Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-09-09 / 36. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: D«- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Külföldi vendégek. Ha azok között az előkelő külföldi vendégek között, kik a mai napon hazánk területére érve országos körútjok első állomása gyanánt Pápára jönnek, nem is foglalnának helyet Nagy-Británnia szellemi éle­tének kiválóságai, hierarchiájának vezérei, ha egyszerűen arról lenne szó, hogy egy turista társaság óhajt városunkkal s városunk ősi kultúr­intézményeivel megismerkedni, akkor is büszke­ség kellene hogy dobogtassa kebelünket. így azonban, mikor tudjuk, hogy olyanok jönnek körünkbe, kiknek mostani tanulmányútja vezető egyéniségüknél fogva százaknak és százaknak szolgál majd például, mikor tudjuk, hogy azok, kik most meggyőződni fognak róla, mily kaján irigység, rosszakaratú ellenségeskedés tüntette fel eddig előttük e földet barbárnak és kultúrát­lannak, ennek hirét egy világbirodalom minden részében elterjesztik, akkor kétszeres az örömünk és kétszeres a büszkeségünk. Pápa város, Magyar­ország külföldi vendégeinek ez első stációja, nem hasonlítható a többiekhez, ahova későbben eljutnak. Debreczen, Kolozsvár, Budapest mellett ez a mi kis vidéki városunk mással nem kelthet tiszteletet vendégeink szemében, mintha meg­győződnek róla, hogy ez a kis hely évszázadok óta egy egész óriási vidék szellemi fókusza volt. Az idő, mit körünkben töltenek, rövid, de ennek meglátására elegendő. Legyenek üdvözölve kö­rünkben a világbíró angol nemzet neves és tudós képviselői! Az az egyházi férfiú, aki ma még sok­kal mérsékeltebben mutatkozott krisztusi lelkű­nek, mint valaha, mert attól való féltében, hogy öt „néma ebnek" tartják, útszéli marakodást kezd, általában is fiatal ember, de mindenesetre nagyon fiatal — Pápán. Fiatalsága, tájékozatlan­sága lehet az oka, hogy arról, ami az ő korszak­alkotó fellépte előtt történt városunkban, arról halavány sejtelme sincs. Ha például olvasta volna e hírlapot nem is olyan régen, talán csak vagy négy-öt év előtt, akkor igenis látta volna, hogy a Szemle írójának legalább is annyira fáj az antikrisztianizmus, mint az antiszemitizmus. A Bszabadgondolkodók" pápai alakulása ellen ez a lap, egyedül csak ez, sőt ebben is ugyanez a toll vette fel a harcot s legalább is olyan bátorsággal, de persze lényegesen más fegyve­rekkel küzdött az antikrisztianizmus ellen, mint amilyennel a P. és V. cikkirója folytatja áldá­sos propagandáját az antiszemitizmus érdeké­ben. Egy azonban tény. Akkori ellenfeleim épp így át akarták a személyeskedés mezejére te­relni a vitát, amint a mostanit öldokli a vágy, hogy ugyanezt elérhesse. Ez a vágya azonban nem fog teljesülni. De nem fog telje sülni az a reménysége sem, hogy Pápán az antiszemi­tizmust, még az olyan elvi (!) alapon állót sem, aminőt ő akar, meghonosítja. Megbukott az antikrisztianizmus, megbuktatták nem a P. H. cikkei, hanem erkölcsi alapjának hiánya, s meg fog bukni az antiszemitizmus is a maga összes „bibliai ebeivel" egyetemben. A gyűlölség uralma csak időleges lehet, a szeretet örök. Yasutunk ügye a megyén. Nem tudjuk, hogy a politika, mely egyébként elég ritkán szokott a mi vár­megyénk törvényhatósági termében na­gyobb vitákra okot és alkalmat szolgál­tatni, ezúttal kivételesen nem fog-e aka­dályául szolgálni annak, hogy az a kér­vény, amit a megyebeli vasutak, első­sorban a Pápa—Devecser-i vasút létesí­tése tárgyában a pápai megyebizottsági tagok terjesztettek a törvényhatóság elé, a maga jelentőségéhez mért részletesség­gel és alapossággal tárgyalható legyen. Már maga az, hogy a kérvényt pápai megyebizottsági tagok adták be, nem ép­pen kedvező ómen. Minket pápaiakat Vesz­prémben szeretnek rebelliseknek, külön­válni akaróknak tartani (amiben hiszen van is némi igazság), s azért hellyel­közzel legigazságosabb ügyünket is ké­pesek a rivális pártos szemével nézni. Megesett' már, hogy a Pápa ellenes áram­lat még a vármegye vezetőit is hatalmába ejtette, akiknek végül is felül kellene állani minden versengésen s az utolsó község ügyét csak úgy kellene előmozdítani ipar­kodniok, mint akár — a vármegye első városáét. Ám ha első vonalban pápai megye­bizottsági tagok kérelmezik is, hogy a törvényhatóság azt a kilométerenkinti hozzájárulást, amit eddig juttatott min­den megyebeli vasútnak, az ezután kő­vetkezőknek is adja meg s ha véletlenül éppen a pápai megyebizottsági tagok mu­tatnak rá is arra a módra, amellyel ez a vármegye közönségének egyetlen újabb fillérnyi megterheltetése nélkül lehetővé válik, mégse hinnők, hogy a törvény­A „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Add vissza ! í Add vissza élet, amit elraboltál ! Lelkem fehér, vakító, tiszta lap volt : Méltó rá, hogy sok széppel írd tele. 8 te durva kézzel mázoltál reá Egy dísztelen, hétköznapi regényt; Sivár mesét, amelynek kezdetén Már-már élőre sejteni a végét S melynek végén régesrég elfeledtük, Mi volt a kezdete. Add vissza élet, amit elraboltál: Százhúros, érző hangszer volt szivem ; Méltó reá, hogy ihletett kezekkel, Merész, csapongó dalt pendíts ki rajta. De te esetlenül nyúltál bele S oly sivár össze-vissza dallamot, Oly vad zenét csaltál belőle ki, Hogy görcsösen befognám a fülem. Ha mindezt nem magamban hordanám ! Add vissza élet, amit elraboltál! Rejtelmes, ősi kagyló volt agyam, Amely magában, halkan zsongva, hordta Évezredek öröklött titkait, Mély tengerek örök viharmeséit. S te puszta, dísztelen partokra dobtad, Ahol lelketlen, harsogó szelek Elnyomják tiszta étheri szavát S úgy porlad el, meghallgatatlanul! Add vissza élet, amit elraboltál! Gáspár Kornél. A toínamegyei nemzetőrök. Irta: Németh Ferenc. Csak nagy ritkán történik immár, hogy dicső függetlenségi harcunk egyik jelentékeny tényezőjéről, a nemzetőrségről halljunk vagy olvassunk valamit, holott ennek a nagy seregnek lelkesült, önfeláldozó működése nem egy esetben előmozdította azt, hogy honvédeink fényes győzö­delmeket arathattak. Kiérdemelték, hogy róluk az utókor megemlékezzék . . . * Koromsötét, csendes éjszaka volt 1848 szeptember utolsó napjainak egyikén. Épen éjféli tizenkettőt kongott Sárszentlőrino köz­ség templom-tornyának órája. A falu lakossága csendes álomba merülve pihente a nap fáradal­mait. Örökké emlékezetes lesz előttem ez az éjszaka. Csupán csak egy ház volt, ahol ébren voltak, melynek ablakaiból halvány gyertyafény világossága szűrődött át a redőnyökön ki az utcára s tompa, halk, szomorú beszélgetés hangja hallatszott. Talán súlyos beteg ágyánál virrasztanak ott ? Óh nem. Az történt, Tiogy mikor este későn a sötétség leple ráborult a földre, egy fáradt lovak által vont porlepte koosi döcögött végig a tágas utcán e bekanyarodott a kivilá­gított ablakú ház udvarára. Kedves vendégeket hozott a koosi, még pedig egészen váratlanul, a ház asszonyának Lakásberendezéseket DRACH ADOLF u. m. háló-, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezé­seket megrendelésre rajz után készítek a legmodernebb kivitelben, í zlése s, olcsó és modern BÚTOROK állandóan raktáron! - Javításokat is eLfog-adok:. bútorasztalos, Pápán, — Győri-ut, Tizes-malom,

Next

/
Thumbnails
Contents