Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-09-02 / 35. szám

c sak nem közvetlenül, hanem illetékes parancsnokuk útján kell hozzájuk fordulni. Ács Ferenc, Csurgay Gyula, Halász Mihály az öntözési mizériáikról panaszolják fel, utóbbi minél több földalatti öntöző csap készíttetését kéri, Keresztes Gyula a vízpazarlás ellen szól s vízórákat sürget, dr. Steiner József a minél több viz használatának szükségét hangsúlyozza, dr. Lővy László a vízhiányt némileg rejtélyesnek tartja, Révész mérnök a második tápláló csőtől várja a vizhiány megszűnését, dr. Kende Ádám a vízügyi bizottság működését vázolja, melynek során nem nyert feltétlen beigazolást, hogy a mostani vízvezeték nem tudná ellátni a várost, e téren várjuk meg a biz. idevágó javaslatát. A közgyűlés ily értelemben határozott. A hitközségek iskolai segélye. A legnagyobb vita, mint minden évben, idén is e tételnél volt. 26.374 K-val (13.343 K 30 f a r. kath., 8004 K 37 f az izr., 3160 K 96 f a ref. és 1865 K 67 f az ág. hitv. ev. iskolának), van előirányozva a felekezeti iskolák segélye. Győri Gyula hivatkozással arra, hogy a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmából kimondták, hogy a segélyt többé nem adják meg, a tétel törlését indítványozza. Varga Rezső szerint, ha nem adjuk meg a segélyt, amint azt a szabadkőművesek (!?) kívánják, a pótadó csak ' akkora lesz, a hitközségi terhek meg emelkednek; Barthalos István fázik az évről-évre visszatérő vitától, amig a felekezetek maguk nem bírják iskoláikat fenntartani, "segélyezzük őket. Steinberger Lipót szerint, amig az állami iskola ügye nincs kellőleg előkészítve, meg kell a tételt szavaznunk. Dr. Steiner József erkölcsi szempontból nem tartja helyesnek a segélyezést, de opportunitás szempontjából, hisz jelenleg még csak ezek az iskolák vannak, megszavazza. Herz Dávid a segélyt megszavazza, de azt akarná, hogy ennek ellenében a városnak bizonyos ingerenciája lenne a felekezeti iskolákra, a költségvetést bekérhetné ; bizonyos fokig felügyelhetne. Dr. Kende Ádám ezt az ügyet a haladás ügyének tartja. Ha mi nem is adjuk meg a segélyt, a felekezetek mégis fenntartják iskolájukat; a kultúra nem, csak a kultusz szenved. A népoktatás egyébként is állami feladat, a segély elvonásával biztosítjuk az államosítást. Somogyi József a segély megadása mellett van. Blau Henrik szerint az elemi iskolák államosítását minden tanügyi ember szeretné, de a jelen idő nem kedvez az államosításnak; hiába vonnók el a segélyt, csak a hitközségek baját növelnők a nagyobb pótadó beszedésével, magunkon nem segítenénk. Győri Gyula azt magyarázza, hogyha az isk. segélyt hitközségi pótadó alakjában fizetnénk, akkor olyanok is fizetnék, pld. az állami tisztviselők, akik a teherhez mai formájában egy fillérrel sem járulnak hozzá. Előadja a hitk. Elvéti az, lei távol tájakon jár, És rátalálhat az, ki — lehajol. . . . Egy kissé messze vitt a csöpp topán. Magamban ültem, őszi éjszakán, Borongó, hűvös, dermesztő időben, Midőn a mélyből fölmerült előttem! Követtem gondolatban újra hát El-elvesző s felbukkanó nyomát, Mint akkor, ott, — a csillogó fövenyben. De minthogy lassan már hajnalodik, Most elbúcsúzom tőle — holnapig, Ha majd a gazdájával szemtől-szemben, Kezét kezembe fogva állhatok, Elmondom még tovább is, mit beszéltek A kis cipők, csöndjén a hűvös éjnek . . . Ma, egyelőre, hadd legyen: titok. Martos Ferenc. A tetszhalott. Irta : Charles Folej. Halványan derengő fény szűrődött át a nehéz ablakfüggönyökön, mikor Bremieux: aszszony fölébredt. Gondolatai kuszán össze voltak eavarva s az előzményekre nem tudott visszaemlékezni. Halántékait valami láthatatlan vasgyürü szorította s lélegzetvételkor szúró fájdalmat érzett. Nagy erőlködéssel fölemelkedett s bámulva segély egész történetét, hogy az izr. hitközség egy 18 évi kisebb építési segélyéből mint fejlődött ki a mai állapot. A közgyűlés nagy többsége (vagy 50-en 10—12 ellen) megszavazta az iskolák további szubvencióját. Iparos-tanonc iskola, munkásgimnázium. Mint minden évben, a felekezeti tétel elintézése után a jelen volt városatyák nagyrésze eltávozott. Az iparos-tanonc iskolánál a helybeli összes tanítók kérelmezték, hogy a város ne korlátozza az állami tanfolyamra menők számát. azzal, hogy csak l-nek, esetleg 2-nek ad 100 K segélyt. A közgyűlés többek felszólalása után e tételt 100 K-ról 300 K-ra emelte, áthatva attól az intenciótól, hogy a tanfolyamokon szerzendő ismereteket a tanítók a város ipari oktatásánák emelésével értékesitik. — A munkásgimnázium 400 K-ás tételét a költségvetésbe Blau Henrik felszólalása folytán ismét beállították. A szinházi épitési alap. A szinház épitési alapjára felvett 5000 K-t Steinberger Lipót töröltetni kívánja abból az okból, mert nem tudni mibe kerül az új szinház, az állami segély bővítésre szól s az ügy fellebbezés alatt áll. Barthalos István emlékeztet arra, mily megnyugvást keltett annak idején a szinház és templom-ügy ismert módon történt elintézése s most ismét nyugtalanságot akar e javaslat előidézni. Csodálatos, hogy az impozáns többséggel szemben a kisebbség ilyen ötletszerűen akarná a maga álláspontját érvényesíteni. Győri Gyula a város pénzügyi helyzetére való tekintette] nem bánná, ha az évi 5000 K szinházi alap gyűjtését csak két év múlva kezdenők meg. Dr. Kende Ádám utal arra, hogy ma itt alig vagyunk 30-an, mig annak idején háromszor ennyien hozták azt a határozatot, amit dezavuálnunk már etikai szem pontból sem lehet. A határozat jóváhagyása teljesen független a szinházi alap évi 5000 koronájától. Ha a határozat nem hagyatnék jóvá, a megszavazott pénz megmarad a városnak. Hajnóczky Béla tiltakozik az ellen, hogy a kisebbség ne mondhassa el véleményét. A városnak sok az adóssága, ő a színházra az öszszeget nem szavazza meg. Dr. Körös Endre szerint egyénenként bárki is fenntarthatja véleményét, de a városi képviselőtestület a maga egészében magasabb morális nézőpontból nem változtathatja máról holnapra elhatározásait. Az állam által nyújtandó segély elsősorban színház építésére szól s csak másodsorban lett volna esetleg megengedve, hogy a kibővítés céljaira felhasználtassék. A felebbezés ügye nem tartozik ide. Az olyan felebbezésnek, melynek egyik argumentuma az volt, hogy a sétatéren állítandó ref. templom a más vallásuakat az ott sétálástól visszatartani fogja, más sorsa nem körültekintett. Nem úgy feküdt, mint egyébkor szokott : puha párnái közt, hanem egyszerűen kiterítve a vetetlen ágyon, hosszú, fehér pongyolában, melyet már éyek óta nem viselt. Ösztönszerűleg a nyakához kapott, ahol vékony aranyláncot szokott viselni, meghalt férje ajándékát. A lánc nem volt helyén. Mi ez? Álmodik talán? Feltápászkodott, hogy maga köré tekintsen. Az ágy, a falak, a padki, székek tele voltak koszorúkkal ós csokrokkal, melyeken szalagok függtek. Jóllehet fényes nappal volt, magas gyertyatartók ban hat gyertya égett. Körülötte mélységes csend. Még az óra sem mert lélegzeni, messzetünt idők bizalmas tanuja. Bremieux aszszony megkísérelte visszaemlékezni, de képtelen volt erre. A virágok nyomasztó illata eltompította érzékeit. Kétségbeesett erőlködéssel félretolta a virágokat s odavánszorgott az ablakhoz. Remegő kézzel félrehúzta a függönyt, kinyitotta az ablakot s mohón szivta a beömlő levegőt. Őrjítő öröm fogta el. Az a tudat, hogy lélegzik, hogy él„ A szive megint szabályszerűen dobogott, halántékáról a nyomás eltűnt. lehet, mint az elutasítás. Varga Rezső helyesnek tartja, hogy a színházról jóelőre gondoskodunk s évente adjuk azt, amit annak idején egyszerre kellene adnunk. Szavazásra bocsáttatván a kérdés, a képviselőtestület 26 szóval 9 ellen a szinház alapsegélyét megszavazta. Második nap. — 1911 aug. 29. — Utcák, sétaterek. A közgyűlés második napjára már csak igazán a legkötelességtudóbb városatyák gyűltek össze. Az utcarendezés tételénél dr. Kende Ádám, dr. Lővy László és Győri Gyula felszólalása után kimondták, hogy a Kossuth-utca aszfaltozási és csatornázási költségvetésének elkészítésével a tanácsot megbízzák. Halász Mihály az Anna-tér és a Csóka-utca rendezését, Keresztes Gyula a Tapolcán két híd építését szorgalmazta. Győri Gyula a Színház-téri sétahely elhanyagolt voltára hívta fel a figyelmet. Dr. Lővy László a fák gondozását ajánlotta a hatóság figyelmébe. Ezzel kapcsolatban Keresztes Gyula a madarak védelmét hozta szóba s megrótta a rendőrséget, hogy gyerekektől a puskát elszedik, másoknak meg eladják. Szokoly rendőrkapitány tiltakozott ez ellen; az eladás nem gyerekek részére történik. Pados József sok madáretető felállítását kívánta. Mészáros polgármester az iskoláktól várná el, hogy a fák és madarak védelmére a tanulókat kioktatnák. Mátz József kijelenti, hogy ebben nincs hiány, de az iskola munkája csak a társadalom segítségével lesz teljes. A villamos-telep átalánya. A villamos-telep átalányára eddig 13.300 K volt előirányozva, ezt az összeget, tekintettel arra, hogy a telep jól kifizetődik, 6300 K-ra szállították le. Tenyészbikák tartása. Keresztes Gyula indítványozta, hogy a legelőbirtokosoknak tenyészbikák tartására előirányozott összeg 600 K-ról 1000 K-ra emeltessék. Az indítványt elfogadták. A fedezeti rész. A költségvetés fedezeti részében a pénzügyi bizottság a helypénz díjtételeinek felemelését indítványozta. A tanácsot ez irányban utasították arra, hogy a felemelés előtt a kereskedelmi és ipari testületek véleményét kérje be. A jéggyár ügye. A jéggyár ügyénél a pénzügyi bizottság a műjég kötelező használatára szabályrendele t készítését javasolja. Dr. Lővy e szabályrendeletet már a jövő héten tartandó közgyűlésén tárgyaltatni akarja. Győri Gyula az ügy meg-, nyugtató elintézése céljából a szakiparosok Bizonyára — mint az utóbbi időben már annyiszor — megint elájult s szive peroekig nem dobogott. Emiatt aztán halottnak vélték ! . . . Bremieux asszony rátalált kicsiny aranyláncára. Valami új dobozban hevert. Reszkető kézzel megindította az óra ingáját s mosolygott a megszokott ketyegés hallatára. Azután egymás után eloltogatta a gyertyákat. Ekkor suttogó hangokat hallott a szomszéd szobából, összerezdült. A leánya éa a veje. Halkan beszélgetnek. Már előre mélységesen meghatva attól a nagy örömtől, melyet váratlan megjelenése kelteni fog, odatámolyog az ajtóhoz, hogy gyermekét karjaiba zárja s könnyek és csókok közt szóljon hozzá : — Igen, ón vagyok ! Még lélegzem, még élek és szeretlek ! Ekkor . . . ismét ez a rettenetes gyengeség. Félájultan nekitámaszkodik a falnak. A szomszéd szobában a nevét emlegetik. Leánya szól halkra tompított hangon : — Szegény mama 1 Ha arra gondolok, hogy téged, vagy gyermekünket ilykóp kellene elvesztenem ! Rettenetes volna ! Azután a vő hangja, mely hidegen és megfontolva válaszol :