Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-09-16 / 37. szám

Véssey József nem hiheti, hogy e javaslatokat minden ellenzéki magáévá tenné. Ha a most követelt áldozatokat a kultúrára adnák, intelligensebb lenne a nép és akkor — kevesebb katona kellene. Elfogadja Óvári és Pósa indítványát. Bélák István nem tartja helyénvalónak, hogy itt a véderőjavaslatról tárgyalnak, holott csak arról kellene beszélni, helyeslik-e az obstrukciót vagy nem. Dr. övári Ferenc szerint az obstrukció szoros összefüggésben van a katonai javaslattal s ezért lehet erről is beszélni. Ö különben nem helyesli az obstrukciót, de ma, mint kényszereszközre szükség van. A véderőjavaslat új terhet jelent s ezt az ország nem birja. Meg kell adni a magyar vezényszót s akkor kisebb sereg is győzni fog a háborúban. Barthalos István: Nem szokott politikai dologban felszólalni, de ma, mikor a kisebbség erőszakosan meg akarja akadályozni a többség akaratának érvényesültését, kénytelen felszólalni. A kátonaság szükséges rossz, de az obstrukció szükségtelen rossz, mert a szükségeset akadályozza s végül abszolút uralomhoz vezet. Nyelvi szempontról beszélnek s az előző kormány alatt vált parlamentképessé — a horvát nyelv. Óvári csak szóval helyesli az obstrukciót, de tettel nem, mert — soha sincs az obstráálók táborában. Kéri az ügynek névszerinti szavazás alá bocsátását. Mohácsy Lajos: Embertelenség a lázbeteg embert munkára kényszeríteni. Magyarország pedig lázbeteg s mégis új terhet raknak rá. A kisgazdák már nem képesek a nagy adót elviselni, már pedig a kisgazdák a nemzet fenntartó ereje. Nálunk egy kisgazda három ember munkáját végzi. Lehetetlen még terheit fokozni. A mi hadseregünk soha nem a mienk volt, hanem a császáré. Ennek a hadseregnek ő nem ad egy fillért sem s kéri főkép a választott megyebizottségi tagokat, hogy a verseczi átirat ellen szavazzanak. Szász Károly: A véderőjavaslat és obstrukció feltétlenül külön választandó. Akinek meggyőződése, hogy a véderőjavaslat rossz, ám küzdjön ellene minden ezközzel, csak törvénytelennel nem. Ha háború folyik a véderőjavaslat ellen, ne feledjük, hogy a háborúnak is vannak szabályai. Mérges robbanó anyagot egyik hadviselő félnek sem szabad használni: az obstrukció pedig mérgezett fegyver. Ö 67-es alapon áll, de a 48-as szent hagyományoknak nincs nagyobb tisztelője nála. De az obstrukció az az út, mely a romlásba vezet s az alkotmányt darabokra tépi. Óvári maga se hiszi, hogy most a végszükség ideje jött meg, mert ha ez megjő, akkor őt is ott találja a gáton. A véderőjavaslat nagy nemzeti vívmányt is hoz: a büntető törvénykönyvet, mely régi sérelmet orvosol. Hogy a nemzet lázban van, az nem áll, de hogy lázítják, az szomorú valóság. Nem világosítják fel a munkásnépet, hogy az obstrukció minden munkát megakadályoz. Pirul az arca, valahányszor az országgyűlésen, mint annak jegyzőjének, lelketlen névsorolvasással kell a drága időt töltenie. Éretlen gyerekjáték az, ami ma ott folyik, mely a nemzet józanságába vetett hitet megingathatná. Azért kell ma állást foglalnunk s bizonyítni, hogy a költő szerint nemcsak emlegetni, de Jól szeretni is tudjuk a hazát". Füzy Antal szerint katonai vívmányt csak | obstrukcióval lehet elérni. Mindenáron ellene kell állnunk, hogy az osztrák egységbe bennünket be ne olvasszanak. Dr. Spitzer Mór elismeri, hogy az obstrukció kárt okoz, de a salus rei publicae megköveteli. Hogy obstrukcióval lehet eredményt elérni, bizonyítja a Szapáry-lex esete az állami közigazgatásról. Leghelyesebb volna, ha kormány visszavonná a véderőjavaslatot, mely úgysem az 1910. évi népszámlálás adatainak tekintetbe vételével készült. Külön indítványt nyújt be, hogy a verseczi átirat irattárba helyeztessék. Dr. Kende Ádám mint pártonkívüli szól a dologhoz, hogy saját szempontját kifejezésre juttassa. Mindenekelőtt azonban kijelenti, hogy helytelennek tartja a kérdésnek olyan osztályszempontból történő megítélését, mint ahogy azt Mohácsy tette. Nemcsak kisgazdák, de iparosok, kereskedők s mások is vannak, akik ép úgy viselik a terheket s nem kevésbbé hazafiak, mint a kisgazdák. Magát a verseczi átiratot a kormány iránti bizalom szemponjából tekinti. Ő a kormány iránt bizalommal nincs, mert a közszabadaság terén retrográd irányt folytat s főkép a kultusz ügyekben eltávolodott Deák Ferenc politikájától. Elfogadja I dr. Spitzer indítványát. ) Halász Mihály helyteleníti a katonai javaslatokat, s helyesli a véradó ellen folyó obstrukciót. Álljon el ettől a kormány s nyújtson be javaslatot az általános, egyenlő, titkos választói jogról. Czakó Gyula szerint a véderőjavaslat csak részben hozza a kétévi szolgálatot, mert az altisztek továbbra is 3 éves maradnak. Ha magyar hadseregért kellene áldozni, áldozna, de az osztrákért nem. Miután még övári Ferenc végszó cimén Szász Károly szavaira reflektálva kijelentette, hogy a végszükség idejét elérkezettnek látja, következett a névszerinti szavazás. Az áll. választmány javaslata (a verseczi átirat pártotanúlt be, amiket mind el akart mondani a Benja előtt, mert hiszen az most nagy úr, nem lehet csak úgy szimplán elejébe állani: — Szervusz Benja! Emlékszel-e reám ? Tudod, én vagyok az a Feldmann Jakab — most Földesi Jákó — aki neked ... de Isten ments', erről nem is szabad majd előtte beszélni, még megtalál haragudni és fuocsba megy a jó állás. Másnapra szabadságot kért a hivatalfőnökótői — díjnok volt valamelyik minisztérium számvevőségénél — aztán már kora reggel benzinnel jól kitakarította a fekete ruháját, amely kissé elnyűtt és kopott volt, kissé már ki is nőtte, de arra a célra, amire használni akarta, éppen nagyon is alkalmas volt, mert nagyobb részvétet kelthetett. A cél pedig — amint ezt a hires jezsuiták is oly gyakran, állították — szentesíti az eszközöket, így tehát ez a kopott ruha a Jákó szemében egy szent eszköz volt. II. — A nagyságos kereskedelmi tanácsos úr — mondotta egy finom szalón-ruhás úr, a tanácsos úr komornyikja, Jákónak, amikor a Gáldos lakásában megjelent — most éppen a tőzsdepalotában van, ahol a tőzsdebiróság ülésén vesz részt. Ott lehet vele beszélni. Kérem, tessék odafáradni. Jákó, aki az imént óriási szivdobogások között haladt föl a lépcsőkön, most kissé megnyugodva lépkedett lefelé. — Ha a komornyik is ilyen udvarias és finom úr, akkor a gazdájától nincs mit félni — biztatgatta magát Jákó. És amikor ott állott már előtte egy óriási fényűzéssel berendezett szobában ós lábai remegve süppedtek bele a puha szőnyegbe, melyen állott; amikor szóhoz jutott, szinte önkívületben csak azt érezte, hogy a tanácsos ár össze-vissza ölelgeti, hogy csontjai is beleropogtak, akkor sűrűn peregtek le a könnyek az arcán és bevallotta önmaga előtt, hogy az emberek mégsem oly rosszak, mint amilyennek állítják. íme ez a nagy úr, mennyi szeretettel fogadja egy régi barátját, habár ez egy ütött-kopott szegény díjnok is. Hát meg kell adni, hogy a kereskedelmi tanácsos úrnak, valóban nagy és nemes szívű embernek kellett lennie, ha nem átallotta az ő finom ruháját összeérinteni azzal a kopott ruhával, ós fehér kezével megszorongatni amannak éppen nem gondosan ápolt kezeit. Meg volt neki a kellő oka hozzá. Már amikor első pillantásra ráismert, mindjárt átcikkázott az agyán az a gondolat, hogy ez az ő embere, akire neki szüksége van. A legalkalmasabb médium az ő tervére. Azzal tisztában volt, hogy Jákó kérni jött valamit s akkor misem könnyebb, mint úgy intézni a dolgait, ahogy ő, a tanácsos, legjobbnak fogja látni. Leültette egy nagy angol karosszékbe, hogy szegény fiú, az ő vézna alakjával majdnem egészen elveszett benne. Aztán megkínálta valami finom szivarral, melynek mind a két vége egyforma volt, úgy, hogy Jákó nem tudta, melyik végét vegye a szájába. Nagyon természetes, hogy nem azt a végét tette a szájába, amelyet kellett volna. A tanácsos persze nem zavarta meg azzal, hogy helyreigazítsa, még osak el sem mosolyodott. A jó szivar szelelt volna így is, de Jákó lása) mellett 105-en, ellene 6^-en szavaztak s így á megyegyülés 43 szótöbbséggel elfogadta az áll. vál. javaslatát. Második nap. A megyegyülés második napján megtörtént az, ami még tán soha, majdnem 70-en voltak jelen. Az érdeklődést Fodor Gyula és társainak fellebbezése idézte elő Veszprém város azon határozata ellen, hogy a képviselőtestület a rendőrkapitányi kinevezés fölött sajnálkozását fejezte ki. A fellebbezők azt kívánják, hogy e határozat, mint törvénytelen, a városi jegyzőkönyvből töröltessék ki. Dr. övári Ferenc kéri a fellebbezés elutasítását, amelynek célja a város és a főispán közt rosz viszonyt előidézni, holott a város csak fájdalmát akarta annak idején kifejezésre juttatni fiai mellőzése miatt. Juraszek János kifejti, hogy a város határozata bírálat a főispán eljárása felett, holott a kinevezés a főispán korlátlan joga, melybe a város bele nem szólhat. A jegyzőkönyvi pontnak értelme sincs, mert csak nem gondolták, hogy ezzel visszavonatják a kinevezést. Ha a fájdalom kifejezése jogosult, akkor undort és megbotránkozást is lehet kifejezni. Az ügyhöz még dr. Csete Antal a fellebbezés mellett, dr. Komjáthy László veszprémi polgármester ellene, dr. Antal Géza és Fischer Károly mellette szóltak s azután a fellebbezésnek 62 szóval 5 ellen helyt adtak. Megcsappant érdeklődéssel tárgyalták ezután a tárgysorozat többi pontjait, melyek közül bennünket a következők fontosabbak érdekelnek : Kijelölő választmányi tagokul dr. Antal Géza, Kránitz Kálmán, dr. Óvári Ferenc választattak meg, a főispán pedig tagokul Purgly Lászlót, Sült Józsefet és dr. Szász Károlyt nevezte ki. — Megválasztattak: árvaszéki ülnöknek dr. Tóth György Béla, szolgabírónak dr. Körössy Ferenc, árvaszéki jegyzőnek Kukorelly Nándor. — A vasutak, első sorban a pápasümegi vasút segélyezése tárgyában benyújtott indítványt azzal adták ki az alispánnak, hogy a benne foglaltakat tanulmányozza s az ügyre vonatkozó javaslatát az 1912. évi junius havi közgyűlés elé terjessze be. — Pápa város szervezeti szabályzatát egész terjedelmében jóváhagyták. * A vármegyei közgyűlésen városunkból dr. Antal Géza, Barthalos István, Beck Zsigmond, Billitz Ferenc, Halász Mihály, dr. Hoffner Sándor, dr. Kende Ádám, dr. Kőrös Endre, Mészáros Károly, Schlesinger Mór és Sült József voltak jelen. ^ elfogultságában alig merte szivni, úgy hogy beszédközben mindegyre elaludt ós a tanácsos nem győzte a villamos gyújtó gombját eleget megnyomni, végre fel is hagyott vele. — Hát édes barátom, azért jöttél, amint megértettem, hogy valami jó állást szerezzek neked. Már régebben is hozzám fordulhattál volna. Vagy talán nem tudtad, hogy én volnék az a te osztálytársad ? Jákó, a tanácsos sűrű és gyors beszédére feleletet sem tudott adni s csak a fejével intett igent, vagy nemet, több ideje nem volt, közben bajmolódván a szivarjával is. — No de most sem késő — folytatta a tanácsos —, sőt éppen a legjobb időben jöttél. Nekem volna szükségem egy olyan megbízható emberre, vagy jobban mondva egy igazi barátra, akire legbizalmasabban reábízhatom üzleti ügyeimet 8 akiről tudhatom, hogy úgy megbízhatok benne, mint magamban. S ez a barát te volnál. Ha elfogadod, akkor mától fogva te vagy az irodám vezetője. Holnap majd bemutatlak az egész személyzetnek. Addig pedig majd gondoskodunk róla, hogy illően megjelenhess előttük. Tudod, nekem ebben a ruhádban sem vagy más, mint az ón legjobb barátom, de ezek az urak ott nálam, mind úgy öltözködnek, mint a legelső gavallérok. Azt akarom, hogy imponálj előttük. Jákó szörnyen meg volt hatva, A tanácsos aztán elmondta, hogy felesége évekkel ezelőtt meghalt ós van egy kis 14 éves leánykája, aki egész életének gyönyörűsége és aki oly szép, mint egy igazi égből leszállt angyal. — Hiszen majd meglátod. Most mindjárt elmegyünk hozzá. Mert ma az én vendégem vagy.