Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-09-23 / 38. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. ,.Húst és kenyeret I" Rólunk magyarokról szokták mondani, hogy féktelen, rakoncátlan nép vagyunk. Hevesek, indulatosak, követelődzők. Haragunkban, elkeseredésünkben so Istent, se embert nem ismerők. És milyen hamar haragra lobbanunk! Minden semmiségért, amin más nemzet fia vállvonogatással tér napirendre. Ilyenek vagyunk mi, persze csak azért, mert a kultúra még nem tudta eléggé lebirni bennünk az ősi ösztönöket. Ezek az ösztönök törnek ki féktelenül, szenvedélyesen és pusztítanak, rombolnak vak dühükben, mint . . . no igen . . . mint ahogy a birodalmi fővárosban, Wienben pusztított, dühöngött, rombolt vasárnap a nép, a csőcselék, ordítva tele torokkal: „Húst és kenyeret!" Lám, kizökkent a világ kerékvágásából. Már nem a magyar a rakoncátlan, nem Budapest utcáin hömpölyög végig a forradalom lávája, hanem a békés, a jó, a becsületes, a fölényesen kultúrás Wien veszi át a mi szerepünket. Ha ez a változás olyasformán következett volna be, hogy most már Wien az és csak Wien, akit izgathat, bánthat valami s mi pedig a jólét rózsáin pihenve, okot nem lelünk a féktelenkedésre, akkor közömbösen napirendre térhetnénk felette. Ám a dolog úgy áll, hogyha Wienben van drágaság, van Pesten is, de van Miskolczon meg Pápán is, és pedig semmivel sem kisebb, mint a forrongó Wienben. Egy makulányival nem jobb a mi helyzetünk, mint az osztrákoké. A különbség csak az, hogy mig nekik kitör ajkukon ezerfejü tömeg ordításában: „Húst és kenyeret!", addig mi — lenyeljük a kiáltást, — hogy legyen mivel táplálkoznunk — kenyér meg hús helyett. Vízvezetékünk. A vízvezetékünk ügyét, úgy látszik, megkészítése óta állandóan napirenden akarja tartani hatóságunk. Még pedig mindig abból a célból, hogy nagyobb költséggel javítsunk rajta valamit. így 1900-ban 10.000 koronáért a forrástól a medencéig tartó út felében az agyagcsöveket kicseréltük vascsövekkel, amikor is a régi 350 mm. átmérőjű csövek helyett 250 mm. átmérőjű csöveket raktunk le. 1906-ban nagy költséggel az említett vonalon folytatásképpen elhelyeztünk 300 mm.-es vascsöveket s ezzel a medence és a forrás közti vizlevezetés teljesen vascsöveken történik. Két év óta folytonosan azt kell hallanunk hatóságunktól, hogy nagy a vízpazarlás, különösen a nyári napok hevében vizhiány fenyeget. S mint az idei nyáron történt, láttunk is két napon át d. u. 5 órától este 10 óráig tartó ilyen teljes vizeimaradást, noha csodálatosan éppen e két napon át tartózkodott ottkint egy szerelőmunkás, akinek az eltávozta után újra csodálatosképpen egész mai napig nem volt egy csepp vizzavar. E tény további rekrirninálása nélkül még megjegyezzük azt a már mindenkitől hallott hatósági szándékot, mely szerint a vízpazarlás ellen elengedhetetlen orvosság volna a vízmérő órák beállítása, amelynek dús jövedelme a vízvezeték t folytonos javítási, bővítési kiadásait biztosan fedezné. S hogy e terv megvalósuljon, a mi szakközegeink javaslatai alapján 60—80 ezer korona költséggel egy új bevezető csövet akarnának lerakni a forrás és a medence közé egyrészt, hogy mindig legyen elég viz másrészt, ha az egyik cső elromlanék, használható legyen a másik. Ez tehát olyan kisegítő cső lenne. Erre a munkálatra szükséges pénzt pedig legkönnyebben a vízórák hajtanák be a lakosságtól. A számítás nem rossz, de kíméletlen és közegészségügyi tekintetből szinte merényletnek volna mondható. S valóban köszönettel vesszük Markhót Jenő kir. iparfelügyelö úr szakvéleményét, melyet e hó 5-én kelt javaslatában terjesztett tanácsunk elé, s amellyel az újabb nagy befektetésnek fölöslegességét bebizonyítja és kis költséggel a hangoztatott bajt megszüntethetövé teszi. Hogy erre szakértő hatóságunk mért nem jött rá, nem firtatjuk. Azonban van e javaslatban egy olyan pont, amelyre szemünket több ideig szögezve kell tartanunk. A kir. iparfelügyelö mérése szerint jelenleg a forrásnál levő csőbe másodpercenkint 19-4 liter viz folyik. Vagyis az engedély okiratban biztosított 24-3 liter helyett 4*9 literrel kevesebb, ami naponta A „PÁPAI HÍRLAP" TARCÁJA, A m o r o s o. Sok szép virág hervad csak egyre, Ráborulunk majd sírva eggre — Hát jobb ez így ? Hát szebb az így ? Nem látunk semmit a világból, A mi ruhánk örökre gyászol — Hát szebb ez így? Hát jobb az így? Boldogságra minek is törnénk ? Legyenek boldogok a — törpék . . . Hát szebb ez így ? Hát jobb az így ? Dicsőség lesz a fájdalomban, 1 1 Lábunk kemény csatára dobban — Hát jobb ez így? Nem szebb az így? , J- : El is bukunk majd. Rossz az élet, Belénk hasít keményet, mélyet — Hát jobb ez így? Hát szebb ez így? Könnyet se hullat senki itt lenn, Csak aki bennünk volt: — az Isten. Hát jobb ez így? Hát szebb az így? Aztán — novemberi alkonyattal Jegenyegaly megzörren halkkal: Hát jobb ez így? Hát szebb az így? Meséket suttog önfeledve, Vadlúd sikongva száll felette: Hát jobb ez így? Hát szebb az így . Kiss Géza. Nyugtalan éjszaka. Irta: Mark Twain. Másnap korán kellett induini, már tiz órakor ágyban voltunk. Én egy kicsit ideges voltam, Haris azonban elaludt, amint lefeküdt. Ez a ténykedése tulajdonképen nem volt sértő, de engemet mégis sértett, nehezen viseltem el. Miért aludt el ily hamar az én társaságomban ? Ez boszantott s ezen töprenkedve, hiába próbáltam elszundikálni. Mennél jobban szerettem volna elaludni, annál inkább került az álom, végre már oly éber lettem, mint l"2 órakor szoktam lenni délelőtt. Keserűen elmélkedtem a szobában, más társaságom nem volt a saját magamette emésztetlen vacsoránál. A gondolataim minden témát felöleltek már, ami csak ember agyában valaha megfogamzott. De a gondolatok sohasem váltak mélyebbekké, csak megértették egyes témáikat, azután tovább suhantak, mint a lepkék. Egy óra múlva már egy kavargó kohóhoz hasonlított fejem, magam pedig halálosan belefáradtam a hiábavaló hánykólódásba. Végre már annyira kimerültem, hogy szemem leosukódott, de ekkor a közelben megkondult a toronyóra. Megszámláltam az ütéseket, azután mar-már ismét lezáródtak pilláim, de ekkor egy másik toronyóra kezdett kongatni. Erőteljes jóíit MAGGI Egy kocka csupán 1/

4 liter forró vízzel leőntve egy tányér legfinomabb, kész húslevest ad* kap hamísleves, mártás, főzelék stb., ha. előállításához húslevest használunk, mely a +MAGGI kockából dbja. 5 készül.