Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.
1911-07-29 / 30. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: I >KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. A legnépszerűbb iró. A statisztikának legesleginkább akkor szoktam hinni, mikor olyan tényeket bizonyít, amit statisztika nélkül is biztosan tudtam. Ez az eset áll előttem most, mikor arról olvasok, hogy a Muzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa megtudakolta az összes felügyelet alá tartozó közkönyvtáraktól, hogy melyik szerzőt olvassa legszívesebben az ország olvasóközönsége. A pontos adatokkal szolgáló kétszázhatvanhárom könyvtár közül kétszázharminckettő Jókai Mórt vallja legkedveltebb Írójának. Vannak olyan könyvtárak, ahol a szépirodalmi olvasmányok forgalmának több mint fele irható Jókai javára. A kötet kivételeket is közlő száznyolcvanöt könyvtár 19.937 kötet Jókai-regény forgalmát számította össze egy év alatt. Bármily imponálva vezet ekkép Jókai az összes magyar irók között, azért ismétlem ezek az adatok egy csipetet se leptek meg. Az lepett volna meg, ha a statisztika mást mondott volna, mint ami a köztudatomban él. Jókai a legolvasottabb, legnépszerűbb magyar iró. Olvasottabb, népszerűbb a többinél együtt véve. S amidőn mindezt az irói géniuszt megillető hódolattal megállapítjuk, röviden megemlítjük még azt is, hogy a legnépszerűbb, legolvasottabb magyar iró szobrára még mindig nem gyűlt össze akkora összeg, amiből méltó emléke felállítható lenne. Lehet ugyan, hogy a magyar közönség fordított arány elve alapján akarja ezt a szobrot felállítani, vagyis mentől nagyobb a népszerűség, annál kisebb legyen a szobor, hogy azonban ez a kegyeletnek kissé különös és szokatlan megnyilatkozása, azt még a fordított arány leghívebb matematikus-barátai sem fogják tagadhatni. Gyurátz Ferenc. A hivatalos lap f. hó 25-iki száma a következő legfelsőbb királyi kéziratot közölte: A Személyem körüli ministerium ideiglenes vezetésével megbízott magyar ministerelnököm előterjesztésére Gyurátz Ferencnek, a dunántúli ágostai hitvallású evangélikus egyházkerület püspökének és a főrendiház tagjának, az egyház és a közélet terén szerzett kiváló érdemei elismeréseül, II. osztályú vaskoronarendemet díjmentesen adományozom. Kelt Bad-Ischlben, 1911. évi julius 10-én. FERENCZ JÓZSEF s. k. Gróf Khuen-Héderváry Károly s. k. Nem képzelünk pápai embert, aki a királyi kegynek ezt a megnyilvánulását ne a legnagyobb örömmel fogadta volna. És bár az elismerés, mely a legmagasabb helyről származik, túl a város határain az egész egyházkerületben s bátran mondhatni az egész országban, hol Gyurátz Ferenc föpásztori működését tisztelni, becsülni tanulták, lelkes visszhangot kelt, mégis úgy érezzük, mink vagyunk, akiknek legtöbb okunk van örvendezni s ha örömünkbe büszkeség is vegyül, azt se fogja tőlünk senki sem rossz néven venni. Mert Gyurátz Ferenc, a sok ezrek és százezrek javára, üdvére munkálkodó Gyurátz Ferenc, első sorban mégis csak a miénk! Miénk, mert e város egyik felekezetének papja s mert e város minden felekezetének jóban, nemesben példája, nagy eszmékért való hevületében vezére. Összeforrt e várossal egész élete, egész munkássága. Ideális lelke nagy eszményképére, Rákóczira valló önzetlenséggel mindörökre összekapcsolódott e kis várossal. Ahol volt egy szerény gyülekezet lelkipásztora, ott maradt egy egész egyházkerület föpásztora, aki országos nagy teendői mellett élén áll a város iroA „PAPAI HÍRLAP" TARCÁJA, Hajnali kép. A hajnal kél, már lassan elterül Az alvó Budapest fölött, A konflis haza dübörög 8 a paloták alatt Az első sugarak Körülcsókolnak két bús alakot: Az egyik én vagyok. Fehér arcukon a hajnal ragyog. 8 a lelkünk bánatos, sötét, Látjuk a halál köntösét 0, sohse pihenünk, Nem tudunk, nem merünk. Nappal a munka pusztítja erőnk, Éjjel a gond a szeretönk. A hajnal kél, a városra terül Es ott a paloták alatt Öreg anyóka fáradtan halad. Már ősz, szegény, nagyon: ..Hová szép anyjukom, Ilyen korán minek kél föl, minek ? u ., Fiamnak früstököt viszek. A malomban ma durchmarsot csinál, Szegény nem birja már, beteg. . . Oszt a fertály is közeleg" . . . És megy tovább szegény, Mint egy bús tünemény, És a tündöklő hajnal-sugarak Áldott fejére hullanak . . . Peterdi Andor. Az új rokonok. Irta: Németh Ferenc. Kilencen voltak. Négyen csak apáról, öten apáról-anyáról édes testvérek. Valamennyien hosszú kort értek. A legidősebb kilencvenkilenc, a legrövidebb életű nyolcvannégy éves korában halt el. Családot alapítottak mindnyájan az egy Z. Ferencen kivül, akit csak nemrégen, kilencvenedik évében kisértek ki örökös nyugvó helyére, a temetőbe, ő magtalanul halt meg, ellenben a többi valamennyi hagyott hátra leszármazottakat, egy egész sereget. Z. Ferenc fiatal korában gazdatiszt volt. Jó gazda, tanult, értelmes, világravaló ember s emellett a zsugoraságig takarékos. Amihez hozzá fogott, minden jól sikerült neki s ezért rövid idő múlva otthagyta gazdatiszti állását, függetlenítette magát, sajátkezére dolgozott. Szerencséje, melynek alapja okos számítása volt, akkor sem hagyta el, sőt fokozódott, ugyanannyira, hogy mikor lakásának ajtaján a senkit' sem kimélő halál osont újjaival bekopogtatott, annyi vagyont gyűjtött össze, hogy a falujabeliek elnevezték őt a vidék Dáriusának. Meghalni, a nagy vagyont itthagyni . . . irtózatos gondólat ! Azt hitte talán, hogy magával viheti azt is a sirba. Hogy amit ő fáradságos munkával hosszú életén át összegyűjtött, összehalmozott, most itt hagyja, a világ minden tájéka felé szétszórt rokonai között felossza, megsemmisítse, vagy jótékony célokra hagyja, ő ezt nem teheti. Meghalt tehát végrendelet hátra hagyása nélkül. Az oldalági örökösökre szállott egész hagyatéka. Halló! T IMT IHEOIYITAS! Az újonnan átalakult Halló! szombaton, azaz folyó hö 29-én este 8 órakor, Füredi Kálmán teljes zenekarának közreműködésével melyre a nagyérdemű közönséget tisztelettel meghívja SZEUDE ICilÁC kávés.