít keményet, mélyet — Hát jobb ez így? Hát szebb ez így? Könnyet se hullat senki itt lenn, Csak aki bennünk volt: — az Isten. Hát jobb ez így? Hát szebb az így? Aztán — novemberi alkonyattal Jegenyegaly megzörren halkkal: Hát jobb ez így? Hát szebb az így? Meséket suttog önfeledve, Vadlúd sikongva száll felette: Hát jobb ez így? Hát szebb az így . Kiss Géza. Nyugtalan éjszaka. Irta: Mark Twain. Másnap korán kellett induini, már tiz órakor ágyban voltunk. Én egy kicsit ideges voltam, Haris azonban elaludt, amint lefeküdt. Ez a ténykedése tulajdonképen nem volt sértő, de engemet mégis sértett, nehezen viseltem el. Miért aludt el ily hamar az én társaságomban ? Ez boszantott s ezen töprenkedve, hiába próbál­tam elszundikálni. Mennél jobban szerettem volna elaludni, annál inkább került az álom, végre már oly éber lettem, mint l"2 órakor szoktam lenni délelőtt. Keserűen elmélkedtem a szobában, más társaságom nem volt a saját magamette emész­tetlen vacsoránál. A gondolataim minden témát felöleltek már, ami csak ember agyában valaha megfogamzott. De a gondolatok sohasem váltak mélyebbekké, csak megértették egyes témáikat, azután tovább suhantak, mint a lepkék. Egy óra múlva már egy kavargó kohóhoz hasonlított fejem, magam pedig halálosan belefáradtam a hiábavaló hánykólódásba. Végre már annyira kimerültem, hogy sze­mem leosukódott, de ekkor a közelben megkon­dult a toronyóra. Megszámláltam az ütéseket, azután mar-már ismét lezáródtak pilláim, de ekkor egy másik toronyóra kezdett kongatni. Erőteljes jóíit MAGGI Egy kocka csupán 1/ 4 liter forró vízzel leőntve egy tányér legfinomabb, kész húslevest ad* kap hamísleves, mártás, főzelék stb., ha. előállításához hús­levest használunk, mely a +MAGGI kockából dbja. 5 készül.

Next

/
Thumbnails
Contents