Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-09-02 / 35. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Kár! Kár, kár, szörnyű kár, hogy az „Uj ösvények" irója csak magáról áll jót. így bi­zony az új ösvényre térés igen kétes értékűvé válik s félő, hogy a kis klerikális újság maga a régi marad. Sajnáljuk, valóban sajnáljuk. Nem a t. laptársat, mert ha ő jól érzi magát a maga Alkotmány-fiók szerepében, miattunk ám legyen neki az ő kedve szerint, Pápa város józan közvéleményén amúgy is megtörik min­den felekezeti agyarkodás, de sajnáljuk őt, a cikkirót, akit — bár neve nem volt a lap élén — mégis csak az egész sajtóbeli vállal­kozás szellemi édes anyjának tartottunk. És ime most ő a maga lelki átváltozásával, mely rejtélyes csatornán át a politikával áll össze­köttetésben, egyedül maradt, teljesen egyedül. Mert bizony, bizony, ha az egekig magasztalt kiváló munkatársakkal szemben „klotűrt nem alkalmaz", — ha mindenki továbbra is szaba­don üzi kisded játékait, akkor a Vörösmarty elhagyott anyjának a sorsa lesz az övé, búnak eredten, gyászfeketében „ott ül lekötötten a szörnyű magányhoz". A város költségvetése. — 65'4°/ n pótadó. — A város költségvetését két délutáni gyűlé­sén tárgyalván a képviselőtestület s végered­ményében némi változtatásokkal elfogadván, az 1912. évre 65'4% pótadót állapított meg. Ez vagy 1'5%-al még több, mint amennyire a ta­nács javaslata alapján kilátás volt, aminek oka az, hogy a közgyűlés egy majdan létesítendő közkórház céljaira — dr. Lővy László indít­ványára — ez évtől kezdve évi 3000 K-t fel­vesz költségvetésébe s ezen kivül is a szük­ségleti részben több tételt felemelt. Az emel­kedés summáját azonban a jéggyár számlájára kell írni, mely ez idő szerint nemhogy a tör­lesztési kamatot nem fedezi, de még a vágó­hídi pénztárt is terheli s az összesen 10.440 K-nak a fedezeti részből elvonása a költség­vetést ,4%-al terheli. Érthető, hogy ilyen körül­mények között a közgyűlés már most gondol­kozott azon, hogy a jéggyár üzemének deficitét megszüntesse. Ez hihetőleg sikerülni is fog, de hasznát már csak 1913-ra láthatjuk. A köz­gyűlés lefolyásáról itt következő tudósításunk számol be : Első nap. — 1911 aug. 28. — A közgyűlésen Mészáros Károly polgár­mester elnökölt. A napirend első pontját a gyámi tartalékalap 3396 K jövedelmével, az elhagyott gyermekek alapjának növelését egy­hangúlag elhatározták. A második pontot, az Erzsébet-liget kibővítésére 1500 •-öl megvéte­lét, 30 nap múlva tartandó gyűlésre tették át. A költségvetés. Az 1912. évi költségvetést a reá vonat­kozó pénzügyi bizottsági és állandó választ­mányi javaslatokkal együtt Freund Ferenc fő­számvevő terjesztette elő s a képviselőtestület tételenként ment végig rajta. Az első 24 tételt változtatás nélkül elfogadták. Ezek között van a tisztviselői személyzet, az adóhivatal és rend­őrség személyzetének fizetésemelkedése az új állásokkal, mely szintén egyik főoka a pótadó emelkedésének. Hozzászólás azonban e tételek­hez, mint amelyek már előzetes képviselőtestü­leti határozatokon alapultak, nem volt. Abban a nyugodt hitben emelte meg a képviselőtestü­let a most már, ha a nagy drágasághoz képest nem is túlnagy, de mindenesetre más hivatal­noki karokéval egyező fizetéseket, hogy a város tisztviselői tevékenysége révén az értük hozott áldozat egyrésze megtérülhet. Tűzoltói kiadások. Az önkéntes tűzoltó-egyesület eddigi 8420 K évi segély helyett 8993 K-t kér. Dr. Lővy László a nagyobb segély megadása mellett van, mert a felemelt összeg szerek beszerzésére kell. Szokoly Ignác egy 200 K-ás tételt kifogá­sol az egylet költségvetésében, mely mentő­tömlőre van előirányozva, aminek Pápán egy­általán nem lehet hasznát venni s még nagy városokban se igen vált be. Ez összeget törölték is. Városi kórházért. A közegészségügy tételénél dr. Lővy László — mint minden évben — idén is előadta, hogy a városra szégyen, hogy nincs teljesen modem módon berendezett közkórháza. Ennek létesíté­sére azzal kell az első lépést megtenni, hogy évente 3000 K-t állítsanak be a költségvetésbe. A közgyűlés az indítványt nagy többséggel el­fogadta. Utcanyitás és öntözés. E tételnél Mátz József, Pados József és dr. Lővy László kifogásolták, hogy a fizetéses tűzoltókkal, kik az öntözést is végzik, a város nem rendelkezik. Dr. Csoknyay János, mint a tűzoltó egylet elnöke kijelenti, hogy a tűzoltók igenis bármikor szolgálatára állnak a városnak, A „PIPÁI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Üzenet. Hoqy itt az ősz és hull a falevél S a gólya, fecske lassan útra kél S a fordított vándormadár, az ember, Akit nyaranta megfüröszt a tenger, Hónába visszaröppen mindahány — Magára gondolok, kis barna lány. Először lenn a tengerparton láttam. Kalap nélkül, fehér battisztruhában Lépdelt az édes anyja oldalán. A lábnyomát kerestem a fövenyben, De rögtön eltűnt. . . Mint madár ha rebben, Oly könnyedén siklott a kis topán. A szellő, melynek arra sincs hatalma, Hogy pár fodorral gyöngén felborzalja Tükrét a víznek, már befútta nyomban Lába nyomát a zizegő homokban . . . És mégis, ím, hogy vasvillára hányom Emlékeim kévéit, ez a lábnyom, Ez elvesző, parányi semmiség — Be frissen tud rám kandikálni még! . .. Csodás emlék! Most, hogy magányos órán, Kezemre hajtva fáradt homlokom, A multak tarlóin kalandozom : Élettel, színnel megtelve, raqyog rám. Kinő belőle egy leány-alak, Sugárözönben úsznak a falak Tündöklő homlokától . . . liljom-ágak Repeső, dús hajában, mely setét . . . Borzongva érzem bús tekintetét — S valahol kis kerubok fuvoláznak . . . Ó, láttam, látam én már ezt a szentet! Csillag sugár os nyári éjszakán, Halk csobbanással úszó gondolán i A viz tükrén az égbolt mása rengett, S két égbolt közt, hintázó csónakon, Míg távol tőlünk, méla hangokon Megzendítették a Maria mari-t — Valaki rámvetette szemsugárit! ... Az ember jár-kel, hosszan válogat. Sokáig kerget délibábokat $ a kergetödzés hosszú, girbe-görbe Ösvénye végül visszahozza körbe'. Meddő volt útja l Más, ki el sem indult Légvárak ostromára, célhoz ért. ó, hogyha újra kezdené, mi elmúlt I Kárpótlásul a vesztett érdekért Mit nyert a harcon ? Egy kis ember-undort, Csömört a léttől, kiábrándulást, S a hajban, mely már nem „merészen borzolt Kezdődő hamvat, őszi csillogást! A szíve mélyin érez mázsás terhet, Lelkén a csüggedésnek szúja rág, Fejét lehajtja . . . S ím, az ösvény mellett Szemébe tűnik egy kis vadvirág. Hozzája térdel; nézi és csodálja. Mily kedves, gyöngéd! Mennyi büve-bája ! A nagy világ roppant kolosszusin Nincs összegyűjtve annyi pompa, szin! Minden kis szirma mily tökéletes! A vonalak hajlása mily nemes! Nem zeg-zugos, nincs benne rejtelem, Finom szövetjén általlát a szem S mely szűzies kelyhéből száll: az illat, Szivet dobogtat és a lélekig hat! Hát kezdjük ott, ahol kezdhettük volna ! — Magában így beszél a férfiú. — Tűzzük fel a virágot s félre bú! Mosolyg az élet, nincs eltékozolva! Van cél, van tartalom, van tiszta oltár, Csak meg kell látni s megbecsülni jól! Leányok és fiuk részére intézeti ruhakelmék, fehérnemüek és kelengyék az intézetek előirása szerint legjobb minőségbe^ és legjutányosabb árban kaphatók KRAUSZ és KORÉIN divatáraházában, PÁPÁN.

Next

/
Thumbnails
Contents