Pápai Hírlap – VIII. évfolyam – 1911.

1911-07-22 / 29. szám

a Sorompó-utcával legalább 3 utcát le­hetne nyitni, melyeknek végei a zárda mellett lenyitandó és a Rozmaring-utcára nyilnának, miáltal a Rozmaring-utca meg­szűnne zsák-utca lenni. A zárda mellett lehasitandó ut pedig éppen tengelyébe esne a mostan nyitandó Zárda-utcának. Hogy mily élénk forgalmú utcát nyerne a város, azt megmagyarázni fölösleges, hisz a Kossuth Lajos utcába torkolna be a Major-utcán át. Az épitési módra nézve irányadóul venni javaslom a villa-rendszert előkertek­kel, üreges beton-téglával. Ezen épitési anyagból egy 3 szobás lakást az összes mellékhelyiségekkel együtt 7000 koroná­ért fel lehet épiteni. Egy ház épitéséhez szükséges 200 D-öl, melynek árát D-ölen­ként 3 koronával számítva, kerülne a te­lek 600 koronába, a kerítés 400 koronába, összesen egy 3 szobás lakás felépítve 8000 koronába, mig egy 2 szobás lakás 6500 koronába, 1 szobás lakás pedig 4000 koronába. Ha tekintetbe vesszük a VIII., IX. fizetési osztályba tartozó tisztviselők lak­bérét, kik 3 szobás lakásra igénnyel bír­hatnak, ezek lakbére 910, 700 korona. A X—XI. fizetési osztályba tartozók lakbére, kik 2 szobás lakásra tarthatnak számot, 630 és 560 korona. A VIII.—X. fizetési osztályú tisztviselőnek, ha 20 éves amor­tizációra tervezzük az építkezési költsé­gek törlesztését, hozzávetőlegesen kellene fizetni 90%-ot, ami kitenne évi 720 ko­ronát, tehát a lakbérre csak a IX-ik fize­tési osztályba tartozó fizetne rá 30 koronát. A X. és XI. fizetési osztályba tarto­zóknál pedig csak az utóbbi XI-ik osztály­beli fizetne rá 25 koronát. A tisztviselői lakások építését azon­ban összekötendőnek tartanám, amennyi­ben egyik vagy másik tisztviselő fizetése megbírja, életbiztosítással, már azért, hogy ha bármelyik tisztviselő elhalna, a házat tehermentesen örökölhesse az utódja, vagyis a tisztviselő magát halál esetére Gyurka rágyújtott, ö folyton átnézett rám. De biztosan tudom, hogy nem kunmadarasi ruhámat nézte, nem a cipőmet kereste, hogy imponálni sem akart az elegáns, fehér ruhájában, hanem osak nézett. És amint így nézett, a szeme olyan lett, mint a tied volt, nagymamuci, pünkösd vasár­napján, mikor azt mondtam neked, hogy Gyur­kához megyek feleségül. Az életre egyesülök vele, mert 8 az a kékszemű, selymes szőke hajú és dallamos hangú ifja, aki álmaimban oly gyak­ran megjelent. Miért néztél rám akkor úgy ? Sajnáltál? Én azt hittem, örülsz és nézd, most a sajnálat egész véletlenül eszembe jutott. így néztél te rám, mikor azt mondtam, hogy a Gyurkáé leszek a sirig és a siron túl is. — Babci, Baboi, hiszen még csak tizenhét múltál Vízkeresztkor. Még csipás vagy, a füled is nedveB. Életedben most látsz először szépen va­salt nadrágot, selyem mellényt és nyalka bajuszt — Huszárruhában is láttam ! — Annál rosszabb. — Nagymamuci, ne taposd el első szerel­mem virágát. — Fiam, fiam. Az első mindenből, még a szerelemből is osak próba. Az első palacsinta, az első iánk nem kerülhet tálra, mert vagy for­mátlan, vagy sületlen, vagy egészen elégett. Babci lelkem, okos ember még az első kis macs­kát is elpusztítja, mert abból nem lesz tökéletes, becsületes macska soha. De én sirtam, ecetet ittam, gyufát kerestem. A te ellenállásod megtört a szerelmem minden­ható ereje alatt, mi összekeltünk, nászútra indul­tunk és ma este tüzet kórtünk egy idegentől. Gyurka rögtön megismerkedett vele, mert 6' nagyon szeret beszélgetni. De velem nem tud, biztosítaná a D) táblázat szerint, amikor is azonnal kifizetendő a biztosított ösz­szeg a kedvezményezett számára. A tör­lesztési tervezetből minden egyes tisztvi­selő hozzátartozója megtudhatná, hogy mekkora a még törlesztetlen adósság, ami a biztosítási összegből nyerne kielégítést. Ily módon a szegény tisztviselők hozzá­tartozói nem maradnának hajléktalanul, ami szociális szempontból, azt hiszem, eléggé méltánylandó intézkedés lenne. A tisztviselői telep létesítéséhez szük­séges összeget, miután annak alapját a tisztviselők és altisztek lakbérilletménye képezné, azt hiszem minden egyes pénz­intézet szívesen szolgáltatna, mert pén­zét teljes garancia mellett tudná elhelyezni. Most már csak a tisztviselőktől, al­tisztektől függ, hogy tömörülnek-e s óhajt­ják-e a tisztviselői telep létesítését. Ha óhajtják, úgy egy közös kérvényt kell benyújtani Pápa városához a telek­nek saját árban való átengedéséséért az esetre, ha egy pénzintézet finanszírozni fogja az építkezést. A telek biztosítása után a pápai ta­karékpénztárak volnának megkeresendök, hogy a lakbér lekötése mellett hajlandók volnának-e a szükséges épitési s telek­vételi költségeket 20 évi, vagy 30 évi amortizációra adni s milyen annuitás mellett. Ha a pápai pénzintézetek erre nem vállalkoznának, amit nem hiszek, úgy lehetne a budapestiekhez fordulni. A tökének elvi biztosítása után a házak típusa volna megállapítandó. Nálam a Városok Lapjában meg lehet tekinteni az üreges beton-téglából tervezett villák homlokzatát. Az épület-tervekre, valamint az épí­tésre nyilvános versenytárgyalást lehet ki­tűzni, s a legelőnyösebb ajánlat-terv által felszámított költséget kellene azután a pénzintézettől felvenni. Tömeges építkezés esetében jelenté­keny árengedmény lesz elérhető, ami biz­mert már, azt mondja, mindent elmondott ós újra nem kezdi. Oh, mily eltérők a férfi és nő nézetei, nagymamuci. Én bizony szeretnék nin­dent újra kezdeni. Ugy-e te is, édes nagymama ? A nézéseket, mikor az ő szeme olyan hosszú lett s nekem elállott a lólekzetem. A véletlen fej ­koocanásokat, mikor azt mondtuk : pardon, pedig azt gondoltuk : édesem. A kézszorításokat, melye­ket még a Marci macskánk is lesett. A beszédet, melynek nem volt semmi értelme és a csókot, mely a szám felé indult, de a fülemen sikerült. Csak a sárga szobába nem mennék többet soha. Hát lehetséges az, nagymama, hogy mi már mindent elvégeztünk ? És az, ami olyan jó volt, olyan szép volt, nem kezdődik többet újra soha? Hogy ezentúl üres és hideg lesz a levegő és örökre eltűnik az a minden, mellyel tele van az egész világ addig, mig nem szabad semmi ? Gyurk.ától is szeretném ezt egyszer meg­kérdezni, de ő hallgatni ós felelni nem szeret, osak beszélni. Beszélni igen. Örül, ha foghat va­lakit ós annak elmond mindent. Ennek az ide­gennek is. Hogy én nem szeretem a sárga szo­bát s erre az idegen ajánlotta a Villa Timeát. — Hát ón nem bánom, ha már így van — mondta Gyurka. — Az asszony sivalkodik érte, bár ő maga sem tudja okát adni. — Ah, uram, — mondta az idegen — a kívánságok ilyenkor nem okokból fakadnak, ha­nem Isten különös kegyelméből, hogy mi telje­síthessük . Ekkor megint átnézett rám és ón úgy érez­tem, mintha kisütött volna a nap. Pedig, mint tudjuk, napsütés este fizikai lehetetlenség. De a melegség soká tartott, szinte elbágyadtam tőle ós olyan furcsát gondoltam, nagymamuci. Azt, hogy ennek az idegennek fehér kabátján éppen tositani fogja a tisztviselőket, hogy a tervbe vett épitési költségek a lakbérüket át nem lépik. Ha Budapesten a tisztviselői telep létesülhetett, úgy miért ne sikerülne az Pápán is, csak akarni és tenni kell. Cs. K. Vámpolitikai központ. A kereskedelmi és iparkamarák megalakí­tották a vámpolitikai központot és ezzel a köz­gazdasági érdekeknek egy nevezetes és nagy feladatokra hivatott szervezete jött létre. A vám­politika helyes irányításának és előkészítésének szükségességét manapság bizonyítani egészen felesleges. Mindenfelé tudják, hogy az államok közgazdasági politikájában ez a leghatásosabb tényező, és hogy a nemzetközi forgalomban és kereskedelemben minden népnek és országnak akkora és oly szerep jut, aminőt magának keres­kedelmi politikájával, amelynek a vámügy a legfontosabb eszköze, ki tud küzdeni. Éppen ezért a vámpolitikai központ létesítését öröm­mel látja a közvélemény, mint a társadalom közgazdasági szervezkedésének egy újabb meg­nyilatkozását. A mi sajátos viszonyaink között a vám­politikának megfelelő előkészítése és az ér­dekeltség által való befolyása sokalta szüksé­gesebb, mint más országokban, még pedig ket­tős oknál fogva. Először is Ausztriával szem­ben fennálló viszonyunk miatt. A közös vám­területen az ipari védelem jóformán csak az osztrák iparnak jelent védelmet és a magyar közgazdaság prohibitiv vámpolitikája egyúttal a magyar kereskedelem és ipar rovására van. Nem lehet úgy szembeállítani az érdeke­ket, hogy osztrák vagy magyar érdek. Az osztrák ipari érdek ellentétes a magyar ipari érdekkel, viszont a magyar agrárérdek azonos az osztrák agrárérdekkel. Tehát a vámterület közösségének azt az előnyt tulajdonítják, hogy kielégíti az osztrák közgazdaság érdekeit az ipari vámvéde­lem és a magyar egyetemes érdeket a mező­gazdasági vámvédelem által, úgy, hogy ez nem egyéb konvencionális hazugságnál, mert a ma­olyan jól lehetne eirni, mint a te szürke kendő­dön. Mert, nagymamuci, itt nincs nekem hová sirni, pedig néha nagyon nehéz a szivem. — Csak jöjjenek át — biztatott tovább. — Mondjuk : azért, mert ennek a villának szebb a neve. Szomszédok leszünk, az asztalnál is ösze­kerülünk. De ón nem alkalmatlankodom önöknek. Tudom, hogy ilyenkor minden perc drága. Ezért el is ment, mi ott mradtunk ős Gyurka szivarzott. Pedig én azt mondom : nem is tud. A szivart szurkálja, rágja, kettévágja. Minek kezd az ember olyanba, amihez nem ért. A füstöt rám ereszti, a hamut a ruhámra szórja. Lányok ilyenről nem is tudnak. Az asszonyi élet, nagymamuci, nagyon nehéz. Másnap átköltöztünk a Tímeába. Az idegen csakugyan mellettünk lakott ós az asztalnál szemközt ült velünk. Nappal jobban megnéztem. Képzeld: nem szép. Gyurka fehér, rózsaszín, kék meg sárga és huszáruhában oly fess, mint a trónörökös. Istenem, de szép ! Ez fekete, mint az ördög. A szeme nagy és fényes, de elt akarja ós mindig messzire néz. Az arcán forradás van, valami régi sebnek a helye. Ettől egy kicsit fel­húzódik a szája ős kicsillan a fehér foga. Ezért néha félek tőle, de csak kicsit. Csakugyan nem törődött velünk és még a szomszédokat is úgy elfoglalta, hogy egészen magukra maradtunk. De azért ő valahogy foly­ton látott minket és minden bajomból kisegített. Ha só után néztem, a só elém került, ha viz kellett, megtelt a poharam. Egyszer feldöntöttem a Gyurka fiaskóját, a bor felém folyt ós Gyurka olyan hangosan nevetett, hogy én majd elsülyed­tem. De mire felnéztem, rendbe volt minden : a szalvétája eltakarta a hibát s az idegen úgy nézett szét, hogy már senki sem mert nevetni.

Next

/
Thumbnails
Contents