Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-08-19 / 33. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. „Új ösvényeken." A megtérő bűnös Istennek tetsző látvány s ha a Pápa és Vidéke múlt heti cikkírója bűnbánólag megvallja, hogy eddig rossz ösvényeken járt s ezentúl más lesz, mint ami eddig volt, akkor nincs joga senkinek szemrehányást tennie neki a múltért, hanem örülnie kell mindenkinek a szép igéretért s bizó reménységgel kell váinia azt a szent szövetséget, melyet t. laptársunk cikkírója eddig még meg nem határozott célok érdekében a pápai felekezetek között a szeretet jelében alakítani akar. Azt sem kell senkinek kérdenie, hogy mint történt mindez ilyen hirtelenséggel, hogyan jött rá most olyan egyszerre, hogy eddigi ösvényei a tévelygés ösvényei voltak s hogy a város igaz érdeke — amint azt mi nem egyszer hangsúlyoztuk — más ösvényeket kiván. A kijelentés megtörtént, várjuk türelemmel, mi következik utána. Egyet azonban mégis tudni szeretnénk. Az „Új ösvények"-et kijelölő cikket kétségtelenül t. laptársunknak ha nem is éppen szerkesztője, de olyan hangadó munkatársa irta, aki hasonló, a lap egész szellemének megváltozását kilátásba helyező cikknek Írására a lappal való összeköttetése folytán jogosítva van. Ámde vájjon van-e akkora súlya a lapnál, hogy minden munkatársát erre az új ösvényre tereljen. Vájjon pld. az a mérsékelten krisztusi lelkűnek mutatkozó egyházi férfiú, aki csak pár hét előtt kurzív betűkkel nyomatta ki ugyanazon lap hasábjain : „Antiszemitizmus van, mert lennie kell", vájjon ő is és mindazok, kik vele együtt az ismert hecctenort fújták, meghódolnak-e az „Új ösvények" kijelölése előtt s jövőben szintén a béke apostolai közé állanak ? Igaz örömünkre szolgálna,- ha ezt nem nekünk, akiknek végre is közömbös, ha valaki istócziféle stílusgyakorlatokat tart. hanem a város közönségének, amelyet az antiszemitizmus helyi proklamálója fölöslegesen izgatni akart, az „Új ösvények" irója garantálni tudná. Mert ha nem, akkor a lap, amit egyik kezével talán épít, a másikkal biztosan duplán lerontja. A vasutakért. Vármegyénk .vasúthálózatának fejlődése megbénult. Megbénította az a körülmény, hogy az útadó-alap kimerült, új terhet pedig a megye nem akart vállalni. Ezért ejtette el a törvényhatóság a pápa—sümegi vasú* segélyezését is, melynek létesülését pedig Pápa városa elsőrendű közérdekének tartván, 100.000 K hozzájárulás megszavazásával kívánta és kívánja is előmozdítani. Ámde a megye nélkül a város e téren semmit sem tehet. A megyét kell tehát tettre bírni. Hogy ez a vármegye közönségének minden újabb megterheltetése nélkül megtörténhetik, annak bizonysága az alant egész terjedelmében közölt indítvány, melynek szerencsés eszméje Barthalos István megyebizottsági tag fejében született meg, s amely városunk polgármesterének s már eddig 22 tekintélyes megyebizottsági tagnak aláírásával kerül a törvényhatóság őszi közgyűlése elé, hol bizonyára kedvező fogadtatásra talál: Alulírottak, mint a tisztelt Törvényhatóság megyebizottsági tagjai, vármegyénk területén még szükségesnek mutatkozó h. é. vasútak létesítése tárgyában a kővetkező előterjesztést és indítványt tesszük : Ha Veszprémvármegye közgazdaságilag elmaradni nem akar a vele szomszédos vármegyéktől vasútak létesítésében, ez esetben a szomszédos vármegyék, amely részen új vasúti irányok és gócpontok létesítésén fáradoznak, azon irányok és gócpontok ellensúlyozására a velük való összeköttetést vármegyénknek is létesíteni kell, mert különben a szomszédos megyék új vasútirányai és gócpontjai mindjobban magukhoz vonzzák a mi vármegyénk szomszédos szélső részei közgazdasági forgalmát, vármegyénk kárára. És arra is kell ügyelnünk, hogy vármegyénk belső részei, ha szűkösen vannak vasúttal ellátva, a hiányok itt is pótoltassanak, hogy e részek , se legyenek elhagyatottak. Vasútak létesítése kérdésével tehát nem szabad megmaradni vármegyénknek azon tétlenségben, melyben most van, nyilván azon pénzügyi okokból és nehézségekből, hogy eddig már sokat áldoztunk vasutakra, most már tovább azt nem tehetjük, vagy azon okokból, hogy amely vidék már el van látva vasúttal, az a vasút nélküli vidék elhagyatottságával nem törődnék és újabb áldozatra nem volna hajlandó. Mert az első esetben, ha a további áldozathozatalok szükségessége elöl teljesen elzárkózik vármegyénk, szegénységünk és eddigi vasúti terheink miatt, annyi bizonyos, hogy tétlenségünk folytán szegénysége vármegyénknek még nagyobb lesz, mintha további áldozatok lehető módja elöl el nem zárkóznék. A „PAPAI HÍRLAP" TARCÁJA, K eső n. Irta: Szikra. — Csodaszép asszony volt — kezdte Verédy, mialatt félszemmel a lámpa elé tartott likőrös poharában gyönyörködött. — Minden asszony, akiről kalandot mesélünk, csodaszép. Menjünk tovább — szólt közbe a báró szárazon. — De ez igazán az volt — sóhajtott Verédy. — Bizonyság reá, hogy harminchét esztendejét egész nyugodtan be merte vallani. — Ez már beszéd — hagyták rá tisztelettel. — Igen. Vannak ilyen asszonyok a világon — bölcselkedett Poprády. — Ezeknél nem az areon vannak a ráncok, hanem a szívben. — Szó sincs róla. Annak az asszonynak, akiről én beszélek, a szive is bájosan fiatal maradt. — Szóval : fülig szerelmes voltál belé, öregem. — Nem tagadom. Szerettem fiatalságom minden lelkesedésével, minden ideálizmusával. Szerettem úgy, hogy csak huszonnégy éven aluli korban szeret az ember. — Te szerencsés kópé . . . — Dehogy is. Hiszen éppen itt kezdődik az én szomorú históriám. — Micsoda ? Ő szép és kegyetlen vala ! — Ejh, ha sohasem engedtek szóhoz jutni ? — Halljuk, halljuk! — Kereeztfia voltam a férjnek, s mint ilyen, sokszoc hónapokig időztem kastélyukban. Az ismerősök az Adeline grófnő „szerelmes apródjának" csúfoltak. És én erre nagyon büszke voltam; csak attól rettegtem, hogy Gramszi előbb-utóbb spektákulumot csinál miatta. — Gramszi ? Ki az a Gramszi ? — Csak volt. Valami Dunántúlról szakadt szegény rokon. Egy rém-alak, nevét úgy hiszem, a német Gram és Grampusz fogalmak Összetételeiből kapta, legalább is : megfelelt mindakettŐnek. Örökké sápított ós senkinek sem hagyott bókét. Eletét különben abban koptatta, hogy az Adeline egészségére és lépteire vigyázott. — Ejha ? ! . . . Sokszor oda kívánhattad, ahol a bors terem, mi ? — De hányszor ! . . . Annál inkább, mivel tudnotok kell, hogy a férj botrányosan elhanyagolta Adelinet. — És ő ? — ő, szegény, sorsába beletörődve, derűs egyformaságban éldegélt . . . — Brrr ! Uramfia ! Még a hűtlenkedésnek is elvenné varázsát, ha tudnám, hogy mialatt ón mással mulatgatok, a feleségem otthon derűs egyformaságban éldegél. Verédy dühösen rágta kialudt szivarját. — Mennyi ostobaságot beszéltek itt össze, vissza — mondta megvetéssel. — Pedig ugyancsak messze jártok a valótól, mert a valóság az, hogy Adeline végtelenül szenvedett férje miatt, csakhogy, — és itt a magyarázat: mivel szülei ellenére ment volt hozzá, csupa büszkeségből, dacból, Önámításból, magára erőszakolta a derűs egyformaság álarcát. — így már más — bólogatott Parády. — És te, persze nagyon hamar kitaláltad lelkének vergődését, árvaságát, mi ? — Igen, ós csak még jobban imádtam érte Leányok és fiuk részére intézeti ruhakelmék, fehérnemüek és kelengyék az intézetek előírása szerint legjobb minőségben és legjutányosabb árban kaphatók KRAUSZ és KORIÉI! divatáruházában, PAPÁK.