Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-09-16 / 37. szám

Véssey József nem hiheti, hogy e javas­latokat minden ellenzéki magáévá tenné. Ha a most követelt áldozatokat a kultúrára adnák, intelligensebb lenne a nép és akkor — keve­sebb katona kellene. Elfogadja Óvári és Pósa indítványát. Bélák István nem tartja helyénvalónak, hogy itt a véderőjavaslatról tárgyalnak, holott csak arról kellene beszélni, helyeslik-e az ob­strukciót vagy nem. Dr. övári Ferenc szerint az obstrukció szoros összefüggésben van a katonai javaslat­tal s ezért lehet erről is beszélni. Ö különben nem helyesli az obstrukciót, de ma, mint kény­szereszközre szükség van. A véderőjavaslat új terhet jelent s ezt az ország nem birja. Meg kell adni a magyar vezényszót s akkor kisebb sereg is győzni fog a háborúban. Barthalos István: Nem szokott politikai dologban felszólalni, de ma, mikor a kisebbség erőszakosan meg akarja akadályozni a többség akaratának érvényesültését, kénytelen felszólalni. A kátonaság szükséges rossz, de az obstrukció szükségtelen rossz, mert a szükségeset akadá­lyozza s végül abszolút uralomhoz vezet. Nyelvi szempontról beszélnek s az előző kormány alatt vált parlamentképessé — a horvát nyelv. Óvári csak szóval helyesli az obstrukciót, de tettel nem, mert — soha sincs az obstráálók tábo­rában. Kéri az ügynek névszerinti szavazás alá bocsátását. Mohácsy Lajos: Embertelenség a lázbeteg embert munkára kényszeríteni. Magyarország pedig lázbeteg s mégis új terhet raknak rá. A kisgazdák már nem képesek a nagy adót el­viselni, már pedig a kisgazdák a nemzet fenn­tartó ereje. Nálunk egy kisgazda három ember munkáját végzi. Lehetetlen még terheit fokozni. A mi hadseregünk soha nem a mienk volt, hanem a császáré. Ennek a hadseregnek ő nem ad egy fillért sem s kéri főkép a válasz­tott megyebizottségi tagokat, hogy a verseczi átirat ellen szavazzanak. Szász Károly: A véderőjavaslat és ob­strukció feltétlenül külön választandó. Akinek meggyőződése, hogy a véderőjavaslat rossz, ám küzdjön ellene minden ezközzel, csak tör­vénytelennel nem. Ha háború folyik a véderő­javaslat ellen, ne feledjük, hogy a háborúnak is vannak szabályai. Mérges robbanó anyagot egyik hadviselő félnek sem szabad használni: az obstrukció pedig mérgezett fegyver. Ö 67-es alapon áll, de a 48-as szent hagyományoknak nincs nagyobb tisztelője nála. De az obstrukció az az út, mely a romlásba vezet s az alkotmányt darabokra tépi. Óvári maga se hiszi, hogy most a végszükség ideje jött meg, mert ha ez megjő, akkor őt is ott találja a gáton. A véderőjavas­lat nagy nemzeti vívmányt is hoz: a büntető törvénykönyvet, mely régi sérelmet orvosol. Hogy a nemzet lázban van, az nem áll, de hogy lázítják, az szomorú valóság. Nem vilá­gosítják fel a munkásnépet, hogy az obstrukció minden munkát megakadályoz. Pirul az arca, valahányszor az országgyűlésen, mint annak jegyzőjének, lelketlen névsorolvasással kell a drága időt töltenie. Éretlen gyerekjáték az, ami ma ott folyik, mely a nemzet józanságába ve­tett hitet megingathatná. Azért kell ma állást foglalnunk s bizonyítni, hogy a költő szerint nemcsak emlegetni, de Jól szeretni is tudjuk a hazát". Füzy Antal szerint katonai vívmányt csak | obstrukcióval lehet elérni. Mindenáron ellene kell állnunk, hogy az osztrák egységbe bennün­ket be ne olvasszanak. Dr. Spitzer Mór elismeri, hogy az obstruk­ció kárt okoz, de a salus rei publicae meg­követeli. Hogy obstrukcióval lehet eredményt elérni, bizonyítja a Szapáry-lex esete az állami közigazgatásról. Leghelyesebb volna, ha kor­mány visszavonná a véderőjavaslatot, mely úgysem az 1910. évi népszámlálás adatainak tekintetbe vételével készült. Külön indítványt nyújt be, hogy a verseczi átirat irattárba he­lyeztessék. Dr. Kende Ádám mint pártonkívüli szól a dologhoz, hogy saját szempontját kifejezésre juttassa. Mindenekelőtt azonban kijelenti, hogy helytelennek tartja a kérdésnek olyan osztály­szempontból történő megítélését, mint ahogy azt Mohácsy tette. Nemcsak kisgazdák, de iparosok, kereskedők s mások is vannak, akik ép úgy viselik a terheket s nem kevésbbé hazafiak, mint a kisgazdák. Magát a verseczi átiratot a kormány iránti bizalom szemponjá­ból tekinti. Ő a kormány iránt bizalommal nincs, mert a közszabadaság terén retrográd irányt folytat s főkép a kultusz ügyekben el­távolodott Deák Ferenc politikájától. Elfogadja I dr. Spitzer indítványát. ) Halász Mihály helyteleníti a katonai javas­latokat, s helyesli a véradó ellen folyó obstruk­ciót. Álljon el ettől a kormány s nyújtson be javaslatot az általános, egyenlő, titkos vá­lasztói jogról. Czakó Gyula szerint a véderőjavaslat csak részben hozza a kétévi szolgálatot, mert az altisztek továbbra is 3 éves maradnak. Ha magyar hadseregért kellene áldozni, áldozna, de az osztrákért nem. Miután még övári Ferenc végszó cimén Szász Károly szavaira reflektálva kijelentette, hogy a végszükség idejét elérkezettnek látja, következett a névszerinti szavazás. Az áll. választmány javaslata (a verseczi átirat párto­tanúlt be, amiket mind el akart mondani a Benja előtt, mert hiszen az most nagy úr, nem lehet csak úgy szimplán elejébe állani: — Szervusz Benja! Emlékszel-e reám ? Tudod, én vagyok az a Feldmann Jakab — most Földesi Jákó — aki neked ... de Isten ments', erről nem is szabad majd előtte beszélni, még megtalál haragudni és fuocsba megy a jó állás. Másnapra szabadságot kért a hivatalfőnökó­tői — díjnok volt valamelyik minisztérium szám­vevőségénél — aztán már kora reggel benzinnel jól kitakarította a fekete ruháját, amely kissé elnyűtt és kopott volt, kissé már ki is nőtte, de arra a célra, amire használni akarta, éppen nagyon is alkalmas volt, mert nagyobb részvé­tet kelthetett. A cél pedig — amint ezt a hires jezsuiták is oly gyakran, állították — szentesíti az eszközöket, így tehát ez a kopott ruha a Jákó szemében egy szent eszköz volt. II. — A nagyságos kereskedelmi tanácsos úr — mondotta egy finom szalón-ruhás úr, a taná­csos úr komornyikja, Jákónak, amikor a Gáldos lakásában megjelent — most éppen a tőzsde­palotában van, ahol a tőzsdebiróság ülésén vesz részt. Ott lehet vele beszélni. Kérem, tessék odafáradni. Jákó, aki az imént óriási szivdobogások között haladt föl a lépcsőkön, most kissé meg­nyugodva lépkedett lefelé. — Ha a komornyik is ilyen udvarias és finom úr, akkor a gazdájától nincs mit félni — biztatgatta magát Jákó. És amikor ott állott már előtte egy óriási fényűzéssel berendezett szobában ós lábai remegve süppedtek bele a puha szőnyegbe, melyen állott; amikor szóhoz jutott, szinte önkívületben csak azt érezte, hogy a tanácsos ár össze-vissza ölel­geti, hogy csontjai is beleropogtak, akkor sűrűn peregtek le a könnyek az arcán és bevallotta önmaga előtt, hogy az emberek mégsem oly rosszak, mint amilyennek állítják. íme ez a nagy úr, mennyi szeretettel fogadja egy régi barátját, habár ez egy ütött-kopott szegény díjnok is. Hát meg kell adni, hogy a kereskedelmi tanácsos úrnak, valóban nagy és nemes szívű embernek kellett lennie, ha nem átallotta az ő finom ruháját összeérinteni azzal a kopott ruhá­val, ós fehér kezével megszorongatni amannak éppen nem gondosan ápolt kezeit. Meg volt neki a kellő oka hozzá. Már amikor első pillantásra ráismert, mindjárt át­cikkázott az agyán az a gondolat, hogy ez az ő embere, akire neki szüksége van. A legalkal­masabb médium az ő tervére. Azzal tisztában volt, hogy Jákó kérni jött valamit s akkor mi­sem könnyebb, mint úgy intézni a dolgait, ahogy ő, a tanácsos, legjobbnak fogja látni. Leültette egy nagy angol karosszékbe, hogy szegény fiú, az ő vézna alakjával majdnem egészen elveszett benne. Aztán megkínálta va­lami finom szivarral, melynek mind a két vége egyforma volt, úgy, hogy Jákó nem tudta, melyik végét vegye a szájába. Nagyon termé­szetes, hogy nem azt a végét tette a szájába, amelyet kellett volna. A tanácsos persze nem zavarta meg azzal, hogy helyreigazítsa, még osak el sem mosolyodott. A jó szivar szelelt volna így is, de Jákó lása) mellett 105-en, ellene 6^-en szavaztak s így á megyegyülés 43 szótöbbséggel elfogadta az áll. vál. javaslatát. Második nap. A megyegyülés második napján megtör­tént az, ami még tán soha, majdnem 70-en voltak jelen. Az érdeklődést Fodor Gyula és társainak fellebbezése idézte elő Veszprém város azon határozata ellen, hogy a képviselőtestület a rendőrkapitányi kinevezés fölött sajnálkozását fejezte ki. A fellebbezők azt kívánják, hogy e határozat, mint törvénytelen, a városi jegyző­könyvből töröltessék ki. Dr. övári Ferenc kéri a fellebbezés elutasítását, amelynek célja a város és a főispán közt rosz viszonyt előidézni, holott a város csak fájdalmát akarta annak idején kifejezésre juttatni fiai mellőzése miatt. Juraszek János kifejti, hogy a város határozata bírálat a főispán eljárása felett, holott a kineve­zés a főispán korlátlan joga, melybe a város bele nem szólhat. A jegyzőkönyvi pontnak értelme sincs, mert csak nem gondolták, hogy ezzel visszavonatják a kinevezést. Ha a fájda­lom kifejezése jogosult, akkor undort és meg­botránkozást is lehet kifejezni. Az ügyhöz még dr. Csete Antal a fellebbezés mellett, dr. Komjáthy László veszprémi polgármester ellene, dr. Antal Géza és Fischer Károly mellette szóltak s azután a fellebbezésnek 62 szóval 5 ellen helyt adtak. Megcsappant érdeklődéssel tárgyalták ez­után a tárgysorozat többi pontjait, melyek kö­zül bennünket a következők fontosabbak érde­kelnek : Kijelölő választmányi tagokul dr. Antal Géza, Kránitz Kálmán, dr. Óvári Ferenc vá­lasztattak meg, a főispán pedig tagokul Purgly Lászlót, Sült Józsefet és dr. Szász Károlyt nevezte ki. — Megválasztattak: árvaszéki ülnök­nek dr. Tóth György Béla, szolgabírónak dr. Körössy Ferenc, árvaszéki jegyzőnek Kukorelly Nándor. — A vasutak, első sorban a pápa­sümegi vasút segélyezése tárgyában benyújtott indítványt azzal adták ki az alispánnak, hogy a benne foglaltakat tanulmányozza s az ügyre vonatkozó javaslatát az 1912. évi junius havi közgyűlés elé terjessze be. — Pápa város szervezeti szabályzatát egész terjedelmében jóváhagyták. * A vármegyei közgyűlésen városunkból dr. Antal Géza, Barthalos István, Beck Zsigmond, Billitz Ferenc, Halász Mihály, dr. Hoffner Sán­dor, dr. Kende Ádám, dr. Kőrös Endre, Mészáros Károly, Schlesinger Mór és Sült József vol­tak jelen. ^ elfogultságában alig merte szivni, úgy hogy beszédközben mindegyre elaludt ós a tanácsos nem győzte a villamos gyújtó gombját eleget megnyomni, végre fel is hagyott vele. — Hát édes barátom, azért jöttél, amint megértettem, hogy valami jó állást szerezzek neked. Már régebben is hozzám fordulhattál volna. Vagy talán nem tudtad, hogy én volnék az a te osztálytársad ? Jákó, a tanácsos sűrű és gyors beszédére feleletet sem tudott adni s csak a fejével intett igent, vagy nemet, több ideje nem volt, közben bajmolódván a szivarjával is. — No de most sem késő — folytatta a tanácsos —, sőt éppen a legjobb időben jöttél. Nekem volna szükségem egy olyan megbízható emberre, vagy jobban mondva egy igazi barátra, akire legbizalmasabban reábízhatom üzleti ügyei­met 8 akiről tudhatom, hogy úgy megbízhatok benne, mint magamban. S ez a barát te volnál. Ha elfogadod, akkor mától fogva te vagy az irodám vezetője. Holnap majd bemutatlak az egész személyzetnek. Addig pedig majd gondos­kodunk róla, hogy illően megjelenhess előttük. Tudod, nekem ebben a ruhádban sem vagy más, mint az ón legjobb barátom, de ezek az urak ott nálam, mind úgy öltözködnek, mint a legelső gavallérok. Azt akarom, hogy impo­nálj előttük. Jákó szörnyen meg volt hatva, A tanácsos aztán elmondta, hogy felesége évekkel ezelőtt meghalt ós van egy kis 14 éves leánykája, aki egész életének gyönyörűsége és aki oly szép, mint egy igazi égből leszállt angyal. — Hiszen majd meglátod. Most mindjárt elmegyünk hozzá. Mert ma az én vendégem vagy.

Next

/
Thumbnails
Contents