Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-09-16 / 37. szám

Városi takarékpénztár. — Dr. Molnár Imre javaslata. — — Folytatás. — Tény az, hogy a hazai és másfelöl a nyugoti városi, községi élet között a tagadhatatlanul nagy fejlődés dacára is mutatkozó óriási külömbséget meg tudjuk indokolni azzal, hogy a nyugot városainak kulturai és gazdasági kibontakozását évszázadokon át mi tettük lehetővé a keletről jövő mindenféle támadásokkal szemben és ez alatt nem maradt időnk a saját háztájékunk iendbentartására. Ott azonban tévedünk, amikor ezt az egy körülményt örökérvényű indoknak kívánjuk tekinteni hátramaradottságunk igazolására. Mert bizonyos az is, hogy ha a nyugoti városok háztartási berendezésének egy némely kipróbált intézményét hazánkban ezelőtt 20—30 évvel meghonosítottuk volna, városaink a mainal is jelentősebb előrehaladottsággal dicsekedhetnének, és nem kellene szervezetükbe felvenni az állami segélyezés mérgező anyagát. Miből tartották és tartják fenn magukat a nyugot városai ? Honnan van, hogy csak a szomszéd Stájerországot hozzam fel például, — a 4—5000 lakossal biró városokban, községekben is az a meglepő rend, tisztaság, az a sok kulturális és közegészségügyi intézmény, amivel nálunk csak a 20—30 ezer lakossal biró városok dicsekedhetnek ? Egyedül abból, mert hiszen ott sokkal ritkább a 89 ezer hold ingatlan vagyonnal rendelkező Debreczen, Szeged a maga 82 ezer hold, Kecskemét, Szabadka 48 ezer hold ingatlanával, — hogy a városok reátértek a haszonhajtó vállalatokra fektetett gazdálkodás útjára. A leginkább kéznélfekvő, legkönnyebben kezelhető, ellenőrizhető és jövedelmező vállalatnak mutatkozott a közönséges pénzüzlet, a jelzálog és kézi zálogra, adóslevélre, váltó leés visszleszámítolásra fektetett kölcsön és betétüzlet, a községi takarékpénztár intézménye. Poroszországban már 1838-ban 80 községi takarékpénztár állott fenn, ma az egész Német birodalomban legvirágzóbbak a községi takarékpénztárak. Bádenben, Bajorországban túlnyomóan községi alapon vannak a takarékpénztárak szervezve. Ausztriában 1902-ben 568 takarékpénztárból 460 községi volt, az egésznek 80'9%-el Franciaországban, ebben a szomorúan centralizált, bürokratikus államban is a takarékpénztárak 78%'

a községi alapon van szervezve. Olaszországban az arány 45%- Itt általában a kézi zálogüzlet is hozzá van csatolva a községi takarékpénztárak üzletköréhez. Ezek a községi takarékpénztárak teszik lehetővé, hogy pl. Jéna gimnáziumot épített Becsöngette a szolgát, rendelkezett, hogy álljon elő az autója 8 mikor aztán ez jelentette, hogy készen áll minden, karonfogta Jákót s mindenek nagy álmólkodására beleültette ezt a kopott urat az automobilba, maga is mellé ült és elrobogtak. A szegény szurok-ember osillaga kezdett ragyogni és emelkedni. III. Jákó egészen beletalálta magát a jó életbe. Sokszor eltűnődött rajta, hogyan is cseppenhetett bele annyi sok és keserves életküzdelmei után ebbe a kellemes állapotba. Dolgát különben a nagy kereskedelmi irodában kitűnően végezte ós az alkalmazottak előtt — volt egy egész sereg belőlük — komolyságával, munkásságával tekintélyt szerzett és udvarias, természeténél fogva ezelid modorával szeretetüket is megnyerte. Minden jól ment. A kereskedelmi tanácsos úr úgyszólván alig nézett be az irodájába ós minden ügyének, sőt nem egyszer tőzsdei megbízások és spekulációk lebonyolítását is reá bizta, Jákó már kezdett afölött is gondolkozni, hogy talán jó volna megházasodni. Maholnap már negyven éves lesz és bizony egy hű élettárssal az élet még kellemesebb lehet. Persze, eddig még nem ért reá hölgyekkel foglalkozni, de meg nem is akart, mert a maga nyomorúságát nem akarta másnak is a nyakába varrni. De most, az egészen más. Most fényes pozíciót adhat annak a nőnek, akit magához kötne. Aztán, ha olyan szép és kedves volna, « és tart fenn. Strassburg kis lakásokat, Drezda munkásházakat épített, Königsberg városi munkás hivatalt, iparos továbbképző iskolát, népfürdőt, a lábbadozó betegek, szegények részére menházat tart fenn, és gondozza a városi sétatereket, utakat a községi takarékpénztár jövedelméből. Wasserburg ezen jövedelméből adósságait törleszti. Bizonyos az, hogy hazánkban is a külön községi nagyobb vagyon hiányában csakis azon városok lesznek képesek a haladó korral mindinkább reájuk nehezedő szociál-politikai feladataiknak megfelelni, amelyek a magán gazdálkodás önként kínálkozó előnyeit kihasználják. Látjuk is, hogy azon városokban, ahol a városi kormányzat feladata magaslatán áll, és az olcsó népszerűséget és kényelmet kész feláldozni a versenyenkivüliség részéről jövő alaptalan támadásokkal szemben, ott a létesített községi jellegű vállalatok már is tetemes összegekkel gyarapítják a város pénztárát. Szép sorozata van már azon városainknak, ahol községi háztartásban haszonhajtó vállalatok : községi takarékpénztár, világítási, közforgalmi, házépítési, téglagyár-ipari, ingatlán vételi és parcellázási, stb. vállalatok létesültek. Általános gazdasági elv, hogy a szolid verseny mindennemű gazdaságra fejlesztőleg hat. Annál kevésbbé állhatja azért az egyéni önzés útját a városi vállalatoknak, mert amig ezeknek üzleti szolidsága kétségen felül áll, addig az általuk érdekelt hasonnemü egyéni vállalatok is közvetve részesülnek azok jövedelmeiből. Minél intenzivebb a város magán gazdálkodása, annál több anyagi eszköz felett rendelkezik a kulturális és gazdasági élet fellendítésére, annál inkább megnövekedik a személy-, áru-, hitelforgalom, annál több jövedelmi csatorna nyilik meg az egyéni vállalkozások részére. Amint Pápán a modern jellegű világítás, utak jókarba hozatala, vízvezeték, sétakert létesítése bizonyára lényegesen emelte az idegenekben a városba települési kedvet, épugy fogja azt fokozni a csatornázás, közkórház, munkásház telepek, ipari vagy más gazdasági szakiskolák stb. tervének végrehajtása. A külföld példája által is igazoltnak látszik az a felfogás, hogy Pápa városra nézve a legelőnyösebb, mert anyagi áldozatot nem igénylő, jövedelmező, a kezelés és felügyelet szempontjából egyszerű, tehát kockázattal sem járó vállalatnak kínálkozik egy városi takarékpénztár felállítása. A mondottak után alig képzelhető máshonnan jövő valamely érv ezen intézmény ellen, mint a már létező három hasonnemü intézmény részéről jövő az az ellenvetés, hogy a községi takarékpénztár szükségnélküli versenyt támasztana velük szemben. Ez az ellenvetés mint a Benja kis Margitkája, aki hozzá, Jákóhoz, úgy ragaszkodik és úgy szereti, mintha ő volna az édes atyja. Mikor szelid, kék szemeivel reánéz Jákóra, mindig úgy tűnik föl előtte, mintha szegény meghalt anyjának a szemei tekintenének reá, aki pedig már régtől fogva ott pihen a kőrösszegi temetőben és bizonyosan a fia boldogságáról álmodik hosszú, végnélkül való álmot. Jákó kész lett volna ezért a kis leányért az életét odaadni. Nem kellett, hogy odaadja, ofeak a becsületét. Egy napon, Jákó már készülőben volt, hogy egy. kis leánynak bevallja, nem a szerelmét, csak azt, hogy szeretné, ha a felesége lenne. Igaz, nem rég ismeri, de sok jó tulajdonságot fedezett föl benne s úgy látta, hogy a leány szívesen elbeszélget vele s vonzódik is hozzá. Jákó tehát készült a boldogsághoz vezető úton az első lépést megtenni. De nem tette meg soha. Közbe jött valami. A kereskedelmi tanácsos behívta őt a legbelsőbb szobájába s maga után minden ajtót bezárt, hogy meg ne zavarhassák őket. Mikor aztán már ott állottak szemben egymással, a tanácsos szomorú és levert arccal mondta Jákónak, csüggedten ereszkedve le egy székre: — Tönkre jutottam. Koldusabb vagyok a koldusnál. Ha osak magam volnék, nem sokat gondolkoznám. Egy golyó mindent rendbehozna, de mi lesz drága kis leányommal ? Mi lesz vele ? S a nagy úr zokogott, mint egy gyermek. Jákó nem akart hinni a fülének, hogy jól hallott-e ? — Mi történt az ^Istenért ? — kérdezte nagy meglepődéssel. azonban a város közérdekére való tekintettel, valódisága esetén sem volna elfogadható és épen ebből a szempontból csak sajnálni le hetne, ha ily akadály egyáltalán felmerülne. Cáfolatul vele szemben szolgáljanak a következők: a) a külföld példája, b) a létező hitelintézmények talán ma sem, vagy csak ideig-óráig elégítik ki a növekvő hiteligényeket. Nem szabad félremagyarázni a képviselőházban közelebbről hallatott nyilatkozatokat, amelyek kizárólag a kellő biztosíték nélküli bankszédelgések ellen irányultak. Magyarországon és különösen Pápán a hitelintézmények túltengéséről korántsem lehet beszélni, egyedül jogosult azonban az a panasz, hogy még mindig csekély azoknak a bankoknak a száma, amelyek tulajdonképeni rendeltetésüknek megfelelnek. Czakó Emil leirja a Közgazdasági Szemlében azt a mélységes különbséget, ami a hazai és külföldi bankok szervezete között fennáll. A külföldön az ipar és kereskedelem teljesen szolgálatába hajtotta a hitelintézményeket. A bankok keresik' fel az elhelyezkedési terrénumokat, nem úgy, mint nálunk, ahol „az a fordított helyzet áll fenn, hogy az ipar és kereskedelem, ha nem anyagilag, de morálisan és ethikailag alá van rendelve a bankoknak". A helyes irányra már rátért budapesti és néhány vidéki bank kivételével hitelintézményeink ipar és keresködelem fejlesztő tényezőnek alig tekinthetők. Külföldön, ha felmerül egy ipari idea, rögtön ott van a bank és kéri az engedélyt az idea realizálására. Üzletkörükbe tartozik a kötvények és váltók leszámítolási üzletén kivül közraktárak felállítása, berendezése, termények, áruk bizományi átvétele, eladása, létező iparágaknak új befektetés által való fejlesztése, új gyártási ágak meghonosítása, forgalmi utak építése, üzemben tartása, építkezések vezetésének átvétele; ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági vállalatok létesítése. Rögtön észrevesszük, hogy ilyen üzletkör fedi csupán a bankoknak a törvényben és gazdasági forgalomban vett kereskedelmi tevékenysége fogalmát. Ami ezen alól van, tehát amiben a magyar vidéki bankok jelenlegi tevékenysége legnagyobb részben kimerül, nem egyéb a közvetítés teknikájánál. — Folytatjuk. — A VÁROSHÁZÁRÓL. — § Városi közgyűlés lesz e hó 28-án, melynek tárgysorára a követkeeő ügyek vannak kitűzve: 1. Az• Erzsébetliget megnagyobbításához szükséges telkek megszerzése. 2. Harsányi Sándorné lakbérleti szerződése. 3. A — A börzén óriási Összegeket vesztettem, azonkívül a versenyistállóm folytonos kudarcai, a fogadások teljesen tönkretettek s ha még osak az én vagyonom veszett volna oda, de a lányomé is, melyet én kezeltem. — Borzasztó! — mondta Jákó, egészen elfehéredve — és semmi mentség sinos ? — Csak egy mentség volna s osak te menthetnél meg bennünket. — Hogyan! ? — csodálkozott Jákó. Akkor aztán a tanácsos úr nagy könyörgések között elmondta a tervét. Jákónak ad néhány ezer koronát, hogy menjen ki vele az újvilágba. Mikor már ott biztonságban lesz, akkor a tanácsos bejelenti a rendőrségnél, hogy ő, Jákó, minden vagyonát, amit készpénzben és értékpapírokban talált, ami mehetett néhány millió értékre, magához véve, megszökött, azalatt, amig a leányával külföldön tartózkodott. Igy majd talán nyerni fog haladókot s kimenti magát és leányát a nyomorból. Éa holnap útra is kél a leányával. Jákó, amig a tanácsos beszélt, ökölbe szorította a kezeit és minden peroben kész volt reá, hogy az arcába csapjon a hitvány embernek. De nem tette, ehelyett osak ennyit mondott. — Cudarság, hogy az ón becsületemet akarod feláldozni a te becstelenségedért, ós az én életemet akarod tönkretenni, hogy te bőségben és meg nem érdemelt tiszteletben élhess. De jól van, mégis megteszem Margitért, mert nem akarom, hogy szenvedés érje, hogy meg-