Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-09-02 / 35. szám

megkérdezését kivánja. Pados József emlékeztet arra, hogy éppen a szakiparosok sürgették a jéggyár felállítását. Végül elfogadták a pénzügyi bizottság javaslatát. Ez üggyel kapcsolatban a polgármester bemutatta Goldschmid Ödön*, kereskedő sürgős ajánlatát, melyben szeptember—október hónapokra az összes termelendő jég átvételére ajánlkozik métermázsánként 3 K árban. Az ajánlat körül vita támadt s végül Keresztes Gyula, dr. Körös Endre, Blau Henrik és dr. Kende Ádám hozzászólása után kimondták, hogy az ajánlatot azzal a kötelezettséggel fogadják el, hogy Goldschmid ugyanazon árért s ugyancsak házhoz szállítva köteles a magánfogyasztóknak adni a jeget, mint amennyiért a város adta s közegészségügyi célra a város állandóan kellő mennyiségű jeget készenlétben tart. A jéggyár termelésének ez az eladása persze csak idénre szól. A fedezeti rész többi tételeit változatlanul elfogadták. Pályaválasztás előtt. Megkezdődtek a beiratások, pár nap múlva országszerte megnyílnak a különböző jellegű iskolák kapui a tanulni vágyó ifjúság előtt, amely tömegestül, szinte megdöbbentően nagy számmal özönli el a tanintézeteket, amelyekben az ifjak jövendő életpályájukra akarnak előkészülni s biztos megélhetésüknek alapjait akarják lerakni. Az utóbbi évtizedek kulturtörté nete, a tanügyi statisztikák adatai, azt mutatják, hogy hazánkban a különböző életpályákra előkészítő és azokra képesítő tanintézetek száma csaknem megkétszereződött s különösen a tudományos pályákra képesítő iskolák felé oly tömegesen, akkora rajokban özönlik a gyakorlati élet követelményeivel és igényeivel mit sem törődő gyermekifjuság, hogy az iskolák nem képesek már őket magukba fogadni s törvényes intézkedések váltak szükségessé az iránt, hogy az egyes intézetek osztályaiba felvehető növendékek létszáma bizonyos mértékig korlátozlassék. Valóságos invázió indul meg szeptember első napjaiban az iskolák falai felé, melyek pedig épen ezeket a napokat megelőzőleg egy nagyon is szomorú és nagyon is leverő látványosságnak szoktak a színhelyei lenni. Értjük ez alatt a szomorú dolog alatt a javító vizsgálatokat. A szülők és a szülők által a legtöbb — Rettenetes volna, igaz. Hanem az más is volna. Anyád hatvannyolc éves volt! — Söt eggyel több. Hatvankileno. — Szép kor. Sohasem hittem volna, hogy súlyos szívbajával megéri. Utóbb már igen meglátszott szenvedéseinek nyoma az arcán. Természete is egészen megváltozott. Mostanában már oly túlságosan érzelgős volt ! Miránk ez nem volt ugyan hatással, de az öregek szomorúsága ragadós. Charlotteunk oly szokatlanul osendes és tartózkodó lett. Éppen nem olyan, mint az 6 korabeli gyermekek 1 Ez engem nagyon aggaszt . . . Rád is hátrányos volt a vele való együttlét. Olyan szokásokat vettél fel, melyek egyébként nem a tieid. Be kell vallanod, hogy sohasem voltunk a magunk urail Te nem akartál utazni, sőt még a házból is alig léptél ki miatta. Még a rendes éjjeli nyugalmad sem volt meg, mert mindig attól kellett tartanod, hogy felvernek s elhívnak hozzá. Ez káros befolyással volt egészségedre is . . . — Ez igaz. Magam is éreztem, hogy egyre gyengülök, osak nem akartam bevallani magamnak. De ha még sokáig tartott volna, összeroskadtam volna. Jobb a halál, mint ez a hosszas, kinos haldoklás. — Anyagilag is előnyös ez a haláleset. Most nem kell fizetni a járadékot. Nemsokára esetben kényszerített ifjak nem látnak ebből a vigasztalhatlan képből elfogultságukban semmit és a messze jövőről álmadozva, nem veszik észre, nem akarják meglátni, hogy az iskolai növendékeknek több mint egy negyede elbukik útközben és áldozatává lesz ama szerencsétlen társadalmi felfogásnak, hogy mindenki szeretné gyermekét „úr"-nak nevelni. Azokat a javító vizsgálatokra utasított, kegyelemkérö tanulókat egészen más szempontból szokták megítélni a szülők és eszükbe sem jut arra gondolni, vájjon az ő gyermekeiknek nem az a sors jut-e pár év elmultával osztályrészül, mivel talán hiányzik bennök a tanulói pályára megkívántató szellemi képesség, lelki tehetség és erős elhatározás, melyek nélkül elhullanak útközben menthetetlenül A legtöbb szülő még azzal sem gondol, hogy azok az ifjak, akiket tanáráik szánó kegyelme könyörületből átbocsát a javító vizsgálaton, csak a proletárok számát fogják szaporítani későbbi időben, és keserű érzések között gondolnak vissza arra az időre, amikor a pályaválasztás előtt állva, szülőik egyenes akaratából, azoknak a kívánságára egy hosszú élet gyötrelmességének vetették meg az alapjait. Aki figyelemmel és mélyebb megfontoltsággal vizsgálja az életet és a különböző kenyérszerző pályákon működő egyének társadalmi- és életviszonyait: annak lehetetlen be nem látnia, hogy a proletarizmus a legnagyobb mértékben a tanult, intelligens osztályból toborozza hiveit és a sorsukkal elégedetlen, zúgolódó, panaszkodó és nyomorgó emberek legnagyobb százaléka a félig képzett embereknek a soraiból kerül ki. Tehetséghiány, rossz anyagi viszonyok és más, itt részletesen elő nem sorolható okok miatt az iskolás növendékeknek több mint fele kénytelen tanulmányait a félúton félbeszakítani, még mielőtt a tisztességes megélhetést biztosító okmányokat megszerezhette volna ós ekkor lelkében a keserűséggel, bizonyos önmeghasonlással lép ki a gyakorlati életbe anélkül, hogy tudná, mihez kezdjen és miből tartsa fenn magát. A legtöbben ezek közül kishivatalnoki pályára adják magukat és mig közülök egyeseknek sikerül tisztességes pozícióra magukat felküzdeni, addig a legtöbbnek sorsa keserű házat vehetek, ami aranyos jövőt biztosít Charlottenak. — Levettem mama nyakáról a láncot, melyet oly szívesen viselt. Legyen a gyermeké, emlékül szeretett nagymamájától. Az öreg hölgy mozdulatlanul állt. Nem mert tenni egyetlen lépést, nehogy elárulja jelenlétét. A langyos nyári levegőt, mely az ablak on beömlött, jéghidegnek érezte. Azután újra veje hangját hallotta. — Ne menj be hozzá. Jobb, ha nem látod többé, A halottkém mindjárt itt lesz, hogy kiállítsa a halotti bizonyítványt ... Én majd szeretni foglak helyette is . . . ölelkeztek s a fiatal asszony felsóhajtott : — Szegény mama ! . . . Igazad van ; így jobb. Neki is, nekünk is. Eltávoztak. Bremieux asszony úgy állt ott, mint egy sóbálvány. — Irgalmas Isten! Mily könnyen megvigasztalódtak ! Mintha már évtizedek óta halva volnék ! Megtántorodott. Tünő erővel leoldotta nyakáról a láncot éa visszatette az uj dobozba. Fehér ajka halkan suttogta : — Szerettem volna magammal vinni a csalódássá, életviszonyai pedig örökös nélkülözéssé válnak. Ezeknek az embereknek műveltségükből kifolyólag is nagyobb társadalmi igényeik vannak, amelyeket azonban csekély fizetésükből ki nem elégíthetnek s igy valóságos martirjai lesznek az életnek és az iskolának, amelynek falai közé kényszerítette őket a szülői szeretet ideálizmusa. Valóban rosszul esik látnunk és tapasztalnunk, hogy a szülők nem számolva a gyakorlati élet tanulságaival, gyermekük pályaválasztásánál túlnyomó részben elsőbbséget adnak a tudományos életpályának és minden mélyebb megfigyelés, gondolkozás és a tényleges viszonyok kellő mérlegelése nélkül hanya golják el a gyakarlati életpályákat, amilyenek például a kereskedelem és ipar, amelyeken pedig szorgalommal, igyekezettel és erős akarattal sokkal kedvezőbb helyzetet biztosíthat magának bárki, mint az elözönlött és végtelen lassú haladást biztosító hivatalnoki pályán. Az urhatnámság ördöge, a látszólag könnyű és munka nélküli életmód csábítja a legtöbb fiatalembert az iskolák falai közé és tereli helytelen irányban a szülői gondoskodást és szeretetet, amit azután megbánni már késő, jóvá tenni pedig sohasem lehet. Elmondottuk pedig ezeket a dolgokat a tanév elején azért, hogy a szülőket gondolkodásra késztessük, nehogy gyermekeiknek pályaválasztása előtt állva, az üres. látszat és hiu ábrándozás útjára lépjenek. A VÁROSHÁZÁRÓL. § Városi közgyűlés lesz e hó 4-én a következő tárgysorozattal: 1. A legtöbb állami adót fizetők névjegyzékének kiigazítására kiküldött bizottság beterjeszti jelentését. 2. Gzegléd város átirata az 1886. évi XXII. t.-c. 138. §. rendelkezésének hatályon kivül helyezése iránt. 3. Belügyminiszteri rendelet a folyó évre részben kiutalt államsegély felosztása érdemében. 4. Városi tanács jelentése és javaslata a Kisfaludy Károly utcát átszelő Tapolcahidnak kibővítése tárgyában. 5. Lajos és Zápolya-utcai lakosok kérik, hogy utcájukba a vízvezeték bevezetessék. 6. Képviselőtestületi tagok választására jogosult választók névjegyzékének összeállítására bizottság kiküldése, továbbá az igazoló választmányba 2 tag kijelölése, végül a sirba, de ők nem akarják. Unokámnak szánták. Egy pillanatig habozott, aztán megállította az óra ingáját. Majd odalépett az ablakhoz s óvatosan, zajtalanul becsukta. Azután remegő kézzel szép sorjában ismét meggyújtotta a gyertyákat. Vissza akarta tenni helyükre a koszorúkat is, de erre már nem volt ideje. Szédülni kezdett s érezte, hogy ereje fogytán van. Alig, hogy le tudta magát vetni az ágyra. Melle zihált, halántékaira a nyomás visszatért. A virágillat fojtogatta s eszmélete lassan tűnni kezdett. — Jobb így, mondta a gyermekem, jobb, ha meg halok ... ám jó, készen vagyok 1 Az orvos mindjárt itt lesz, hogy kiállítsa a bizonyítványt halálomról. Nem szabad, hogy életben találjon! Oh osak soha többé fel ne ébrednék! ... Nagy, határtalanul mély fájdalmat okoztak ! Most már nem esik nehezemre megválni az élettől . . . A szó elhalt ajkain. Szemét behunyta. Elaludt. Mikor az orvos odalépett a halotti ágyhoz, igy szólt a vőhöz : — A halott arca könytől nedves. Sirt, mikor haldokolt ? — Nem; egészen bizonyos, hogy nem. Nem volt eszméleten, mikor meghalt. Szenvedés nélkül hunyt el!